(¯`·._.·[ 24. Fejezet ]·._.·´¯) avagy évad zárás!

Sziasztok! Sokat gondolkoztam azon, hogy elmondja-e Lia Harrynek, vagy nem. Szóval ellövöm a titkot: elmondja. Azért döntöttem így, mert egyrészt kaptam nyolc szavazatot arra, kérdésemre, szóval ez nektek köszönhető, másrészt pedig azért, mert most egy darabig búcsúzok tőletek és nem akartam úgy befejezni, hogy ezen rágódjatok... szóval, mint már említettem, az első évad után, mindenképpen akarok egy hét szünetet tartani. Azonban abból az egy hétből kettő lett, ugyan is ez a hét számít a pihenőnek, viszont jövőhéten táborba megyek és csak szombaton jövök haza! Szóval, jövőhét utáni héten hétfőn megkapjátok a második évad első fejezetét!! :)
A részről: Időugrálások vannak benne...
Ami a másik blogot illeti: Úgy döntöttem, hogy még nem kezdek bele! Egyszerre csak egy blogot szeretnék írni, pontosabban ezt! :) Jó olvasást és két hét múlva találkozunk!


25. Fejezet (első évad befejezése)

- Hát… a baba! Honnan, veszed, hogy terhes vagyok?- akadtam ki.
- Nagy a pocakod- simogatja meg, mire elmosolyodok-, kitől van?- emeli rám csillogó tekintetét.
- A baba- elmondjam az igazat, vagy hazudjak. Fogalmam sincs mit csináljak. Ő mentett meg minket és kitudja, ha nem jön, akkor most mi lenne velünk-, a baba a tied- mosolyodok el.
- Komolyan?- kérdezi és a szemében látom az öröm könnyeket.
- Ismersz mást, akit úgy hívnak, hogy Harry Styles és lefeküdtem vele?- nevetek.
- Nem! Apa leszek!- kiált fel-, mikorra várható?- simogatja és egy puszit nyom rá.
- Karácsony körül- mosolygok.
- Akkor most szépen eljössz velem valahova!- mondja-, ne várjatok minket!- kiált vissza, mire a többiek mosolyogva integetnek.
- Hova megyünk?- kíváncsiskodtam, amikor már fél órája utaztunk.
- Meglepetés- mondta, majd megállt. A szememre kendőt kötött, majd kisegített a kocsiból és elvezetett valahova.
   Mikor megálltunk, levette rólam a kendőt.
- Ez gyönyörű, de miért hoztál ide egy családi házhoz?- értetlenkedtem.
- Ez nem egy sima családház, ez a mi házunk!- mondta, mire én lefagytam. Nem tudtam megszólalni. Elmosolyodott, majd megcsókolt.
- Ez fantasztikus, mikor költözünk?- ugráltam.
- Mit szólnál a ma délutánhoz?- húzza féloldalas mosolyra a száját.
- Benne vagyok! Körül nézünk? Légyszi!- könyörögtem kutyapofival, aminek tudom, hogy nem tud ellenállni.
   Megfogta a kezem és elkezdett befelé vezetni.
   Mikor kinyitotta a bejárati ajtót, egy kisebb szélfogóval találtam szembe magam, ahol egy kicsi szekrénysor húzódott. Mikor bementünk, egy kis folyosóra étünk, ahonnan boltív vezetett a nappaliba. Hatalmas plazma tévé és 8 személyes garnitúra. A nappaliból nyílt egy ajtó a konyhába, ami egybe volt az étkezővel, csak egy kisebb fél fal választotta ketté. A konyhában fehér szín uralkodott, valamint egy hatalmas üvegajtó vezetett ki a hátsó udvarba. Kimentünk és egy óriási medencével találtam szembe magam, egy gyönyörű virágoskerttel és egy fára épített kuckóval. Miután kigyönyörködtem magam, bementünk. A folyosón volt még 3 ajtó. Benyitottunk az elsőbe, ami közvetlenül egy óriási fürdőszoba volt. A csempe kék volt, a járólap pedig fekete. Tökéletes összhangban volt. Ezután, a hálószobánk jött. A fehér és a lila választás nagyon jól kiemelte a szobát. Egy hatalmas franciaágy volt, egy lila fotel, amiből akár az ággyal szembe lévő tévét is lehet nézni és egy hatalmas tükör. Azt hiszem jobb lesz, ha Zayn nem jön ide. Nevettem magamban. A szobában barna ablakkeretek voltak és egy óriási nyílászáró, ami a teraszra vezetett. A következő szobáról fogalmam sem volt, hogy mi az. A mi szobánkból is vezetett oda egy ajtó. Mikor Harry kinyitotta, teljesen elkábultam. Nem sok minden volt benne, de tudtam miért. Nem volt biztos benne. Egy babaszobával álltunk szembe. Fehér baldachin díszítette a kiságyat, ami gurulós volt. Egy fehér pelenkázó volt még benne, valamint egypár játék és egy kisebb fogas a baba ruháknak.
   Szembefordultam Harryvel és hosszasan megcsókoltam. Óvatosan magához húzott, de csak úgy, hogy az a pocakomnak ne fájjon. Mikor elváltunk egymástól, kimentünk a kocsihoz és hazamentünk.
   Elmondtam anyának, hogy elköltözünk egy saját családi házba, aki nagyon örült neki, hogy végre teljes a béke és, hogy családot alapítunk. Összepakoltuk a cuccainkat és már be is költöztünk. Mivel nem volt semmilyen kaja az új lakásunkba, ezért úgy gondoltam, hogy elugrok a sarki kisboltba.
   Felöltöztem egy kicsit rendesebb ruhába, majd megmondtam Harrynek a tervemet. Egyedül akartam menni, de Harry azt mondta, hogy az után ami pár hónappal ezelőtt történt, nem akar egyedül kiengedni az utcára.
   Elkészültünk, majd elindultunk. Mikor a boltba beértünk, elővettem a kis listát, amire összeírtam, hogy mi kell és az szerint vásárolgattunk. Éppen a babaholmiknál voltunk, amikor vakuzásokat és kattanásokat hallottunk. Megfordultunk és egy lesi fotóst láttunk meg. Harryvel megbeszéltük, hogy felvállaljuk, a terhességem.
   Boldogan sétáltunk ki az üzletből, kezünkben az élelmi szerekkel és babaholmikkal, amikor egy csapat riporter özönlött ránk.
- Harry, nyilatkozna nekünk pár szót?- kérdezi egy rövid barna hajú közép korú nő. Harry bólint, mire ő elkezdi feltenni a kérdéseket:- Jól látjuk, hogy Liával újra rendben van köztetek minden?
- Hát, nem látja?- kérdezi, majd megcsókol, mire én fülig pirulok.
- És, ha jól látom, nem sokára apuka leszel!- mosolyog.
- Pontosan- simogatja meg a hasam.
- És Lia, mikorra várható a kicsike?- kérdezi.
- Karácsony táján- válaszolom mosolyogva.
- És nem érdekel, hogy esetleg már nem lehetsz ugyan olyan, mint régen, nem járhatsz bulizni és lehet, hogy az alakod is odaveszik?- kérdezi.
- Egyáltalán nem! Nekem jelenleg és később is ő lesz a legfontosabb!- mosolyogtam és a hasamra helyeztem a kezem.
- Még egy utolsó kérdés! Fiú vagy kislány?- mosolyog.
- Hát, elvileg kislány, de majd meglátjuk!- mondtam.
- Köszönjük, hogy nyilatkoztak és gratulálunk az újdonsült családnak!- mondja, majd kezet fog velünk.
   Boldogan megyünk haza és pakoljuk ki a cuccokat.
2 hónappal később…
Harry szemszöge:
- Liam, gyertek már, Liának egyre nagyobb fájásai vannak! Te már átéltél ilyet, amikor Danielle szült- kiabálok a telefonba. Bizony, miközben Liát elrabolták, közben Danielle is megszülte az ő kis babáját.
- Ne nekem mond, Niall nem képes itt hagyni a sütiket!- röhög.
- Siessetek!- mondom, majd leteszem és odafutok Liához, aki eközben az én nevemet kiabálta-, mondjad kicsim!- mosolygok rá.
- Be kell vinned a kórházba, elfolyt a magzat víz és egyre nagyobbakat rúg- nyöszörögte, mire én felkaptam a karomba és óvatosan beültettem a kocsiba. Vezetés közben felhívtam Liaméket, hogy jöjjenek a kórházba, mert Liánál nemsokára megindul a szülés.
   Besiettem vele a kórházba, ahol egyből a szülő terembe vezettek.
- Szeretne bent lenni?- kérdezi az egyik nővér.
- Természetesen!- mondom, majd utána megyek. Felveszem az köpenyt és bemegyek.
   Fél órája bent vagyunk a szülőterembe és Lia kín keservesen küzd, mire végre megindul nála a szülés. Végig fogom a kezét, amit jó erősen megszorít, majd meghallom a baba sírását és odanézek az orvosra. Kár volt. A keze csupa vér volt, minek láttán én lefordultam a székről. Még hallottam, hogy Lia megkönnyebbül, majd felnevet amikor meglát a földön feküdni. A nővérek segítettek felállni, miután megmosdatták a picit és odaadták édesanyjának. Mosolyogva néztem, ahogy Lia beszélget neki és a baba megnyugszik, majd Lia rám emeli tekintetét:
- Megfogod?- néz rám örömkönnyekkel. A babáért nyúlok és átveszem tőle. Elkezdek neki beszélni, mire ő elmosolyodik. Akám milyen pici is, mosolyogni már tud.
   A nővérek kitolták Liát a teremből, mire én a kezemben Cassidyvel sétáltam ki. Felnézek és látom, hogy még csak most jönnek meg a többiek. A nővérek elkérik tőlem a babát és beviszik Liához, míg én odamegyek a többiekhez.
- Hol voltatok eddig?- kérdeztem.
- Missy nem találta a cipőjét!- nézett rá szúrósan Louis. Tudni kell, hogy ő már kiakarta venni Lia hasából a babát, mert babázni akart-, most nem tudok babázni!- szomorkodott.
- Megnyugtatlak, egy darabig nem is fogsz! Legalább is, amíg a kórházban van Lia! Bemenni nem lehet hozzá, csak az apának, és a látogatók csak üvegen keresztül nézhetik meg, vagy kamerán!- mondtam.
- A fene!- mondta Missy.
- Ha, holnap visszajöttök, akkor már idetolhatja az üveghez- mutattam az ajtóhoz.
- Okés!- mondta Niall.
- Most bemegyek, megnézem, csinálok róla képet és megmutatom- mondom, mire ők elkezdenek bólogatni.
   Besétálok Liához, akit látom, hogy alszik. Szegény, biztos nagyon kifáradt. Cassy fölé hajolok, aki nézeget, majd mikor meglát elvigyorodik. Csináltam róla egy  mosolygós képet, majd Lia is felébredt és lefényképeztem vele. A baba elkezdett sírni.
- Biztos éhes vagy, ugye?- néz rá Lia, majd megszoptatja. Mosolyogva nézem. Van egy saját családom, ahol én vagyok az apa.
   Estére Lia parancsára hazamentem, majd másnap vidáman keltem fel és siettem a kórházba. Lia már ébren volt. Cassy pedig szép csendesen aludt. Megcsókoltam Liát, aki azt mondta, hogy Liam az előbb hívta, hogy nem sokára jönnek, csak Zayn a haját igazgatja, mert jól akar kinézni, amikor először meglátja Cassy. Hogy ezek mindig késnek valamennyit. Nevetek magamban. Fél órával később már meg is jönnek a többiek.
- Sziasztok!- jön ki Lia a többiekhez, akiket én már köszöntöttem-, anyu, apu! Kislány, és Cassidynek hívják!- mosolygott, miközben leült a mellettem lévő székre és megfogta a kezem.
- És mikor láthatjuk már?- nyavalygott Louis.
- Akár most is. Ide tolom az üveghez- mondta, majd felállt és Louis is futott utána. Akkora lendülettel, hogy még a szék is felborult.
   Lia anyukájáék hoztak süti, meg inni, amit én bevittem kórtermébe, nehogy Niall megegye.
5 perccel később…
- Juj ez nagyon édes!- visít (?) Louis-, ugye én leszek a keresztapa?- néz könyörgőn Liára.
- Igen, te leszel!- mosolyog.
- És velünk mi lesz?- kérdezi sértődötten Zayn.
- Liával megbeszéltük, hogy Louis és Eleanor, Liam és Danielle, Niall és Missy, valamint Cher és te lesznek a keresztszülők- mosolyogtam rá, mire ő megnyugodott.
- És mikor jöhettek haza kicsim?- kérdezte Lia anyukája.
- Elvileg még négy napot kell itt kell lennünk és utána- mosolygott.
4 nap múlva…
Lia szemszöge:
- Elintézted a papírokat?- kérdeztem Harrytől.
- Igen, mehetünk?- kérdezte.
- Végre! Úgy utáltam mindig is kórházban lenni.
   Lementünk a lifttel, majd beültünk a kocsiba. Rendesen bekötöttem Cassyt, majd mellé ültem hátra. Harry az útra koncentrált, de azért néha-néha mondott valamit, mire Cassy elkezdett mosolyogni. Érzi, hogy ő az apukája.
   Hamarosan hazaérkeztünk, ahol a többiek vártak minket. Louis elkezdett felém rohanni, amikor meglátta, hogy Cassy már nem az ülésben van, hanem a kezembe. Kikapta belőle, majd elvitte egyenesen a lakásba. Nem győztem utána menni, aztán amikor megláttam, hogy a nappaliban ül és a kezében fogja, miközben beszél neki és Cassy össze-vissza göcög, akkor mosolyogva figyeltem őket. Harry futott el mellettem és kikapta Louis kezéből Cassyt. Elkezdett vele beszélgetni, míg Louival azon veszekedtek, hogy ki fogja a babát:
- Én fogom meg!- mondta Missy és kivette a fiúk „karmai” közül és leült vele beszélgetni. Nem sok telt bele, megjött Eleanor is…
- Na, hol van az én keresztlányom?- kérdezte. Addigra már anyánál volt. Odamutattam, majd mosolyogva figyeltem, ahogyan anya odaadja Eleanornak a babát. Nem félős Cassy. Mindenkinek mosolyog és senki kezében sem sír. Ekkor megérkezett Liam is és Danielle is. Danielle kezében egy babahordozó volt.
- Danielle, már meg is született a babád?- kérdeztem és odafutottam hozzá-, valaki elfelejtette megemlíteni!- néztem dühösen Liamre, aki összehúzta magát-, megfoghatom?
- Persze!- mosolygott. Kiderült, hogy a kis Amy már két hónapos. Rengeteg haja van és ugyan olyan göndör, mint az anyukájának. Egy újabb vendég jött!
- Szia Cher! De régen láttalak!- mondtam, majd a nyakába ugrottam.
   Rengeteget beszélgettünk és babáztunk. Danielleék arra hivatkozva (amit meg is értettünk), hogy Amy fáradt hazamentek, majd lassan a többiek is szállingózni kezdtek. Utoljára Louis és Eleanor mentek el.
- Nektek is kéne egy!- mosolygott Harry.
- Jó ötlet!- mondta Louis-, sietünk! Most már van egy kis elintézni valónk!- mondta, mire Eleanorral elkezdtünk röhögni.
   Elmentek és mi is lepihentünk.
1 hónappal később…
- Ninck te vagy az egyik nagybátyja!- mondom Nicknek a keresztelőn. Aki erre elmosolyodik. Mindenki nagyszerűen bulizik, amikor Eleanor és Louis megkocogtatják poharukat…
- Figyelem!- mondja mély hangon Louis, mire mindenkiből kitör a röhögés.
- Van egy nagy bejelenteni valónk! Mivel mindenki itt van, ezért most mondjuk el!- tért rá kedvesen Eleanor.
- Apa leszek!- ordítja el magát Louis.
   Mindenki oda megy és gratulál nekik. Ekkor Harry elém egy rózsacsokorral.
- Ez a tied- mosolyog.
   Elveszem tőle a csokrot és megnézem a kártyát, ami hozzá van:
„Szeretni foglak, míg az utolsó szál el nem hervad! Harry xx
   Elmosolyodok, majd jobban szemügyre veszem a csokrot. Ekkor pillantom meg, hogy a fehérrózsa között van egy kék is. Megérintem, azonban nem a szokásos virág tapintása volt. Ekkor jövök rá, hogy mit is jelent ez az idézet. A kék rózsa, selyem virág volt…