(¯`·._.·[ 15. Fejezet ]·._.·´¯)

- Mi történt Lia?- kérdezte Louis azért neki is sikerült felfognia, hogy valami baj van. Nem válaszoltam, teljesen sokkolt állapotban voltam.
- Szerelmem, mi a baj? Lee?- mondta Harry is. Kissé észhez tértem, de még mindig iszonyatosan sírtam.
- Haza… kell… mennem… történt valami- itt nagy levegőt vettem- Missyvel- nyögtem ki. Majd felpattantam és mentem volna a kocsihoz, de Harry elkapta a kezem.
- Ilyen állapotban nem vezethetsz!- mondta Harry.
- De haza kell mennem!- mondtam sírva.
- Jó, de én vezetek!- mondta. Bólintottam és már indultunk is volna, de…
- Várjatok, mi is megyünk!- mondta Cher-, ilyenkor szükséged lesz egy barátra és én az vagyok!- mondta megértő mosollyal.
   Eleanor kirángatta a kocsihoz Louist, majd a többiek is jöttek és beszálltunk a két kocsiba. Lediktáltam Harrynek a címet, aki rálépett a gázra és az 1 órás utat lerövidítettük 20 percre.
- Szinte meg sem vártam, míg leparkol, hanem kipattantam a kocsiból és futottam be Missyék házába. Mivel már sokszor járok erre, tudom, hogy van egy kulcs, a virágföldbe rejtve. Kikapartam, majd bementem.
   Sara (Missy anyukája) keserves sírását hallottam az emeletről. Rohantam, mint kiszabadult majom az állatkertből.
- Mi tör…- kérdeztem volna, de megláttam a szőnyegen egy hatalmas vértócsát, mellette egy kést. Felpillantottam az ágyra, ahol újabb vértócsák, valamint egy bevagdosott kart szorongató Sara. Majd Sara odébb ült és megláttam Missyt. Az arca tiszta vér, fel se lehet ismerni, hogy ő az. A szeme nyitva, valamint nem a szokásos kék szeme, hanem sötét barna volt. És lejjebb tekintettem rajta, az oldaléba volt szúrva egy kés. Ott ahol voltam, összeestem és keservesnél is rosszabban sírtam.
   Olyan volt, mintha kitéptek volna a szívemből egy óriási darabot. Mintha a testvéremet veszítettem volna el. Szörnyű érzés volt, senkinek sem kívánom azt. Úgy éreztem, hogy ott ahol vagyok, megfogok halni. Én is a késért nyúltam, azonban valaki  elemelte előlem. Az a valaki pedig Cher volt. Harry az ölébe kapott, majd amikor ránéztem, láttam, hogy ő is sírt.
- Ne, merj butaságot csinálni!- mondta Cher.
- Kérlek, Lia! Te, ne hagyj itt minket!- mondta Zayn.
- Húgi, ha valami őröltséget mersz csinálni, isten bizony, hogy kitekerem a nyakad!- mondta Louis.
- Ki csinálna nekem kaját, ha te nem leszel? Még csak véletlenül se jusson ilyen eszedbe!- mondta Niall.
- Lee, térj észhez, te nem ilyen vagy!- mondta Liam.
- Szerelmem, ha te mész, én is! Nélküled én sem akarok élni, és ezt te pontosan tudod.  Soha az életbe ne hagyj el engem! Meg értetted?- mondta Harry.
   Egyszóval mindenkitől kaptam egy oltást. Megkértem Harryt, hogy tegyen le. Odamentem Sarahoz és szorosan megöleltem. Mind a ketten ugyan úgy sírtunk. Ránéztem a többiekre, akik szintén sírtak.
   Ránéztem Missyre. Utoljára megöleltem, de csak úgy, hogy ne fúródjon még jobban az oldalába a kés. Az illata, nem a szokásos Missy illata volt, az ölelésétől, nem nyugodtam meg úgy, ahogy szoktam. Olyan volt, mintha egy Missy hasonmása feküdt volna ott. Hiába volt ott előttem, a lány halott teste, legbelül éreztem, hogy nem halt meg.
- Nem halt meg, én érzem, nem halt meg! Érzem, hogy életben van!- ordítottam, mire Harry odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- Ssss… nem lesz semmi baj, minden rendben lesz! Hiszek neked, csak nyugi!- mondta, mire a karjában megnyugodtam, már csak én sírtam egyedül, Sara pedig megnyugtatta magát, avval, hogy vissza fog térni. Ő is érzi, hogy még él.
   Sara lement és elintézte az ilyenkor szokott dolgokat, majd visszajött hozzánk.
- Így nem mehetünk vissza az X-faktor villába, gyertek át hozzánk, ott van elég hely- mondtam.
- Jó!- mondták. Ők is ugyan úgy el voltak kenődve, mint én.
   Mivel Missyék a szomszédban laktak, ezért megbeszéltük Saraval, hogy ott hagyjuk a házuk előtt a kocsit.
   Becsöngettem hozzánk. Anyu kinyitotta az ajtót és meglátta az elgyötört tekintetünket.
- Mi történt fiatalok?- kérdezte.
- Missy meghalt- mondták a fiúk.
- Nem halt meg, én érzem, hogy él. Sara is érzi. Nekem mindig vannak előérzeteim, ha valami rossz történik. Még él! Nem halt meg- tört elő belőlem újra a sírás. Anya is a határán volt, de tudta türtőztetni magát.
   Harry ismét megnyugtatott. Megbeszéltem anyuékkal, hogy itt aludjanak a fiúk és Cher.
   Mivel volt, kettő vendégszoba, abba elfértek 4-en. Ráadásul még ott volt a Nővérem és a bátyusom szobája, még oda is mehettek.
   Harry velem aludt. Megdicsérte a szobámat, mire egy halvány mosoly bukkant a számra.
   Körülbelül éjjel 3 lehetett. 2 órája aludhattunk, amikor álmomban bevillant egy kép. Missy volt benne. Egy elhagyatott büdös, koszos raktárban volt és a szája le volt ragasztva, valamint a keze hátra volt kötve. Majd hirtelen én is képbe villantam. Engem hurcoltak be ugyan abba a helységbe és leültettek (leültettek, az enyhe kifejezés) mellé. Álmomban elkezdtem sikítozni. Rugdalóztam és sikítoztam.
- Ssss… Lia, szerelmem nyugi, minden rendben- mondta, mire én kinyitottam a szemem.
   Hála istennek otthon voltam.
- Harry, félek, nagyon félek!- mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Nem kell félned, itt vagyok, mind itt vagyunk neked, csak hívnod kell, de én mindig melletted leszek- mondta, majd megcsókolt.
   Miközben altatót énekelt nekem és cirógatta a hátam, nehezen, de visszaaludtam. Nem tudom, hogy mi ütött belém.
3 nappal később, még mindig otthon:
- Beszéltetek Mattal és Norával, hogy ma lesz a temetés?- kérdeztem anyáéktól.
- Igen, kicsim mondtuk nekik.
- Azt, hiszem ott hagyom az X-faktort, úgy sem bírnám végig csinálni- mondtam.
- De, hát kicsim!- mondták anyuék, majd leesett nekik-, megértjük!
   Felmentem a többieknek és nekik is megmondtam.
   Délután 3 órakor lesz a temetés. Addig még visszamegyünk a villába, és összepakolok, valamint Harry is jön velem haza, mert nem akar ilyen helyzetben egyedül hagyni.
  ***
   Éppen az X-faktor megbeszélő termében ülök, és várom Simont.
   Elmondtam neki, hogy mi történt, néha belekönnyeztem, de megnyugodtam, mert Harry végig ott volt mellettem. Simon mondta, hogy ha lesz kedvem, még próbáljam meg, mert tehetséges vagyok, de én csak azt válaszoltam, hogy nem hiszem.
   Felmentem, mindent összepakoltam, majd még egyszer átnéztem és kimentem a lifthez. Harry már ott volt. Mikor odaértem megcsókolt, majd beszálltunk a liftbe.
   A halban már mindenki ott volt, akik még bennt voltak. Szrosan megöleltem mindenkit, majd mondtam, hogy örülök, hogy megismerhettem őket. Ferhez is csatlakoztam, ahhoz képest, hogy milyen erős lány, amikor meghallotta, hogy mit történt Missyvel, ő is sírt. Jhonnyt is csak gyengéden megöleltem, majd odaértem Milanhoz.
- Te barom állat, mindent miattad tett és te meg kidobtad. Most miattad a sírban fekszik. Remélem a pokolra jutsz, amiért képes voltál elhagyni egy lányt, aki ráadásul a te babádat várta. Legalább annyit megtehettél volna, hogy vigyázol rá! Igaz, hogy én érzem, hogy él, de ha még találkozok Missyvel, megmondom neki, hogy téged messziről kerüljön el. Csak szennyezed a levegőt!- mondtam és lekevertem neki egy pofont-, Jah és…- kezdtem volna, de Harry elkezdett kifelé húzni.
   Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza.
*
   Otthon elkészültünk és indultunk is a temetésre. Nálam volt 8 darab fehér és 8 darab fekete héliumos lufi. Így indultunk el.
   A pap (bácsi) gyönyörű beszédet tartott, amitől mindenki könnyezni kezdett. Szerencsére sikerült annyira megnyugtatniuk a többieknek, nea meg persze egy nyugtatót is vettem be, hogy nem kezdtem eszeveszett bömbölésbe. Egyébként rengeteg ember eljött, nem is tudtam, hogy Missyt ilyen sokan ismerték.
   Mikor nagyjából eloszlott a tömeg (habár mi nyolcan is annyinak számítunk… XĐĐ) és már csak pár ember szállingózott arra.
   Lassan odasétáltunk, a sírhoz és mi magunk ráhelyeztük a koszorúnkat. Szétosztottam a lufikat (mindenki egy fehér egy piros), majd egymásra néztünk és elengedtük a lufikat. Gyönyörűen fénylettek, ahogy az ég tetejére értek, szerencsére nem fújt a szél, így követhettük útjukat. Amikor már csak fekete és fehér pontokat láttunk, elmosolyodtunk.
   Igen, így terveztük. Mosolyogni fogunk, amikor már mindenki elment. Ne értsetek félre, nem örülünk annak, hogy meghalt, csak azért, hogy tudja, hogy valahogy talán nélküle is boldogulni fogunk. És tudjuk, hogy lát minket fentről, így legalább azt is látja, hogy mosolygunk. Mindig is szerette, ha mosolyogtunk. Főleg az én mosolyomat.
   Búcsút intettünk neki, majd Elköszöntünk a többiektől, akik visszamentek Londonba, míg mi itt maradtunk London mellett egy kis városban, az otthonomba.
   Harryvel kézen fogva haza sétáltunk, majd ledőltünk az ágyra.
2 héttel később:
- Azért látom, könnyebben viseled!- mondta.
- Ez az egész egy álarc rajtam. Kívül, lehet, hogy mosolygós lánynak ismernek, míg belül üvöltök a fájdalomtól- mondtam-, egyébként remek színésznő vagyok, már sokan mondták- nevettem fel, és most teljesen őszintén.
   Megeredt az eső. De nem úgy, hogy csak elkezdett szemetelni, hanem, mintha vödörből öntötték volna minden hova. Mindig is ezt utáltam, az én kis városomban. Rengeteg eső esett. Viszont vannak, amiket imádok, még hozzá, az emlékek és a csodálatos helyek.
   Mikor elhaladtunk a játszótér mellett, szinte láttam, hogy 5 évesen ott hintázunk Missyvel. Egy könnycsepp gördült végig arcomon. Ami jelen esetben nem látszott, mert esett az eső és nem volt esernyőnk. Harry szembefordított magával.
- Szeretlek!- mondta ki a bűvös szót, amit életemben most hallottam először fiú szájából. Már, mint nem úgy, mert a bátyus és apu szájából is hallottam, meg más utánam koslató fiúk szájából is, de ez teljesen más volt. Őszinte volt és magabiztos.
- Én is szeretlek!- mondtam, majd megcsókoltam.
- Most valóra vált egyszerre két álmom!- mondta Harry.
- Igen, és mik voltak azok?- kíváncsiskodtam. Derekam köré fonta karját és tekintetét az enyémbe fúrva mondta meg a választ.
- Az, hogy kimondjuk egymásnak először azt, hogy szeretlek, valamint esőben csókolózni veled!- mondta, mire én elmosolyodtam.
- De, hisz csókolóztunk már esőben!- mondtam.
- Igen, de ez teljesen más volt- dobta át vállam fölött a karját, majd úgy mentünk tovább.
   Hamarosan hazaértünk és bőrig ázva betoppantunk a lakásba. Természetesen megkaptuk a szokásos lecseszést. Azt mondta, hogy most azonnal vegyünk egy forró zuhanyt, mert oda kint 6 fok van és lehet, hogy mi nem éreztük, de holnapra fogjuk.
- Már megyek is!- mondtam, majd Harry fülébe súgtam:-, kapj el, ha tudsz!
- Úgy is megfoglak!- mondta és utánam eredt.
   Berohantam a fürdőmbe és bezártam magam után az ajtót. Gondoltam, ha már itt vagyok lezuhanyozok. Már épp csak fehérneműbe voltam, amikor eszembe jutott, hogy nem hoztam be pizsamát. Kinyitottam az ajtót, körülnéztem, hogy van-e ott valaki, sehol senki.
   Kiléptem az ajtón és a gardróbom felé vettem az irányt. Éppen a pizsamámmal a kezemben, becsuktam és mentem volna, amikor két kar fonódott derek köré és visszarántottak. Fülembe súgta: Meg vagy! A pizsim kiesett a kezemből, majd szembefordultam vele. Megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Mivel az ágy közelében voltam, ledüntött rá, majd óvaosan rám nehezedett. A számról áttért a nyakamra. Már épp csatolta volna ki, a melltartómat, amikor leállítottam.
- Harry, nem szabad! Anyáék itthon vannak!- mondtam.
- Miért, ha nem lennének itthon, akkor lehetne?- kérdezte féloldalas mosolyával, amitől elájulok.
- Hülye!- mondtam.
- Most, mi van, te keltetted fel a kis barátom figyelmét!- értetlenül néztem rá, majd leesett.
- Te nem vagy normális!- mondtam röhögve, majd bementem a fürdőbe.
   Bezártam az ajtót, majd elvégeztem a teendőimet. Kinyitottam az ajtót, mert már felöltöztem, de még nem mentem ki.
   Épp lehajolva fésülködtem, amikor ismét két kar fonódott derekam köré. Elkezdet csókolgatni a nyakam.
- Harry, majd máskor!
- De ugye nem kell sokat várnom?- kérdezte kanos vigyorral.
- Nem kell sokat várnod, de egyébként ma előjött még jobban a perverz fajtád?- kérdeztem.
- Nem tehetek róla, hogy kiváltod belőlem!- vigyorgott.
- Hülye!- mondtam.
- Mit szólnál hozzá, mivel úgy is nyár van, elmehetnénk valahova nyaralni, csak mi ketten? Na?- kérdezte a leggyönyörűbb, legaranyosabb mosolyával.
- Hát nem is tudom- húztam az agyát, mire ő elképedt- persze, hogy mehetünk- nevettem fel.
   Öröméből rám ugrott és megcsókolt. Olyan aranyos volt. Mikor leszállt rólam, betakaróztam és próbáltam álomba ringatni maga. Nem ment. Harry csak röhögött azon, hogy nem tudok aludni.
- Ne röhögj!- mondtam mosolyogva.
- Most miért, 5 másodpercig csukva van a szemed, majd újra nyitva. Na gyere ide- mondta, majd magához húzott. Szorosan magához ölelt és nyomott egy puszit a homlokomra, majd elkezdte énekelni a Moments című zenéjüket. Elmosolyodtam, amikor az ő szövegéhez ért.
   Lassan lecsukódtak a szemeim, és utána minden sötét lett. Elaludtam.
   Valamikor az éjszaka közepén felébredtem, de nem találtam magam mellett Harryt. Gondoltam egyet és lesétáltam a konyhába, mert időközben megszomjaztam.
   A konyhából fény szűrődött ki. Beléptem és Harryt találtam az asztalnál, miközben egy pohár vizet ivott. Oda sétáltam hozzá, nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentem én is egy pohár vízért.
- Miért keltél fel, még csak fél 5!- mondta, miközben beleültetett az ölébe.
- Szomjas voltam, meg valahogy már nem vagyok álmos- mosolyodtam el.
- Én is ilyen szándékkal jöttem!- mondta és megcsókolt.
- Bátyus és Nora ma jönnek haza- mondtam mosolyogva.
   Felmentünk a szobába. Mivel egyikünk sem volt álmos, úgy döntöttünk, leülünk laptopozni. Felmentünk twitterre, ahol a többi „egydé” tag is fent volt. Beszélgettünk velük, majd megbeszéltük, hogy mikor megyünk nyaralni.
- A fene!- kiáltottam fel halkan.
- Mi az?- kérdezte ijedten.
- Nekem 4 nap múlva suli. És két hét múlva vége az X-faktornak is- mondtam.
- Hahó! Én is megyek abba a suliba!- mondta mosolyogva.
-Tényleg! Akkor csak három napra megyünk…. hova?- kérdeztem.
- Még nem beszéltük meg, de mit szólnál hozzá, ha Francia országba mennénk és azon belül is Párizsba? Na?- kérdezte.
- Fantasztikus ötlet- mondtam, majd megcsókoltam-, és akkor pontosan mikor indulunk?
- Mit szólnál, ha ma estig mindent elrendeznék és az esti géppel már repülhetnénk is?
- Tökéletes!- mondtam és ismét megcsókoltam, de most sokkal tovább.
   4 órával később…
- Oké, mindet elrendeztem, de csak hajnalban indul gép, addig mit szólnál, ha összepakolnánk és utána áthívnánk a srácokat!- mondta.
- Nekem megfelel!- mondtam.
   Gyorsan összepakoltunk 3 napra és hamarosan csengetést hallottunk. Megérkeztem a srácok és persze Cher. Lefutottam a lépcsőn –aminek köszönthetően óriásit taknyoltam- majd felpattantam és futottam az ajtóhoz.
- Csoki!- köszöntem nekik.
- Hol?- kapta fel a fejét Niall.
- A konyhában van, de ezt köszönésnek szántam!- nevettem fel, majd megöleltem mindenkit és adtam 3 puszit nekik.
- Mi volt az a nagy zaj, amikor csöngettünk?- kérdezte Louis.
- Öm… hát tudjátok milyen béna vagyok és futottam le a lépcsőn és sikeresen elesetem- nevettem fel saját magamon.
- Ügyes vagy!- kócolta össze a hajam Loui.
- Cajj… a hajam!- nyafogtam.
   Elmondtuk, hogy ma egy bulit akarunk csapni délután, aztán pedig, hogy hajnalban indul a gépünk Franciaországba. Örültek neki.
   Már 4 óra körül járhatott, de két órája nem is láttuk Niallt. Benéztünk a konyhába és megtaláltuk. Megette az összes dugi csokimat.
- Niall, azt, hogy találtad meg?- kérdeztem.
- Mentem a szag után, a csokit mindig felismerem- nevetett, míg én bevágtam a durcit.
- Ugyan már, veszek másikat- felcsillantak a szemeim- magamnak, mert ez fél fogamra se volt elég- folytatta, mire mindenki elkezdett röhögni.
   Mivel anyuék a nagyiéknál voltak, besötétítetünk a lakásba és inkább villanyt kapcsoltunk. Eldöntöttük, hogy leülünk Twisterezni.
   Mivel csak négyen férnek rá, így ráállt Cher, Zayn, Niall és Liam. Én pörgettem, folyamatosan nehéz lépések jöttek számukra és engem vádoltak, hogy csalok. Pedig nem úgy volt, csak fogtam a kezembe és pörgettem, de Harry vagy Louis mindig olyan helyen állították meg, hogy valaki szar helyzetbe kerüljön. Nagyon jól összegabalyodtak.
   A nyertes pedig Zayn volt, így ő marad velünk fent. Most Harry, Louis, Zayn és én álltunk a szőnyegen. Cher pedig pörgetett.
   Amikor már úgy volt, hogy Harry keze a fenekem alatt volt és Zayn pedig folyamatosan ott lihegett a nyakamba, végre én következtem. Bal láb zöld. Szuper. Most Harry felett hajoltam át, aki ezen egész végig röhögött. Meg is lett az ára. A röhögésétől ráestem így ő is leért a szőnyegre. Mind a ketten kiestünk. A nyertes pedig Lou lett.
   Mikor meguntuk a játékot, Activtyztünk. Nagyon jókat röhögtünk, amikor valaki mutogatott, vagy rajzol, vagy beszélt róla, Niall egyből rávágta, hogy sült krumpli. Ennek köszönhetően mindenkinek röhögnie kellett. Hamarosan már éjfél volt és szinte senki se volt józan, csak Harry és én, mivel mi 2 óra múlva indulunk. Szépen felhurcoltuk az embereket a szobákba, majd ledőltünk az ágyamra. Hamarosan jelezett az órám, hogy negyed kettő van.
   Előkeresgéltem egy fekete farmert és egy erős rózsaszín pántos felsőt. Befutottam a fürdőbe és megmosakodtam. Fogat mostam és hajat szárítottam, mind ezt úgy, hogy körém volt csavarva egy törülköző. Kinyílt az ajtó. Én hülye, már megint nem zártam be, szerencse, hogy csak most jön be valaki. Az a valaki pedig Harry volt.
- Őő, bocsi, csak azt hittem, hogy már végez… végeztél- dadogott.
   Olyan cuki volt. Odasétáltam hozzá, beletúrtam göndör fürtjeibe és megcsókoltam. Egyre vadabbul kezdtek alakulni a dolgok és én végig azon voltam, hogy ne csússzon le rólam a törölköző. Harry a törcsim szárához nyúlt és leakarta venni rólam…
- Meg ne próbáld Harold!- mondtam gonosz vigyorral, majd adtam neki még egy puszit és folytattam a készülődést. Kihessegettem, hogy feltudjak öltözni.
   Felkaptam magamra a ruhámat, magamra kentem egy kis szemceruzát és szempillaspirált.

   Harry is elvégezte a teendőit, majd fél kettőkor elindultunk, hagytuk egy üzenetet a hűtőn, hogy elmentünk, és majd vasárnap jövünk.
   Taxival kimentünk a reptérre, majd az utasításra felszálltunk a repcsire. 2-3 órás út, nem hosszú. Harryvel végül is jól elvoltunk. Csókolóztunk, puszit adtunk egymásnak, fényképeket készítettünk, csókolóztunk, jah és csókolóztunk. Amikor leszálltunk, megkerestük a bőröndjeinket, majd útnak indultunk. Még sosem jártam Párizsban. Láttuk az Eiffel Tornyot.
   Harry egy hatalmas 5 csillagos szálloda előtt állt meg.
- Nem mondod, hogy ide hoztál?- kérdeztem kábultan. Gyönyörű volt.
- Nem mondom, hanem meg is mutatom- mondta és bevezetett a szállodába.
   Elintézte amit akart, majd felmentünk a szobánkba (15. emeletből a 15.). Mikor kinyitotta előttem az ajtót, egy óriási nappalival találtam szembe magam. A nappaliba óriási plazma tévé és három személyes kanapé + kér oldalt 1-1 fotel. Gyönyörű dísznövények is pompáztak az egész szobában. A fürdőben óriási fürdőkád és még jacuzzi is volt. A konyhát a nappalitól egy pult választotta el, ami mellett bárszékek voltak. És még hátra volt a hálószoba. Be se merek menni. Kinyitottam az ajtót és egy óriási francia ágy tárult elém. Hatalmas erkély és még jó pár szekrény. A szobából is nyílik egy ajtó a fürdőbe. Kisétáltam az erkélyre és gyönyörködtem a csodálatos kilátásban, amit az tett még gyönyörűbbé, hogy két kar fonódott a derekam köré. Harry az állát vállamra támasztotta, miközben egy puszit lehelt a nyakamra.
- Tetszik?- kérdezte mosolyogva.
- Csodálatos!- mondtam és megcsókoltam, jó hosszan. Most inkább nem részletezem, hogy mit éreztem ilyenkor, ha még is kíváncsiak vagytok rá, az előző 6 fejezetben megtaláljátok.
- Elmegyünk az Eiffel Toronyhoz?- kérdezte kölyökkutya pofival.
- Igen, de remélem van nálad lakat! Akkor már menjünk el ahhoz a kerítéshez is, ahova a szerelmesek egy-egy lakatot tesznek és a kulcsot pedig beledobják a vízbe. Nem tudom, most hirtelen, hogy mi a neve, mert még az újságban láttam- nevettem fel.
- Oda én is elszerettelek volna, vinni!- mondta, majd megfogta a kezem és elindultunk.