Figyelem!!!

Sziasztok kedves olvasóim! :))
Jó hír!!! :
A szavazást oldalt lezártam.. a One Direction győzött.. már el is kezdtem írni a történetet.. Szóval figyeljétek az oldalt.. nem sokára kirakom az új blogom címét.. de egyenlőre még az első fejezet sincs megírva, szóval kb. jövőhéten számíthattok ezen az oldalon új bejegyzésre, amiben benne lesz már a blogom linkre!!! Remélem várjátok az új blogot és rendszeres olvasói lesztek..
Rossz hír(ek)!!! :
Mivel ebbe a blogba is ritkán kaptam kommentet.. és aki kommentelt az is Vicky, Vanda és még pár barátnőm volt (és bocsánat ha valakit kihagytam).. ezért ott is bevezetem azt, hogy pl. 5 Fejezet után, ha nem lesz meg mondjuk 3-4 komi.. akkor addig nem hozok új részt, amíg nem lesz meg... és ezt csak azért csinálom.. hogy kapjak valami visszajelzést.. azzal kapcsolatban.. hogy mi tetszett benne és mi nem!! Mert láttam hogy olvastátok.. de ha nem írtok komit.. akkor nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem...
és a másik... a részek érkezésével kapcsolatban sem fogok semmit mondani.. mert abból folyamatosan csúszás lenne... mivel idén jelentkeztem összesen 4 versenyre (2 angol abból az egyik már lezajlott, 1 matek és egy töri) kevés időm fut rá... valamint javítanom kell fizikából.. szóval azzal kapcsolatban sem ígérek semmit!!! :((

Azért remélem olvasni fogjátok a másik blogom is.. és kérlek benneteket.. hogy komizzatok.. mert mai nektek (pár szó, mert nekem annyi is elég) egy egész napra való boldogság!!! :)
Sziasztok pusszantalak benneteket!!! :** xx...

:OO

Jézusom jól látom, hogy még vannak látogatóim??? :OO Iszonyat hálás vagyok nektek... komolyan imádlak benneteket!!! És azért is írok ide most!!! :) Hogy kijelentsem.. fejlődőben van az új blogom.. a másikat amelyiket elkezdtem írni.. azt ,már NEM fogom folytatni... most új ihletet kaptam... nagyon nagy baj lenne, ha nem 1D-vel írnám a történetet?? Vagy folytassam az 1D-s sztori írást??? A fejemben már megvan a történet alapja... most már csak ezekre a kérdésekre várom a válaszotokat!!!

- Milyen blogot szeretnétek?
- One Direction, egyéb híresség vagy a saját elképzelésem?
- Ha olyat szeretnétek, hogy az 1D-vel van.. akkor ti kivel olvasnátok legszívesebben? Zayn, Louis, Harry, Niall vagy Liam???


Várom a válaszaitokat kommentbe!!! Fontos lenne. köszönöm!!! :)
PS: Köszönöm a több mint 10000 látogatót!! Nagyon szeretlek benneteket!! :****
PS2: és még egy kérdés/kérés.. akinek van blogja.. nyugodtan linkelje be kommentbe.. kirakom oldalra.. valamint megkérlek benneteket, ha új blogot indítanék.. akkor segítsetek beindítani azzal, hogy hírdetitek!! Köszönöm!!! :**

Szeretlek benneteket!!! <3
Üdvözlettel: a régi Szerki (Birokutya..) :*** xx..

Élek!! :)

Sziasztok!! :) Még élek, és remélem az eddigi olvasóim olvassák a másik blogomat is!! :) Szóval azért jelentkezek, hogy megkérjelek benneteket arra -persze csak akinek van facebookja- hogy szavazzanak erre a kérdésre.. A magyar Popcorn magazin rakta fel a kérdést, miszerint szeretnénk-e, hogy eljöjjön Magyarországra Az 1D.. 10000-12000 fő esetén lehetségesnek bizonyul, mert új szponzoraik lesznek.. Szóval itt a link ezen keresztül szvazhattok!! :) Minden 1D rajongót megkérek, hogy szavazzanak!! :)
http://www.facebook.com/questions/438340529535965/?notif_t=question_forward_success

Epilógus... avagy a történetem vége... :(

                                                (Olyan cukik, úgy imádom őket) :DD *-* <3

Hello Everyone! Hát, elérkeztünk ide is... :( A blog utolsó fejezetéhez... :(
Ami egyébként a Wordben 9 és negyed oldalra sikeredett... :// Hosszabbra terveztem, de az időm így engedte. Remélem tetszik ez a fejezet is. Mindig is utáltam búcsúzkodni, sé most nem is fogok, hisz tálolkuzunk az új blogomon, aminek a címe... http://behappy-cassy.blogspot.hu/ Remélem tetszeni fog... Nos, ahogy ígértem, megváltoztattam /változtatom a dizit... Oldalra kirakok egy szavazást, kérlek benneteket, hogy szavazzatok... Nos, akkor találkozunk a a másik blogomon, amit csak akkor fogok vezetni, ha meglesz a kért 3 szavazat.. sajnálom, nem akartam ezt bevezetni,de... na jól van, elég a rizsából itt a rész, remélem tetszik.... Véleményeket kérek...
PS: Megkérek mindenkit, hogy aki olvassa /olvasta ezt a blogot, hagyjon egy hozzászólást, amiben leírja, hogy mi a véleménye a történetről... Na csokoládé mindenkinek!
----------------------------------------------

Epilógus…

3 hónappal később…
Harry szemszöge:
   Rendszeressé vált már, hogy az egész napmat a kórházban töltöttem. Reggel bementem, egy fél órát Felicitynél töltöttem, majd a nap további hátralévő részében, el sem mozdultam Lia mellől. Már több, mint 3 hónapja kómában van, és nem csinál semmit.
   Sose fogom megérteni, hogy miért minden rossz velünk történik meg. Mindig is éreztem, hogy Jhonnynak hátsó szándékai vannak.
   A többiek az előbb jöttek be Liához, valamint a fiúk néha Felicityhez is benéznek. Különösen Louis, mert neki nagyon jó barátja volt, amikor együtt voltunk. Hoztak nekem kaját, mivel képtelen vagyok elmozdulni Lia mellől.
   Amikor ott ülök mellette és a kezét szorongatomakaratlanul is beszélek hozzá. Elmondom neki, hogy mi történik, amíg ő nincs mellettem. Felicityről is meséltem neki. Valamint, hogy mennyire hiányzik és hogy szeretem. Valamikor mesélek neki Cassyről is, sőt néha a srácok be is hozzák hozzá. Olyankor Cassy mindig felmászik Lia mellé és agyon ölelgeti. Akaratlanul is könnyezni kezd a szemem. Fogalmam sincs, hogy mi lenne velünk, ha nem térne vissza a szerelmem. Lia nélkül az életem üres lenne. Nem tölteén be semmi. Cassy a szívem egyik fele, de a másik fele Lia. A menyasszonyom. Néha eltervezem magamban, hogy milyen is lehet az esküvőnk. Természetesen megfogom, majd tudni, de jó elképzelni is.
   Lia hófehér gyönyörű ruhában, valamint koszorúslányok közt ott lenne, Gemma a nővérem, Cassy, Missy, Cher, Eleanor, Danielle, a másik Gemma, Nora, Perrie… de én Louis jelölöm ki tanúmnak, míg Lia azt mondta nekem, hogy ő Chert szeretné, hisz annyit segített neki. Minden fehér és kék színben pompázna, rengeteget mulatnánk és reggel 6-ig senkit se engedünk haza. Valamint, hogy én a srácokkal elmegyek új öltönyt venni, míg Lia a csajokkal megy ruhákat nézni. Gyönyörű álmok, de most a legfontsabb, hogy magához térjen és újra egészséges legyen!
- Lia kérlek térj vissza hozzánk!- mondtam könnyezve, majd néhány csepp rá is potyogott a kezére, mait szorongattam.
Lia szemszöge:
   Nem értem, hisz én itt vagyok, tudom, hogy Harry beszél hozzám. Elmesélte nekem, hogyan képzeli el az esküvőnket, ráadásol érezni szoktam, hogy Cassy is megszokott ölelgetni.
   Nem tudom kinyitni a szemem,szám, sőt mozogni se tudok. Bármilyen erősen próbálkozok, nem sikerül. Hallani szoktam, a gépem csipogását mellettem. Néha altatót is adnak nekem, mert még nem szabadott felébredni. Nem tudom, hoyg nappal van-e vagy éjszaka. Nem tudom, hány óra, és, hogy minden rendben van-e. Remélhetőleg igen.
   Hirtelen valami nedveset érzek meg hullani a kézfejemre. Némi töprengés után rájövök, hogy ezek könnycseppek. Ráaduásul Harry könnyei. Jézusom, miattam sír, ez lehetetlen. Nem, nem, nem. Felakarok ébredni. Hirtelen ajtócspódás és meghallom Dr. Lucky hangját.
- Mr. Styles lekell kapcsolnunk a gépről! Már két hónapja felkellett volna ébrednie!- mondja, mire egyre nagyobb gombóc keletkezik a torkomban.
Harry szemszöge:
- Nem engedem meg, hoyg lekapcsolják! Ő a feleségem lesz, mert felfog épülni, érzem!- törnek elő belőlem a könnycseppek.
- Adok 10 percet, hogy elbúcsúzzon!- mondja, majd sarkon fordul és ott hagy Liával.
   Nem, nem kapcsolhatják le a gépekről. Képes vagyok várni akár éveket is, hogy felébredjen.
- Lia, szerelmem ébredj fel! Nem hagyhatsz itt minket! Cassyt és engem, valamint a többieket, akik szeretnek!- zokogok, majd homlokára adok egy puszit és még erősebben szorítom meg a kezét-, kérlek!- mondom.
   Ekkor eltátja a száját és elkezd köhögni. A kezemet erősen megszorítja és a könnyek utat törnek egyenesen ki a szeméből. Szóra nyitja a száját, de én a mutatóujjam rá helyezve elhallgattatom.
- Sss… ne beszélj, hívok egy orvost!- mondom, amjd megnyomom a szükséges gombot, mire 10 másodpercen belül az ajtóban van Dr. Lucky.
 3 órával később…
   Már a többiek is megjöttek, de Lián még mindig a vzsgálatokat végzik. Semmit se tudok róla, még azt se, hogy lát-e újra.
- Mr. Styles!- szólít fel Dr. Lucky. Egyből odasietek hozzá-, Lia úból lát, valamint a teszteket, amiket elvégeztünk rajta, azok is jót muatttak, szóval még egy hétih benn tartjuk és, ha nem lesz semmi utólagos baja, akkor már szombaton hazaengedjük!- mondta-, már bemehetnek hozzá- mosolygott, mire se puszi, se pá, berohantam. Lia mosolyogva kapta felém a tekintetét.
   Odafutottam hozzá és hosszasan megcsókoltam. Ekkor kinyílt az ajtó és Loui lépett be rajta, kezében Cassyvel. Liának egyből csillogni kezdett a szeme a könnyektől. Ott ahol csak érte, agyon puszilgatta, és természetesen Cassy még hatalmasakat kacagott is.
- Aja, elég máj!- mondta nevetve Cassy.
- Nem is hányoztam?- tetetett szorúságot Lia.
- De najon! Puszijj meg!- mondta, mire Lia elkezdte csikizni meg puszilgatni Cassy nevetését talán még a folyosón is hallani lehetett.
- Gyere ide bátyus!- mondta Lia, mire Loui felkapta a fejét, odarohant Liához és nyomott egy puszit a feje bubjára.
- Jól ránk ijesztettél, te!- mosolygott Lou könnyeivel küszködve. Lia jó szorosan magához ölelte. Loui és Cassy kimentek a kórteremből, míg én leültem Lia mellé.
- Figyelj mondok neked valamit, de ne kapd fel a vizet jó?- kérdeztem, mire ő bólintott-, szóval, még régebben volt egy barátnőm, Felicity… nos, most ő is kórházban van… és a barátja is, aki már lassan egy éve kómában lesz. Amíg te is kómában voltál, mindig bejártam hozzá, egy fél órára, mert megsajnáltam. Autóbalesetük volt azt hiszem- meséltem. Liának könnyek gyűltek a szemébe. Most megbántottam? Ugye nem hiszi azt, hogy megcsalom? Ekkor…
- Ezt nem hiszem el!- törtek utat könnyei.
- Kélek, hidd el, hogy nem történt köztünk semmi!- mondtam mentegetőzve, mire felnevetett.
- Te bolond vagy, azt akartam mondani, hogy nem hiszem el… hogy lehet ilyen jó szíved, és különben is, muszáj bemutatnod nekem! Kíváncsi vagyok rá!- nevetett, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Szóljak neki?- kérdeztem, mire heves bólógatásba kezdett.
   Elmosolyodtam, majd odahajoltam hozzá és hosszasan megcsókoltam, már kezdett elfajulni a helyzet, amikor egy torok köszörülést hallottam meg a hátam mögül. Egy röpke pillanat alatt szétrebbentünk, majd a hang irányába kaptuk a fejünk. Dr. Lucky állt az ajtóban, és mosolyogva figyelte a jelenetünket.
- Kérem, ezt mjad rendezzék el otthon- kuncogott. Piirulva adtunk egymásnak még egy puszit, amjd mentem Felicity szobájához.
   Amikor benyitottam, egy összetört lányt találtam, magábal, felhúzott térdekkel, és keservesen zokogott. Lehervadt a számról a mosoly. Felicity keservesen sírt.
   Odasiettem hozzá és szorosan átöleltem, mire ő a vállamba fúrta a fejét.
- Harry, meghalt! Érted, itt hagyott?- morogta a vállamba.
- Nyugi, minden rendben lesz! Gyere velem, tudok valakit, aki tuti meg vígasztal!- mondtam, és megfogtam a kezét, felsegítettem az ágyról. Mivel már sétálhatott és elhagyhatta a kórtermét, odavezettem Lia ajtajához. Érdeklődve rám nézett, mire megvontam a vállam.
3. órával kéősbb…
Lia szemszöge:
- Szia Felicity, örülök, hogy megismerhettelek és, hogy segíthettem!- köszöntem el a lánytól, akiért jött az anyukája. Harry mégegyszer barátian megölelte, majd ajd illedelmesen elköszönt az anyukájától és odajött hozzám-, Harry nem is mondtad, hogy ilyen kedves barátnőd volt, miért nem maradtatok együtt?- kérdeztem.
- Hát, igazából nem működött. Mind a ketten egy idő után mást szerettünk.
5 nappal később…
   Tegnap végre hazaengedtek, egy feltétellel. Ha nem iszok alkoholt és még két napig pihenek. Ebbe nem volt semmi megeröltető, hisz nem szoktam alkoholt inni. Ami már nehezebb, az az, hogy nyugton kell maradnom. Én örök mozgó vagyok, nem értem, hogyan maradhatnék nyugton.
   Mivel a kisebb, kevésbé megerőltető mozgásnak a sétát találtam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyünk sétálni Cassyvel. Mivel Harry erre a hétre szabadnapot vett ki magának, ezért ő is velünk tartott és le sem vette rólunk a szemét, ezért is történt meg, hogy megbotlott a járdaszegélyben, neki ment egy oszlopnak, vagy nekiment néhány embernek…
- Harry, mondom, hogy ne minket nézz, hanem a lábad elé, nem elég az a nagy púp a fejeden, amit az előbb szereztél?- céloztam arra, amikor nekiment egy oszlopnak, majd hozzáértem a púpjához, mire felszisszent-, oké, hazamegyünk, mert nem nézel magad elé!- mondtam.
- Nem, ígérem, ezentúl magam elé nézek!- mondta, majd mgefogta a kezem, felkapta az ölébe Cassyt (elfáradt a kiscsaj) és tovább sétáltunk megálltunk az egyik padnál, ahova leültem és figyeltem a közlekedő embereket, állatokat. Pár perc álldogállás után, Harry is leült, akinke a vállán békésen szunyókált a pici Cassidy. Nyomtam egy puszit Cassy arcára.
- Hé, én nem kapok?- sértődött meg Harry. Flenevettem, amjd odahajoltam és hosszasan megcsókoltam. Ekkor kamera villogásokat és kattogásokat hallottunk. Szuper, a fotósok is megtaláltak minket. Nem törődve velük, tovább beszélgettünk, a közelgő esküvőnkről.
- Mit szólnál ahhoz, ha jövőhéten lenne?- vetette fel az ötletet.
- Mi? De, hisz addigra nem tudunk mindent elintézni, és tuti nincs szabad hely!- mondtam.
- Elintézem!- mondta, majd a kezembe nyomta Cassyt és félre vonult telefonálni. Ezt a helyzetet kihasználva odajöttek a riporterek és a fotósok.
- Lia kérem válaszoljon! Mikor lesz az esküvőjük? Hol fogják tartani? Ki az a bizonyos Felicity?- tették fel ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket, természetesen jó hangosan, közben a vaku megnem állt volna, a hangzavarra Cassy is felébredt, majd sírásba tört ki, mivel felébresztették. Olyankor mindig sír.
- Nem nyilatkozok! Látják, most felébresztették a lányomat?- mondtam dühösen, amdj nyomtam egy puszit Cassy arcára, mire már csak szipogott. A hangzavarra Harry felkapta a fejét és odajött hozzánk.
- Menjenek el!- mondta mély szigorú hangon.
- Harry Styles, nyilatkozzon, ki…
- Nem nyilatkozok, felébresztették a lányunkat, akinek az anyukája miatt eddig nehéz napjai voltak, ezek után még elvárják, hogy nyilatkozzak? Álmodik a…- mondta.- Tűnés!- hangjában már a dühöt is hallani lehetett. A fotósok és a riporterek eltüntek.
   Harry átvette tőlem és megvigasztalta.
- Minden el van intézve! Jövőhéten szombaton lesz az esküvőnk!- vigyorgott rám, mire én felpattantam a székről és odafutottam hozzák, a nyakába ugrottam és meöleltem, mind a kettőjüket, mivel Cassy is a kezébe volt.
2 nappal később (3 nap az esküvőig)…
   Már nagyjából majdnem minden el van intézve. A szertartás megbeszélve, a buli nálunk les, kaják piák megvannak, tanúk megvannak, és egyéb apróságok is. A meghívókat elküldtük, a csajokkal ma megyünk ruhákat nézni.
- Lia, megjöttünk!- kiabálta Eleanor. Mivel már nem kell pihennem, ezért teljes harci felszerelésben futottam le a lépcsőn, egyenesen a lányok nyakába. Anyu nagyon szeretett volna velünk jönni, ruhát nézni, de sajnos nem adtak neki szabadnapot, mi pedig nem halaszthatjuk későbbre.
   Elindultunk, egy esküvői ruhaszalonba, ahol mivel megismertek minket, egyből segíteni akartak, de mi csak azt mondtuk, hogy körülnézünk. Mindenképpen fehér ruhát akartam magamnak, a koszrúslányok pedig maguk választják meg. Ők együttesen összebeszéltek, hogy rózsaszín lesz mindenkié, kivéve az enyém.
   Már vagy hat ruhát felpróbáltam, de egyiket sem találtuk tökéltesnek, amikor megpillantottam egy gyönyörű, hófehér, alul pár virág mintával, pánt néküli gyönyörűséget, az egyik sarokba, odasiettem, majd megmutatva az eladónak, az újabb darabot, besiettem az egyik fülkébe. Mint a többi lány. Ők is még keresték a tökéleteset. Mivel Cher a tanum és ő nem szereti a habo-babos szoknyákat, ő volt a néző. Mikor felvettem, megnéztem magam a tükörbe. Tökéletes.
- Csajok, megtaláltam a tökéleteset!- kiabáltam.
- Gyere ki!- parancsoltam rá, mire kidugtam a fejem és megláttam őket más-más ruhában.
   Teljes alakosan kiléptem, mire ők lefagytak.
- Lányok, véleményt!- mondtam nevetve.
 Tökéltes, ezt kell megvenned!- mondta Danielle.
   Elmosolyodtam, majd végignéztem a többieken.
- Missy, azt a ruhát fordítva kell felvenni!- nevettem fel.
- Ajj már, tényleg!- mondta nevetve, majd besietett a fülkébe.
- Eleanor és Danielle tökéletes!- mondtam-, Gemma mikor jön?- kérdeztem, ugyanis már a nővérem itt volt, és a bátyus barátnője is, de Harry nővére még nem.
- Azt mondta, egy dugóba került és negyed órát késis!- húzta el a száját, a másik Gemma.
- Értem!- mondtam, amjd Eleanorral besiettünk a saját fülkénbe.  Én lehuppanttam a székre és a könyökömmel a térdemre támaszkodva, gondolkoztam, amikor El szitkozódását hallottam meg-, El, minden rendben?- nevettem, majd egy koppanást hallottam.
- Persze, csak nem tdtam lehúzni a cipzárt, a koppanás, az a cipőm volt!- nevetett, majd megpillantottam a fülkéket elválasztó falon, egy szál fehérneműben.
- Mit csinálsz ott fen? Hogy kerülsz oda?- nevettem.
- Mosolyogj!- kapta elő a telefonját, mire elmosolyodtam. Ő ellőtte a képet, majd ledobta a földre a telóját-, tök jó itt fenn üldögélni, nézd ott vannak Louisék!- mutatott az ablakhoz, mire kidugtam a fejem a függönyön. Louis pont akkor kpata erre a fejét, majd megpiszkálta Harry haját, aki szintén idekapta a fejét és elmosolyodott. Eltátogta, hogy bejön, mire én hevesen elkezdtem rázni a fejem. Nem, én maradi vagyok, és nem kaarom, hogy addig lásson, míg nem érünk az oltárhoz. Oké, ez lehet, hogy hülyén hangzik, de akkor is.
- Eleanor, bejönnek a fiúk!- néztem rá kétségbe esetten, mire kinyitódott az ajtó és mind az öten beléptek. El egy értetlen pillatást küldött felém, amolyan „És akkor mi van?”, amjd leesett neki, hogy nem láthatnak engem esküvői ruhában.
- Mit csinál ott fen az én virágszálam, fehérneműben?- húzta pimasz mosolyra a száját Loui, mire El észbekapott és magára kapta a tekintetét. Leesett neki, hogy tényleg csak egy melltartóban és egy bugyiban, van, fülig pirult, majd magaelé kapta a kezét, de a nagy hében leborult az öltöző faláról. Némi aggodalmam után, meghalottam egy hangos nevetést, Eleanorét.
- Jól vagyok!- röhögött tovább, mire Louis nevetve, futott be az öltözőjébe, ej ha,mik lesznek még ott…
- Lia, miért nem jöszz ki?- kérdezte Zayn.
- Mert menysszonyi ruhában vagyok!- mondtam.
- Kár, azt hittem, te is fehérneműben!- viigyorgott, mire Harry rácsapott a vállára.
- Várjatokk, átöltözök és megyek!- mondtam.
   Levettem a menyasszonyi ruhámat, majd belecsomagoltam a dobozba, ekkor Harry bedugta a fejét a függönyöm.
- Ejnye fiatal ember, nem tudja, hogy nem illik leskelődni?- nevettem.
- Hölgyem! Olyan figyelem felkeltő, kérem engdeje meg, hogy bejöjjek!
- Uram, engedélyt adok rá!- nevettem fel, majd berántottam és megcsókoltam. Karom auómatikusan nyaka köré kulcsoltam, míg ő előszőr a fenekemre helyezte az övét, majd átkarolta a derekam és még szorosabban magához vont.
- Harry, nem otthon vagyunk!- suttogtam, mire kinyitotta a szemét. Vágy tükröződött benne.
- De, kicsim…
- Mondom nem otthon vagyunk!- zártam le a témát, mire felnevetett Megfordultam és a ruhámért nyúltam, mire újra derekam köré fonta karjait. Hátulról átölelt, majd belepuszit a nyakamba, amitől egyfajta borzongás futott végig rajtam.
   Felöltöztünk (igen, Harry is, mert valamilyen mágikus erő miatt lejött róla a pólója, meg a farmerja –más nem, ne tessék rosszra gondolni-), majd a dobozzal a kezemben odamentem az eladóhoz, aki mosolyogva mondta el a ruha kölcsönzési árát, vagy teljes árát, hogy az enyém maradhasson. Mivel Harry ragaszkodott hozzá, hogy ő nem akarha visszaadni azt a ruhát, azt ealdónak, amitben összeházasodunk, ezért a tejes árát fizettük ki.
   A csajok is megtalálták a tökéletes darabokat, majd kikölcsönözték, és táskákkal a kezünkben indultunk apuhoz, Cassyért, akire eddig vigyázott.
Az eskövő napja…
   Reggel arra ébredtem, hogy valaki belepuszil a nyakamba. Megfordultam, és a már mindig is hatalmába kerítő zöldes szempárba ütközött a tekintetem. Elmosolyodott, majd odahajolt, és egy csókot lehet a számra, amit viszonoztam is. Ekkor kinyílt az ajtó és az idilli pillanatot Eleanor és Danielle törték meg.
- Ti még itt fetrengtek? Most azonnal felkeltek. Lia, te szépen felöltözöl és elmegyünk anyudékhoz, mert ott Harry nem láthat.
- Mi?- akadt ki Harry.
- Tudod, drága Harold, régebben is úgy volt, hogy a vőlegény nem láthatta a menyasszonyt az oltárig- nevetett fel El, majd elkezdtek ráncigálni a szekrényem felé, kikaptak belőle egy szettet, a kezembe nyomták, majd belöktek a fürdőbe. Még egy utolsó sajnálkozó pillantást küldtem Harry felé, majd elkezdtem készülni.
   Egy macskás pántos pólót vettem fel, egy lila shorttal. Igen, miközben kómában voltam, nyár lett. Elvégeztem a többi teendőimet, majd kimentem az ajtón.
- Macska!- ordította Harry, majd odafutott és megvakarta a hasamat, mire a lányokkal felnevettünk. Ennyire szeretni a cicákat?
- Harold cica, menjél le a konyhába tejet inni!- mondta Louis, aki időközben bejött a szobába.
   A kijelntésén hatalmasat nevettünk, majd miztán megreggeliztem, elindultunk hozzánk. Mivel a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy a fodrász, a saminkes és egyéb kozmetikusok házhoz jöjjenek, ezért sisetnünk kellett.
4 órával később…
   Immár teljesen készen áltam a egész alakos tükör előtt, a fátyol még nem volt a fejemen, de minden más rendben volt. A hajam be lett csavava, így rengeteg göndör tincs himbálózott a fejemnél. A szememet füstösre festették, valamin a még a körmömet is megcsinálták, a ruhámat pedig Harryéknél veszem fel, mert olyan esküvőt szerettünk volna, ami a kertben lesz, így oda jön a pap.
- Kicsim, indulunk!- kiabált fel anyu…
   Lesiettem a lépcsőn, majd bepattantam az autóba. Mikor megérkeztünk, a vendégek nagyrésze már ott volt. Mosolyogva köszöntem a szembejövő embreknek, majd Gemma (Harry nővére) megragadta a karom és bementünk a szobába, ahol a ruhám volt. Egymás nyakába ugorva öleltük megy egymást, mert már nagyon régen találkoztunk.
   Felvettem a ruhámat, és mivel már csak fél óra volt a szertartásig, ezért úgy döntöttem, hogy most már találkozhatok Harryvel, hisz egész délelőtt nem is láttam.
   Mivel a házba sehol se találtam, úgy döntöttem, kimegyek a kertbe. Ott meg is találtam, de bárcsak nem is kerestem volna…
Harry szemszöge:
   Mivel úgy döntöttem, hogy a sok ember miatt kissé kezd elfogyni a levegő a lakásban, ezért kijöttem az udvarra levegőzni. Ekkor megpilantottam, az ablakban Gemmát, aki mosolyogva tátogta, hogy Lia engem keres. Elmosolyodtam, majd odamentem az egyik asztalhoz. Ekkor valaki hátulról befogta a szemem.
- Hiányoztam?- kérdezte egy hang, mire megdöbbentem, de nem tudtam válaszolni, mivel egyből rám vetette magát és megcsókolt. Ekkor kinyitottam a szemem és megpillantottam Lia könnyes szemét. Eltoltam magamtól Carolinát.
- Caroline, mit a büdös francot csinálsz itt?- kérdeztem dühösen, majd Liára pillantottam, akinek elkezdtek potyogni a könnyei, és épp menni akart.
- Gondoltam benézek, ha már ma van az esküvőd, és nem hívtál meg! Már el is felejtetted az együtt töltött szemvedélyes éjszakáink? Mikor is volt az utolsó?- kezdett el töprengni.
- Menj a francba!- mondtam, majd Lia után rohantam, aki már zokogva futott be az ajtón-, Lia várj!- ragadtam meg a kezét és magamhoz húztam. A szemében dühöt és gyűlöletet láttam.
- Hogy tehetted ezt Harold? Hogy tehetted velem és a lányoddal?- nézett rám lenézően.
- Én…- kezdtem, de kirántotta a kezét az enyémből és felfutott a lépcsőn. Már csak egy ajtó csapódást hallottam.
   Hogy lehetek ekkora barom? Egyáltalán, hogy került ide Caroline? Ezer-, meg ezer kérdés kavargott a fejemben, amikre nem tudtam a választ, majd az ajtóhoz futottam és elkezdtem dörömbölni.
- Lia, kérlek hallgass meg, nyisd ki kérlek!- folytak le a könnyek az arcomon.
   Ekkor az ajtó kinyílt, Lia kezében Cassy, másik kezében pedig egy bőrönd. Kikerülve engem lement a lépcsőn, miközben Cassynek a szeme könnyes volt és azt kérdezgette Liátok, hogy hova mennek.
- Lia ne menj el!- ordítottam, majd előtört belőlem a sírás. Futottam utána, erre természetesen mindenki felkapta a fejét.
- Ugyan már, maradjak itt veled, amikor most csaltál meg? Láttam, ne is próbáld tagadni, megcsaltál!- zokogott-, emberek, sajnálom de az esküvő elmarad! És ne is számítsanak rá máskor!- fordult körbe a nappaliba, majd megfogva a bőröndöt, elindult. Nem hagyhatom, hogy ilyen könnyen elmenjen. Nem!
   Megragadtam a kezét, majd egy határozott mozdulattal magamhoz rántottam. Megcsókoltam, mire ő hangos zokogásba tört ki. Kirántotta magát kezeim közül, majd még egyszer rám nézett. Ebben a pillanatban Cassy szólalt meg:
- Szeretlek apa! Szeretlek!- mondta, mire Lia folytatta a zokogást.
   Megfordult és elmentek. És nem is láttam többet… egy ideig..,
6 hónappal később…
Lia szemszöge:
   Teljesen idáig, nem telt el úgy nap, hogy nem kezdtem volna sírásba. Harry egészen öt és fél hónapig jött el anyuékhoz, hogy engedjék be, mert beszélnie kell velem, és látni szeretné Cassyt, de anyuék nem engedték. Két hete nem jött, már kezdtem aggódni, de mindig felhívtam Elelanort, hogy minden rendben van. Ő nem tudott más hírrel szolgálni, csak avval, hogy Harry teljesen össze van törve és, hogy egész nap a képemet nézegeti.
   Ma egy csengetésre lettem figyelmes, mivel anyuék elmentek vásárolni, mert három nap múlva lesz Cassy 4. szülinapjam nekem kellett ajtót nyitnom. Mi van, ha, Harry az? Nem akarok vele beszélni. Odavánszorogtam, az ajtóhoz, elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót. Gemmával, mármint Harry nővérével találtam szembe magam. Vajon miért jött?
- Helló!- köszöntem mosolyogva, de ő nem viszonozta-, mi járatban?
- Szia! Most azonnal beengedsz és meghallgatsz!- parancsolt rám, de olyan hangsúllyal, hogy megijedtem és egyből beengedtem…
***
- Szóval azt mondod, hogy Harry szeret, és őnem akarta megcsókolni Caroline Flacket?- kérdeztem gyanakvóan, mire bólintott-, tudod, nem érdekel! Nem fogom megszánni, megcsókoltam és az megcsalásnak számít. És tudod mi fáj a legjobban? Hogy pont az esküvőnkön!- tört elő belőlem megint a sírás.
- Figyelj, ha nem hiszel nekem, lépj fel twitterre és mindent megtudsz!- mondta, majd köszönés nélkül távozott. Nem fogom meg nézni! Minek? Hogy szembesüljek ujjabb tényekkel? Kizárt dolog. Na jó, talán bele pillantok. Gondoltam, majd a gépemért nyúltam és bejelentkeztem.
„ Interjú a One Direction nevű együttessel!...
(…) -Harry, hallottuk, hogy megcsaltad Lia Wish-t. Miért tetted? Van egy új lány a láthatáron?- kérdezte pimaszul a riporter.
- Na idefigyeljen mindenki! Az csak egy csók volt! Nem jelentett semmit, nekem nem… nekem nem ez a csók jelent valamit, hanem az, amit már több, mint hat hónapja nem kaptam. Hiányzik a kislányom Cassy, és az anyukája, Lia. Nem, nincs más lány a láthatáron, hanem csak ők vannak. Ők a legfontosabbak az életemben! Persze, majd hagyom, hogy a lányom nélkülem nőjön fel! Soha, ismétlem soha az életbe! Nehéz volt megkapni őket, de nehezen fogják elvenni tőlem mind a kettőjüket!- mondta Harry.
   Könnyekkel küszködve néztem fel amonitorból, amikro Cassyt pillantottam meg. Éppen a szokásos kakaóját szürcsölgette, amit akkor iszik, amikor felébred. Holnap oviba kell mennie.
- Anya, mi a baj?- kérdezte, amjd odafutott hozzám.
- Semmi!- mondtam.
- Az ott apa?- muatott a laptopra, mire mosolyogva bólintottam.
   Cassy mosolyogva kisietett a konyhába, hogy lerakja a bögréjét. Ekkor bevillant egy üzenet. Feladó: Caroline Flack. Egy képet küldött, amin Harryvel csókolózik. Ekkor lecsaptam a gép tetejét és palástolva könnyeimet néztem rá a felém közeledő kislányomra.
- Mikor találkozhatok vele?- kérdezte.
- Nem tudom kicsim, lehet, hogy már többé nem!- mondtam, majd, ielőtt még reagálhatott volna valamit, felvetettem az ötletet-, gyere elmegyünk a városba és tartunk egy csajos napot!- mosolyogtam rá. Hatalmas mosoly kúszott arcára. Felöltöztünk, majd bekötöttem a gyerekülésbe és elindultunk a plázába. Egy játszóházhoz mentünk. Oda, ahova mindig Harryvel szoktunk jönni. Most már csak ketten fogunk jönni. Úgy látszik Harry, csak velünk próbálja eltitkolni, hogy együtt van Carolineval.
   Éppen Cassy csúszott le a csúszdán, amikro felkiáltott és a mozgólépcsőhöz mutatott, ami úgy 15 méterre lehetett tőlünk:
- Ott van apa!- erre persze egyből oda kaptam a fejem és a fickó is ide figylet, elmosolyodott, majd tovább ment.
- Kicsim, ő nem apa volt!- mondtam.
- Nem nem ő, hanem ő!- mondta, majd újra a lépcsőhöz muatott-, apa!- kiáltottam, és elkezdett felé futni, muszáj volt a szemmel követnem. Cassy odafutott egy csuklyás fiúhoz, aki elmosolyodott, majd pár könnycsepp gurult végig az arcán.
- Cassy, kicsim!- mondta, majd felkapta és megölelte. Ekkor kapta erre a fejét, és sikerült észrevennem, hogy Harry öleli meg a lányomat. Valamit súgott a fülébe, majd lerakta. Cassy visszafutott játszani, mire én is visszafordultam hozzá, nem törődve Harryvel. Azonban ő ezt megakadályozta, mert odasétált mellém.
- Beszélhetnénk?- kérdezte, a szemembe megint könnyek gyűltek, de erős voltam. Nem sírhatok Harry előtt.
- Ugyan minek? Már nem köt hozzád semmi! Vagy még nem mondtam, hogy vége? Mindennek vége?- kérdeztem dühösen.
- Kérlek. Ugyan már, hisz Cassy összeköt minket, ha akranél sem tudnál elfelejteni. Nekem ti vagytok a mindenem!- mondta , majd megfogta a kezem, de én kihúztam az övéből.
- Ó, igen? Akkor ezt mivel magyarázod?- nyomtam a képébe a telefonom, amin az a ép volt megnyitva, amit ma küldött Caroline.
- Ugyan már, ez egy régi kép! Ha nem hiszed el, kérdezz meg bárkit és megmondja! Figyelj!- mondta, majd meglátott egy-két tini lányt-, hé, lányok, idejönnétek egy picit?- kérdezte, mrie ők összenéztek, és sikongattak egy sort, majd idesiettek- szóval, ugye, hogy ez egy régi kép?- muatta meg nekik a telefonomon lévő képet.
- Ja, ez még a Caroline időszakből van, az már több éve volt. Egyébként sajnáljuk, hoyg szétmentetek, olyan szép pár voltatok!- mondták, amjd csináltak közös képet Harryvel és elmentek.
- Megbocsájtok!- mondtam ki, némi töprengés után. Harry felkapta a fejét, és hitetlen fejet vágott.
- Komolyan?- kérdezte, mire lemosolyodtam.
- Igen!- hajoltam közel hozzá és megcsókoltam. Belemosolyogtunk a csókunkban, majd kamera kattogásokat hallottunk. A francba! Már megint címlapon leszünk.
   Hazaindulva elmondtam Cassynek, hogy mostantól minden nap láthatja Harryt, mire a nyakamba ugrott. Már amennyire tudod, mivel a derekamig ér.
   Hazaérve elmondtam anyuéknak, hogy mi történt, mire ők mosolyogva mondták, hogy már mióta vártak erre a pillanatra. Ekkor egy kisebb vita keveredett, mivel nem engedték be Harryt, akkor miért várták volna, de a végére minden buckát elsimítottunk. Bepakolva a bőröndömbe, és Cassyébe, beszálltunk Harry kocsiába, és elmentünk a fiúk házához, ahol ezelőtt is laktam.
   Fellopakodtunk, majd kipakolva mindent, átöltöztem egy kényelmes ruhába és lesétáltam a konyhába. Egy pohár kakaó társaságában ücsörögtem, amikro kinílt a konyhaajtó és Niall jelent meg. Elsétált mellettem és a hűtben kotorászott. Értetlenül néztem utána, majd lepattanva a bárszékről, mögé álltam.
- Niall!- mondtam, mire ő lefejelte a hűtőben lévő legfelső polcot. Halkan kuncogtam, amjd végre kihajolt.
- Lia?- kerekedett el a szeme-, egy légtérben Harryvel? Ugye nem fogjátok megölni egymást? Vagy most is csak ideképzellek?- kérdezte, mire mosolyogva megráztam a fejem. Hatalmas vigyor terült szét az arcán, majd elordította magát:-, srácok, Lia és Harry kibékültek!- mondta, mire, mire az összes 1D tag a konyhába termett, kivéve Harryt.
- Lia?- kérdezték egyszerre, majd csoportos ölelést kaptam.
50 évvel később… 2062-ben…
(epilógus)
    2014ben, Harryvel sikeresen összeházasodtunk. Hatalmas lakodalmat csaptunk, valamint teljesen emlékezetessé tettük az estét (ha értitek mire gondolok)…
    2015ben megszületett a második lányunk és az első fiank. Bizony ikrek lettek. Mia Styles és Edward Styles. Cassy, egyre lázadóbb lett, pedig még csak 7 éves volt…
   2017ben Liam és Daniell, valamint Louis és Eleanor kettős esküvőt tartottak, ahova mi is hivatalosak voltunk természetesen. Felejthetelen volt a lakodalom, mivel hajnalban elfolyt Eleanor magzatvize és kórházba kelett vinni. Már volt nekik egy kis fiúk, Louis, és egy kislányuk, Eleanor. Hát, úgy látszik ők szeretik, ha a saját nevüket kapják.
   2035ben a lányunk Cassy, összeházasodott egy bizonyos Cortez nevű fiúval, akivel azóta is boldogan élnek.
   2037ben megszületett első unokánk, Daniel. A kis virgonc fiúcska minden csíntevést elkövetett Cassyék lakásában.
   2062… boldogan éltünk, míg meg nem haltunk…

Oké...

Sziasztok! Nos, ismét itt vagyok, de megint nem résszel....
Szóval, egyet tudok ajánlani...
Mivel úgy vettem észre, hogy azért nagyjából teszik ahogy írok, ezért
úgy döntöttem, ha valahogy összehozzátok nekem, hogy mindig legyen legalább három komment, akkor elkezdek egy új blogot, mivel ezt nagyon unom! és sokkal jobbat találtam ki.
De... nem fogom tudni, előre megmondani, hogy mikor hozok új részt!
Mivel, most lettem 7.-es, ezért betért a képbe a föci, biosz, kémia, fizika, ezért sokkal többet kell majd tanulnom, illetve a tanárok elmondták, hogyan érdemes tanulni és akkor már tuti kaphatunk egy ötöst... remélhetőleg esténként, tudok majd írni az új részhez... habár k**v@ gyorsan tanulok, lehet, hogy előbb... Szóval, ezt a blogot még befejezem (ár csak az epilógus rész), aztán elkezdem az újat...
Egyébként, aki olvassa a blogot, csak lusta hozzászólást írni, annak elmondom -és nem azért, hogy lecsesszem őket, mert ugyan úgy szeretem az összes olvasómat- hogy ezt az elhatározást, Cintinek, Vickynek és kedves névtelennek, valamint Avril Malonenak köszönhetitek!! :D Na pusszancs... hétvégén befejező rész!!! ott majd még beszélek... Csoki, csokoládéé!! :D

Közlemény...

Sziasztok! Hát újra itt, valamint nem sokáig...
Sose akartam, meghozni ezt a döntést, de mivel tuti, hogy egyre nehezebb lesz a suli (új tanárok, új tantárgyak, új osztálytárs és persze a fiúk... XD) ezért megmondom őszintén.
Már csak egy epilógus részt szánok nektek. :( Valamint az sem biztos, hogy lesz új blog... :(
Szóval, holnap elkezdem megírni nektek az epilógus részt, és, hogy kárpótoljalak titeket, extra, gigantikus hosszúnak szánom, ezért csak a hétvégén fogom feltölteni, de ígérem tényleg hosszú lesz.
Remélem megértitek.
Valamint, a blogot továbbra sem szeretném törölni, ezért ha tetszett, nyugodtan olvassátok vissza, írjatok kritikákat, szeretettel várom a véleményeteket. :D
És tényleg, nagyon, de nagyon köszönöm a több mint 6000 látogatót, amit összegyűjtöttetek nekem, valamint a rendszeres olvasókat... :D még egy dizi cserét is szeretnék, mert nem akarom így itthagyni a blogot... Nos, több, mint 2 hónapig töltögettem rá bejegyzéseket, ami azért elég sok időmet elvette, de értetek megértem... Sajnálom, de hétvégén jön az utolsó rész...
Valamint figyeljétek a blogot, mert, ha úgy döntök, hogy lesz új blogom (de nem nagy valószínűség...) akkor természetesen azonnal posztolom a címét...
Sajnálom, hogy csalódnotok kellett bennem, de kérlek értsétek meg! A nyáron is csak azért volt ennyi időm, mert a barátnőmmel, nem igazán volt fényes a kapcsolatom, és nem tudott jönni hozzám, vagy én hozzá, szóval azért is volt ennyi időm.. de már szent a béke :D Sziasztok.. :/
PS: Az epilógus rész után, tervezek még egy bejegyzést, ahol, elbúcsúzók tőletek és a blogtól (oké, lehet, hogy nyálasan hangzik ez az egész, de nagyon a szívemhez nőtt minden és mindenki ://) Na csoki!! :D

2. ÉVAD //5. fejezet// Soha!

Sziasztok, meghoztam az új részt, szerintem unalmas lett... de majd ti eldöntitek... Jelentős szerepe lesz a történetben Felicitynek, valamint a későbbiekből elárulom azt is, hogy úgy tervezem Caroline Flacknek is... Nos, a következő rész nem tudom, mikor lesz, mert ma megyek a barátnőmhöz, azért is siettem evvel annyira, holnap vásárolni megyünk, és megkapom az SzJG 7. részét, ami nem egy vékony könyv, és azt fogom olvasni, általában két nap alatt kiolvasok egy vastag könyvet, de van olyan, amikor egy nap is elég rá... Majd meglátjuk... Még jelzek, mielőtt részt hoznék...


2. évad / 5. fejezet- Soha!

    Ekkor beléptek az orvosok.
- Elnézést, Mr. Styles, de távoznia kell! Nem maradhat ide benn!- mondta Dr. Lucky.
- El nem mozdulok mellőle! Tudom, hogy életbe van!- zokogok.
- Látja világítani a gépeket, vagy hallja csipogni? Egy kórházban mindig csipog!- mondta szemrehányóan. Hirtelen nem ismertem rá Dr. Luckyra. Ő nem volt ilyen. Mindig kedvesen fogadott és mindig mellém állt. Gondolom megviselte, hogy az ő keze alatt halt meg a szerelmem. De nem halhatott meg, ő erős lány! A lánya Cassy, mi lesz vele, ha már nem jön vissza hozzá az édesanyja? Itt leszek neki én, de egy anya pótolhatatlan. És képtelen lennék arra, amit Lia mondott. Őt szerettem, és szeretni is fogom mindig. Cassynek nem lesz új édesanyja. Ő neki Lia marad, mert életbe van, tudom.
- Lia, szerelmem…- motyogom, mire két erős ember elráncigál tőle. Próbálom kiszabadítani magam, de ők nem engedik.
- Sajnos Harry herceg, a szerelmed a hullaházba vár, ott még elbúcsúzhatsz tőle!- mondta az egyik őr.
- Lia még él, nem halhatott meg!- ordítom, mire a kint lévő többi bandatag felkapja a fejét és egyből könnybe lábad a szemük és odafutnak.
- Lia meghalt?- zokog Louis. Természetes, hisz a mostoha bátyja.
- Figyeljetek törpék, rátok most nincs időn, a barátnőtök meghalt, sajnáljuk, részvétel, blablabla…
   Mikor a két őr elenged és távoznak a folyosóról, a fiúkkal egyszerre törünk be újra a műtőbe. Az orvosok hitetlenkedve néznek ránk, míg mi odafutunk Liához és körbeálljuk.
   Én megfogom a kezét, és zokogok, a többiek csak sírva (Louis, Niall), könnyezve (Zayn, Liam) nézik, és beszélnek hozzá.
- Srácok, énekeljünk neki egy búcsúdalt!- veti fel az ötletet Niall.
- Remek ötlet- mondom, majd elkezdem énekelni a Moments című számunkat, tudom, hoyg imádja, épp ezért is kezdem el ezt. Miután az első sort elénekeltem, átadom Liamnak a hangot. Végig énekeljük az egész számot, néha bele  zokogunk, én végig a kezét szorítom.
- Lia, ne hagyj itt! Gondolj rám! Nem is, hanem a lányodra Cassyre, őt nem hagyhatod itt!- suttogom a fülébe, miután végeztünk a dallal. Feje fölé hajolok. Homlokom az övének támasztom, majd néhány könnycsepp folyik az arcára. Megcsókolom, majd megszorítom a kezét. Ekkor a gépeken a fények felgyúlnak, és visszatér aszokásos csipogás. Újra verni kezd Lia szíve, valamint a hasa is fel-le emelkedik, ami azt jelenti, hogy ismét lélegzik. Örömömben még egyszer megcsókolom.
- Tudtam, hogy élsz- sígom utoljára a fülébe, majd az orvosok felé nézek-, mondtam, hogy erős lány! A halálból tért vissza!- mondtam, majd visszafordítottam a fejem Liához. Dr. Lucky dadogását hallottam, miközben arról beszélnek körülötte a nővérek, hogy mi csoda folytán történhetett ez, mire Louis mosolyogva csak ennyit válaszol:
- Szerelem… a szerelem mindent legyőz!
   Küldtem felé egy hálás mosolyt, mire ő csak megrántotta a vállát.
   Az orvosok kiküldtek minket, és folytatták az operációt, amit nehezen értettem meg, hisz még csak most tért vissza, de mind egy a lényeg, hogy él.. Mosolyogva mentünk ki a műtőből, mire mindenki kíváncsian nézett ránk, és lefagytak egy pillanatra, hogy min mosolygunk. Leültünk a székekre, és továbbra is magunk elé nézve vigyorogtunk.
- Bökjétek már ki, hogy mi van Liával!- förmedt ránk egyszerre Danielle, Eleanor és Missy, majd egymásra néztek és elnevették magukat.
- Hát, Lia visszatért a halálból!- mondta Niall, mire mindenkitől kapott egy értetlen pillantást, kivéve tőlünk, akik benn voltak.
- Az hogy lehet?- kérdezte Eleanor, mire Louis odasétált hozzá és fél kézzel átkarolta a vállát.
- Tudod kicsim, a szerelem mindent legyőz!- vigyorgott, mire El elnevette magát és megcsókolták egymást.
- A lányom él?- kapta fel a fejét Lia édesanyja.
- Igen, de folytatták rajta a műtétet!- mondtam.
   Mindenki örült, a jó hírnek. Cassy a nagymamája ölében (aki nem rég érkezett meg) öklében aludt. Lementem a büfébe, hogy igyak egy forrócsokit.
   Miközben a folyosón sétálgattam, az összes kórterembe belestem, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg, éppen egy magazint olvasott. Bekopogtam, mire felkapta a fejét. Most már biztos voltam benne, hogy ki ő:
- Harry?- döbbent le-, te mit keresel itt?- kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném!- mosolyogtam. Régóta nem találkoztam Felicityvel, a volt barátnőmmel, de midenhonnán megismerném.
- Hát, autóbalesetem volt. Rövid amnéziám volt, de már minden visszatért- mesélte, én pedig leültem az ott lévő vendégeknek szolgáló fotelra-, és te mi járatban?- kérdezte.
- A barátnőm, aki pár hete megvakult, most volt a műtétje! Visszatért a halálból, és mielőtt megkérdeznéd, hogyan, Louist idézem: „ A szerelem mindent legyőz!”- mondtam és hozzá még Louis arcot és vágtam, majd eljátszottam mellé, hogy egy répát rágcsálok, mire Felicity elnevette magát.
- Sajnálom, remélem sikerül a műtétje. Az én barátom is majdnem ott maradt az autóbaleset miatt. Ugye bár csúsztak az utak, mi pedig egy éles kanyarban beledőltünk az árokba, erre rásegített még az is, hogy erdős rész volt, és egy vaddisznó is rongálni kezdte az autót, és a barátomat meg is sevezte. Az oldalába fúródott egy éles vas- húzta el a száját-, de már minden renben- hagyta el a száját egy megkönnyebbült sóhaj. Ekkor láttam meg, hogy a szembelévő fotelból Felicity anyukája mosolyogva figyel minket.
- Csókolom Mrs. Skinner! Milyen régen láttam- köszönök.
- Harry, mondtam már, hoogy tegezz!- mosolygott-, ki jönnél velem egy pillanatra?
   Felállok és kisétálok után. Az ajtót becsukom magam után, majd megállok vele szemben.
- Nézd Harry! Felicity tudja csak úgy, hogy a barátja jól van! Igazából már csak a gépektartják életbe, az elején Felicityvel is ez volt… 2 és fél hónapig kómában volt, aztán felébredt, de már több, mint 5 hónapja itt van, mert folyamatosan találnak valamit a vizsgálataiban- sóhajtja-, a barátja, Matt már több, mint 5 hónapja van kómában. Az orvosok azon gondolkoznak, hogy le kapcsolják-e. Mi nem engedjük, viszont a szülei olyanok, hogy őket aztán nem érdekli- mondja, majd egy-két könnycsepp folyik le arcán-, örülnék neki Harry, hogy, ha többször is, amikkor van időd, hisz tudom, hoyg a hírességeknek nem könnyű napjaik vannak, akkor látogasd meg Felicityt. Nagyon jó barátok voltatok az után is, hogy szakítottatok. Hidd el, ez sokat seegít neki a felépülésbe, mert amikor amnéziás lett, az összes barátja elhagyta.
- Értem, higgye, vagyis hidd el, itt leszek mellette, amikor csak tudok- mondtam, majd visszamentünk Felicityhez.
- Hallottam Harry, hogy apa lettél, na és mit szólsz a picihez, hogy hívják?- kérdezte a lány.
- Hát, már nem is olyan pici, két éves és egy kész ördög fióka. A neve Cassy, Cassidy Styles!
- Ó, úgy látszik az apjára ütött, hisz te is kis ördög voltál mindig is!- nevetett, mire án is elmosolyodtam.
- Sajnálom, de nekem most mennem kell, holnap még bejövök hozzád, és beszélgetünk!- mondtam mosolyogva, majd felálltam és elindultam ki.
- Harold! Már nem is köszönsz el tőlem úgy, ahogy szoktunk?- mosolygott, mire én felnevettem, megfordultam és visszamentem hozzá. Sajátos köszönésünk volt. Lepacsiztunk, majd összeütöttük két oldalunkat. Nevetve végig csináltuk az egészet, majd tényleg elköszöntem.
   Kiléptem a kórteremből, a hűvös folyosóra, ahol az összes gyógyszer szaga keveredett, a tisztítóéval. Lesétáltam a büfébe és megvettem, amiért indultam: Forró csoki.
   Amikor visszafelé mentem, még beintettem Felicitynek, majd felmentem a többiekhez.
- Ilyen hosszú volt a sor az autómatánál?- röhögött Zayn.
- Nem, csak Felicity kórházban van, már több, mint 5 hónapja, és bementem hozzá egyet beszélgetni, Liáról tudni valamit?- kérdeztem.
- Ki az a Felicity? Nem, még senki nem jött ki, és senki nem ment be!- mondta Niall.
- A volt-volt barátnőm- mondtam, majd leültem egy fotelba és várakoztam. Csak vártam- vártam és csak vártam. Több óra várakozás után (kb. 3 óra) kilépett Dr. Lucky. Az arca semmit se tükrözött azonnal felálltam és odamentem hozzá.
- Mr. Styles!- kezdte-, a műtét sikeres volt…- mondta, mire a többiek száját egy jól eső, megkönnyebbülő sóhaj hagyta el, de én tudtam, hogy itt még nincs vége-, de Miss Wisht, kómába kellett helyeznünk, mivel ugyebár komplikáció volt- mondta.
- Mi csoda? És meddig lesz kómában?- kérdeztem.
- Az a szervezetén múlik. Akkor ébred fel, amikor felébred, ez rajta műlik, hogy milyen könnyen…
- Oké-oké értem, de körülbelült se tud mondtani?- néztem rá idegesen.
- Annyit mondthatok hogy 3-4 hónap után lekapcsoljuk a gépről!- mondta, majd ott hagyott a kétségeimmel. Minden járt a fejembe. Nem, ő fel fog ébredni, ráadásul még 3 hónap előtt. Nem engedem, hogy lekapcsolják. Soha.
   Liát kitolták a műtőből, majd egy szabad kórterembe helyezték el. Elképesztően rossz látvány volt, hogy nem beszél, nincs nyitva a szeme, és még csak meg se mozdul. Ezeket elnézve, akkor is ő a leggyönyörűbb lány, akivel valaha találkoztam. Barna haja, hullámozan omlott a vállára, míg a vörös ajkai egyre csak kezdték elveszíteni a színűket, szeme csukva volt, így nem láthattam gyönyörűen csillogó szemeit, valamint be volt kötözve a műtét miatt.. A nővérek a műtőben ráadták a kórházi „egyn ruhát” ami, kétség kívül, hiába volt bő, gyönyörű volt benne. Kezén rajta volt a szokásos karszalag, amit ilyenkor kapnak a betegek.
    Lia Elishabeth Wish. És ott volt az ujján a gyűrű. Az eljegyzési gyűrű, amit tőlem kapott.
   A gépek mellette csipogtak, ami azt jelzi, hogy életben van. Ekkor, a többiek is bejöttek Liához, és minden félét meséltek neki. Soha nem hagyhat itt, SOHA.
Lia szemszöge:
   Hol vagyok? Talán a mennyországban? Óriási a fénnyesség, ami a hosszú feketeség ( a vakságom miatt) után, nagyon erős. Ekkor látom meg nagypapát aki felém kezd lépkedni, valamit Micit a cicámat, és nem utolsó sorban, a gyerekkori barátnőmet. De hát ők meghaltak, hogy lehet, még is itt vannak? Zokogást hallok, nagyon messziről, majd suttogást, amit mondja, hogy „Szeretlek!” és Cassyről beszél nekem. A lányomról. Ez lehetetlen. Tényleg meghaltam volna? De hát miért? Úgy tudtam, hogy a szememet műtik meg. Nagypapi megölel, és bezsél valamit, de hirtelen minden eltűnik. Újra a feketeség. Nincs nagypapi, nincs senki, csak hagosabban hallom a zokogást és a suttogást. Ez Harry és érzem, hogy Louis is itt van, a bátyusom, avalmint a többiek. Ekkor egy dalt hallok meg. Moments. Ekkor újra hallom a csipogásokat a gépeken. Visszatértem. A nővérek kiküldik a többieket, míg engem nagyon gyorsan visszaaltatnak.
   Nem tudom, hogy hány óráig műtöttek, de áttoltak egy korterembe. Ezt onnan tudom, hogy írtó erős gyógyszer és tisztító szer szag áramlott a folyosón. Mindent hallottam, de a szemeimet ólom nehezűnek érzetem. Nem tudtam mozdulni, nem tudtam beszélni, és a szememet sem tudtam kinyitni…

Szióó!!

Szióka mindenkinek!! :) Nos, mivel nem ígértem pontosan már az új részt, ezért sajnálom, de nem tudom felrakni, most értem haza és még csak a fele van meg ráadásul a gépkorlátozás miatt, ma már nem tudom felrakni és befejezni.. viszont, esküszöm és ígérem, hogy holnapra tényleg hozom, és még pontos időt is mondok nektek, na milyen kedves vagyok: 13:00-kor fent lesz, ha nem előbb.. :)
Jóccakát nektek! Álmodjatok angyalkákkal! :PP

2. Évad //4. Fejezet// Szeretem!

Sziasztok! Bocsi a sok késésért, de tegnap ment haza az unokatesóm, este és ma délelőtt sikerült is megírnom az új részt, azonban, csak az előbb jött vissza a net, így most tudom felrakni!! Köszönöm a türelmeteket... várható rész, holnap után.. nem ígérem, de lehetséges... Puszi... Remélem tetszeni fog. :)

2. évad / 4. fejezet

1 héttel később…
   Ma végre kiengednek a kórházból. Harry türelmesen minden éjszaka is maradt mellettem, míg Cassyre, felváltva vigyáztak, anyuk, Elék és Danék… nem is tudom, hogyan háláljam meg nekik. Mert, Cassy nem egy kisangyal… inkább egy kis ördög bújt belé. A szemét és a bongyor haját Harrytől örökölte, míg az alakját és arcformáját tőlem… belsőleg, pedig mind a kettőnk ördögségéből jutott neki.
   Cassy is minden nap meglátogatott a kórházba. Úgy hiányzik, hogy nem láthatom.
- Szerelmem, most ugye nappal van?- kérdeztem Harrytől.
- Igen kicsim, mindjárt kiadják a papírokat, és akkor már mehetünk is haza!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Végre! Ez volt életem legrosszabb karácsonya… és még azt hittem, hogy Jhonny jó szándékból írt!- mondtam lehajtott fejjel.
- Hogy jön ide Jhonny?- kérdezi Harry. Upsz… még mindig nem tudják, hogy ki lőtt rám.
- Hát, az úgy volt…
- Lia, mond már!- idegeskedett.
- Jhonny volt az, aki fejbe lőtt!- mondtam, majd egy könnycsepp gurult végig arcomon, majd még egy, és még egy. Így tört rám újból a sírás és most akadtam ki teljesen.
- Harry, nem látok! Érted? Nem látok Jhonny miatt! Megvakultam!- zokogtam.
- Kicsim, nyugi, minden rendben lesz. Két hét múlva újra látni fogsz- nyugtatott, több- kevesebb sikerrel. Egyébként két hét múlva műtik meg a szemem, ami sok kockázatot vállal, mert ugye, nem valami gyorsan gyógyul be a seb a fejemen. Az is kész csoda, hogy már most haza engednek!
- És mi van, ha nem fogok látni? Vagy ha rosszul sikerül a műtét, és örökké vak maradok, esetleg egy komplikáció miatt meghalok?- kérdeztem, mire Harry szorosan magához ölelt.
- Ilyenre ne is gondolj!- mondta, majd éreztem, hogy neki is folyni kezdtek a könnyek az arcán.
   Pár perc múlva, már teljesen nyugodtan ültünk az ágyamon, amikor Dr. Lucky jöhetett be a terembe.
- Hogy érzi magát, Miss Wish?- kérdezte.
- Köszönöm, már nagyon jól, azt leszámítva, hogy nem látok semmit!- mondtam.
- Higgye el, két hét múlva fog!- mondta-, Mr. Styles itt írja alá és már mehetnek is, a recepción Lia kap majd egy vakvezető botot, amivel sikeresen közlekedhet, valamint kíméljék a stressztől!- magyarázta.
- Köszönjük- mondta Harry, majd aláfirkantotta a papírt, belém karolt és már mehettünk is.
   Lassan haladtunk le a lépcsőn, majd beszálltunk a kocsiba. Mikor hazaértünk, nagy meglepetés várt minket…
4 órával később…
- Még egyszer köszönöm nektek ezt a bulit, örülök, hogy hiányoztam nektek!- vigyorgok, mikor kitapogatom Eleanor kezét, megszorítom, majd megölelem.
- Oh, ez természetes! Kár, hogy nem látsz minket, de hiszek benne, hogy fogsz!- mondta El.
- Én is! Dr. Lucky azt mondta, hogy előbbre hozták az operációt, egy hét múlva már újra látni fogsz- vigyorgott Harry.
- Hát, remélem is!- sóhajtottam.
- Sikerülni fog, hidd el!- mosolygott Danielle-, nekünk sajnos most mennünk kell, a kis Amy már nagyon fáradt!- mondta, majd velük együtt a többiek is távoztak.
   Elmentem, lezuhanyoztam, azonban nem vettem észre, hogy rossz tusfürdőt fogtam meg, így szépen, Harryével mosakodtam meg, ennek köszönhetően, férfi szagom van. Viszont már akkor sem keverhetem össze a sajátommal, az milyen szagú lenne. Blee…
- Hm… de jó illatod van! Látom meg van az első bakid- mosolygott Harry, miközben kiléptem a fürdőszobából és a nyakamba puszilt-, mihez van ma kedved? Egy kis romantika?- huncutkodott, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem-nem, egy hétig még kibírod! Hahó, vak vagyok, és különben is…
- Engem az se érdekelne, ha hiányozna a lábad, vagy süket lennél, én minden hogyan szeretlek- mondta, mire meghatódtam.
- De itt van Cassy is! És most még csak figyelni se tudok rá!- mondtam.
- Cassy alszik- mondta, majd hevesen megcsókolt. Visszacsókoltam, majd arra eszméltem, hogy már az ágyon fekszünk, és Harry a pólómat kezdi el levenni.
- Harry, mondtam, hogy ma ne!
- Nyugi! Nem fogom, ha te nem akarod- mondta, majd folytatta tevékenységét.
- Harry!- szóltam rá, mire elvigyorodott és gyorsan levette rólam a pólóm. Apró puszikkal hintette be felsőtestem, mire magamhoz húztam egy csókra. Épp levette volna a melltartóm (tudjátok az ilyen perverz disznók - itt Harryre célzok – muszáj még a piszim alá is felvennem egyet) mikor megállítottam.
- Mondtam, hogy nem!- vigyorogtam, majd a pólómért nyúltam, de ő gyorsabb volt és felkapta a kezébe-, hol van a pólóm?- kérdeztem idegesen.
- Egy csókért cserébe bármit megkapsz!- mondta, mire közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ő elfordította a fejét és ügyesen csókká formálta a neki szánt puszimat.
   Hamarosan lefeküdtünk aludni.
1 héttel később…
- Figyi barátnőm, minden rendben lesz! Nem lesz baj, újra látni fogsz minket és természetesen a kis Cassyt is- mondta El.
- Köszönöm, olyan jó barátnő vagy!- öleltem meg.
- Hé, és mi?- jött oda hozzám Cher, Missy és Danielle.
- Ti is!- vigyorogtam, majd csoportos ölelésben részesítettem őket.
- Szerelmem készen állsz?- kérdezte Harry.
- Nem igazán, hol van Cassy?
- Itt vagyok anyu!- mondta egy hang, aki éppen a lábamat ölelte. Felkaptam a kezembe, megpörgettem, majd agyon puszilgattam.
- Figyelj kicsim, anyut most megfogják gyógyítani, hogy újra lásson téged jó? Várd meg amíg visszajövök hozzád! Ígérem jövök!- pusziltam meg még egyszer a picike arcát, majd a homlokára is nyomtam egyet. Tőle is kaptam jó párat, majd odaadtam Missynek-, vigyázzatok rá, míg nem vagyok itt!- mutattam rájuk fenyegetően.
- Igen is kapitány!- kapta homlokához a kezét, tisztelgősen Dan, mire mindenki felnevetett, még Danielle is.
   Mindenkitől elköszöntem és utoljára hagytam Harryt.
- Tudd, ha nem jönnék vissza, örökké szeretlek! És puszilgasd meg rengetegszer Cassyt, valamint ne ragadj le nálam ha nem jövök vissza, keress magadnak egy szép, kedves és csinos lányt, aki szeretni fogja Cassyt és téged, majd vedd feleségül és legyetek boldogok!- suttogtam könnyesen Harry fülébe, miközben megöleltem.
- Ilyet ne is mondj!- mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
   Engem betoltak a műtőbe, elaltattak, és utána már nem láttam semmit…
Harry szemszöge:
   Nagyon szíven ütött, amit Lia mondott. Örülök neki, hogy így gondolja, de még is, hogy jutott ilyen az eszébe, hogy nem jön vissza. Nem fog meghalni.
- Nyugi Harry, minden rendben lesz!- mondta Niall, miközben Liától kapott csokiját majszolja.
- Tényleg haver minden ok! Biztos azért vannak bent ilyen sokáig, mert még tökéletesebb lesz a látása!- bíztatott Harry is.
   Mát több rája bent vannak a műtőbe és nagyon rossz előérzetem van. Cassy Cher ölében alszik. Louis répát eszik Zayn idegeskedik, Eleanor és Danielle hazamentek, mert ki kell cserélni Amy és Louis pelenkáját (már, mint a pici Louis pelenkáját). Niall eszik, Laim az óráját nézegeti, Lia szülei elaludtak, míg Nick és Justin türelmesen várnak. Én szét vagyok teljesen esve.
   Hirtelen egy nővér fut ki a műtőből, mire felkapom a fejem, és mint a villám, ott termek mellette.
- Maga Mr. Styles?- kérdezte.
- Igen én vagyok!
- Az operáció sikerült!- mondta mosolyogva, ekkor egy újabb nővér szaladt ki.
- Nicole, gyorsan gyere vissza, komplikációk léptek fel!
   A két nővér visszaszalad, míg én ott ahol vagyok a folyosón összerogyok és csak bámulok magam elé.
   Kér erős ember karol belém és vonszolnak vissza székekhez. A két erős ember, Zayn és Louis. Még mindig csak bámulok magam elé. Fél óra múlva az orvos lép ki rajta, és a képe nagyon el van kenődve.
- Mr. Styles, kérem jöjjön ide!- hajtja le a fejét.
- Mi történt?- lépek mellé.
- Szomorú hírt kell közölnöm!- mondta, mire én lesápadtam, teljesen-, az altatási idő kevés volt a műtésre, emiatt Miss Wish ébredezni kezdett. Mivel a feje közben megmozdult, a szem pedig még nem volt teljesen megműtve, így Lia életét vesztette! Sajnálom- mondta könnyezve.
- Ez nem lehet!- ordítottam, majd a nővéreken és az orvosokon áttörve bementem Liához.
   Ott feküdt sápadtan, az operációt a szeménél befejezték, azonban a gépen nem lehetett hallani a szokásos pittyegést, hogy él. folyóként folytak le arcomon a könnyek, miközben egyre szorosabban fogtam Lia kezét. Nem lehet, hogy meghalt. Képtelen vagyok felfogni.
Ez lehetetlen, pont ő, aki olyan erős, és aki már olyan sok mindent kibírt? Miért pont őt kellett elvenni, miért nem engem? És szeretem.
- Szeretem!- ordítottam-, szeretlek Lia! Örökké! Sajnálom, de képtelen leszek új lányt keresni magamnak, ahogy te kérted. Élni is csak a lányunk miatt fogok!- sírtam.
Ekkor…