(¯`·._.·[ 23. Fejezet ]·._.·´¯)

23. Fejezet

   Annyira megijedtem, amikor megláttam a kijelzőn Missy nevét, hogy kiesett a kezemből. Valószínűleg erre ébredt fel Nick is.
- Mi történt?- kérdezi álmosan.
- Missy hív!- mondom elképedve.
- És, nem veszed fel?- néz rám értetlenül.
- Másfél hónapja meghalt- válaszolok, mire ő lesápad. A telefonért nyúlok-, haló?- szólók bele félénk hangon.
- Lia, Missy vagyok, nem haltam meg, kérlek higgy nekem. Elraboltak és egy raktárban vagyok. Most nincsenek itt és egy segéd adta oda a telefont, ne menj ki az utcára! Rád vadásznak és ide akarnak hozzám hozni!- mondja Missy és lehet hallani a hangján, hogy sír.
- Missy, tényleg te vagy?- kérdezem, de lerakta.
   Magamhoz ölelem a telefonom és kitör belőlem a sírás. Nagyon-nagyon sírok. Majd felpattanok és az utam egyenesen a szomszédba vezet.
   Becsöngetek, mire Sarah nyitja ki nekem. Kedvesen beinvitál, majd leülünk egy-egy fotelba és mindent elmesélek neki, hogy mit mondott nekem a lánya, Missy.
- Az lehetetlen, Missy meghalt- tör ki belőle is a sírás-, igaz, hogy érzem, hogy él, de itt volt a teste is. Egy lány, aki… akinek barna szeme volt, nem pedig zöld, mint Missynek. Az arca nem ovális volt, hanem gömbölyű. A hajában halványan zöld melírok voltak, míg Missyébe, csak pár tincs volt fekete. Ezt a felismerést, de akkor kit temettünk el?
- Fogalmam sincs, de én most megyek és elmondom a srácoknak is- mondom, majd fejbe csapom magam-, nincsenek itthon!- szomorodok el.
   Elköszönök, majd haza indulok. Mikor kifordulok a kerítésen, meglátom szembe jönni Nicket. Elkezdek felé gyorsabb lépéseket tenni, egyszer csak egy fekete, sötétített ablakú autó fékez le mellettem,  két erős férfi pattan ki belőle, akik befogják a szám, kendőt kötnek a szememre és betuszkolnak az autóba. Még hallom Nick kiabálását, aztán becsukódik az ajtó és gázra lépnek. Nagyon félek, és sírok. Miért történik velem minden szörnyűség? Sose fogom megérteni. Most csak a babámra kell vigyáznom!
   Kb. félórás út után, a kocsi lefékez és kiráncigálnak az autóból. Valami hatalmas raktárhoz érkezhettünk, mert por szagot érzek és minden visszhangzik. Egy ismerős hang szólal meg, de csak egyszer hallottam még.
- Vigyétek be a másik lányhoz- parancsolja, mire tovább kezdenek rángatni.
   Lelöktek egy ágyra, levették a fejemről a kendőt és ott hagytak. Természetesen az ajtót bezárták. Körülnézek a szobába és egy másik ágyon egy szőke hajú lányt látok, aki háttal van nekem, de lehet hallani, hogy sír.
- Missy?- kérdezem félve, mire ő felkapja a fejét és megfordul.
- Lia?- kérdezi és elkezd felém közeledni.
- Jézusom, tényleg te vagy az!- mosolygok, és odarohanok hozzá megölelni.
- Miért csináltad ezt? Mondtam, hogy ne menj ki az utcára!- sóhajtja.
- Csak anyudhoz rohantam át, hogy elmeséljem, hogy hívtál, aztán amikor kijöttem a kapun, mentem Nickez, de mielőtt odaértem volna, megállt mellettem egy fekete autó és betuszkoltak- sírtam el.
- És a fiúk? Mi van Harryvel meg veled?- húzogatja a szemöldökét, mire belőlem még jobban előtör a sírás.
- Hát, a fiők jól vannak, azt már tudod, hogy Louis a tesóm. Mármint fél tesóm. Niall ugyanúgy eszik, én szoktam elkísérni a Starbuckba. Zayn összejött Perrivel, Liam Danielleval van, Lous Eleanorral, és Harry… Harry Nicoleal- mondom sírás közben.
- Ki az a Nicole, úgy tudtam, hogy neked csak Lia a neved- mondja meglepetten.
- Tudod, mentünk suliba, ahonnan még aznap kijelentkeztünk Cherrel, és Harry megcsalt. Pedig, babát várok tőle- mondtam ki és közben megsimogattam a hasam.
- Tényleg, már nagyobb, mint volt! De, ez tök bunkó.
- És én Cherrel elutaztam a nagyiékhoz a farmra, ahova mellesleg utánam jött, de én akkor összejöttem Nickkel, aztán dobtam, mert Cher megmondta, hogy Harry őrültségekre képes, és ezért hazajöttem. Azonban mikor benyitottam Harryhez, akkor olyan helyzetben találtam Nicoleval, hogy inkább nem akarnék rá emlékezni- mesélem.
- Üh… sajnálom- mondja.
- Nem kell, már észhez tértem. Nem mondom meg neki, hogy babát várok!- mondtam határozottan-, de, ha te itt vagy, akkor mi kit temettünk el?- kérdeztem.
- Valami Samantát. Várj, elmondom az egész történetet. Szóval, aki elrabolt minket, az Milan apja. Ő felbérelte Samantát, hogy játssza el a szerepem. De mivel rosszul teljesítette, megölték. Ő volt az én szobámban. A fiú, aki segített felhívni, az pedig Milan volt. És megmondta, hogy sajnálja, amikor úgy bánt velem és, hogy nem vigyázott a babára és rám. És ezt teljesen őszintén mondta, mert láttam a szemeiben!- hadarta el Missy.
- Jézusom!- mondtam-, akkor legalább ő nem bánt minket.
- A többiek se, csak váltság díjat akarnak.
Harry szemszöge:
   Nagyon fáj, amikor Lia mindent a fejemhez vágott. És még mindig fáj, valamint az is, hogy képes voltam megcsalni. Ráadásul amikor visszajött hozzám, akkor is én Nicoleval henteregtem. Én barom. Ráadásul, a hasa is folyamatosan nő, de ő csak azt mondja, hogy a farmon sokat kellett enni. Amióta ezt kijelentette Lia, azóta Niall elakar oda menni. Szép is lenne.
   Jelenleg a magánrepülőn ülök, ami Los Angeles felé tart. Louis, répát zabál és néha avval köpködi Niall. Liam Danielleval enyeleg valahol, míg Zayn Perrietől kérdezgeti, hogy jól áll-e a haja. Niall, a gumicukrokkal beszélget, míg én rajtuk röhögök. Eleanor pedig elaludt.
- Milyen jó lenne, ha Lia és Cher is itt lenne, mindig kitalálnak valami jót- mondja Zayn.
- Igen, a hugicámnak mellettem a helye, nem amellett a Nick mellett. Ekkor megcsörren a telefonom. Mikor meglátom a kijelzőt, kiesik a kezemből a telefon.
…Nicole hív…
- Mi van haver, rémet láttál?- kérdezi Liam. Nagyot nyelek és felveszem.
- Mit akarsz?- kérdezem.
- Terhes vagyok és te vagy az apa!- mondja, mire én lefagyok, majd kapcsolok.
- Nicole, biztos vagyok benne, hogy nem vagy terhes, vagy ha még is, akkor nem tőlem, mert még csak le se feküdtünk- mondom bele röhögve.
- De… amikor az a rib@nc Lia, vagy, hogy hívják, benyitott ránk.
- Ide figyel kicsi Nicole. Én veled soha az életben nem feküdnék le, mert megjött az eszem. És akkor különben is csak majdnem feküdtünk le! Amit meg is bántam. És, ne merd még egyszer lerib@ncozni Liát, mert nagyon nem lesz jó vége!- mondom, majd kinyomom.
- Ezt jól meg mondtad tesó!- mondja Louis, mire felröhögök, de ismét csörög a telefonom. Na, csak most ijedek meg nagyon. A kijelzőn:…Missy hív…
- Mi van ma Haroldka?- kérdezi röhögve Zayn, majd felé fordítom a telefont. Ő is lesápad. A többiek is megnézik és ugyan ez a reakciójuk. Kihangosítom.
- Haló?- szólók bele félve.
- Szia Harry, Missy vagyok, kérlek hidd el. Csak azért hívlak, mert  nem haltam meg, hanem elraboltak és Liát is elakarják. Vigyázz rá! Kérlek!- mondja,  mire nekem a szemeim megtelnek könnyel.
- Ez igaz?- kérdezem remegő hangon.
- Igen!- vágja rá gyorsan, majd kinyomja.
   A könnycseppek, csak folynak le az arcomon. Landolunk Los Angelesben, de én legszívesebben hazamennék. A srácok is így vannak vele, de amíg nem bizonyosodunk meg róla, hogy tényleg Missy volt-e, addig folytatjuk a turnét.
***
   Épp egy koncert közepénél tartunk, amikor kapok egy hívást. Ismeretlen szám.
- Haló?- szólók bele.
- Szia Harry, Nick vagyok! Csak azért hívlak, nem akarlak zavarni, csak Lia átment Missy édesanyjához, hogy elmondja, hogy hívta Missy, mire én utána mentem. Éppen jött ki a kapunk és meglátott. Gyorsabbra vette a tempót, de nem ért oda  hozzám, mert lefékezett mellette egy fekete autó és két erős maszkos ember szállt ki belőle és beráncigálta az autóba. Én próbáltam őket megállítani, de lassú túl messze voltam, hogy odaérjek. Nem tudom, hogy mit tegyek-, mondja remegő hangon Nick.
- Ez… ez igaz?- kérdezem ugyan azt, amit Missytől.
- Harry a saját szemeimmel láttam- mondja.
- Oké, azonnal hazamegyünk, de a rendőrséget ne értesítsétek, mert akkor bajuk eshet!- mondom, majd kinyomom.
   Az arcomat egyre csak önti el a könnycsepp, amit nem tudok megállítani, nagyon aggódok érte. Elmesélem a fiúknak, szóról szóra, hogy mit mondott Nick.
- Elrabolták a húgom- tör ki a sírás Louisból is. A többieknek is könnyes a szemük, de ők bírják.
   Felszállunk a gépre és hazaparancsoljuk, de Paul nem engedi…