(¯`·._.·[ 24. Fejezet ]·._.·´¯) avagy évad zárás!

Sziasztok! Sokat gondolkoztam azon, hogy elmondja-e Lia Harrynek, vagy nem. Szóval ellövöm a titkot: elmondja. Azért döntöttem így, mert egyrészt kaptam nyolc szavazatot arra, kérdésemre, szóval ez nektek köszönhető, másrészt pedig azért, mert most egy darabig búcsúzok tőletek és nem akartam úgy befejezni, hogy ezen rágódjatok... szóval, mint már említettem, az első évad után, mindenképpen akarok egy hét szünetet tartani. Azonban abból az egy hétből kettő lett, ugyan is ez a hét számít a pihenőnek, viszont jövőhéten táborba megyek és csak szombaton jövök haza! Szóval, jövőhét utáni héten hétfőn megkapjátok a második évad első fejezetét!! :)
A részről: Időugrálások vannak benne...
Ami a másik blogot illeti: Úgy döntöttem, hogy még nem kezdek bele! Egyszerre csak egy blogot szeretnék írni, pontosabban ezt! :) Jó olvasást és két hét múlva találkozunk!


25. Fejezet (első évad befejezése)

- Hát… a baba! Honnan, veszed, hogy terhes vagyok?- akadtam ki.
- Nagy a pocakod- simogatja meg, mire elmosolyodok-, kitől van?- emeli rám csillogó tekintetét.
- A baba- elmondjam az igazat, vagy hazudjak. Fogalmam sincs mit csináljak. Ő mentett meg minket és kitudja, ha nem jön, akkor most mi lenne velünk-, a baba a tied- mosolyodok el.
- Komolyan?- kérdezi és a szemében látom az öröm könnyeket.
- Ismersz mást, akit úgy hívnak, hogy Harry Styles és lefeküdtem vele?- nevetek.
- Nem! Apa leszek!- kiált fel-, mikorra várható?- simogatja és egy puszit nyom rá.
- Karácsony körül- mosolygok.
- Akkor most szépen eljössz velem valahova!- mondja-, ne várjatok minket!- kiált vissza, mire a többiek mosolyogva integetnek.
- Hova megyünk?- kíváncsiskodtam, amikor már fél órája utaztunk.
- Meglepetés- mondta, majd megállt. A szememre kendőt kötött, majd kisegített a kocsiból és elvezetett valahova.
   Mikor megálltunk, levette rólam a kendőt.
- Ez gyönyörű, de miért hoztál ide egy családi házhoz?- értetlenkedtem.
- Ez nem egy sima családház, ez a mi házunk!- mondta, mire én lefagytam. Nem tudtam megszólalni. Elmosolyodott, majd megcsókolt.
- Ez fantasztikus, mikor költözünk?- ugráltam.
- Mit szólnál a ma délutánhoz?- húzza féloldalas mosolyra a száját.
- Benne vagyok! Körül nézünk? Légyszi!- könyörögtem kutyapofival, aminek tudom, hogy nem tud ellenállni.
   Megfogta a kezem és elkezdett befelé vezetni.
   Mikor kinyitotta a bejárati ajtót, egy kisebb szélfogóval találtam szembe magam, ahol egy kicsi szekrénysor húzódott. Mikor bementünk, egy kis folyosóra étünk, ahonnan boltív vezetett a nappaliba. Hatalmas plazma tévé és 8 személyes garnitúra. A nappaliból nyílt egy ajtó a konyhába, ami egybe volt az étkezővel, csak egy kisebb fél fal választotta ketté. A konyhában fehér szín uralkodott, valamint egy hatalmas üvegajtó vezetett ki a hátsó udvarba. Kimentünk és egy óriási medencével találtam szembe magam, egy gyönyörű virágoskerttel és egy fára épített kuckóval. Miután kigyönyörködtem magam, bementünk. A folyosón volt még 3 ajtó. Benyitottunk az elsőbe, ami közvetlenül egy óriási fürdőszoba volt. A csempe kék volt, a járólap pedig fekete. Tökéletes összhangban volt. Ezután, a hálószobánk jött. A fehér és a lila választás nagyon jól kiemelte a szobát. Egy hatalmas franciaágy volt, egy lila fotel, amiből akár az ággyal szembe lévő tévét is lehet nézni és egy hatalmas tükör. Azt hiszem jobb lesz, ha Zayn nem jön ide. Nevettem magamban. A szobában barna ablakkeretek voltak és egy óriási nyílászáró, ami a teraszra vezetett. A következő szobáról fogalmam sem volt, hogy mi az. A mi szobánkból is vezetett oda egy ajtó. Mikor Harry kinyitotta, teljesen elkábultam. Nem sok minden volt benne, de tudtam miért. Nem volt biztos benne. Egy babaszobával álltunk szembe. Fehér baldachin díszítette a kiságyat, ami gurulós volt. Egy fehér pelenkázó volt még benne, valamint egypár játék és egy kisebb fogas a baba ruháknak.
   Szembefordultam Harryvel és hosszasan megcsókoltam. Óvatosan magához húzott, de csak úgy, hogy az a pocakomnak ne fájjon. Mikor elváltunk egymástól, kimentünk a kocsihoz és hazamentünk.
   Elmondtam anyának, hogy elköltözünk egy saját családi házba, aki nagyon örült neki, hogy végre teljes a béke és, hogy családot alapítunk. Összepakoltuk a cuccainkat és már be is költöztünk. Mivel nem volt semmilyen kaja az új lakásunkba, ezért úgy gondoltam, hogy elugrok a sarki kisboltba.
   Felöltöztem egy kicsit rendesebb ruhába, majd megmondtam Harrynek a tervemet. Egyedül akartam menni, de Harry azt mondta, hogy az után ami pár hónappal ezelőtt történt, nem akar egyedül kiengedni az utcára.
   Elkészültünk, majd elindultunk. Mikor a boltba beértünk, elővettem a kis listát, amire összeírtam, hogy mi kell és az szerint vásárolgattunk. Éppen a babaholmiknál voltunk, amikor vakuzásokat és kattanásokat hallottunk. Megfordultunk és egy lesi fotóst láttunk meg. Harryvel megbeszéltük, hogy felvállaljuk, a terhességem.
   Boldogan sétáltunk ki az üzletből, kezünkben az élelmi szerekkel és babaholmikkal, amikor egy csapat riporter özönlött ránk.
- Harry, nyilatkozna nekünk pár szót?- kérdezi egy rövid barna hajú közép korú nő. Harry bólint, mire ő elkezdi feltenni a kérdéseket:- Jól látjuk, hogy Liával újra rendben van köztetek minden?
- Hát, nem látja?- kérdezi, majd megcsókol, mire én fülig pirulok.
- És, ha jól látom, nem sokára apuka leszel!- mosolyog.
- Pontosan- simogatja meg a hasam.
- És Lia, mikorra várható a kicsike?- kérdezi.
- Karácsony táján- válaszolom mosolyogva.
- És nem érdekel, hogy esetleg már nem lehetsz ugyan olyan, mint régen, nem járhatsz bulizni és lehet, hogy az alakod is odaveszik?- kérdezi.
- Egyáltalán nem! Nekem jelenleg és később is ő lesz a legfontosabb!- mosolyogtam és a hasamra helyeztem a kezem.
- Még egy utolsó kérdés! Fiú vagy kislány?- mosolyog.
- Hát, elvileg kislány, de majd meglátjuk!- mondtam.
- Köszönjük, hogy nyilatkoztak és gratulálunk az újdonsült családnak!- mondja, majd kezet fog velünk.
   Boldogan megyünk haza és pakoljuk ki a cuccokat.
2 hónappal később…
Harry szemszöge:
- Liam, gyertek már, Liának egyre nagyobb fájásai vannak! Te már átéltél ilyet, amikor Danielle szült- kiabálok a telefonba. Bizony, miközben Liát elrabolták, közben Danielle is megszülte az ő kis babáját.
- Ne nekem mond, Niall nem képes itt hagyni a sütiket!- röhög.
- Siessetek!- mondom, majd leteszem és odafutok Liához, aki eközben az én nevemet kiabálta-, mondjad kicsim!- mosolygok rá.
- Be kell vinned a kórházba, elfolyt a magzat víz és egyre nagyobbakat rúg- nyöszörögte, mire én felkaptam a karomba és óvatosan beültettem a kocsiba. Vezetés közben felhívtam Liaméket, hogy jöjjenek a kórházba, mert Liánál nemsokára megindul a szülés.
   Besiettem vele a kórházba, ahol egyből a szülő terembe vezettek.
- Szeretne bent lenni?- kérdezi az egyik nővér.
- Természetesen!- mondom, majd utána megyek. Felveszem az köpenyt és bemegyek.
   Fél órája bent vagyunk a szülőterembe és Lia kín keservesen küzd, mire végre megindul nála a szülés. Végig fogom a kezét, amit jó erősen megszorít, majd meghallom a baba sírását és odanézek az orvosra. Kár volt. A keze csupa vér volt, minek láttán én lefordultam a székről. Még hallottam, hogy Lia megkönnyebbül, majd felnevet amikor meglát a földön feküdni. A nővérek segítettek felállni, miután megmosdatták a picit és odaadták édesanyjának. Mosolyogva néztem, ahogy Lia beszélget neki és a baba megnyugszik, majd Lia rám emeli tekintetét:
- Megfogod?- néz rám örömkönnyekkel. A babáért nyúlok és átveszem tőle. Elkezdek neki beszélni, mire ő elmosolyodik. Akám milyen pici is, mosolyogni már tud.
   A nővérek kitolták Liát a teremből, mire én a kezemben Cassidyvel sétáltam ki. Felnézek és látom, hogy még csak most jönnek meg a többiek. A nővérek elkérik tőlem a babát és beviszik Liához, míg én odamegyek a többiekhez.
- Hol voltatok eddig?- kérdeztem.
- Missy nem találta a cipőjét!- nézett rá szúrósan Louis. Tudni kell, hogy ő már kiakarta venni Lia hasából a babát, mert babázni akart-, most nem tudok babázni!- szomorkodott.
- Megnyugtatlak, egy darabig nem is fogsz! Legalább is, amíg a kórházban van Lia! Bemenni nem lehet hozzá, csak az apának, és a látogatók csak üvegen keresztül nézhetik meg, vagy kamerán!- mondtam.
- A fene!- mondta Missy.
- Ha, holnap visszajöttök, akkor már idetolhatja az üveghez- mutattam az ajtóhoz.
- Okés!- mondta Niall.
- Most bemegyek, megnézem, csinálok róla képet és megmutatom- mondom, mire ők elkezdenek bólogatni.
   Besétálok Liához, akit látom, hogy alszik. Szegény, biztos nagyon kifáradt. Cassy fölé hajolok, aki nézeget, majd mikor meglát elvigyorodik. Csináltam róla egy  mosolygós képet, majd Lia is felébredt és lefényképeztem vele. A baba elkezdett sírni.
- Biztos éhes vagy, ugye?- néz rá Lia, majd megszoptatja. Mosolyogva nézem. Van egy saját családom, ahol én vagyok az apa.
   Estére Lia parancsára hazamentem, majd másnap vidáman keltem fel és siettem a kórházba. Lia már ébren volt. Cassy pedig szép csendesen aludt. Megcsókoltam Liát, aki azt mondta, hogy Liam az előbb hívta, hogy nem sokára jönnek, csak Zayn a haját igazgatja, mert jól akar kinézni, amikor először meglátja Cassy. Hogy ezek mindig késnek valamennyit. Nevetek magamban. Fél órával később már meg is jönnek a többiek.
- Sziasztok!- jön ki Lia a többiekhez, akiket én már köszöntöttem-, anyu, apu! Kislány, és Cassidynek hívják!- mosolygott, miközben leült a mellettem lévő székre és megfogta a kezem.
- És mikor láthatjuk már?- nyavalygott Louis.
- Akár most is. Ide tolom az üveghez- mondta, majd felállt és Louis is futott utána. Akkora lendülettel, hogy még a szék is felborult.
   Lia anyukájáék hoztak süti, meg inni, amit én bevittem kórtermébe, nehogy Niall megegye.
5 perccel később…
- Juj ez nagyon édes!- visít (?) Louis-, ugye én leszek a keresztapa?- néz könyörgőn Liára.
- Igen, te leszel!- mosolyog.
- És velünk mi lesz?- kérdezi sértődötten Zayn.
- Liával megbeszéltük, hogy Louis és Eleanor, Liam és Danielle, Niall és Missy, valamint Cher és te lesznek a keresztszülők- mosolyogtam rá, mire ő megnyugodott.
- És mikor jöhettek haza kicsim?- kérdezte Lia anyukája.
- Elvileg még négy napot kell itt kell lennünk és utána- mosolygott.
4 nap múlva…
Lia szemszöge:
- Elintézted a papírokat?- kérdeztem Harrytől.
- Igen, mehetünk?- kérdezte.
- Végre! Úgy utáltam mindig is kórházban lenni.
   Lementünk a lifttel, majd beültünk a kocsiba. Rendesen bekötöttem Cassyt, majd mellé ültem hátra. Harry az útra koncentrált, de azért néha-néha mondott valamit, mire Cassy elkezdett mosolyogni. Érzi, hogy ő az apukája.
   Hamarosan hazaérkeztünk, ahol a többiek vártak minket. Louis elkezdett felém rohanni, amikor meglátta, hogy Cassy már nem az ülésben van, hanem a kezembe. Kikapta belőle, majd elvitte egyenesen a lakásba. Nem győztem utána menni, aztán amikor megláttam, hogy a nappaliban ül és a kezében fogja, miközben beszél neki és Cassy össze-vissza göcög, akkor mosolyogva figyeltem őket. Harry futott el mellettem és kikapta Louis kezéből Cassyt. Elkezdett vele beszélgetni, míg Louival azon veszekedtek, hogy ki fogja a babát:
- Én fogom meg!- mondta Missy és kivette a fiúk „karmai” közül és leült vele beszélgetni. Nem sok telt bele, megjött Eleanor is…
- Na, hol van az én keresztlányom?- kérdezte. Addigra már anyánál volt. Odamutattam, majd mosolyogva figyeltem, ahogyan anya odaadja Eleanornak a babát. Nem félős Cassy. Mindenkinek mosolyog és senki kezében sem sír. Ekkor megérkezett Liam is és Danielle is. Danielle kezében egy babahordozó volt.
- Danielle, már meg is született a babád?- kérdeztem és odafutottam hozzá-, valaki elfelejtette megemlíteni!- néztem dühösen Liamre, aki összehúzta magát-, megfoghatom?
- Persze!- mosolygott. Kiderült, hogy a kis Amy már két hónapos. Rengeteg haja van és ugyan olyan göndör, mint az anyukájának. Egy újabb vendég jött!
- Szia Cher! De régen láttalak!- mondtam, majd a nyakába ugrottam.
   Rengeteget beszélgettünk és babáztunk. Danielleék arra hivatkozva (amit meg is értettünk), hogy Amy fáradt hazamentek, majd lassan a többiek is szállingózni kezdtek. Utoljára Louis és Eleanor mentek el.
- Nektek is kéne egy!- mosolygott Harry.
- Jó ötlet!- mondta Louis-, sietünk! Most már van egy kis elintézni valónk!- mondta, mire Eleanorral elkezdtünk röhögni.
   Elmentek és mi is lepihentünk.
1 hónappal később…
- Ninck te vagy az egyik nagybátyja!- mondom Nicknek a keresztelőn. Aki erre elmosolyodik. Mindenki nagyszerűen bulizik, amikor Eleanor és Louis megkocogtatják poharukat…
- Figyelem!- mondja mély hangon Louis, mire mindenkiből kitör a röhögés.
- Van egy nagy bejelenteni valónk! Mivel mindenki itt van, ezért most mondjuk el!- tért rá kedvesen Eleanor.
- Apa leszek!- ordítja el magát Louis.
   Mindenki oda megy és gratulál nekik. Ekkor Harry elém egy rózsacsokorral.
- Ez a tied- mosolyog.
   Elveszem tőle a csokrot és megnézem a kártyát, ami hozzá van:
„Szeretni foglak, míg az utolsó szál el nem hervad! Harry xx
   Elmosolyodok, majd jobban szemügyre veszem a csokrot. Ekkor pillantom meg, hogy a fehérrózsa között van egy kék is. Megérintem, azonban nem a szokásos virág tapintása volt. Ekkor jövök rá, hogy mit is jelent ez az idézet. A kék rózsa, selyem virág volt…

(¯`·._.·[ 24. Fejezet ]·._.·´¯)

Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Ez az első évad utolsó előtti része! Szóval holnap megkapjátok az első évad befejezését! :) Valamint kiraktam oldalra egy szavazást, megkérek mindenkit, hogy szavazzon! :) Észrevettétek, hogy pont egy hónapig tartott az első évad? Ugyanis holna rakom fel az utolsó részt és 31.-e lesz! :) A részről:
Kicsit sok benne az idő ugrálás, de remélem tetszik és bocsi, hogy rövidke lett :( Jelenleg ennyire engedte az időm :( Véleményeket és komikat várok! :) És örülök, hogy már 9 rendszeres olvasóm van, valamint az előző részhez kapott 6 tetsziket is nagyon köszön és persze Cintinek és Vickynek, akik mindig kommentelnek. És a többieknek, akik tetszikelnek! :)


24. Fejezet

- Nektek már senki az a lány! Harryvel volt kapcsolata, de már nincs. Bírom Liát, de nem engedhetlek el titeket!- mondta Paul, mire én dühös pillantásokat küldtem felé.
- Paul, ő a húgom! Ha nem is teljesen, de fél tesó- mondta Louis.
- És a volt barátnőm, akit még mindig szeretek és érte bármit, ilyenkor nem érdekelnek a rajongók, csak ő!- mondtam én is.
- A barátokért mindent!- vágta rá Liam.
- És ő mindig megmondja, hogy áll a hajam, nem úgy mint egyesek!- vágja rá Zayn is, aki szúrósan méregeti Pault.
- Engem pedig mindig elkísér mindenhova és minden őrültségben benne van!- mondja Niall.
- Menjetek, valahogy elintézem!- mondja Paul, majd leszáll a gépről és csak a távolodó alakját látjuk.
   A gép felszáll és egyenesen haza tartunk. A gépen teljes a feszültség, mindenki Liáért és Missyért aggódik. Másra se tudok gondolni, hogy mi van, ha baja esik.
Lia szemszöge:
   Missyvel el se engedjük egymás kezét. Összetartunk. És azon gondolkozunk, hogyan juthatnánk ki. Várjuk, hogy Nick kiengedjen minket, de mostanában ő se jön erre, mert nyaraláson van. Szuper, ő szép nyugodtan alszik, míg mi azon vagyunk, nehogy rosszat mondjunk és megöljenek.
- Olyan jó, hogy újra itt vagy! Nagyon nagy szükségem volt rád, de beletörődtem abba, hogy már sose leszel velünk- mondtam.
- Hát én is azt hittem, hogy soha többé nem látlak. És gondolom, hogy anyunak, hogy hiányozhatok. Naponta csak egyszer fogunk enni kapni és ráadásul nagyon szar is és kevés. De ennyiből kell ellennünk. Gondolom viszont akarsz látni mindenkit!- mondta.
- Igen, még csak két napja vagyok itt, de már mindenki hiányzik, beleértve Harry is, aki hiába csalt meg, megbocsájtottam neki, de nem voltam képes rá vele újra összejönni, amikor megláttam Nicoleval henteregni. Nick mindig megmondta nekem az igazat. Tudod, hogy megbántott, amikor 15 voltam, de megbocsájtottam neki és most vele vagyok. és képzeld, azt mondta, hogy szívesen lenne a baba apja!- mosolyodtam el, de Missy rosszallóan nézett rám-, Most mi van?- kérdeztem.
- Neked Harryvel kell lenned, mert szeret! Tudja, hogy élek és azt mondta, hogy egyből felhív téged, de gondolom addigra kivoltál már kapcsolva!- mondta Missy.
- Én nem hiszek neki, valahogy nem tudok benne megbízni! Ezek után? Igaz, hogy azt mondta, hogy Nicole támadt rá, de… áh. Basszus!
- Mi van?- kérdezi ijedten.
- Nicole, Nick tesója! Nem akarok vele rokonságba kerülni!- mondtam elképedve.
- Nem fogsz ne aggódj!- vigyorgott gonoszul-, te Harryvel leszel!
- Chö…most, hogy egy barátnővel vagyok elrabolva, nem is érzem olyan ijesztőnek ezt az egészet!- mosolygok rá. Még beszélgetünk, majd elnyom az álom.
Otthon:
- Már egy hónapja eltűnt!- sír anyu.
- Igen, de megfogjuk találni- mondta Harry.
- Hol keressük? Rengeteg helyen lehet, London nagy!- mondja Niall.
- Próbáljunk megnézni raktárakat!- mondtam.
- Raktárakat? Na, megszólalt az okos tojás!- mondja Nick.
- Fogd be! Csak tudom mi van, amikor egyszer már majdnem elrabolták Chert, a barátunkat.
- Igaza van Harrynek, Nick ne okoskodj! Lia barátnőjével már történt ilyen!- mondta apu.
- Gyertek, Londonban összesen 13 elhagyatott raktár van!- mondja Liam, miközben a laptopom tanulmányozza.
- Mindent meg kell nézni!- mondta Matt.
- Egy nap csak egy helyre tudunk eljutni, mind nagyon messze van! Sőt, van egy, ami már nem is London területén van, de még ide számítják.
5 hónappal később…
- Ha megmertek szólalni, azon a szép fejeteken lesz egy két lyuk, amibe belehaltok- mondja Milan apja.
- Apu, én még egy kicsit elbeszélgetek velük!- mondja gonoszan Milan.
- Rendben, de aztán gyere, félóra múlva indulunk haza, innen kijutni úgy se tudnak!
   Milan apja kimegy, míg a fiú odanyújtja nekem a telefonját. Nincs benn senki ismerősnek a száma, az első telefonszáma ami az eszembe jutott, azt tárcsáztam.
- Kicsöng- kicsöng-
- Haló?- szól bele idegesen Harry.
- Harry, Lia vagyok! Kérlek gyere értünk, siess!
- Lia, szerelmem! Hol vagy? Már is megyek!- kérdezi.
- London legmesszebbi raktárába, de csak óvatosan gyere! Aki elrabolt, annak fegyvere van!- mondom, majd kinyílik az ajtó és Milan apja lép be rajta.
   Meglátja, hogy telefonálok, majd előkapja a pisztolyát és lelövi a fiát, mire mi sikítozni kezdünk. Milan apja (Jore) kikapja a kezemből a telefont, majd beleordít.
- Ha ide mered tolni a mocskos képedet, akkor a kis szerelmedet már csak halottan láthatod. És a barátnőjét is!- röhög bele, majd kinyomja és kimegy.
   Missyvel sírva fakadunk, majd lövéseket hallok lentről. És kiabálást.
- Lia, Missy itt vagytok?- kérdezi Liam.
- Szerelmem? Missy?- kérdezi Harry is, majd Louis is csatlakozik.
- Hugim itt vagy? Missy?
- Itt vagyunk!- dörömbölünk az ajtó, mire kulcszörgést hallunk, majd megpillantom Harryt. Nyakába ugrok és megcsókolom. Ekkor természetesen észre veszi, hogy valami nincs rendben velem. Mielőtt megjegyezhette volna, közbe szóltam:
- Menjünk, hátha visszatér valamelyik testőr!- mondtam, majd karon ragadtam Őket és kivonszoltam. Ekkor láttam meg, hogy Nick végig látta a csókunkat. Oda mentem hozzá és szorosan megöleltem, amit viszonzott is. Tudta, hogy Harryt jobban szeretem.
   Kimentünk a kocsihoz, gyorsan bepattantunk, majd elhajtottunk. Otthon anyu nyakába ugrottam. Majd üdvözöltem apu, Chert, bátyust és a nővérkém. Ekkor elém lépett Harry:
- Kitől van?- kérdezi könnyezve és a hasamra néz.
- A baba…

(¯`·._.·[ 23. Fejezet ]·._.·´¯)

23. Fejezet

   Annyira megijedtem, amikor megláttam a kijelzőn Missy nevét, hogy kiesett a kezemből. Valószínűleg erre ébredt fel Nick is.
- Mi történt?- kérdezi álmosan.
- Missy hív!- mondom elképedve.
- És, nem veszed fel?- néz rám értetlenül.
- Másfél hónapja meghalt- válaszolok, mire ő lesápad. A telefonért nyúlok-, haló?- szólók bele félénk hangon.
- Lia, Missy vagyok, nem haltam meg, kérlek higgy nekem. Elraboltak és egy raktárban vagyok. Most nincsenek itt és egy segéd adta oda a telefont, ne menj ki az utcára! Rád vadásznak és ide akarnak hozzám hozni!- mondja Missy és lehet hallani a hangján, hogy sír.
- Missy, tényleg te vagy?- kérdezem, de lerakta.
   Magamhoz ölelem a telefonom és kitör belőlem a sírás. Nagyon-nagyon sírok. Majd felpattanok és az utam egyenesen a szomszédba vezet.
   Becsöngetek, mire Sarah nyitja ki nekem. Kedvesen beinvitál, majd leülünk egy-egy fotelba és mindent elmesélek neki, hogy mit mondott nekem a lánya, Missy.
- Az lehetetlen, Missy meghalt- tör ki belőle is a sírás-, igaz, hogy érzem, hogy él, de itt volt a teste is. Egy lány, aki… akinek barna szeme volt, nem pedig zöld, mint Missynek. Az arca nem ovális volt, hanem gömbölyű. A hajában halványan zöld melírok voltak, míg Missyébe, csak pár tincs volt fekete. Ezt a felismerést, de akkor kit temettünk el?
- Fogalmam sincs, de én most megyek és elmondom a srácoknak is- mondom, majd fejbe csapom magam-, nincsenek itthon!- szomorodok el.
   Elköszönök, majd haza indulok. Mikor kifordulok a kerítésen, meglátom szembe jönni Nicket. Elkezdek felé gyorsabb lépéseket tenni, egyszer csak egy fekete, sötétített ablakú autó fékez le mellettem,  két erős férfi pattan ki belőle, akik befogják a szám, kendőt kötnek a szememre és betuszkolnak az autóba. Még hallom Nick kiabálását, aztán becsukódik az ajtó és gázra lépnek. Nagyon félek, és sírok. Miért történik velem minden szörnyűség? Sose fogom megérteni. Most csak a babámra kell vigyáznom!
   Kb. félórás út után, a kocsi lefékez és kiráncigálnak az autóból. Valami hatalmas raktárhoz érkezhettünk, mert por szagot érzek és minden visszhangzik. Egy ismerős hang szólal meg, de csak egyszer hallottam még.
- Vigyétek be a másik lányhoz- parancsolja, mire tovább kezdenek rángatni.
   Lelöktek egy ágyra, levették a fejemről a kendőt és ott hagytak. Természetesen az ajtót bezárták. Körülnézek a szobába és egy másik ágyon egy szőke hajú lányt látok, aki háttal van nekem, de lehet hallani, hogy sír.
- Missy?- kérdezem félve, mire ő felkapja a fejét és megfordul.
- Lia?- kérdezi és elkezd felém közeledni.
- Jézusom, tényleg te vagy az!- mosolygok, és odarohanok hozzá megölelni.
- Miért csináltad ezt? Mondtam, hogy ne menj ki az utcára!- sóhajtja.
- Csak anyudhoz rohantam át, hogy elmeséljem, hogy hívtál, aztán amikor kijöttem a kapun, mentem Nickez, de mielőtt odaértem volna, megállt mellettem egy fekete autó és betuszkoltak- sírtam el.
- És a fiúk? Mi van Harryvel meg veled?- húzogatja a szemöldökét, mire belőlem még jobban előtör a sírás.
- Hát, a fiők jól vannak, azt már tudod, hogy Louis a tesóm. Mármint fél tesóm. Niall ugyanúgy eszik, én szoktam elkísérni a Starbuckba. Zayn összejött Perrivel, Liam Danielleval van, Lous Eleanorral, és Harry… Harry Nicoleal- mondom sírás közben.
- Ki az a Nicole, úgy tudtam, hogy neked csak Lia a neved- mondja meglepetten.
- Tudod, mentünk suliba, ahonnan még aznap kijelentkeztünk Cherrel, és Harry megcsalt. Pedig, babát várok tőle- mondtam ki és közben megsimogattam a hasam.
- Tényleg, már nagyobb, mint volt! De, ez tök bunkó.
- És én Cherrel elutaztam a nagyiékhoz a farmra, ahova mellesleg utánam jött, de én akkor összejöttem Nickkel, aztán dobtam, mert Cher megmondta, hogy Harry őrültségekre képes, és ezért hazajöttem. Azonban mikor benyitottam Harryhez, akkor olyan helyzetben találtam Nicoleval, hogy inkább nem akarnék rá emlékezni- mesélem.
- Üh… sajnálom- mondja.
- Nem kell, már észhez tértem. Nem mondom meg neki, hogy babát várok!- mondtam határozottan-, de, ha te itt vagy, akkor mi kit temettünk el?- kérdeztem.
- Valami Samantát. Várj, elmondom az egész történetet. Szóval, aki elrabolt minket, az Milan apja. Ő felbérelte Samantát, hogy játssza el a szerepem. De mivel rosszul teljesítette, megölték. Ő volt az én szobámban. A fiú, aki segített felhívni, az pedig Milan volt. És megmondta, hogy sajnálja, amikor úgy bánt velem és, hogy nem vigyázott a babára és rám. És ezt teljesen őszintén mondta, mert láttam a szemeiben!- hadarta el Missy.
- Jézusom!- mondtam-, akkor legalább ő nem bánt minket.
- A többiek se, csak váltság díjat akarnak.
Harry szemszöge:
   Nagyon fáj, amikor Lia mindent a fejemhez vágott. És még mindig fáj, valamint az is, hogy képes voltam megcsalni. Ráadásul amikor visszajött hozzám, akkor is én Nicoleval henteregtem. Én barom. Ráadásul, a hasa is folyamatosan nő, de ő csak azt mondja, hogy a farmon sokat kellett enni. Amióta ezt kijelentette Lia, azóta Niall elakar oda menni. Szép is lenne.
   Jelenleg a magánrepülőn ülök, ami Los Angeles felé tart. Louis, répát zabál és néha avval köpködi Niall. Liam Danielleval enyeleg valahol, míg Zayn Perrietől kérdezgeti, hogy jól áll-e a haja. Niall, a gumicukrokkal beszélget, míg én rajtuk röhögök. Eleanor pedig elaludt.
- Milyen jó lenne, ha Lia és Cher is itt lenne, mindig kitalálnak valami jót- mondja Zayn.
- Igen, a hugicámnak mellettem a helye, nem amellett a Nick mellett. Ekkor megcsörren a telefonom. Mikor meglátom a kijelzőt, kiesik a kezemből a telefon.
…Nicole hív…
- Mi van haver, rémet láttál?- kérdezi Liam. Nagyot nyelek és felveszem.
- Mit akarsz?- kérdezem.
- Terhes vagyok és te vagy az apa!- mondja, mire én lefagyok, majd kapcsolok.
- Nicole, biztos vagyok benne, hogy nem vagy terhes, vagy ha még is, akkor nem tőlem, mert még csak le se feküdtünk- mondom bele röhögve.
- De… amikor az a rib@nc Lia, vagy, hogy hívják, benyitott ránk.
- Ide figyel kicsi Nicole. Én veled soha az életben nem feküdnék le, mert megjött az eszem. És akkor különben is csak majdnem feküdtünk le! Amit meg is bántam. És, ne merd még egyszer lerib@ncozni Liát, mert nagyon nem lesz jó vége!- mondom, majd kinyomom.
- Ezt jól meg mondtad tesó!- mondja Louis, mire felröhögök, de ismét csörög a telefonom. Na, csak most ijedek meg nagyon. A kijelzőn:…Missy hív…
- Mi van ma Haroldka?- kérdezi röhögve Zayn, majd felé fordítom a telefont. Ő is lesápad. A többiek is megnézik és ugyan ez a reakciójuk. Kihangosítom.
- Haló?- szólók bele félve.
- Szia Harry, Missy vagyok, kérlek hidd el. Csak azért hívlak, mert  nem haltam meg, hanem elraboltak és Liát is elakarják. Vigyázz rá! Kérlek!- mondja,  mire nekem a szemeim megtelnek könnyel.
- Ez igaz?- kérdezem remegő hangon.
- Igen!- vágja rá gyorsan, majd kinyomja.
   A könnycseppek, csak folynak le az arcomon. Landolunk Los Angelesben, de én legszívesebben hazamennék. A srácok is így vannak vele, de amíg nem bizonyosodunk meg róla, hogy tényleg Missy volt-e, addig folytatjuk a turnét.
***
   Épp egy koncert közepénél tartunk, amikor kapok egy hívást. Ismeretlen szám.
- Haló?- szólók bele.
- Szia Harry, Nick vagyok! Csak azért hívlak, nem akarlak zavarni, csak Lia átment Missy édesanyjához, hogy elmondja, hogy hívta Missy, mire én utána mentem. Éppen jött ki a kapunk és meglátott. Gyorsabbra vette a tempót, de nem ért oda  hozzám, mert lefékezett mellette egy fekete autó és két erős maszkos ember szállt ki belőle és beráncigálta az autóba. Én próbáltam őket megállítani, de lassú túl messze voltam, hogy odaérjek. Nem tudom, hogy mit tegyek-, mondja remegő hangon Nick.
- Ez… ez igaz?- kérdezem ugyan azt, amit Missytől.
- Harry a saját szemeimmel láttam- mondja.
- Oké, azonnal hazamegyünk, de a rendőrséget ne értesítsétek, mert akkor bajuk eshet!- mondom, majd kinyomom.
   Az arcomat egyre csak önti el a könnycsepp, amit nem tudok megállítani, nagyon aggódok érte. Elmesélem a fiúknak, szóról szóra, hogy mit mondott Nick.
- Elrabolták a húgom- tör ki a sírás Louisból is. A többieknek is könnyes a szemük, de ők bírják.
   Felszállunk a gépre és hazaparancsoljuk, de Paul nem engedi…

(¯`·._.·[ 22. Fejezet ]·._.·´¯)

Sziasztok, meghoztam az új rész, remélem tetszik. Szerintem esemény dús lett, de majd ti eldöntitek. Oldalt találtok egy szavazást, kérlek benneteket szavazzatok! :) Várom a véleményeteket, puszi...



22. Fejezet


- Azt akartam mondani, hogy…- gondolkozz Lia, gondolkozz-, hogy visszajöttem, miattad, mert egy fontos dolgot akartam elmondani, de látom jó a társaságod. Cher azt mondta, hogy szeretsz és csak akkor vagy képes hülyeséget csinálni, ha részeg vagy, de úgy látom nem. Én hülye, már megint ott hagytam Nicket egy perverz majom miatt- mondom a könnyeimmel küszködve, majd sarkon fordulok és lemegyek a lépcsőn-, nem nézünk valamilyen filmet?
- Végül is, miért ne. Minden rendben van köztettek?- kérdezi Liam.
- Nem, nincs és én hülye megint ott hagytam Nicket, emiatt a perverz majom miatt.
- Mit csinált?- kérdezi idegesen Louis.
- Semmit, hiszen szabad neki, már nem vagyunk együtt- mondom, de eltörik a mécses és előtör belőlem a sírás.
- Mit csinált?- emeli fel a hangját ismét Louis.
- Benyitottam és már majdnem lefeküdt Nicoleal- mondom-, ja és ez még nem minden, éppen leakartam futni, erre ő visszaránt és megcsókol. Valamint majdnem kikotyogtam, hogy ter. Látod már majdnem megint- tör ki belőlem még jobban a sírás.
   Louis dúlva felfut az emeletre, míg Cher odaül mellém. Louinak hiába kiabálok, hogy hagyja nem éri meg, ment tovább.
   Kiabálásokra mentünk fel mind az emeletre.
- Hogy merted ezt tenni a húgommal?- kérdezi Louis, majd behúz egyet Harrynek.
- Az ő baja, hogy visszajött és már nem vele akarok lenni- mondja teljesen kikelve magából és szintén behúz egyet Louisnak. Ekkor túl feszült a húr.
   Harry elé lépek, megragadom a pólója nyakát és lejjebb húzom, hogy a szemünk egyenlő magasságban legyen.
- Na ide figyel te perverz majom, ha még egyszer bántani mered a bátyámat, akkor velünk gyűlik meg a bajod.  Nem érted, hogy ez fáj nekünk? Miért teszed velünk ezt? Velünk?- kérdezem könnyes szemmel, de erősnek próbálok mutatkozni.
- Már megint többes szám. Most jól tudom, hogy nem Cherről van szó, szóval őszintén mond meg, ki az a második személy?- néz rám közömbösen. Szavai fájnak. Sarkon fordulok, lefutok a lépcsőn egyenesen a bőröndömhöz, rárakom a pórázt Nyuszira és kimegyek az ajtón.
   Éppen arra közeledik egy taxi. Megállítom, majd lediktálom a címet.
   Mosollyal az arcomon szállok ki Londoni lakásunk előtt. Becsöngetek, majd a bátyus nyit ajtót.
- Húgi, úgy hiányoztál!- visít (?) fel, majd megölel.
- Te is nekem, de megfulladok, vigyázz a pocimra!- mosolygok.
- Oh, ne haragudj!
- Rád sose, anyuék?
- Gyere, bent vannak- invitál be.
- Anyu, apu! Itthon vagyunk- kiáltom el magam. Zörgés hallatszódik a nappaliból, majd apát látom meg, kávéval és újsággal a kezében. A lépcső felől is hangokat hallok, majd meglátom anyut. A korlátba kapaszkodva jön le. Akkora hasa van, hogy bármelyik pillanatban szülhet.
- Drágám! Mi járatban itthon, azt hittük, hogy tovább maradsz, mint egy hónap! Jé, látszódik a pocakod!- mosolyog anyu, majd megölel.
- Furcsa, ezt Harry nem vette észre- motyogom az orrom alatt, majd anyu alatt hatalmas tócsa keletkezik. Elfolyt a magzatvíz-, jézusom, születik a kistesóm, igen, születik a kistesóm- ugrándozok, míg anyu hasában hatalmasakat rúg az öcsém.
- Kórházba megyünk. Lia, gyorsan bakolj össze anyádnak egypár fontos cuccot és hoz ki a kocsiba- utasít apu. Villámgyorsan összepakolok neki, majd a tesóimmal a kocsihoz rohanunk.
***
   Anyu már 1 órája bent van a teremben. Engem nem engedtek be, pedig tudni akartam, hogyan zajlik egy szülés, hiszen nem sokára nekem is túl kell esnem rajta.
   Előkapom a telefonom és a névjegyzékben kikeresem Louis számát.
- Loui, Loui, Loui születik a kistesóm! Anyu már egy órája bent van a szülő teremben- visítozok a folyosón, mire pár ember elkezd tapsolni, míg a főnővér rosszalló pillantásokkal bombáz, de vannak nővérek, akik mosolyogva néznek.
- Már is megyünk!- nyomja ki a telefont.
   Negyed órán belül meg is érkeztek. Mindenki. Sajnos a mindenki között ott volt Harry is.
- Lia beszélhetnénk?- kérdezi.
- Bocsi, most nem érek rá- mosolygok és közben megrántom a vállam.
- Lii neked nagyobb lett a pocakod!- mutat a hasamra Niall. Már csak ez hiányzott. Harry felkapja a tekintetét és a hasamra néz, majd rám. Szemébe könnyek gyűlnek.
- Tudod Niall, a farmon a nagyi mindenféle kaját belém tömött, tuti attól híztam meg!- nevetek fel, mire a többiek is nevetni kezdenek.
   Hirtelen kinyílik a szülészet ajtaja és anyut tolják ki rajta, kezében a kistesómmal. Egyből odarohanunk.
- Fiú, Lia jól jósoltad- mondja anyu.
- Igen- mosolyogok-, Szia Kevin!- integetek az öcsim felé, bár nem látja, mivel alszik.
- Kevin?- kapja fel a fejét Louis.
- Igen Louis, Kevin. Ugye átjössz majd játszani vele?- kérdezi tőle apa.
- Természetesen- bólogat.
   Ott hagytuk anyut, avval a szándékkal, hogy had pihenjen, aztán majd holnap bejövünk hozzá. Boldogan hagytam el a kórházat, és egyenesen hazaindultam, amikor valaki a kezem után kapott. Nem tudtam ki volt, hiszen a többiek már elmentek. Megfordultam és Harryvel találtam szembe magam.
- Elviszlek, kocsival vagyok!- mondja.
- Nem kell, köszi. A séta sose árt- mondom, majd elindulok. Nem hagyja annyiban, velem jön.
- Nézd, sajnálom amit mondtam. És azt is, amit tettem. Tényleg nem vagy terhes?
- Figyelj Harry, nem érdekel. Én csak a testvéremet féltem. Azt csinálsz most már, amit akarsz, avval akivel akarod. És nem várok tőled babát!- mondom.
- Mástól vársz?
- Dehogy is, olyanak ismersz aki lefekszik minden 2. szembejövő emberrel az utcán? Tudod, én még mindig szeretlek, de azt akarom, hogy elfelejtselek. Épp ezért csak barátságban akarok veled lenni.
- Barátság? Nekem az nem megy. Lia én nem tudok nélküled élni- mondja könnyes szemmel.
- Ott van Nicole- mondom kicsit hisztérikusan.
- De téged szeretlek. Nélküle tudok élni, nélküled nem!
- Sajnálom!- mondom, majd bemegyek a házunk ajtaján.
   Lezuhanyozok, majd a zsiráfos pizsimben levágom magam a kanapéra és úgy döntök, hogy horror film maratont tartok, a Fűrész című filmből. Berakom a DVD-t, majd amíg csak leíró részeket mutat, csinálok pattogatott kukoricát.
   Már a második film felénél járok, amikor véres rész megy és ha valaki megszólal, akkor meghal, amikor hirtelen csengetnek. Akkorát ugrok és sikítok, hogy a pattogatott kukoricás tál is kirepül a kezemből. Odacsoszogok az ajtóhoz és kinyitom. Nickkel találom szembe magam, aki amint meglát, letámadja ajkaimat. Viszonzom csókját, majd hátrálva magam után húzva, becsukom az ajtót. Ledönt a kanapéra és tovább csókol, azonban valaki megzavar minket.
- Bocsi, már itt se vagyok- kuncog Justin. Ebben a pillanatban Cher is belép. Furcsán néz rám, majd elmosolyodik. Végre sikerült észrevétlenül a tudatukra adnom, hogy menjenek már el.
- Lia, azért jöttem, mert Justin hívott, hogy alaposan összevesztél Harryvel.
- Ja, de már nem érdekel. Megmondtam neki, hogy még szeretem, de csak barátként akarok rá gondolni és ez sikerülni is fog, mert ma hajnalban (éjfél múlott) 3 hónapos turnéra mennek és nem látom őt. 3 hónap alatt simán elfelejtem- mondtam lazán, mire ő elmosolyodott és ismét megcsókolt.
- Leszel a barátnőm?- kérdezi pimasz mosollyal.
- Ha leszel a pasim, akkor igen- mosolygok rá, majd megcsókolom.
   Folytatjuk a filmet, amikor ismét csengetnek. Nickkel felállunk, majd átkarolja a derekam és úgy megyünk ajtót nyitni. Mikor kinyitom, 4 kíváncsi szempárral találom szembe magam és egy dühössel. Ott állt előttem az One Direction. Személyesen, jézusom.
- Sziasztok, mi járatban?- kérdezem és Nick is biccent nekik egyet.
- Csak elszeretnénk köszönni, de látom fontosabb a dolgod- mondja szomorúan Louis.
- Ugyan már Lou, nekem te vagy a legfontosabb!- nevetek.
- Gyere ide szerelmem!- mondja kitárt karokkal, míg én odarohanok és szorosan megölelem. Lehunyom a szemem és mélyen beszívom az illatát. Két puszit nyomok az arcára, amit viszonoz és még egyet nyom a homlokomra is.
- Hiányozni fogsz bátyus!- ölelem meg újra.
- Hé, mi nem is?- sértődik meg Zayn.
- Dehogy is nem!- futok oda hozzá. Adok kettő cuppanósat az arcára és megölelem. Niall zsebébe csúsztatok egy Sneakers csokit, mire neki felcsillan a szeme és olyan erősen megölel, hogy kinyomja belőlem a szuszt-, Niall megfojtasz minket- nyökögöm.
- Bocsi- nevet.
   Elköszönök Liamtől is, majd Harry elé sétálok. Megölelem és adok neki két puszit. Ő átkarolja a derekamat és egy láthatatlan puszit nyom a nyakamra. Gyorsan elválunk egymástól, hogy véletlenül se tűnjön többnek a búcsúzkodás, mint a többiektől.
- Ideje indulni- mondja Liam.
   Még egyszer megölelem őket, majd Louis és Harry puszit nyomnak a homlokomra és távoznak. Megcsókolom Nicket és visszamegyünk a nappalba. Mivel a filmet nem állítottuk meg, ezért már vége is lett.
   Nick nálunk aludt, pontosabban mellettem. Reggel telefon csörgésre lettem figyelmes. Amikor megláttam, hogy mi van a kijelzőn, azt hittem, hogy dobok egy hátast. Egy olyan személy hívott, akinek a telefonját nem találtuk meg, de magát az embert igen. Habár nem volt felismerhető, akkor is az ő szobájában volt. És, hogy ki volt…
…Missy hív…