(¯`·._.·[ 21. Fejezet ]·._.·´¯)

Bocsi, nem lett valami hosszú, de fél óra alatt, csak ennyi sikerül. Azért remélem tetszik. Komikat és véleményeket várok... :) Pussz...


- Mi történt?- nyög (?) fel Justin.
- Neked kéne tudnod, te voltál részeg!- röhögött Louis.
- Nick, mit keresel itt?- kérdezi Cher, mire én elkezdek röhögni.
- Ha én azt tudnám!- röhög velem együtt.
- Valaki körbevezet minket?- kérdezi Eleanor.
- Én-én-én!- sipítom-, csak előtte van egy kis elintézni valóm.
   Felállok és a többieket ott hagyva elindulok az udvarra. Mivel jó idő van, ezért gyalog megyek el a pavilonhoz. Nem érdekel, hogy a legkivágottabb pizsimben voltam, de ott úgyse lesz senki.
   Míg sétálgattam, hallgattam a madarak csiripelését, a falevelek susogását, amit a nyári szél fújdogált. A réten néhány őzikét és vadnyulat láttam, akik épp eleség után kutatnak.
   A kuckóm felé veszem az irányt és elkezdek a dombon felfelé sétálni. Belépek a kuckóba, de nem vagyok egyedül. Egy alakot látok, aki farmernadrágot visel, egy lila pólóval és éppen a Harryvel együtt készült képeket vizslatta. Megfordult, amikor meghallotta a padló reccsenését, épp azét, amin álltam. Mikor szembe fordult velem, könnyek gyűltek a szemembe. Két csodaszép zöld szemmel találtam szembe magam. Az arcát bongyor fürtök vették körül. A szememben összegyűlt könnyek, lassan szánkóztak le arcomon. Gondolom rájöttetek, hogy kivel találtam szembe magam. Harry kezét végigsimítva arcomon, elérte, hogy a könnyek még jobban elárasszák. letörölte őket, de elkaptam a tekintetem.
- Mit keresel itt?- kérdezem dühösen.
- Téged!- lép közelebb, de én hátrálok.
- Mondtam, hogy felejts el!
- Miért raktad ki ezeket a képeket?- mutat végig a közös képeinken.
- Hogy ne legyen nálam és ez egy titkos hely. Még én magam készítettem!- mosolyodtam el.
- Szép, de tudni akarok még valamit!- lép közelebb és megragadja a kezem, de kirántom onnan.
- Mit? Hogy összejöttem-e azóta valakivel?
- Nem- válaszol lehajtott fejjel, majd átkarolja a derekam és nem enged el-, kérlek őszintén válaszolj!- mondja, mire én csak bólintok-, Tényleg a babánkat várod?- emeli rám csillogó tekintetét.
   Elmondjam neki? Neki, aki megcsalt! Ezt nehéz feldolgoznom. Nincs, szükségünk ilyen apára. Nincs. Nem tudok a szemébe nézni! Muszáj lesz tagadnom!
- Nem!- mondom.
- Hazudsz! Még a szemembe se nézel. És különben is, miért jöttetek ki a kórházból? Miért beszélte Cher többes számban?- tette fel a kérdéseket, mire én lehajtottam a fejem.
- Azért jöttünk ki a kórházból, mert megszédültem az utcán! A többes szám pedig azért volt, mert Cher is velem volt!- könnyeztem, de még mindig nem néztem a szemébe.
- Tisztán emlékszem Cher mondatára, várj idézem: „Őket többé nem látod, Harry ezt nagyon elcseszted, hogy tehettél ilyet? Velük, pont velük?”- mondta a szemembe nézve. Könnyes volt a szeme, de ő erős volt.
- Hát, mert…- mondom, majd kiáltást hallok.
- Lia itt vagy?- kérdezi. Kinézek a pavilonból és Nicket látom meg erre közeledni. Kiverekedem magam Harry karjaiból, majd a fiúhoz futok.
- De jó, hogy jössz, majdnem kiderült, hogy terhes vagyok!- suttogom a fülébe, miközben hosszasan megölelem, ő pedig a hajamat és a hátamat simogatja, és az az érzésem, hogy gyilkos pillantásokkal dobálja a volt pasimat. Áh, még mindig fáj kimondani.
   Hirtelen egy kar elragadja mellőlem Nicket, majd behúz neki. Harry az.
- Megőrültél?- ordítok rá.
- Utálom, ha a barátnőmet más fiú ölelgeti!- mondja verekedés közben.
- Egy, nem vagyok a barátnőd, mert megcsaltál és szakítottam veled. Kettő, most azonnal engedd el Nicket! Neki kellett volna hinnem, mikor azt mondta, hogy ne keresselek meg, mert csalódni fogok! Bunkó vagy Harry, nagyon nagy bunkó- sírok, majd Nickhez sietek és… megcsókolom.
   Derekam köré fonja kezét, míg én a hajába túrok. Istenien csókol. Valami kis lepke rebbenést éreztem a hasamban, de csak egy pillanatra. Tovább csókolózunk, majd amikor elválunk, homlokát az enyémnek támasztja és elmosolyodik.
- A suli óta erre vártam!- suttogja, mire elmosolyodok és még egyszer megcsókolóm.
- Befejeznétek?- kérdezi Harry, mire szétrebbenünk.
- Netán zavar? És képzeld, amikor megkérdeztem a kuckóba, hogy azért jöttél-e, hogy megtudd van-e barátom, tudod, akkor még azt mondtam volna, hogy nincs. De most már igen- mosolygok Nickre-, és akkor, ha nem kezdesz el verekedni, talán még lehetett volna köztünk újra valami, már számítottam rá, hogy bocsánatot kérsz úgy, hogy engem is meghasson, de tudod most már nem haragszom rád! Barát vagy a sok közül, igaz, hogy tőled van a ba…- mondom, majd a mondatom befejezésénél Nick befogja a szám. Értetlenül nézek rá, majd leesik, hogy mit mondtam és hálás mosolyt küldök felé.
- Fejezd be a mondatod!
- Barát vagy a sok közül, igaz, hogy tőled van a ba… rátság ellenszere, ugyan is minden lányt magadnak akarsz, de én nem állok be a sorba- mondom némi töprengés után.
   Harry szeméből könnycseppek hullottak, majd hátat fordított és elment. Annyira fájt, azt látni, hogy könnyezett, hogy legszívesebben utána rohantam volna, megöleltem volna, megcsókoltam volna. Volna, volna, volna. Mindig az a hülye volna. De egy erős kar, ami a derekam köré volt fonódva, nem engedte, hogy a szívem után menjek.
   A szívem Harryt szereti, de az eszem Nicket választja. Rámosolygok Nickre, majd megfogjuk egymás kezét és elindulunk vissza a farmra.
   Mindenki kint áll a pajtánál, majd amikor meglátnak minket, leesik az álluk. Justin és Eleanor mosolyogva néznek minket, míg Louis és Cher rosszalló pillantásokat küldenek felém. Naná. Eleanor és Justin nem tudják, hogy megbántott amikor még nem voltam híres. Louis és Cher pedig Harry pártját fogják.
- Drága Lia, beszélhetnénk?- kérdezi Cher. Bólintok, majd egy apró puszit nyomok Nick szájára és a pajtába megyünk barátnőmmel. Felmászunk a szénakazal tetejére, majd Cher leül törökülésbe, míg én felhúzom a térdeimet és átkulcsolom őket, a kezemmel.
- Láttam őt!- szólaltam meg és ismét könnyek gyűltek a szemembe.
- Kit?- kérdezi értetlenül.
- Harryt! És azt hazudtam neki, hogy nem vagyok terhes.
- Te hülye vagy! Idáig eljött miattad, ráadásul százszor bocsánatot kért. 50 bocsánat kérő Tweetet kaptál  tőle, 83 (!) személyes üzenetet, amiben mind mást írt, de mindig benne volt az, hogy szörnyen megbánta, amit tett, valamint 20 nem fogadott hívás és 91 SMS-, mondja.
- Ezekről honnan tudsz?- kérdeztem, hisz még én sem tudtam.
- Láttam!- mosolygott-, egyébként, meg tőle vársz babát. Ne legyen más az apukája, amikor ő is lehetne.
- De…
- Semmi de! Harry őrültségekre képes, amikor bánata van. Volt olyan, hogy olyan részegre itta magát, hogy még harmad nap is tartott neki. Vagy idegességében balesetet szenvedett, vagy kihasznált egy-pár lányt, természetesen részegen. Józanon nem csinál ilyet. Ő ilyenekben tölti ki dühét. Nem szabad egyedül hagynod. Mond el neki, hogy a babáját várod!- mosolyog rám. Elbizonytalanodtam.
   Felálltam, majd berohantam a szobámba, kulcsra zártam és elővettem a bőröndöm. Beleszórtam a ruháimat. Lebaktattam a lépcsőn és a nagyihoz futottam.
- Nagyi, kifogok békülni Harryvel!- mosolyodtam el.
- Ez nagyszerű- ölelt meg, majd behívta nagypapit. Tőle is elköszöntem, majd a többiekhez fordultam.
- Srácok, kibékülök Harryvel. Cher észhez térített. Nick, sajnálom, hogy ezt tettem veled! Hidd el, hogy szeretlek, de csak úgy, mint egy barátot! Valaki vissza akar jönni velem? Mert, ha nem nagyiék akkor is szívesen vendégelnek titeket- mosolyodtam el.
- Mi visszamegyünk!- mondta Cher, Louis, Eleanor és Justin. Várjunk csak JUSTIN?
- Justin te is?- néztem rá értetlenül.
- Nem hagyom el Chert!- mosolyodik el, majd megcsókolja az említett személyt, mire mindenki „húzz”-ni kezd.
   Nickkel egy utolsó csókot váltottunk, majd amikor a többiek is odaértek bepakolva mindet, elindultunk a reptérre. Louis telefon csörgése…
- Mondja Liam drága!- üvölti a telefonba Lou.
- Szia Louis! Nem tudod, hogy honnan jött Harry? Csapkodva tért haza, egy üveg vodkával és felrohant a szobájába. Teljesen józan volt, és most is csak sóhajok hallatszódnak a szobájából, de nem hajlandó kinyitni az ajtót. A hangján nem lehet érezni, hogy ivott, szóval nem tudom.
- Ne aggódj Liam barát, már úton vagyunk haza. Fél óra és ott leszünk. Kocsival.
   Kocsival? Ez meg miről beszél? Erre megkaptam a választ, amikor a taxiból kiszálltunk a reptéren. Egy 5 személye sportkocsi volt ott.
   Bepattantunk, majd 140-el haza száguldottunk.
   Beléptünk az ajtón, ahol megkaptuk a fiúktól az öleléseket. Harry szobája felé vettem az irányt, ahonnan tényleg – Liam említése szerint- csak hangos sóhajokat lehet hallani. Azonban az ajtó már nincs zárva.
   Lenyomom a kilincset és benyitok. Megint, mintha millió tört fúrtak volna a szívembe.
   Harry ott feküdt az ágyon, egy lányon. Potosabban Nicoleon. És csókolóztak, valamint Harryn csak egy alsógatya volt, a lányon pedig egy bugyi.
   Hirtelen a drágalátós Haroldka észrevette, hogy valaki figyeli őket. Megfordult és látni lehetett, hogy nem részeg. Egy cseppet sem.
- Józan vagy?- kérdezem nyökögve.
- Igen, de Lia te mit keresel itt?- kérdezi, de én sarkon fordulok és ott hagyom.
   A lépcsőnél tartok, amikor visszaránt valaki. Megfordulok és Harryvel találom szembe magam.
- Miért jöttél vissza?- kérdezi könnyes szemmel.
- Tudnod kell valamit, de most már nem! Megbizonyosodtam róla, hogy nem lennél rá képes!- sírtam.
- Mit akartál elmondani?- kérdezi, de mielőtt válaszolhatnék, megcsókol. Nagyon hiányzott. Iszonyatosan. A lepkék a hasamban csapkodtak, a vér a fülemben dobogott. Elváltunk egymástól, majd a homlokát az enyémnek támasztotta és elsuttogta, hogy szeret.
- Azt akartam mondani, hogy…