(¯`·._.·[ 8. Fejezet ]·._.·´¯)

Sziasztok! Sajnáljuk, hogy tegnap nem hoztunk új részt, de nagyon elfoglaltak voltunk. Sajnos nem tudunk ma kettő részt felrakni engesztelés képpen, és lehet, hogy holnap nem lesz új rész, csak utána, de próbálok igyekezni! :) Szerintünk, nem lett valami jó, de majd ti eldöntitek!!! Rövidebbre sikerült, mint az előző részek... Mit szólnátok, ha ezentúl beveztenénk, azt, hogy minden fejezet elejére rakunk egy képet és egy idézetet??? 1 komi után, bevezetjük... :)
Rész:

   Lehajtottam a fejemet, mire ő nevetve az állam alá nyúlt, felemelte azt és némi várakozás után, várva, hogy mit szólók a dologhoz közelebb hajolt hozzám és hosszasan megcsókolt. Én a nyaka köré fontam a karomat, több mint két percig csókolóztunk. Ahhoz képest, hogy milyen rossz fiú, gyengéden csókol. Gyengéden, szenvedélyesen. Oké, kezdtek elfajulni a dolgok, ezért inkább leállítottam. Két kukucskáló szempárt tekintettem meg a kövek mögött. Naná, hogy Louis végig figyelte az eseményeket.
   Elhúzódtam Jhonnytól, majd a kövekhez mutattam a gyönyörű középsőujjamat, mire ő gyorsan visszafutott a többiekhez.
- Ki volt ott?- kérdezte Jhonny.
- A drágalátos Louis William Tomlinson- mondtam gúnyosan.
- Huh… az szar, ugyanis mindenkinek el fogja mondani- mondta.
- Hogy az a- mondtam, majd Louis után futottam.
   Oké, ő már ott volt a többiekkel együtt és mikor megérkeztem, mindenki szeme rám szegeződött. Szuper.
- Louis beszélhetnénk?- kérdeztem dühösen.
- Ööö… nem?! Épp indulunk vissza- adta fel a mentséget.
   Felpattantunk a buszra és én folyamatosan az ablakon bámultam ki és magam előtt összefontam a karom. Szerintem senki se lett volna most Missy helyében. Szegény mindenért ő fizetett meg. Rajta töltöttem ki a dühöm.
- Mesélj! El kell mondanod a részleteket!- mondta Missy. Erre a mondatra Gemma és Nora is felfigyelt és hátrafordultak hozzánk.
- Bizony hugi. Muszáj lesz elmondanod! Tudod, hogy én is elmondok mindent.
- Hugicám, most aztán beszélsz nekünk. Még is, hogy gondoltad, hogy egy olyan fiúval csókolózol, akinek van barátnője?- kérdezte a hátam mögül a bátyám.
- Hát… inkább, majd a hotelben- mondtam. Hála istennek a téma annyiban maradt.
   Megérkeztünk a hotelhoz, én kikaptam a csomagjaimat és felrohantam a lakosztályomba. Levágtam magam az ágyra és hallottam, ahogy besettenkednek a drágalátós barátaim és testvéreim. Mivel az ágy közepén ültem és ők körbeültek, még véletlenül se volt lehetőségem a menekülésre. Szóval szépen mindent el kellet mesélnem nekik. A kis piszkok.
- Hát az úgy volt, hogy… ugye belecipelt a vízbe, és ott szórakoztunk (nem perverzség, semmi olyan). (…). Aztán megcsókolt- fejeztem be.
- És milyen volt?- kérdezte Missy, amikor már csak ketten voltunk a szobába.
- Hát, fantasztikus. Jhonny olyan jól csókol, ráadásul ez volt életem első csókja és… víí.
Lina (Benita barátnője, áh ugyan már csak az alattvalója) szemszöge:
   Éppen Lia szobája előtt sétáltam el (na jó, hallgatóztam az 1D-nél), amikor azt hallottam meg, hogy Jhonny megcsókolta Liát. Ezt el kell mondanom Bennek, tuti kiakad és óriási botrány lesz.
- Figyelj Ben!- mondtam.
- Mi van? Mit akarsz? Életbe vágó?- kérdezte unottan.
- De még mennyire! Liát megcsókolta a pasid- nevettem.
- MI??? Jhonny megcsal? Az lehetetlen. Én szép vagyok. Szebb, mint azaz égből pottyant rondaság- visítozott. Komolyan, ez néha kikészít- Louinak ezt meg kell magyaráznia- mondta és elővette a mobilját. Felhívta, én pedig visszaspuriztam a szobámba.
Jhonny szemszöge:
   ***Benita hív***
- Mi van?- szólók bele unott hangon.
- Azonnal gyere le a konyhába!- sikítozott.
   Ajaj, ebből nagy baj lesz, jobb, ha megyek. Lementem, ahol elkezdett velem üvöltözni.
Lia szemszöge:
   Éppen a lépcsőn tartottam lefelé (nem volt kedvem liftezni), amikor egy kis beszélgetésbe csöppentem bele.
- Megcsaltál? Hogy voltál képes megcsalni? Engem, aki olyan szép?- mondta, vajon ki? Ben.
- Nem. Vagyis igen, de nem jelentett semmit. Először. Tudod, nem gondoltam komolyan. Nekem csak is te tetszettél, de… valahogy megváltozott, szóval szakítok veled! Nekem ez nem megy- mondta Jhonny.
- Tényleg, te szakítasz velem? Ja, már étem visszamész a kis csicska Liához ugye?- kérdezte Benita. És ami ez után következett, attól könnybe lábadt a szemem és összerogytam a lépcsőn.
- Figyelj, én nem tudom másra elképzelni Liát, mint egy futókalandra, te is tudod, milyen vagyok. A lábaim előtt hevernek a lányok, de ő nem tette. Talán épp ezért is akarom meg…- nem tudta folytatni, mert észrevett engem a lépcsőnél. A sminkem elfolyt, a ruhám koszos volt a lépcsőtől. Jhonny, mit sem törődve a barátnőjével, odajött hozzám, felállított a lépcsőről és átölelt… volna, de én ellöktem magamtól, a lifthez futottam, ami hamarosan meg is jelent. Éppen becsukódott volna az ajtaja, amikor Jhonny futott be rajta.
- Nézd! Lia! Én ezt nem így gondoltam. Ezt akkor gondoltam így, amikor először megláttalak. Most már…
- Ugyan már Jhonny, hagyd a süket dumát, sose lehetett volna köztünk semmi- mondtam és mivel megérkeztünk a 4. emeletre, kifutottam a liftből, ám útközben sikeresen belebotlottam Harrybe. Halkan motyogtam egy *elnézést* aztán befutottam a szobámba. Kulcsra zártam és levetődtem az ágyra. A fejemet a párnába fúrva bőgtem.
*Kopp**Kopp**Kopp**Kopp*
- Ki az?- kérdeztem bőgve.
- Jhonny- mondta.
- Húzz a büdös francba- kiáltottam neki.
- Kérlek, had magyarázzam el!- mondta könyörgő hangon.
- Soha az életbe nem akarlak látni.
- De…
- Semmi de, most menj el!- parancsoltam.
- Nem!- mondta.
- Kérlek- vettem át könyörgésre a hangsúlyt.
   Néhány léptet hallottam, majd minden elcsendesedett. Elment. Fél órával később ismét kopogást hallottam.
- Igen?- kérdeztem remegő hangon, a sírás miatt.
- Én vagyok, csak felismered a hangom, de mi a baj? Mi történt, engedj be és mindent elmesélsz- mondta a nővérkém, akivel a bátyus is ott volt, mert hallottam a dörmögő hangját.