(Olyan cukik, úgy imádom őket) :DD *-* <3
Hello Everyone! Hát, elérkeztünk ide is... :( A blog utolsó fejezetéhez... :(
Ami egyébként a Wordben 9 és negyed oldalra sikeredett... :// Hosszabbra terveztem, de az időm így engedte. Remélem tetszik ez a fejezet is. Mindig is utáltam búcsúzkodni, sé most nem is fogok, hisz tálolkuzunk az új blogomon, aminek a címe... http://behappy-cassy.blogspot.hu/ Remélem tetszeni fog... Nos, ahogy ígértem, megváltoztattam /változtatom a dizit... Oldalra kirakok egy szavazást, kérlek benneteket, hogy szavazzatok... Nos, akkor találkozunk a a másik blogomon, amit csak akkor fogok vezetni, ha meglesz a kért 3 szavazat.. sajnálom, nem akartam ezt bevezetni,de... na jól van, elég a rizsából itt a rész, remélem tetszik.... Véleményeket kérek...
PS: Megkérek mindenkit, hogy aki olvassa /olvasta ezt a blogot, hagyjon egy hozzászólást, amiben leírja, hogy mi a véleménye a történetről... Na csokoládé mindenkinek!
----------------------------------------------
Epilógus…
3 hónappal később…
Harry szemszöge:
Rendszeressé vált már, hogy az
egész napmat a kórházban töltöttem. Reggel bementem, egy fél órát Felicitynél
töltöttem, majd a nap további hátralévő részében, el sem mozdultam Lia mellől.
Már több, mint 3 hónapja kómában van, és nem csinál semmit.
Sose fogom megérteni, hogy miért
minden rossz velünk történik meg. Mindig is éreztem, hogy Jhonnynak hátsó
szándékai vannak.
A többiek az előbb jöttek be Liához,
valamint a fiúk néha Felicityhez is benéznek. Különösen Louis, mert neki nagyon
jó barátja volt, amikor együtt voltunk. Hoztak nekem kaját, mivel képtelen
vagyok elmozdulni Lia mellől.
Amikor ott ülök mellette és a kezét
szorongatomakaratlanul is beszélek hozzá. Elmondom neki, hogy mi történik, amíg
ő nincs mellettem. Felicityről is meséltem neki. Valamint, hogy mennyire
hiányzik és hogy szeretem. Valamikor mesélek neki Cassyről is, sőt néha a
srácok be is hozzák hozzá. Olyankor Cassy mindig felmászik Lia mellé és agyon
ölelgeti. Akaratlanul is könnyezni kezd a szemem. Fogalmam sincs, hogy mi lenne
velünk, ha nem térne vissza a szerelmem. Lia nélkül az életem üres lenne. Nem
tölteén be semmi. Cassy a szívem egyik fele, de a másik fele Lia. A menyasszonyom.
Néha eltervezem magamban, hogy milyen is lehet az esküvőnk. Természetesen
megfogom, majd tudni, de jó elképzelni is.
Lia hófehér gyönyörű ruhában, valamint
koszorúslányok közt ott lenne, Gemma a nővérem, Cassy, Missy, Cher, Eleanor,
Danielle, a másik Gemma, Nora, Perrie… de én Louis jelölöm ki tanúmnak, míg Lia
azt mondta nekem, hogy ő Chert szeretné, hisz annyit segített neki. Minden
fehér és kék színben pompázna, rengeteget mulatnánk és reggel 6-ig senkit se
engedünk haza. Valamint, hogy én a srácokkal elmegyek új öltönyt venni, míg Lia
a csajokkal megy ruhákat nézni. Gyönyörű álmok, de most a legfontsabb, hogy
magához térjen és újra egészséges legyen!
- Lia kérlek térj vissza hozzánk!- mondtam könnyezve, majd néhány csepp rá is
potyogott a kezére, mait szorongattam.
Lia szemszöge:
Nem értem, hisz én itt vagyok,
tudom, hogy Harry beszél hozzám. Elmesélte nekem, hogyan képzeli el az
esküvőnket, ráadásol érezni szoktam, hogy Cassy is megszokott ölelgetni.
Nem tudom kinyitni a szemem,szám, sőt
mozogni se tudok. Bármilyen erősen próbálkozok, nem sikerül. Hallani szoktam, a
gépem csipogását mellettem. Néha altatót is adnak nekem, mert még nem szabadott
felébredni. Nem tudom, hoyg nappal van-e vagy éjszaka. Nem tudom, hány óra, és,
hogy minden rendben van-e. Remélhetőleg igen.
Hirtelen valami nedveset érzek meg
hullani a kézfejemre. Némi töprengés után rájövök, hogy ezek könnycseppek.
Ráaduásul Harry könnyei. Jézusom, miattam sír, ez lehetetlen. Nem, nem, nem.
Felakarok ébredni. Hirtelen ajtócspódás és meghallom Dr. Lucky hangját.
- Mr. Styles lekell kapcsolnunk a gépről! Már két hónapja felkellett volna
ébrednie!- mondja, mire egyre nagyobb gombóc keletkezik a torkomban.
Harry szemszöge:
- Nem engedem meg, hoyg lekapcsolják! Ő a feleségem lesz, mert felfog
épülni, érzem!- törnek elő belőlem a könnycseppek.
- Adok 10 percet, hogy elbúcsúzzon!- mondja, majd sarkon fordul és ott hagy
Liával.
Nem, nem kapcsolhatják le a gépekről.
Képes vagyok várni akár éveket is, hogy felébredjen.
- Lia, szerelmem ébredj fel! Nem hagyhatsz itt minket! Cassyt és engem,
valamint a többieket, akik szeretnek!- zokogok, majd homlokára adok egy puszit
és még erősebben szorítom meg a kezét-, kérlek!- mondom.
Ekkor eltátja a száját és elkezd
köhögni. A kezemet erősen megszorítja és a könnyek utat törnek egyenesen ki a
szeméből. Szóra nyitja a száját, de én a mutatóujjam rá helyezve
elhallgattatom.
- Sss… ne beszélj, hívok egy orvost!- mondom, amjd megnyomom a szükséges
gombot, mire 10 másodpercen belül az ajtóban van Dr. Lucky.
3 órával később…
Már a többiek is megjöttek, de Lián
még mindig a vzsgálatokat végzik. Semmit se tudok róla, még azt se, hogy lát-e
újra.
- Mr. Styles!- szólít fel Dr. Lucky. Egyből odasietek hozzá-, Lia úból lát,
valamint a teszteket, amiket elvégeztünk rajta, azok is jót muatttak, szóval
még egy hétih benn tartjuk és, ha nem lesz semmi utólagos baja, akkor már
szombaton hazaengedjük!- mondta-, már bemehetnek hozzá- mosolygott, mire se
puszi, se pá, berohantam. Lia mosolyogva kapta felém a tekintetét.
Odafutottam hozzá és hosszasan
megcsókoltam. Ekkor kinyílt az ajtó és Loui lépett be rajta, kezében Cassyvel.
Liának egyből csillogni kezdett a szeme a könnyektől. Ott ahol csak érte, agyon
puszilgatta, és természetesen Cassy még hatalmasakat kacagott is.
- Aja, elég máj!- mondta nevetve Cassy.
- Nem is hányoztam?- tetetett szorúságot Lia.
- De najon! Puszijj meg!- mondta, mire Lia elkezdte csikizni meg puszilgatni
Cassy nevetését talán még a folyosón is hallani lehetett.
- Gyere ide bátyus!- mondta Lia, mire Loui felkapta a fejét, odarohant Liához
és nyomott egy puszit a feje bubjára.
- Jól ránk ijesztettél, te!- mosolygott Lou könnyeivel küszködve. Lia jó
szorosan magához ölelte. Loui és Cassy kimentek a kórteremből, míg én leültem
Lia mellé.
- Figyelj mondok neked valamit, de ne kapd fel a vizet jó?- kérdeztem, mire ő
bólintott-, szóval, még régebben volt egy barátnőm, Felicity… nos, most ő is
kórházban van… és a barátja is, aki már lassan egy éve kómában lesz. Amíg te is
kómában voltál, mindig bejártam hozzá, egy fél órára, mert megsajnáltam.
Autóbalesetük volt azt hiszem- meséltem. Liának könnyek gyűltek a szemébe. Most
megbántottam? Ugye nem hiszi azt, hogy megcsalom? Ekkor…
- Ezt nem hiszem el!- törtek utat könnyei.
- Kélek, hidd el, hogy nem történt köztünk semmi!- mondtam mentegetőzve, mire
felnevetett.
- Te bolond vagy, azt akartam mondani, hogy nem hiszem el… hogy lehet ilyen jó
szíved, és különben is, muszáj bemutatnod nekem! Kíváncsi vagyok rá!- nevetett,
mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Szóljak neki?- kérdeztem, mire heves bólógatásba kezdett.
Elmosolyodtam, majd odahajoltam hozzá
és hosszasan megcsókoltam, már kezdett elfajulni a helyzet, amikor egy torok
köszörülést hallottam meg a hátam mögül. Egy röpke pillanat alatt
szétrebbentünk, majd a hang irányába kaptuk a fejünk. Dr. Lucky állt az
ajtóban, és mosolyogva figyelte a jelenetünket.
- Kérem, ezt mjad rendezzék el otthon- kuncogott. Piirulva adtunk egymásnak még
egy puszit, amjd mentem Felicity szobájához.
Amikor benyitottam, egy összetört
lányt találtam, magábal, felhúzott térdekkel, és keservesen zokogott. Lehervadt
a számról a mosoly. Felicity keservesen sírt.
Odasiettem hozzá és szorosan
átöleltem, mire ő a vállamba fúrta a fejét.
- Harry, meghalt! Érted, itt hagyott?- morogta a vállamba.
- Nyugi, minden rendben lesz! Gyere velem, tudok valakit, aki tuti meg
vígasztal!- mondtam, és megfogtam a kezét, felsegítettem az ágyról. Mivel már
sétálhatott és elhagyhatta a kórtermét, odavezettem Lia ajtajához. Érdeklődve
rám nézett, mire megvontam a vállam.
3. órával kéősbb…
Lia szemszöge:
- Szia Felicity, örülök, hogy megismerhettelek és, hogy segíthettem!-
köszöntem el a lánytól, akiért jött az anyukája. Harry mégegyszer barátian
megölelte, majd ajd illedelmesen elköszönt az anyukájától és odajött hozzám-,
Harry nem is mondtad, hogy ilyen kedves barátnőd volt, miért nem maradtatok
együtt?- kérdeztem.
- Hát, igazából nem működött. Mind a ketten egy idő után mást szerettünk.
5 nappal később…
Tegnap végre hazaengedtek, egy
feltétellel. Ha nem iszok alkoholt és még két napig pihenek. Ebbe nem volt
semmi megeröltető, hisz nem szoktam alkoholt inni. Ami már nehezebb, az az,
hogy nyugton kell maradnom. Én örök mozgó vagyok, nem értem, hogyan maradhatnék
nyugton.
Mivel a kisebb, kevésbé megerőltető
mozgásnak a sétát találtam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyünk sétálni
Cassyvel. Mivel Harry erre a hétre szabadnapot vett ki magának, ezért ő is
velünk tartott és le sem vette rólunk a szemét, ezért is történt meg, hogy megbotlott
a járdaszegélyben, neki ment egy oszlopnak, vagy nekiment néhány embernek…
- Harry, mondom, hogy ne minket nézz, hanem a lábad elé, nem elég az a nagy púp
a fejeden, amit az előbb szereztél?- céloztam arra, amikor nekiment egy
oszlopnak, majd hozzáértem a púpjához, mire felszisszent-, oké, hazamegyünk,
mert nem nézel magad elé!- mondtam.
- Nem, ígérem, ezentúl magam elé nézek!- mondta, majd mgefogta a kezem,
felkapta az ölébe Cassyt (elfáradt a kiscsaj) és tovább sétáltunk megálltunk az
egyik padnál, ahova leültem és figyeltem a közlekedő embereket, állatokat. Pár
perc álldogállás után, Harry is leült, akinke a vállán békésen szunyókált a
pici Cassidy. Nyomtam egy puszit Cassy arcára.
- Hé, én nem kapok?- sértődött meg Harry. Flenevettem, amjd odahajoltam és
hosszasan megcsókoltam. Ekkor kamera villogásokat és kattogásokat hallottunk.
Szuper, a fotósok is megtaláltak minket. Nem törődve velük, tovább
beszélgettünk, a közelgő esküvőnkről.
- Mit szólnál ahhoz, ha jövőhéten lenne?- vetette fel az ötletet.
- Mi? De, hisz addigra nem tudunk mindent elintézni, és tuti nincs szabad
hely!- mondtam.
- Elintézem!- mondta, majd a kezembe nyomta Cassyt és félre vonult telefonálni.
Ezt a helyzetet kihasználva odajöttek a riporterek és a fotósok.
- Lia kérem válaszoljon! Mikor lesz az esküvőjük? Hol fogják tartani? Ki az a
bizonyos Felicity?- tették fel ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket,
természetesen jó hangosan, közben a vaku megnem állt volna, a hangzavarra Cassy
is felébredt, majd sírásba tört ki, mivel felébresztették. Olyankor mindig sír.
- Nem nyilatkozok! Látják, most felébresztették a lányomat?- mondtam dühösen,
amdj nyomtam egy puszit Cassy arcára, mire már csak szipogott. A hangzavarra
Harry felkapta a fejét és odajött hozzánk.
- Menjenek el!- mondta mély szigorú hangon.
- Harry Styles, nyilatkozzon, ki…
- Nem nyilatkozok, felébresztették a lányunkat, akinek az anyukája miatt eddig
nehéz napjai voltak, ezek után még elvárják, hogy nyilatkozzak? Álmodik a…-
mondta.- Tűnés!- hangjában már a dühöt is hallani lehetett. A fotósok és a
riporterek eltüntek.
Harry átvette tőlem és megvigasztalta.
- Minden el van intézve! Jövőhéten szombaton lesz az esküvőnk!- vigyorgott rám,
mire én felpattantam a székről és odafutottam hozzák, a nyakába ugrottam és
meöleltem, mind a kettőjüket, mivel Cassy is a kezébe volt.
2 nappal később (3 nap az esküvőig)…
Már nagyjából majdnem minden el van
intézve. A szertartás megbeszélve, a buli nálunk les, kaják piák megvannak,
tanúk megvannak, és egyéb apróságok is. A meghívókat elküldtük, a csajokkal ma
megyünk ruhákat nézni.
- Lia, megjöttünk!- kiabálta Eleanor. Mivel már nem kell pihennem, ezért teljes
harci felszerelésben futottam le a lépcsőn, egyenesen a lányok nyakába. Anyu
nagyon szeretett volna velünk jönni, ruhát nézni, de sajnos nem adtak neki
szabadnapot, mi pedig nem halaszthatjuk későbbre.
Elindultunk, egy esküvői ruhaszalonba,
ahol mivel megismertek minket, egyből segíteni akartak, de mi csak azt mondtuk,
hogy körülnézünk. Mindenképpen fehér ruhát akartam magamnak, a koszrúslányok
pedig maguk választják meg. Ők együttesen összebeszéltek, hogy rózsaszín lesz
mindenkié, kivéve az enyém.
Már vagy hat ruhát felpróbáltam, de
egyiket sem találtuk tökéltesnek, amikor megpillantottam egy gyönyörű, hófehér,
alul pár virág mintával, pánt néküli gyönyörűséget, az egyik sarokba,
odasiettem, majd megmutatva az eladónak, az újabb darabot, besiettem az egyik
fülkébe. Mint a többi lány. Ők is még keresték a tökéleteset. Mivel Cher a
tanum és ő nem szereti a habo-babos szoknyákat, ő volt a néző. Mikor felvettem,
megnéztem magam a tükörbe. Tökéletes.
- Csajok, megtaláltam a tökéleteset!- kiabáltam.
- Gyere ki!- parancsoltam rá, mire kidugtam a fejem és megláttam őket más-más
ruhában.
Teljes alakosan kiléptem, mire ők
lefagytak.
- Lányok, véleményt!- mondtam nevetve.
Tökéltes, ezt kell megvenned!- mondta
Danielle.
Elmosolyodtam, majd végignéztem a
többieken.
- Missy, azt a ruhát fordítva kell felvenni!- nevettem fel.
- Ajj már, tényleg!- mondta nevetve, majd besietett a fülkébe.
- Eleanor és Danielle tökéletes!- mondtam-, Gemma mikor jön?- kérdeztem,
ugyanis már a nővérem itt volt, és a bátyus barátnője is, de Harry nővére még
nem.
- Azt mondta, egy dugóba került és negyed órát késis!- húzta el a száját, a
másik Gemma.
- Értem!- mondtam, amjd Eleanorral besiettünk a saját fülkénbe. Én lehuppanttam a székre és a könyökömmel a
térdemre támaszkodva, gondolkoztam, amikor El szitkozódását hallottam meg-, El,
minden rendben?- nevettem, majd egy koppanást hallottam.
- Persze, csak nem tdtam lehúzni a cipzárt, a koppanás, az a cipőm volt!-
nevetett, majd megpillantottam a fülkéket elválasztó falon, egy szál
fehérneműben.
- Mit csinálsz ott fen? Hogy kerülsz oda?- nevettem.
- Mosolyogj!- kapta elő a telefonját, mire elmosolyodtam. Ő ellőtte a képet,
majd ledobta a földre a telóját-, tök jó itt fenn üldögélni, nézd ott vannak
Louisék!- mutatott az ablakhoz, mire kidugtam a fejem a függönyön. Louis pont
akkor kpata erre a fejét, majd megpiszkálta Harry haját, aki szintén idekapta a
fejét és elmosolyodott. Eltátogta, hogy bejön, mire én hevesen elkezdtem rázni
a fejem. Nem, én maradi vagyok, és nem kaarom, hogy addig lásson, míg nem érünk
az oltárhoz. Oké, ez lehet, hogy hülyén hangzik, de akkor is.
- Eleanor, bejönnek a fiúk!- néztem rá kétségbe esetten, mire kinyitódott az
ajtó és mind az öten beléptek. El egy értetlen pillatást küldött felém, amolyan
„És akkor mi van?”, amjd leesett neki, hogy nem láthatnak engem esküvői
ruhában.
- Mit csinál ott fen az én virágszálam, fehérneműben?- húzta pimasz mosolyra a
száját Loui, mire El észbekapott és magára kapta a tekintetét. Leesett neki,
hogy tényleg csak egy melltartóban és egy bugyiban, van, fülig pirult, majd
magaelé kapta a kezét, de a nagy hében leborult az öltöző faláról. Némi
aggodalmam után, meghalottam egy hangos nevetést, Eleanorét.
- Jól vagyok!- röhögött tovább, mire Louis nevetve, futott be az öltözőjébe, ej
ha,mik lesznek még ott…
- Lia, miért nem jöszz ki?- kérdezte Zayn.
- Mert menysszonyi ruhában vagyok!- mondtam.
- Kár, azt hittem, te is fehérneműben!- viigyorgott, mire Harry rácsapott a
vállára.
- Várjatokk, átöltözök és megyek!- mondtam.
Levettem a menyasszonyi ruhámat, majd
belecsomagoltam a dobozba, ekkor Harry bedugta a fejét a függönyöm.
- Ejnye fiatal ember, nem tudja, hogy nem illik leskelődni?- nevettem.
- Hölgyem! Olyan figyelem felkeltő, kérem engdeje meg, hogy bejöjjek!
- Uram, engedélyt adok rá!- nevettem fel, majd berántottam és megcsókoltam.
Karom auómatikusan nyaka köré kulcsoltam, míg ő előszőr a fenekemre helyezte az
övét, majd átkarolta a derekam és még szorosabban magához vont.
- Harry, nem otthon vagyunk!- suttogtam, mire kinyitotta a szemét. Vágy
tükröződött benne.
- De, kicsim…
- Mondom nem otthon vagyunk!- zártam le a témát, mire felnevetett Megfordultam
és a ruhámért nyúltam, mire újra derekam köré fonta karjait. Hátulról átölelt,
majd belepuszit a nyakamba, amitől egyfajta borzongás futott végig rajtam.
Felöltöztünk (igen, Harry is, mert
valamilyen mágikus erő miatt lejött róla a pólója, meg a farmerja –más nem, ne
tessék rosszra gondolni-), majd a dobozzal a kezemben odamentem az eladóhoz,
aki mosolyogva mondta el a ruha kölcsönzési árát, vagy teljes árát, hogy az
enyém maradhasson. Mivel Harry ragaszkodott hozzá, hogy ő nem akarha visszaadni
azt a ruhát, azt ealdónak, amitben összeházasodunk, ezért a tejes árát fizettük
ki.
A csajok is megtalálták a tökéletes
darabokat, majd kikölcsönözték, és táskákkal a kezünkben indultunk apuhoz,
Cassyért, akire eddig vigyázott.
Az eskövő napja…
Reggel arra ébredtem, hogy valaki
belepuszil a nyakamba. Megfordultam, és a már mindig is hatalmába kerítő zöldes
szempárba ütközött a tekintetem. Elmosolyodott, majd odahajolt, és egy csókot
lehet a számra, amit viszonoztam is. Ekkor kinyílt az ajtó és az idilli
pillanatot Eleanor és Danielle törték meg.
- Ti még itt fetrengtek? Most azonnal felkeltek. Lia, te szépen felöltözöl és
elmegyünk anyudékhoz, mert ott Harry nem láthat.
- Mi?- akadt ki Harry.
- Tudod, drága Harold, régebben is úgy volt, hogy a vőlegény nem láthatta a
menyasszonyt az oltárig- nevetett fel El, majd elkezdtek ráncigálni a
szekrényem felé, kikaptak belőle egy szettet, a kezembe nyomták, majd belöktek
a fürdőbe. Még egy utolsó sajnálkozó pillantást küldtem Harry felé, majd
elkezdtem készülni.
Egy macskás pántos pólót vettem fel,
egy lila shorttal. Igen, miközben kómában voltam, nyár lett. Elvégeztem a többi
teendőimet, majd kimentem az ajtón.
- Macska!- ordította Harry, majd odafutott és megvakarta a hasamat, mire a
lányokkal felnevettünk. Ennyire szeretni a cicákat?
- Harold cica, menjél le a konyhába tejet inni!- mondta Louis, aki időközben
bejött a szobába.
A kijelntésén hatalmasat nevettünk,
majd miztán megreggeliztem, elindultunk hozzánk. Mivel a lányok ragaszkodtak
hozzá, hogy a fodrász, a saminkes és egyéb kozmetikusok házhoz jöjjenek, ezért
sisetnünk kellett.
4 órával később…
Immár teljesen készen áltam a egész
alakos tükör előtt, a fátyol még nem volt a fejemen, de minden más rendben
volt. A hajam be lett csavava, így rengeteg göndör tincs himbálózott a
fejemnél. A szememet füstösre festették, valamin a még a körmömet is
megcsinálták, a ruhámat pedig Harryéknél veszem fel, mert olyan esküvőt
szerettünk volna, ami a kertben lesz, így oda jön a pap.
- Kicsim, indulunk!- kiabált fel anyu…
Lesiettem a lépcsőn, majd bepattantam
az autóba. Mikor megérkeztünk, a vendégek nagyrésze már ott volt. Mosolyogva
köszöntem a szembejövő embreknek, majd Gemma (Harry nővére) megragadta a karom
és bementünk a szobába, ahol a ruhám volt. Egymás nyakába ugorva öleltük megy
egymást, mert már nagyon régen találkoztunk.
Felvettem a ruhámat, és mivel már csak
fél óra volt a szertartásig, ezért úgy döntöttem, hogy most már találkozhatok
Harryvel, hisz egész délelőtt nem is láttam.
Mivel a házba sehol se találtam, úgy
döntöttem, kimegyek a kertbe. Ott meg is találtam, de bárcsak nem is kerestem
volna…
Harry szemszöge:
Mivel úgy döntöttem, hogy a sok
ember miatt kissé kezd elfogyni a levegő a lakásban, ezért kijöttem az udvarra
levegőzni. Ekkor megpilantottam, az ablakban Gemmát, aki mosolyogva tátogta,
hogy Lia engem keres. Elmosolyodtam, majd odamentem az egyik asztalhoz. Ekkor
valaki hátulról befogta a szemem.
- Hiányoztam?- kérdezte egy hang, mire megdöbbentem, de nem tudtam válaszolni,
mivel egyből rám vetette magát és megcsókolt. Ekkor kinyitottam a szemem és
megpillantottam Lia könnyes szemét. Eltoltam magamtól Carolinát.
- Caroline, mit a büdös francot csinálsz itt?- kérdeztem dühösen, majd Liára
pillantottam, akinek elkezdtek potyogni a könnyei, és épp menni akart.
- Gondoltam benézek, ha már ma van az esküvőd, és nem hívtál meg! Már el is
felejtetted az együtt töltött szemvedélyes éjszakáink? Mikor is volt az
utolsó?- kezdett el töprengni.
- Menj a francba!- mondtam, majd Lia után rohantam, aki már zokogva futott be
az ajtón-, Lia várj!- ragadtam meg a kezét és magamhoz húztam. A szemében dühöt
és gyűlöletet láttam.
- Hogy tehetted ezt Harold? Hogy tehetted velem és a lányoddal?- nézett rám
lenézően.
- Én…- kezdtem, de kirántotta a kezét az enyémből és felfutott a lépcsőn. Már
csak egy ajtó csapódást hallottam.
Hogy lehetek ekkora barom? Egyáltalán,
hogy került ide Caroline? Ezer-, meg ezer kérdés kavargott a fejemben, amikre
nem tudtam a választ, majd az ajtóhoz futottam és elkezdtem dörömbölni.
- Lia, kérlek hallgass meg, nyisd ki kérlek!- folytak le a könnyek az arcomon.
Ekkor az ajtó kinyílt, Lia kezében
Cassy, másik kezében pedig egy bőrönd. Kikerülve engem lement a lépcsőn,
miközben Cassynek a szeme könnyes volt és azt kérdezgette Liátok, hogy hova
mennek.
- Lia ne menj el!- ordítottam, majd előtört belőlem a sírás. Futottam utána,
erre természetesen mindenki felkapta a fejét.
- Ugyan már, maradjak itt veled, amikor most csaltál meg? Láttam, ne is próbáld
tagadni, megcsaltál!- zokogott-, emberek, sajnálom de az esküvő elmarad! És ne
is számítsanak rá máskor!- fordult körbe a nappaliba, majd megfogva a bőröndöt,
elindult. Nem hagyhatom, hogy ilyen könnyen elmenjen. Nem!
Megragadtam a kezét, majd egy
határozott mozdulattal magamhoz rántottam. Megcsókoltam, mire ő hangos
zokogásba tört ki. Kirántotta magát kezeim közül, majd még egyszer rám nézett.
Ebben a pillanatban Cassy szólalt meg:
- Szeretlek apa! Szeretlek!- mondta, mire Lia folytatta a zokogást.
Megfordult és elmentek. És nem is
láttam többet… egy ideig..,
6 hónappal később…
Lia szemszöge:
Teljesen idáig, nem telt el úgy
nap, hogy nem kezdtem volna sírásba. Harry egészen öt és fél hónapig jött el
anyuékhoz, hogy engedjék be, mert beszélnie kell velem, és látni szeretné
Cassyt, de anyuék nem engedték. Két hete nem jött, már kezdtem aggódni, de
mindig felhívtam Elelanort, hogy minden rendben van. Ő nem tudott más hírrel
szolgálni, csak avval, hogy Harry teljesen össze van törve és, hogy egész nap a
képemet nézegeti.
Ma egy csengetésre lettem figyelmes,
mivel anyuék elmentek vásárolni, mert három nap múlva lesz Cassy 4. szülinapjam
nekem kellett ajtót nyitnom. Mi van, ha, Harry az? Nem akarok vele beszélni.
Odavánszorogtam, az ajtóhoz, elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót.
Gemmával, mármint Harry nővérével találtam szembe magam. Vajon miért jött?
- Helló!- köszöntem mosolyogva, de ő nem viszonozta-, mi járatban?
- Szia! Most azonnal beengedsz és meghallgatsz!- parancsolt rám, de olyan
hangsúllyal, hogy megijedtem és egyből beengedtem…
***
- Szóval azt mondod, hogy Harry szeret, és őnem akarta megcsókolni Caroline
Flacket?- kérdeztem gyanakvóan, mire bólintott-, tudod, nem érdekel! Nem fogom
megszánni, megcsókoltam és az megcsalásnak számít. És tudod mi fáj a legjobban?
Hogy pont az esküvőnkön!- tört elő belőlem megint a sírás.
- Figyelj, ha nem hiszel nekem, lépj fel twitterre és mindent megtudsz!-
mondta, majd köszönés nélkül távozott. Nem fogom meg nézni! Minek? Hogy
szembesüljek ujjabb tényekkel? Kizárt dolog. Na jó, talán bele pillantok.
Gondoltam, majd a gépemért nyúltam és bejelentkeztem.
„ Interjú a One Direction nevű együttessel!...
(…) -Harry, hallottuk, hogy megcsaltad Lia Wish-t. Miért tetted? Van egy új
lány a láthatáron?- kérdezte pimaszul a riporter.
- Na idefigyeljen mindenki! Az csak egy csók volt! Nem jelentett semmit, nekem
nem… nekem nem ez a csók jelent valamit, hanem az, amit már több, mint hat
hónapja nem kaptam. Hiányzik a kislányom Cassy, és az anyukája, Lia. Nem, nincs
más lány a láthatáron, hanem csak ők vannak. Ők a legfontosabbak az életemben!
Persze, majd hagyom, hogy a lányom nélkülem nőjön fel! Soha, ismétlem soha az
életbe! Nehéz volt megkapni őket, de nehezen fogják elvenni tőlem mind a
kettőjüket!- mondta Harry.
Könnyekkel küszködve néztem fel
amonitorból, amikro Cassyt pillantottam meg. Éppen a szokásos kakaóját
szürcsölgette, amit akkor iszik, amikor felébred. Holnap oviba kell mennie.
- Anya, mi a baj?- kérdezte, amjd odafutott hozzám.
- Semmi!- mondtam.
- Az ott apa?- muatott a laptopra, mire mosolyogva bólintottam.
Cassy mosolyogva kisietett a konyhába,
hogy lerakja a bögréjét. Ekkor bevillant egy üzenet. Feladó: Caroline Flack.
Egy képet küldött, amin Harryvel csókolózik. Ekkor lecsaptam a gép tetejét és
palástolva könnyeimet néztem rá a felém közeledő kislányomra.
- Mikor találkozhatok vele?- kérdezte.
- Nem tudom kicsim, lehet, hogy már többé nem!- mondtam, majd, ielőtt még
reagálhatott volna valamit, felvetettem az ötletet-, gyere elmegyünk a városba
és tartunk egy csajos napot!- mosolyogtam rá. Hatalmas mosoly kúszott arcára.
Felöltöztünk, majd bekötöttem a gyerekülésbe és elindultunk a plázába. Egy játszóházhoz
mentünk. Oda, ahova mindig Harryvel szoktunk jönni. Most már csak ketten fogunk
jönni. Úgy látszik Harry, csak velünk próbálja eltitkolni, hogy együtt van
Carolineval.
Éppen Cassy csúszott le a csúszdán,
amikro felkiáltott és a mozgólépcsőhöz mutatott, ami úgy 15 méterre lehetett
tőlünk:
- Ott van apa!- erre persze egyből oda kaptam a fejem és a fickó is ide
figylet, elmosolyodott, majd tovább ment.
- Kicsim, ő nem apa volt!- mondtam.
- Nem nem ő, hanem ő!- mondta, majd újra a lépcsőhöz muatott-, apa!-
kiáltottam, és elkezdett felé futni, muszáj volt a szemmel követnem. Cassy
odafutott egy csuklyás fiúhoz, aki elmosolyodott, majd pár könnycsepp gurult
végig az arcán.
- Cassy, kicsim!- mondta, majd felkapta és megölelte. Ekkor kapta erre a fejét,
és sikerült észrevennem, hogy Harry öleli meg a lányomat. Valamit súgott a
fülébe, majd lerakta. Cassy visszafutott játszani, mire én is visszafordultam
hozzá, nem törődve Harryvel. Azonban ő ezt megakadályozta, mert odasétált
mellém.
- Beszélhetnénk?- kérdezte, a szemembe megint könnyek gyűltek, de erős voltam.
Nem sírhatok Harry előtt.
- Ugyan minek? Már nem köt hozzád semmi! Vagy még nem mondtam, hogy vége? Mindennek
vége?- kérdeztem dühösen.
- Kérlek. Ugyan már, hisz Cassy összeköt minket, ha akranél sem tudnál
elfelejteni. Nekem ti vagytok a mindenem!- mondta , majd megfogta a kezem, de
én kihúztam az övéből.
- Ó, igen? Akkor ezt mivel magyarázod?- nyomtam a képébe a telefonom, amin az a
ép volt megnyitva, amit ma küldött Caroline.
- Ugyan már, ez egy régi kép! Ha nem hiszed el, kérdezz meg bárkit és
megmondja! Figyelj!- mondta, majd meglátott egy-két tini lányt-, hé, lányok,
idejönnétek egy picit?- kérdezte, mrie ők összenéztek, és sikongattak egy sort,
majd idesiettek- szóval, ugye, hogy ez egy régi kép?- muatta meg nekik a
telefonomon lévő képet.
- Ja, ez még a Caroline időszakből van, az már több éve volt. Egyébként
sajnáljuk, hoyg szétmentetek, olyan szép pár voltatok!- mondták, amjd csináltak
közös képet Harryvel és elmentek.
- Megbocsájtok!- mondtam ki, némi töprengés után. Harry felkapta a fejét, és
hitetlen fejet vágott.
- Komolyan?- kérdezte, mire lemosolyodtam.
- Igen!- hajoltam közel hozzá és megcsókoltam. Belemosolyogtunk a csókunkban,
majd kamera kattogásokat hallottunk. A francba! Már megint címlapon leszünk.
Hazaindulva elmondtam Cassynek, hogy
mostantól minden nap láthatja Harryt, mire a nyakamba ugrott. Már amennyire
tudod, mivel a derekamig ér.
Hazaérve elmondtam anyuéknak, hogy mi
történt, mire ők mosolyogva mondták, hogy már mióta vártak erre a pillanatra.
Ekkor egy kisebb vita keveredett, mivel nem engedték be Harryt, akkor miért
várták volna, de a végére minden buckát elsimítottunk. Bepakolva a bőröndömbe,
és Cassyébe, beszálltunk Harry kocsiába, és elmentünk a fiúk házához, ahol
ezelőtt is laktam.
Fellopakodtunk, majd kipakolva
mindent, átöltöztem egy kényelmes ruhába és lesétáltam a konyhába. Egy pohár
kakaó társaságában ücsörögtem, amikro kinílt a konyhaajtó és Niall jelent meg.
Elsétált mellettem és a hűtben kotorászott. Értetlenül néztem utána, majd
lepattanva a bárszékről, mögé álltam.
- Niall!- mondtam, mire ő lefejelte a hűtőben lévő legfelső polcot. Halkan
kuncogtam, amjd végre kihajolt.
- Lia?- kerekedett el a szeme-, egy légtérben Harryvel? Ugye nem fogjátok
megölni egymást? Vagy most is csak ideképzellek?- kérdezte, mire mosolyogva
megráztam a fejem. Hatalmas vigyor terült szét az arcán, majd elordította
magát:-, srácok, Lia és Harry kibékültek!- mondta, mire, mire az összes 1D tag
a konyhába termett, kivéve Harryt.
- Lia?- kérdezték egyszerre, majd csoportos ölelést kaptam.
50 évvel később… 2062-ben…
(epilógus)
2014ben, Harryvel sikeresen összeházasodtunk.
Hatalmas lakodalmat csaptunk, valamint teljesen emlékezetessé tettük az estét
(ha értitek mire gondolok)…
2015ben megszületett a második
lányunk és az első fiank. Bizony ikrek lettek. Mia Styles és Edward Styles.
Cassy, egyre lázadóbb lett, pedig még csak 7 éves volt…
2017ben Liam és Daniell, valamint
Louis és Eleanor kettős esküvőt tartottak, ahova mi is hivatalosak voltunk
természetesen. Felejthetelen volt a lakodalom, mivel hajnalban elfolyt Eleanor
magzatvize és kórházba kelett vinni. Már volt nekik egy kis fiúk, Louis, és egy
kislányuk, Eleanor. Hát, úgy látszik ők szeretik, ha a saját nevüket kapják.
2035ben a lányunk Cassy,
összeházasodott egy bizonyos Cortez nevű fiúval, akivel azóta is boldogan
élnek.
2037ben megszületett első unokánk,
Daniel. A kis virgonc fiúcska minden csíntevést elkövetett Cassyék lakásában.
2062… boldogan éltünk, míg meg nem
haltunk…
Nagyon jó lett ez a rész, úgy ahogyan az összes többi. Nagyon szeretem a blogod, egyik kedvencem. Remélem nem hagyod abba az írást, mert tehetséged van hozzá. :) Ígérem az újat is fogom olvasni :*
VálaszTörlésHát akkor úgy néz ki, hogy ez lesz az utolsó megjegyzésem ezen a blogon :'( A részről: Eszméletlen jó lett komolyan mondom még én is megsirattam azt amikor Lia elment az esküvőről..De megjött az esze és kibékültek :DD Jajj a kis Cassynek milyen sas szemei vannak :dd Az epilógusról: Az is nagyon jóó lett és happy end :DD Igen találékonyak voltak Lou-ék a névválasztásban xdd Az egész blogról: Imádtam a kedvenc Harry-s blogom volt amit olvastam :DD Az elején nem gondoltam volna, hogy ide fog kilyukadni a történet :dd Jhonny-t pedig még mindig utálom..De ez most mindegy imádom és mindig is imádni fogom a blogodat :)) Nagyon jó lett az új kinézet is ^^ Ja és ne töröld mert mindimum még 1x elfogom olvasni ;) 8millió százalék, hogy olvasni fogom a másik blogodat :DD *Cinti
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, mind a két megjegyzés, ami pedig a másik blogot illeti.. hát még nincs rajta semmi, de most megyek és feltöltöm a szereplőket és a dizit.. :D Örülök, hogy tetszett ez a blog is, mind a kettőtöknek és sajnnálom, hogy csalódnotok kellett, amiért nem írtam meg a további 60 fejezetet, de.. jaj ezt már jó párszor elmondtam XDD Még egyszer köszönöm, hogy olvastátok, és.. Cinti tényleg hosszú monológot írtál!! :D Természetesen nem törlöm... :D
VálaszTörlésNekem az egész történet tetszett úgy ahogy volt :) És azt hiszem újraolvasom majd a részeket , mert egyszerűen IMÁDOM !!! *-* Persze nagyon várom az új blogod fejezeteit és azt is olvasni fogom akárcsak ezt.
VálaszTörlésÉn sajnálom ,hogy vége lett de szupi véget találtál ki neki :)
Örülök neki!! :D De, ott lesz a másik blog is, amire majd valamikor hozom a fejezeteket... :D
TörlésKár h vége! :-(
VálaszTörlésCortez..hmm. Most a Szent Johanna Gimi jutot eszembe xp
Pontosan... :DD
TörlésFúúú nagyon tetszik :) de kár ,hogy vége :(
VálaszTörlés:( Hát iigen :// De ide már nem volt ihletem, de ígérem, az új blog hosszabb lesz! :D
Törlés