(¯`·._.·[ 9. Fejezet ]·._.·´¯)

Sziasztok!! Meghoztuk, a 9. fejit, remélem tetszik!!! :) Bocsi, de tegnap nem voltunk otthon és nem sikerült új rész felrakni, ma viszont itt van. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem lesz komment határ, viszont a következő részért kérek szépen 2 kommentet és 3 tetsziket, mert az nagyon hosszú rész lett!!! :) Nos, mivell volt egy hozzászólás, az előzőhöz, itt van az, amit ígértem:

ღ°☆ Néha arra gondolok, jobban örülsz, ha néma vagyok. Hogy csak egy cuki baba vagyok a számodra, és úgy hagysz majd el, ahogy az ember eltesz egy babát, miután játszott vele. De vannak olyan pillanatok is, mikor úgy érzem, ugyanúgy szeretsz, ahogyan én téged, és ami köztünk történik, az csoda. ☆°ღ

- Gyertek be!- mondtam szipogva.
- Na, figyelj hugi, mi a baj, ki bántott, mi történt, ki halt meg?- kérdezte a nővérkém.
- Nem halt meg senki és nem bántottak, vagy is igen, de úgy, hogy inkább a szívem törték össze. Igen, tudom, ez az én számból nagyon nyálasan hangzik, de…
- Ki volt az?- kérdezte dühösen bátyus.
- Nem érdekes, csak egy bunkó- mondtam.
- Mondd meg- förmedt rám én pedig, mint egy megszeppent kiskutya rávágtam a helyes választ-, Na, hogy az a gyerek nem éli túl a mai napot az egyszer biztos- mondta.
- Hagyd békén- most már én is felemeltem a hangom. De nem azért, mert továbbra is védeni akartam, hanem azért, mert nem akartam, hogy a bátyus bajba kerüljön.
- Szerintem is, Matt hagyd. Nem éri meg. Na, de Lia, mivel is bántott meg?- kérdezte Nora.
- Hát, tudod, megcsókolt a strandon és én utána tökre boldog voltam, meg minden. Erre megyek le a lépcsőn vacsorázni és meghallom a beszélgetését Benitával, szakított vele, viszont azt mondta, hogy én csak egy futókalandra lennék neki jó- tört elő belőlem újra a sírás.
- Jól, van, ne sírj, minden rendben lesz- mondta Nori, majd a bátyussal együtt megöleltek.     Tulajdon képen nem is volt másra szükségem, csak két nagy szeretetben gazdag ölelésre.
- Most pedig szedd rendbe magad, van egy meglepetésünk- mondták vidáman.
- Jó, de akkor segíts, mit vegyek fel?- kérdeztem.
- Jó. Bátyus most menj ki és te is csípd ki magad, mi pedig kiválasztjuk, Liával a ruháinkat nem sokára megjönnek a vendégek, szóval sietünk.
   Bementünk a szobám gardróbjába, és kiválasztottunk egy bordó koktélruhát:

 Nem tudom, minek a felhajtás, csak annyit tudok, hogy vendégek jönnek és elmegyünk valahova. Még azt se tudom, hogy kik azok.
   Átmentünk a nővérkém szobájába is és neki is kiválasztottunk egy koktélruhát:

Ő egy ilyet választott ki. Gyorsan visszaspuriztam a szobámba és elkezdtem felöltözni, ahogy Nora és Matt is. Felvettem a ruhámat és a cipőmet.

Ilyen cipővel. A nővérkém azt mondta, hogy csak öltözzek, fel a többit ő elintézi. Nos, a többi az a sminkelés és a frizurakészítés volt.
   A hajamat szépen kifésülte, majd csak simán kiengedve hagytuk, mert magától göndör volt. Sminkemnek csak nagyon erősen használt szempillaspirált, majd egy kicsit halványabban szemceruzát. Egy kis átlátszó szájfényt vittem fel magamra. 
   Mivel Nori már megcsinálta a haját és sminkjét, késznek nyilvánítottuk magunkat.
   Kopogást hallottunk az ajtón. Nori odafutott és kinyitotta.
   Bátyus lépett be rajta, háta mögött anyuval és apuval. Anyun valami nagyon furcsa volt. Áh, igen 2x nagyobb hasa volt, mint amikor eljöttünk. De, nem úgy nézett ki, mint aki meghízott volna, hanem inkább, mint aki… terhes.
- Anyu, apu- kiáltottam fel, majd odarohantam hozzájuk és mind a kettőt szorosan megöleltem. Ők úgy szint viszonyozták.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte apu.
   Mind a hárman óriásit bólintottunk. Elindultunk le a lifttel. A földszinten a nappaliba, szinte mindenki ott volt. Szomorúan végig néztem a táraságon (naná, hogy ott volt Jhonny és meg is indult felém). Mikor odaért hozzám, bűnbánóan a szemembe nézett.
- Khömm- mondta a bátyám.
- Őőő… menjetek csak, mindjárt én is megyek- néztem dühösen Jhonnyra. Azonban a bátyám nem mozdult-, te is bátyus. Nem fog bántani- mondtam nevetve.
   Matt kiment az ajtón. Szembefordultam Jhonnyval. Adtam neki egy pofont, majd indultam is volna, de ő megfogta a kezem és nem engedett.
- Mi van, mit akarsz, még egyszer kihasználni? Tudod, most már végre kaptam egy pofont az élettől. Az összes fiú tapló- mondtam könnyesen.
- Én…
- Menj a francba!- mondtam, majd kitéptem a kezem és kifutottam a kocsihoz. Már folytak le az arcomon a könnyek.
   Mivel anyáék viszonylag messze parkoltak le, volt időm gondolkozni és rendbe rakni a sminkem. Megfogadtam, hogy soha többet, akár egy könnycseppet sem ejtek többé Jhonny miatt, mert nem érdemli meg. Mire odaértem a kocsihoz, olyan lettem, mintha kicseréltek volna.
- Jézusom, mit történt, hogy ilyen vidám vagy?- kérdezte a nővérkém.
- Hát, adtam egy pofont neki, meg arra az elhatározásra jutottam, hogy soha többé akár egy könnycseppet sem ejtek Jhonny miatt, mert nem érdemli meg. Ő biztos nem- mondtam mosolyogva, magabiztosan.
   Begördültünk egy étterem elé. Potosabban a Nado’s elé.
   Volt számunkra lefoglalva asztal. Leültünk, majd megnéztük az étlapot és mindenki rendelt, amit akart. Anyuék kértek a rendeléshez még egy üveg pezsgőt. Oké, valami nagy hírt akarnak mondani. Nos, az a nagy hír, amíg vártuk a kaját ki is derült.
- Figyeljetek, azért jöttünk ma el apátokkal, mert egy fontos bejelentésünk van- mondta.
- Lenyeltél egy dinnyét- kérdezte a bátyám aggódva, mire én fejbe vertem. Ennyi esze is csak neki lehet.
- De, biztos. Nos, az 5. hónapban járok. Születni fog egy kisöcsétek- mondta anyu.
   Az öröm hír hallatán, felpattantam a székemről és elkezdtem ugrálni és visítozni. A nővérkém is csatlakozott hozzám. Egy kicsit sem nézhettünk ki hülyén. Két idióta lány, ugrál a Nado’s-ban és mindeni őket figyeli. Anyuék nem kicsit voltak vörösek.
   Gratuláltunk, majd megettük a rendelésünket. Megittuk a pezsgőnket is. Vagyis én nem, mert én voltam a sofőr hazafelé!
   Egyszer csak 5 ismerős alak lépett be az étterembe. Odamentek az egyik pulthoz és épp rendelést kért az egyik. Pontosabban Liam, mert hallottam a hangját. Megpillantottam, a bongyorkát is. Mögé settenkedtem, majd ráugrottam a hátára és befogtam a szemét.
- Ki vagy?- kérdezte.
- Na vajon ki?- kérdeztem vissza, mire elmosolyodott.
- Mit keresel itt?- nézett mélyen a szemembe, -amitől megremegett a térdem-, amikor levettem a kezem a szeméről.
- Öm… nem egyedül vagyok- mondtam, mire elkomorodott. Vajon mit hit, kivel vagyok-, Anyuval, apuval, bátyussal és a nővérkémmel- mosolyogtam, majd az asztalhoz mutattam.
   Megöleltem a többieket is és közöltem velük a hírt:
- Képzeljétek… anyuék most jelentették be az előbb, hogy kis öcsénk születik- virultam.
- Nahát. És, hogy fogják hívni?- kérdezte Niall.
- Elvileg Kevin- mondtam mosolyogva.
- Kevin?- kapta fel a fejét Louis.
- Bezony- nevettem.
- Csinos vagy- mondta Harry, miközben alaposan végigmért.
- Köszönöm- mondtam elpirulva.
- Na, valakik elpirultak. Vajon, ti lesztek az új gerlepár?- mondta Louis olyan hangon, mint ami a vetélkedőkbe szokott lenni.
- Hülye!- bokszoltam bele a vállába.
- Basszus, te gyúrtál?- jajdult fel.
- Lehet, nem biztos- mondtam titokzatosan-, lassan ideje visszaindulnom, anyuékkal. Én vagyok a sofőr, habár csak a szállodáig, onnantól apu vezet. Meg különben is, ma X-faktor- mondtam szemeimet forgatva, mire a fiúk jót nevettek.
- És mit énekelsz?- kérdezte Harry.
- Az titok- mondtam sejtelmes hangon-, na, sziasztok-, öleltem meg őket egyesével.
   Visszamentem anyuékhoz.
- Kik azok a helyes fiúk, nagyon szimpatikusnak tűnnek- mondta anyu, mire én egy legyintéssel leintettem.
   Bepattantunk a kocsiba, majd 5 perccel később már a szállodánál is voltunk.
- Tényleg sajnáljuk, hogy nem tudunk itt lenni- mondta anyu.
- Áh, semmi baj- mondtam nevetve.
   Elindultam az ajtó felé, majd megtorpantam –eszembe jutott, hogy ott benn ott van Jhonny is-, minek következében a bátyám és a nővérem is belém jött.
   Szerencsére sikerült úgy eljutnom, a szobámig, hogy nem vett észre. Átöltöztem egy lazább ruhába, majd siettem is az X-faktor terembe.
   Nagyszerűen szerepeltünk (One Direction- WMYB). Azonban jött egy szám, ahol megszegtem a fogadalmam.
   Ugyebár úgy van, hogy mi a nézőközönségen ülünk, amíg megy az X-faktor. És jött Jhonny. Ő egyedül énekel. Most hozta a gitárját. Fogalmam sem volt, hogy mit fog énekelni. Rá egy perccel kiderült. One Direction- Gotta Be You. A szám közben, végig engem figyelt, így azt is láthatta, hogy elsírtam magam már az elején. Felálltam és kifutottam a teremből, egyenesen a mosdóba. Mikor sikerült lenyugodnom, visszamentem. Pont eredményhirdetés szuper.
   Mi az első között benn maradtunk, és Fer is. Meg az a hülye Benita és Jhonny is. Szegény Tinától búcsúznunk kellett.
   Este 10 körül lehetett, Ferrel, Missyvel, Gemmával és Norával a szobámban kuksoltunk és epres fagyit ettünk, dobozból.
- El kéne mennünk valahova- mondtam,
- Jó, mondjuk, menjünk el lófrálni a városba. London Eye?- kérdezte Gemma.
- Tökéletes- vágtuk rá mind.
   Melegen felöltöztünk. Igen, nyár van, de tudjátok milyen London? Ki mentünk az ajtón és egyenesen sétáltunk a London Eye-hoz. Beszálltunk egy kabinba, majd amikor leértünk megbeszéltük, hogy kinek mit tetszett a legjobban.
   A vacsora letudásához, megálltunk egy Hot dog standnál. Megvettük, megettük és indultunk haza. Azonban út közben lépeteket hallottunk mögöttünk. Megfordultunk, de nem láttunk semmit. Tovább mentünk. Mikor ismét hátrafordultunk, 5 idegen alak állt mögöttünk. Először azt hittem, hogy az 1D, de észrevettem, hogy egyiknek se lógnak ki a csuklyájából göndör fürtök. Elindultak felénk. Mi futásnak eredtünk. Nagyon féltünk, ráadásul még messze voltunk a hoteltől. A francba. Muszáj volt pont most mindegyikünknek magsarkúba jönnie? Én egy kicsit lemaradtam, mert elejtettem a pénztárcám (én formám). Hátranéztem, de nem láttam senkit. Megálltam, majd előre szóltam a lányoknak „Héé, csajok lerá…” majd valaki lefogta a kezem és befogta a szám…