(¯`·._.·[ 19. Fejezet ]·._.·´¯)

Sziasztok, itt is van az új rész! Remélem tetszik és megint kapok legalább 3 hozzászólást, amit természetesen köszönök nekik!!!! :) Sajnos el kell benneteket szomorítanom, mert holnap megyek az unokatesómékhoz és csütörtökön jövök haza, de ígérem, hogy holnap délelőtt még kaptok egy részt, és még ma hozok nektek a farmmal kapcsolatban képeket! :) Valamint nagy valószínűség, hogy csütörtökön is kaptok új részt! Viszont, ha a tesóm odaadja a laptopját, akkor szerdán is tudok nektek részt hozni :D Köszönöm a megértéseteket. Egyébként hamarosan elkezdek még egy blogot, de ne aggódjatok, ezt is befejezem. Ezt a blogot, körülbelül 80-85 részesnek tervezem, de még meglátjuk mi lesz. Lehet hogy több, lehet hogy kevesebb... minden esetre itt a 19. Fejezet:


…Mikor kiértünk, Harry meggyötört arccal a suli kapuban állt.
- Lia kérlek bocsáss meg!- mondja.
- Nem vagyok képes rá!- mondtam-, evvel olyan, mintha 100 meg 100 kést szúrtál volna a szívembe, ami alatt- majdnem elszóltam magam-, hatalmas vértócsa fog keletkezni és remélhetőleg elmossa az emlékeket, amik hozzád fűznek.
   Cherrel elindultunk haza, mit sem törődve azzal, hogy Harry utánunk koslat. Az egéz utat végig sírtam, habár amikor hátrapillantottam, Harry lehajtott fejjel kullogott és egy-pár könnycseppet lehetett pulcsiján és a betonon észlelni.
   Besétáltunk az ajtón, majd felfutottam a szobába, Harry egyenesen utánam jött, de becsaptam az orra előtt az ajtót és kulcsra zártam. Lehet, hogy az ő szobája, de 10 percet ki fog bírni, hogy ne ott töltsön. Előrángattam a bőröndjeimet az ágy alól, majd az összes cuccot, amit hoztam, beleraktam. Anyuéknál már nem is volt cuccom, de Cherrel úgy terveztek, hogy anyuékhoz megyünk. Kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam avval, hogy Harry a földön ülve keservesen sír. Vállára raktam a kezem, majd ismét kitört belőlem a sírás. Lerohantam a bőröndjeimmel a lépcsőn. Egyenesen a nappaliba, ahol megtaláltam mindenkit. Harry ismét utánam jött.
- Hova akarsz menni?- kérdezte fájdalmasan.
- El! Messze tőled! Nincs kedvem látni azt, akit a legjobban szerettem mindennél, és, hogy minden nap más lánnyal foglak látni- mondtam, majd a többiekhez fordultam-, hiányozni fogtok, de minden nap beszélünk- sírtam.
- Lia, hugicám, ne hagyj itt! Én úgy féltelek, hogy olyan hülyeséget csinálsz, mint Missy!- mondta Louis.
- Ne aggódj bátyus, veled főleg fogok beszélni, és ezt ne értsétek úgy, hogy titeket nem szeretlek, csak ő az akiben a legjobban bízok, remélem értitek!- mondtam, mire a többiek bólogattak-, és nem fogom megölni magam!- mondtam.
   Szorosan megöleltem Niallt, míg a zsebébe csúsztattam egy csomag gumicukrot, Zayn neki pedig egy hajzselét, mert tudtam, hogy fogyóban van neki, Liamet, akit megnyugtattam, hogy lebeszélem Daniellet, hogy ne etessen kanállal joghurtot vele, valamint Louinak a zsebébe csúsztattam egy répát, majd szorosan megöleltem és olyan halkan a fülébe súgtam, hogy ne hallja senki: Vigyázni fogunk magunkra, ugyan is babát várok, Olaszországba megyünk a nagyiék farmjára, majd megírom a pontos címet. Kérlek, ne mond el senkinek, hogy babám lesz, ma derült ki. 2 hetes terhes vagyok. Mosolyogtam a fülébe. Louis a baba szónál még jobban magához szorított, valamint halkan azt mondta: gratulálok, nagy örülök neki. Elmosolyodtam, majd elengedtem.
- Egy darabig anyuéknál leszünk, ha valamire szükségetek van, még délután megtaláltok, amíg Cher pakol!- mosolyogtam a fiúkra.
   Utoljára megöleltem őket, majd egy mondattal búcsúztam:
- Még láttok minket!- mosolyogtam és kiléptünk az ajtón. Már az utca végén jártunk, amikor Harry és Louis futottak utánunk.
- Lia várj!- kiáltották, mire megálltunk.
- Őt ott hagytad!- adta a kezembe Harry Nyuszit.
- Jézusom, tényleg, hogy én milyen feledékeny vagyok!- öleltem meg őket (igen Harryt is)-, de neked nincs, szükséged rá?- kérdeztem Harrytől.
- A legjobb helyen van, olyan vagy, mint egy anyuka. A szemed is mostanában jobban csillog- mosolygott rám, mire én elkezdtem sírni. Louis és Cher egyből értette miért-, mi a baj Lia?- kérdezte gyanakodva Harry.
- Semmi, csak elérzékenyültem, de most már mennünk kell, ha elakarjuk érni a gépünket- mondtam.
- Hova mentek?- kérdezte Ő.
- Messze, ahol bizonyára nem kell látnom téged!- mondtam sírva, mire belőle is kitört a sírás.
   Intettünk egy utolsót, majd elsiettünk. 5 perc múlva már otthon is voltunk, addig az út közben sikerült eltüntetnem a jelét annak, hogy sírtam.
- Anyu, Cherrel úgy döntöttünk, hogy nincs kedvünk suliba járni, különben sem tanulunk semmit, hanem csak be kell menni és esetleg a hangunkon csiszolnak, de ha nincs rajta mit, akkor hagyják úgy, ahogy van. Szóval eldöntöttük, hogy elmegyünk Olaszországba a nagyiékhoz a farmra, felhívod őket?- kérdeztem.
- Hú, ez hirtelen jött, és mi lesz Harryvel?- kérdezte.
- Hát, vele már megbeszéltem!- mondtam.
- Jó, akkor Cher menjen és pakoljon össze, míg én felhívom a nagyiékat, addig te is pakolj még azt, amit akarsz- mondta.
   Kikísértem Chert, azt mondta, hogy fél óra múlva itt van, addig köszönjek el mindekitől, mert 3-kor indul egy gép és azt pont elérjük.
   Felmentem a nővérkémhez, ahol ott volt Matt, Josh és Gemma is.
- Sziasztok!- köszönök be.
- Sziaaa! Hát te?- kérdezte Gemma és Nora egyszerre.
- Elutazunk Cherrel, szóval kiiratkoztunk a suliból!- mondtam.
- És hova utaztok, Harry is megy?- kérdezte Matt.
- Olaszországba a nagyiékhoz, a farmra! Harry nem jön- hervadt le a mosolyom.
- Mi a baj?- kérdezte Josh.
- Semmi- hazudtam.
- Lia Wish, most azonnal elárulod, hogy mit műveltetek!- ordította Nora.
- Csst… oké, megcsalt!- mondtam és egy kövér könnycsepp buggyant ki szememből.
- Hogy mit csinált?- pattant fel Matt, mire Gemma visszahúzta.
   Mindent elmeséltem nekik, beleértve azt is, hogy terhes vagyok.
- Szóval, úgy gondoltam, hogy magammal viszem Nyuszit és Roryt is!- mondtam.
- Ne, úgy a szívemhez nőtt, minden nap kiszoktam vinni sétálni- mondta Nora.
- Hát, akkor maradjon!- mosolyogtam.
   Lementem, majd kinyitottam az ajtót, hogy nem-e jön még Cher. Az utca végén meg is pillantottam. Mikor ideért, kedvesen beinvitáltam, majd elmondtam anyunak az igaz történetet. Teljesen ki volt akadva, viszont örült neki, hogy kisbabát várok, mert szerinte is képes vagyok felnőtt fejjel gondolkozni. Apunak szintén ez volt a véleménye. Mindenkit megkértem, hogy ne mondja el Harrynek, hogy hol vagyok. Elköszöntünk, majd Cherrel elindultunk a reptérre.
- Könnyen viselték- mosolyogtam.
- Igen!- mondta Cher.
   Mikor megérkeztünk, megvettünk két jegyet, majd a szokásos helyre vittük Nyuszit, akit a gép állat helységébe rakják.
   Bemondták a szokásos dumát, hogy melyik kapuhoz kell menni. Odaadtuk a jegyeket, majd felszálltunk a gépre. Az út avval telt, hogy skypoltunk Louisal, aki biztosított róla minket, hogy senki nem hall minket. Visongatott egy sort, hogy keresztapa lesz, majd folytattuk a beszélgetést. Mikor elköszöntünk, Chertől kaptam egy bölcs gondolatot:
- Ha valaki nem tesz meg érted legalább annyit, amennyit Te érte, akkor nem ő az igazi. Ő csak egy újabb útitárs az igazihoz vezető rögös és hosszú úton. Ha megtalálod azt, akit keresel, akkor azt rögtön tudni és érezni fogod, mert olyan érzés lesz, mintha mindig is Őt kerested volna. Idegen, de mégis ismered. Még távoli, mégis közelebb van, mint bárki más. A szemedbe néz, de a lelkedbe lát. Hozzád beszél, de a szívedhez szól. Na Ő lesz az igazi!- mosolygott rám, én pedig elsírtam magam. Mikor tanult megy ilyen szép szöveget? Gondolkoztam rajta, de nem jutottam semmire. Hamarosan megérkeztünk Olaszországba. Bemondták, hogy a gép hamarosan leszáll ezért kapcsoljuk be a biztonsági öveket, majd Cherrel elsőként szálltunk le a gépről.
   Miközben Nyusziért és csomagjainkért tartottunk, néhány lány és fiú megállított minket, közös képért és aláírásért, volt aki kiszúrta, hogy sírtam, azt inkább csak gyorsan leráztuk.
   Elmentünk Nyusziért, és a csomagjainkért, majd két ismerős arc után kutattam.
   Meg is találtam őket, egy aranyos kisautó mellett. Megfogtam Cher kezét és eszeveszett módon futottam a nagymamihoz és a nagypapihoz.
- Nagymama, nagypapa! Sziasztok, úgy hiányoztatok!- öleltem meg őket szorosan.
- Te is nekünk kincsem- mondta a nagyi.
- Nézzétek, ő itt a barátnőm, Cher- mutattam be őket. Kedvesen köszöntötték egymást. Éreztem, hogy a nagyiéknak nagyon szimpatikus.
- Ó és Missyt hol hagytad?- kérdezte nagypapi, mire nekem lefagyott a mosoly a számról.
- Nos, Missy már lassan 2 hónapja meghalt- gördült végig az arcomon egy könnycsepp.
- Jaj, drágám sajnálom- mondta nagyapa.
- Semmi baj, akkor indulhatunk?- kérdeztem mosolyogva.
- Természetesen!- mondta mindenki.
   Nagypapa beült a kormány mögé, az anyósülésre pedig a mami ült. Mi hátul foglaltunk helyet Cherrel. 1 órás út, míg kiérünk a farmra.
   Mikor megérkeztünk, örömmel pattantam ki a kocsiból és néztem, hogy semmit sem változott. Ugyan olyan maradt, mint amikor 7 évesen itt jártam. 12 éve nem is láttam a nagyiékat. Szörnyű volt. Visszatérve a farmra.
   Tipikus filmbeli piros pajta van, ahol körülbelül 7 ló van, abból egy ló az enyém, Hópehely. A pajta előtt kukorica, búza, napraforgó és egyéb ipari nővények találhatók. Valamint egy ól, ahol vannak a malacok, és egy kisebb pajta, ahol nyulak vannak. Egy nagyobb tyúkól, ahol gondolom, tudjátok, hogy tyúkok és kakasok vannak. Egyébként a kakasoktól, amikor pici voltam, mindig féltem, hogy bántani fognak. Valamint egy kétemeletes ház. Szerintem nagy volt, 2 személynek, de ha vendégek jöttek, akkor legalább volt hely. Azt el is felejtettem mondani, hogy az unokatesóm Justin is a nagyiéknál lakik, mert a szülei (keresztanyum, keresztapum) meghaltak. Szóval a ház kétemeletes, valamint kívülről fehér. Az ablak és az ajtókeretek barnák, ami nagyon szép mintának minősül. A ház magasított, így egy terasz is van. Mikor 5 éves voltam, a nagypapával mindig kint ültünk a hintaszékben és mesét olvasott nekem. 7 évesen itt pucoltam először krumplit. Justinnal rengeteget szoktunk társasjátékozni.
   Majd hirtelen kezdett felém futni 3 kutya. Elmosolyodtam.  Az egyik Darcy volt, a másik Billy és a harmadik pedig Lou. Darcy egy Begale kutyus, Billy egy Angol Véreb és Lou pedig Golden Retriever.
   Mind a hárman letámadtak (nem szó szerint, hanem csak rám ugrottak), ennek köszönhetően a hátamra estem. Mindegyik kutya fölém hajolt és elkezdtek nyalogatni. Nagyon aranyosan voltak. Sose tudtam eldönteni, hogy melyik a legcukibb. Újabb alakot láttam sétálni felénk, mikor felálltam. Jobban megnéztem, majd egyből tudtam, hogy ki az.
- Justin!- üvöltöm és elkezdek futni felé, majd amikor odaérek, a nyakába ugrok.
- Liaa!- üvölt vissza, majd szorosan megölel.
- Úgy hiányoztál!- suttogom a fülébe.
- Te is nekem!- mondja és egy puszit nyom az arcomra.
- Gyere, bemutatok neked valakit!- fogom meg a kezét és elkezdem húzni-, Cher, ő itt Justin, az unokatesóm!- mondom, mire láthatóan Cher elvörösödik, de Jusnak se más a reakciója.
- És ki ez az aranyoska- mutat Nyuszira, amikor a kezembe kapom.
- Ő itt, Nyuszi, a kutyusom. Roryt is elhoztam volna, de Nora kikönyörögte, hogy had maradjon- forgattam a szemeimet.
- Ne forgasd a szemidet!- nevet.
   Bevittük a bőröndöket a lakásba, majd felhurcoltuk Cherrel az volt szobámba. Régen, amikor apa és anya még nem volt olyan jól kereső ember, a nagyiékkal éltünk.
***
- Gyere, bemutatom neked Hópehelyt!- mutattam a lovamra-, a lovamat!
- Saját lovad van?- esett le az álla.
- Ahamm…
- És nincs kedved nekem megmutatni lóháton a birtokot?- mosolygott.
- Mögém ülsz?- kérdeztem értetlenül.
- Tudok lovagolni!
- Tudsz lovagolni?- esik le az állam.
- Igen.
   Felnyergeltünk kettő fehér lovat, majd rájuk ültünk és kilovagoltunk. Elvittem őt a kedvenc helyeimre. A vízeséshez, a traktorokhoz, amikbe be is ültünk, a Justinnal épített játszóterünkre, a rétre és a pavilonhoz, amit 6 évesen fedeztem fel és senki sem tud róla, csak én és Missy és most már Cher is. A réten kikötöttük a lovakat, majd felsétáltunk a pavilonhoz. Saját magam rendeztem még be.
   Fából volt, amit lefestetem rózsaszínre, és néhány helyre vittem fel sötétebb színt is. Belül szintén ilyen volt. A pavilon előtt deszkákból raktam le járólapot, amit lilára festettem. Rajta cserepekben igazinak tűnő művirágok voltak. A pavilonra rá volt írva, hogy Lia kuckója. belül kettő fonott fotel volt, valamint egy kisebb asztal. A falakra a kiskori képeimet, emlékeimet ragasztottam. Itt volt az első gitárom, valamint a kedvencem is. Sose szerettem azt, amivel az X-faktorban léptünk fel.
- Egy gyönyörű, nagyon ügyes vagy!- mondta Cher.
- Köszi, ma még visszajövök ide, mert új képeket kell ide ragasztanom!- mondtam szipogva.
- Kérlek ne kezd el sírni!- mondta, mire megnyugodtam és visszaindultunk.
   Versenyeztünk, de mindig döntetlen lett. Beszélgettünk arról, hogy mennyire szeretünk lovagolni. Valamint…
- Mi a véleményed Justinról?- kérdeztem, mire ő fülig vörös lett.
- Hát, helyes és, hogy őszintelegyek veled, lehet, hogy tetszik!- mondta, mire én elkezdtem tapsikolni.
- Hidd el, te is tetszel neki! – mosolyogtam.
   Teljesen megfeledkeztem Harryről, kivéve akkor amikor a pavilonnál voltunk.
   Mikor hazaértünk, Justint megkértem, hogy vezesse körbe az istállókban és az ólokban Chert, mert én nem azokat mutattam meg neki.
   Felrohantam a szobámba, majd előkaptam a fénykép albumom, ami szinte teljesen rólunk szól. Levánszorogtam a lépcsőn, majd kimentem a teraszra és beleültem nagypapa hintaszékébe. Elkezdtem nézegetni a képeket. Néhánynál (csókolózás, cicapuszi, Missy) sírtam, de lenyugodtam. Körülbelül olyan 30 kép lehetett hátra, amikor nagyi megszólalt:
- Helyes srác. A barátod?- kérdezte mosolyogva.
- Volt- tört elő belőlem a sírás-, megcsalt, pedig már 3 hónapja együtt voltunk és tényleg úgy éreztem, hogy szeret, ráadásul, még neked nem mondtam, mert vacsorakor akartam, de kisbabát várok tőle.
- Sajnálom. Tényleg? Jézusom!- kezdett el ugrálni a nagyi-, nagyon örülök, gratulálok, dédunokám lesz, juhé!- mondta a nagyi és elugrált a konyhába. Igen, szeret fiatalosan viselkedni, pedig nem a legjobb számára az ugrálás.
   Bekiabáltam, hogy negyedóra múlva itt vagyok, majd felpattantam Hópehelyre és a pavilonhoz vágtattam.
   Kikötöttem a lovamat, majd felsétáltam a dombra. Leültem az egyik fotelbe és a képeket nézegettem. Majd hirtelen ötletből, elővettem a zsebembe lévő ragasztót és elkezdtem őket felragasztani. Az összes hely ahol volt, betelt. Felvettem a gitáromat, majd elkezdtem pengetni és énekelni a Moments című számot.
   Mikor végeztem, leraktam a gitáromat és haza vágtattam Hópehellyel.
   Mivel 32° fokos meleg volt, pedig már este 9 óra volt, nagyi a kinti asztalra terített meg.
Potosabban segítettünk neki megteríteni. Cher kivitte a piros-fehér kockás terítőt, míg Justin lemosta a padokat és az asztalt. Én kivittem a tányérokat és evőeszközöket. Mikor megterítettünk, szóltam a nagypapának, aki a traktorokat szerelte, hogy jöjjön vacsorázni.
   Mikor már mindenki az asztalnál ült, nagyi kihozta a vacsorát. Tudja, hogy imádjuk a pizzát, ezért a kedvünkre elkészítette az ő saját házi pizzáját, amit a kinti kemencében sütöttünk meg. A nagyinak segítettünk a kemencében megsütni a kakaós csigát és azt is feltálatuk, majd ízletesen falatoztunk belőle.
- Figyelem van egy nagyszerű hírem. Nagyi és Cher már tudja, de szeretném veletek is megosztani- mutattam nagypapára és Justinra-, szóval, előtte azért még megjegyzem, hogy mennyivel, de mennyivel jobb itt lakni, mint Londonban, ahol zsúfoltságig tele van az utca. Szóval, tudom, hogy ilyen egyszerűen nem szokták kijelenteni, meg mások nem szeretnek ilyen helyen hírt bejelenteni, de ti tudjátok, hogy nem vagyok kényes lány…
- Bökd már ki!- nevet fel nagypapa.
- Kisbabát várok!- mosolygok rá. Justin felugrik és befut a házba, majd visszajön egy üveg pezsgővel, nagypapának pedig szintén ugyan az a reakciója, mint nagymamának. Elkezdett ugrálni. Justin kibontotta a pezsgőt, majd mindenki ivott 1-1 pohárral-, nagyon jó itt lakni. Nem akarok visszamenni. Igaz, hogy hiányzik a tengerpart és a buli, de ez sokkal nyugodtabb, ráadásul itt nőttem fel és ide mindig visszahúz valami.
- Figyelj drágám, holnap elmehetnétek egyet bulizni és strandolni, biztos jót tenne a felejtésnek!- mondja nagypapa.
- Tényleg?- kérdezzük Cherrel.
- Igen!- vágják rá.
   Megköszöntük a vacsorát, majd segítettünk bepakolászni.
   Elmentem zuhanyozni, majd utánam Cher is jött. Mikor mind a ketten végeztünk, beültünk a laptopom elé. Bejelentkeztünk Skypra, majd videó hívást kezdeményeztünk Louissal.
- Szióó bátyus!- ordítok a kamerába, majd Cher is hasonlóan tesz, csak ő nem mondja azt, hogy bátyus. Hirtelen kinyílik az ajtó és Justin jön be rajta, valamint a nagyi.
- Jól hallottuk, hogy Matt van a vonal másik felén?- kérdez nagyi.
- Nem, a másik bátyámmal beszélünk!- mondtam,mire nagyinak kikerekedik a szeme.
- Anyádék elmondták?
- Ahamm…
- Mi, van még egy bátyád? Mutasd be!- ordítja Justin.
- Hát gyere ide- mondom, mire odafut hozzánk.
- Helló, Justin vagyok!- pattog az ágyon.
- Fejezd be, mert leszakad!- ütögetem a vállát-, egyébként az unokatesóm!- forgatom a szemeim.
- Értem- nevet Louis-, én Louis vagyok, Lia fél tesója, de olyan mintha teljes tesók lennénk- mosolyog a kamerába.
- Bátyus hiányzol és a többiek is! Harry?- tettem fel félve a kérdést.
- Ti is nagyon hiányoztok nekem. Harry kezd belenyugodni, hogy elveszített, de amikor meglát valamelyikünket, akkor letámad és azt kérdezgeti tőlünk, hogy-hogy lehetett ekkora barom? Valamint látszik rajta, hogy tényleg megbánta, biztos, hogy nem akarod elmondani neki, hogy babát  vársz?- kérdezte Lou.
- Nem, ezt a babát egyedül fogom felnevelni. Nem lesz apukája, csak anyukája- mondtam, időközben Justin kiment a szobából, majd amikor becsukta az ajtót, akkor Louis szobájába nyitott be Zayn.
- Louis megjött a répasalátád!- mondja, majd észrevesz engem-, cső Lia!- ordítja.
- Zayni!- nevtek, majd Cher is bebúj a képbe.
- Szia Cher!- integet Zayn.
- Hali!
- Figyeljetek, mindjárt jövök, le kell mennem a salátámért, addig legyetek el Zaynnel!- mondja Louis, majd elfut.
- Jól nézek ki a kamerába is?- kérdezi Zayn.
- Tökéletesen- nevetünk Cherrel. Ekkor beront a szobába Niall és Liam.
- Csőőő!- üvöltik.
- Csoki!- üvöltünk vissza. Szegény nagyiék.
- Lia, hogy viseled?- kérdezi kedvesen Liam.
- Elég szar, az, hogy lassan 3 hónapja együtt voltunk és én tényleg éreztem, hogy szeret, erre ő megcsal. De már könnyebb. Holnap megyünk a tengerpartra, valamint bulizni és elrángatjuk magunkkal Justint- röhögünk Cherrel az utolsó mondaton.
- Ki az a Justin?- kérdezi Niall.
- JUSTIN!- üvöltök, mire az említett személy befut.
- Mi van?
- Nos, ő Justin!- mutatok rá.
- Üdv, az unokatesója vagyok!- nevet, majd kiment.
- Szegény srác, bolond!- nevetek, mire egy „hallottam ám!”-ot hallok az ajtótól kb. 3 méterre.
- Azt hiszem, mennünk kése aludni, ha holnap sokáig fent akarunk lenni!- mondja Cher.
- Igen, ez jó ötlet. De várjuk meg Louist- mondom.
   Ekkor kinyílik Louis szobaajtaja, de nem Lou jön be rajta, hanem Harry. Mikor meglátom, egyből könnyek gyűlnek a szemembe.
- Sziasztok!- integet nekünk. Szeme könnyes, mint az enyém. Nem, bírok megszólalni. Előtör belőlem a sírás. Ekkor csak homályosan annyit látok, hogy ismét kinyílik az ajtó, majd Harry kimegy rajta. Még egyszer a képernyőre néz és látom, hogy az arcán folynak a könnycseppek.
- Nem bírom!- mondom ki a mondatot, majd kifutok a szobámból egyenesen a pajtába, felülök a lovamra és a pavilonhoz megyek. Összetolom a két fotelt, majd elfekszek rajtuk. A képeket nézegetve elalszok, majd egy kiabálásra felriadok.
- Lia itt vagy?- kérdezi Cher.
- I-igen!- mondom sírva.
- Ez meg mi volt? Nem kezdhetsz el mindig sírni, amikor meglátod!- mondja, majd leül mellém-, egyébként Louis mondta, hogy küld el neki a címet, ahol vagy, mert majd Eleanorral eljönnek, hogy a srácok ne sejtsenek semmit.
- Oké, reggel elküldöm neki!- mondom.
- Most pedig haza megyünk!- mondja, majd karon ragad és leráncigál a dombról egyenesen a lovakhoz. Haza megyünk, majd mély álomba szenderülünk.