PS: DJMalik ezentúl képeket, idézeteket és különkiadásokat fog írni, valamint szerkeszteni!! :) Remélem tetszeni fog!! :) Most még az utolsó tőlem származó ( nem én írtam ) idézet:
-.-_ Csókoljon meg (...). Bármit megtennék a csókjáért. Minden hegyet megmásznék, minden folyón átúsznék, minden sivatagon átkelnék. _-.-
Rész:
Egyszer csak valaki elkezdett mozgolódni. És az a valaki pont Harry volt, aki szinte a legalul volt. Majd kinyitotta a szemét. Neki is megakadt a tekintete azon, hogy éppen mit csinál. Teljesen meg volt lepődve, majd mikor feleszmélt, elkapta ajkait az arcomról.
Halkan a bocsánatomért esedezett, de én csak egy legyintéssel elintéztem. Harold (hehe, nem hagyhattam ki XĐ- szerk. megjel.) csak akkor nézett igazán körül. Majd amikor végig vizslatta a társaságot, rám nézett. Mind kettőnkből egyszerre tört ki a röhögés.
A többiek nyűgösen néztek ránk.
- Mi a…?- káromkodott Louis, aki a konyhából tért ki. Majd ő is megnézett mindenkit és röhögött velünk együtt.
Nem sokkal később már mindenki röhögött mindenkin.
- És te hogy kerülsz Harry ölébe?- kérdezte csibészen Missy.
- Hülye!- mondtam hangosan nevetve.
Lassan mindenki lemászott egymás hegyén hátáról, majd én a konyhába indultam, hogy igyak egy pohár narancslevet, amit tegnap vettünk.
És kiakartam menni a nappaliba, amikor az ajtóban meg láttam az 5 fiú csillogó szemét. Édesebben néztek rám, mint eddig. Valami bűzlik (és nem, nem a hűtőben lévő penészes barack, vagy a hónaljam).
- Mit akartok?- néztem rájuk eszelősen.
- Már nézni se lehet téged?- háborodott fel Zayn.
- Ki vele!- mondtam.
- Csinálsz nekünk reggelit?- kérdezték egyszerre, csillogó szemekkel.
- Nem!- vágtam rá és kimentem a konyhaajtón, de egy kar a derekam köré fonódott. A szívem verése 100x gyorsabb lett, valamint a torkomban dobogott, úgy éreztem, ha nem tart az a bizonyos személy-, mert még mindig nem tudom, hogy kifogta meg a derekam, ugyan is háttal állok neki- tuti, hogy összeesek. Szembe fordultam azzal a bizonyos személlyel és beleütköztem 1 gyönyörű zöld szempárba.
- Csinálj nekünk reggelit!- kérlelt gyönyörű szemeivel, amik megbabonáztam és szinte teljes gondolkozás és önkontroll nélkül rávágtam, hogy természetesen csinálok nekik.
- Haver, ezt ezen túl mindig rád bízzuk- mondta Louis röhögve-, és szerintem akkor is ti lesztek az új gerlepár- mondta sértődötten.
Harry szemszöge:
5 perccel később:
„Amióta csak megláttam Liát, máson sem jár az eszem, csak az ő jóságán, szépségén, és titokzatosságán. Valamint ártatlanságán. Egyszerűen elbűvöl azokkal a gyönyörű szemeivel. A haja selymességét is volt szerencsém megtapasztalni, amikor Missy azt mondta nekem, hogy csókoljam meg és ezért örökké hálás leszek neki, mert azt is megmutatta, hogy Lia szépsége nélkül is gyönyörű lenne. Ahogyan csókol, abban a csókban minden benne van. Szeretet, együttérzés, hiány, fájdalom, boldogság, csalódottság, viszonzatlanság. Én az csókjából a boldogságot, a szeretetet, valamint a csalódottságot kaptam. Igazából a csalódottságot nem tudom miért éreztem, de nagyon erős volt.
A tegnapi együtt töltött nap ráébresztett arra, hogy nincs szükségem olyan lányokra, akik kétszer annyi idősek, mint én és akár az anyám is lehetne. Vagy olyanokra, akik csak a pénzemre utaznak és kihasználnak. Valamint arra is ráébresztett, hogy avval, hogy csak egyéjszakás kalandokat töltök együtt egy lánnyal nagyon sokat vesztek, valamint az olyan, mintha lebecsülném őket. Az, hogy megtudtam Missytől, hogy Lia igazából utálja, hogyha fotózzák, annál boldogabbá tett, mert különös módon nekem megengedte, és az a rengeteg kép, amit csináltunk… valami fenomenális. Sugárzik belőle a boldogság, vidámság és a szeretet.
Reggel, ahogyan ébredtem rettenetesen meglepett. Igazából örültem neki, mert őt pusziltam, de viszont ellenemre is volt, mert nem akartam, hogy megutáljon e-miatt.
Mikor elkezdtünk együtt nevetni, ráadásul egyszerre, szintén kicsattantam a boldogságtól, mert valami alapján már egymás szeméből tudtunk olvasni.
Mikor az előbb megragadtam a derekát, a szívem egyre gyorsabban vert. Úgy éreztem, hogy nem akarom őt elengedni. Mikor szembe fordult velem, lélegzetem is elállt. Azok a gyönyörű szemei. Soha az életbe nem tudnék rá egyéjszakás kalandként gondolni. Egyrészt, mert már nagyot csalódott ilyen miatt, másrészt pedig nagyon örülnék neki, ha a barátnőm lenne. Mindenki előtt megmutatnám, hogy ő csak az enyém és érte képes lennék bármiért.”
Írtam le ezt a rövidke beszámolót a szobámban a kis titkos naplómba. Oké, cikizz, de a naplómnak mindent elmondok és így a lelkem sokkal tisztább, valamint amiket a naplómba bele írok, azt csak két személy tudja. Louis és a plüss mackóm Teddy. Most se nevess!
Isteni finom illatokra lettem figyelmes, ezért kibaktattam a szobámból…
Lia szemszöge:
Beléptem a konyhába. Úgy döntöttem, hogy a fiúknak most olyan palacsintát csinálok, ami az én kedvencem.
Kisütöttem 60 (!) db palacsintát, mert tudtam, Niallnak úgy is ízleni fog.
Megtöltöttem vanília fagyival és leöntöttem csokival. Ezt mindegyiken megcsináltam, majd megterítettem és feltálaltam a reggelit. Elsőnek Harry érkezett meg.
- Milyen ínycsiklandó finomságot csinált nekünk, a mi gyönyörű konyhatündérünk?- kérdezte nevetve.
- A kedvencemet, hogy nektek is elnyerje tetszéseteket.
- Alig várom, hogy megkóstoljam- mondta, majd elordította magát, hogy „kész a kaja”, mire mindenki egyszerre akart bejönni az ajtón, de ugye bár az nem volt olyan széles, hogy 5 ember beférjen rajta egyszerre, majd a 6. ember –jelen esetben Fer- áttört a többieken és mosolyogva leüt az asztalhoz. 3 palacsintát kapásból letömte, majd a negyedikért nyúl, de én rácsaptam a kezére, mondván, hogy „a többieknek is maradjon”. Oda rontott az ajtóhoz, behúzta rajta Missyt, majd sorban a többi fiút, így végre mindenki asztalhoz került.
És a jóslatom, miszerint az összes palacsinta elfogy és mindenkink elnyeri a tetszését, beigazolódott. Mindenki megnyalta mind a 10 ujját evés után.
- Lia, isteni szakács vagy- mondta Liam.
- Az nem kifejezés. Lia a legjobb angyal a világon, amiért a csodálatos kedvenc ételét csinálta nekünk. Emeljük poharunkat érte!- mondta Niall, mire belőlem kitört a röhögés.
- Ne röhögj már, ez tényleg igaz. Nagyon finomat csináltál- bökött az oldalamba láthatatlanul Harry, mire én felsikoltottam. Mindenki értetlenül nézett rám, mire én nekem valamit hazudnom kellett. Valamit ki kellett találnom, így azt mondtam, hogy lemaradtam a sorozatomról. Elég bénán sikerült, mert a lányok megjegyezték, hogy nem is nézek sorozatot, a fiúk pedig rávágták, hogy „melyiket nézed, azt amelyiket én?”. Én erre természetesen rávágtam, hogy a Marichuy- a szerelem diadala. Mert azt tényleg szoktam nézni.
- Különös azt én is szoktam nézni, de mindig fél 6-kor van- mondta Zayn és közben az áll szakállát simogatta, valamint felfele nézett. Már csak az a villanykörte hiányzott a feje felé.
Szerencsémre abbahagytuk a témát. Mindenki megköszönte a csodálatos reggelit, majd pihenőre tért. Már, mint úgy, hogy mi a lányokkal visszamentünk a saját szobánkba.
Ledőltem az ágyamra és a plafont bámultam. Akaratlanul is elmosolyogtam, amikor visszagondoltam a tegnapi csókra. Olyan jó volt!
Már fél órája biztos gondolkozhattam, amit egy kopogás zavart meg. Felpattantam az ágyamról és az ajtóhoz siettem.
Kinyitottam. A szívem ismét a torkomban dobogott. Ő állt ott. Harry.
- Igen?- kérdeztem furcsán, hisz csak pár perce válhattunk el.
- Ott hagytad a takaród és a kispárnád- mondta mosolyogva. Mosolyogva átvettem tőle, majd megköszöntem, de ő csak nevetett.
- Mi olyan vicces?- kérdeztem.
- Semmi, csak ahogy itt állsz, csuklyával a fejeden, kezedben a takaród és a párna, valamint még mindig pizsibe és a macis mamuszban- nevetett tovább és nekem is akaratlanul mosoly szökött a számra. Elköszöntünk, majd amikor becsuktam volna az ajtót, odarakta a lábát.
- Nincs kedved eljönni velem ma sétálni? És esetleg fényképezkedni?- kérdezte és a második mondatánál elröhögte magát.
- Örömmel- mosolyogtam rá- Csinosan, ünnepélyesen vagy boldogan öltözzek?- kéredzem.
- Hmm… boldogan- mondat némi töprengés után.
- Oké, akkor készülök, mire legyek kész?- kérdeztem.
- Mondjuk, délben indulunk jó?- kérdezte.
- Tökéletes.
Becsuktam a szobaajtót és leültem törökülésben a szekrényem elé. Sehogy se tudtam, hogy mit vegyek fel. Már egy óriási ruhakupac volt az ágyamon, amikor megtaláltam a megfelelő darabot. Egy fekete békejeles ejtett vállú felső, egy pirosas árnyalatú csőfarmerrel és egy púderszínű táskával vettem fel. Kezemre egy ruha masnit kötöttem. Fekete Converse cipőmet vettem fel, aminek oldalán egy szívecske volt. A körmeim épp feketére voltak lakozva, így illett a ruhámhoz. Gyűrűnek egy békejeleset vettem fel, valamint a hajamba egy fekete, masnis hajpántot raktam. Természetesen a napszemüveget se lehetett elfelejteni, mert most már engem is ismernek. Bevonultam a fürdőbe és szememre csak egy kis szempilla spirált kentem. Arcpirosítóra úgy se lesz szükségem, mert, ha meglátom úgy is lepirulok. Bedobáltam a táskába mindet ami kell.
A kedvenc ruhám, az összes közül.
11 óra 30 perc. Még van fél órám. Azt, hiszem, lemegyek és iszok valamit.
Lebaktattam a lépcsőn és besétáltam a konyhába. Derékig behajoltam a hűtőbe, mire végre megtaláltam a keresett körte levet. Ki öntöttem a poharamba és elmosogattam azt. Éppen megfordultam, amikor beleütköztem valakibe. Nála nem éreztem azt, amit szoktam, teljesen hidegen hagyott, ahogyan hozzám ért, de még is tőle kaptam életem első csókját.
- Kérlek Lia hallgass meg!- mondta Jhonny.
- Várj, had gondolkozzak, NEM!
- Figyelj én nem úgy értettem. Az elején tényleg úgy gondoltam, amikor először megláttalak, hogy csak egy futókaland leszel, de időközben beléd szerettem- mondta és a szemében megbánás csillogott. Lassan 3 napja volt már ez az egész és én nem vagyok haragtartó.
- Tudod mit, felejtsük el!- mondtam- megtörtént, amit mondtál ennyi. Utálok haragtartó lenni, szóval megbocsájtok!- mondtam.
- Tényleg, akkor van kedved most eljönni velem moziba?- kérdezte avval a mosollyal, amibe az elején beleszerettem, de most már nem hat meg.
- Sajnálom, más programom van!- mondtam és kiindultam, de megragadta a karom és nem engedte, hogy elmenjek.
- Engedj el kérlek!- mondtam.
- Nem!- válaszolta.
Harry a nappaliban nézte a tv-t.
- Harry!- kiáltottam oda, mire ő egyből felkapta a fejét és odasietett hozzám.
- Ha, nem engeded el, azt nagyon megbánod!- mondta olyan hangon, amitől még én is megijedtem.
- Igen? Miért talán megversz?- kérdezte lányos hangon. Na, igen ő nem ijedt meg.
- Lehetséges- mondta Harry, majd meglendítette a kezét és egy óriási behúzott Jhonnynak. Eszem ágában sem volt felsegíteni. Hol van ilyenkor az ő Benitája? Karon ragadott Harry és kivonszolt a bejárati ajtón.
- Mindened meg van?- kérdezte.
- Igen- mosolyogtam rá, de ő ugyan olyan feszült volt-, hé, nyugi, nincs semmi baj- bújtam oda hozzá, mire ő elmosolyodott és fél kézzel átkarolta a vállam.
- Az ilyen hülye emberekből annyira elegem van!- mondta dühösen.
- Nyugi- mondtam neki, mire ő még szorosabban magához húzott én pedig erősebben fogtam át derekát. Előkaptam a telefonját a zsebéből és lefényképeztem magunkat. Mind a ketten belemosolyogtunk a kamerába.
Hamarosan odaértünk ahhoz a parkhoz, ahol tegnap is voltunk. Lepacsiztunk a biztonsági őrökkel, majd elmentünk a fagyizóhoz. Megint az a lány volt, aki tegnap.
- Sziasztok!- köszönt.
- Hello!- mondtuk.
- Milyet kértek?- kérdezte.
- Hm… eper, az biztos, meg… zöld alma- mondtam.
- Én pedig… csoki és eper- mondta Harry.
- Tessék!- adta oda Madison (a fagyis lány)
- Mivel nem fogadtad el ezelőtt tőlünk a pénzt, ezért most kifizetjük a mienket és neked is veszünk egyet, milyet kérsz?- kérdezte kedvesen Harry, mire én elmosolyodtam. Hogy lehet ilyen kedves? és cuki és… na jó befejeztem.
- Nem fogadhatom el, hisz én vagyok az eladó!
- Mondom, elfogadod!- mondtam és eszelősen néztem rá, mire ő röhögve bólinott és vett magának is.
- Na, mi most megyünk!- mondta Harry és az asztalra csúsztatta a fagyi árát.
- Sziasztok!- köszönt kedvesen.
Harry odaráncigált a szökőkúthoz. Elővette a telefonját és lefényképeztük egymást. Leírjam, milyen képeket csináltunk? Áh, leírom (hihihi). Megkértünk egy lányt, hogy csináljon rólunk képet. Harry valamit súgott a fülébe, mire ő felröhögött. Harry megiramodott felém, felkapott a karjába és a víz fölé tartott. Nevetve ellenkeztem neki, közben kattant egyet a kamera.
- Ne, tegyél le!- sikítoztam.
- Te mondtad!- mondta, majd óvatosan lerakott a vízbe.
- Ez meg keserülöd Harold Edward Styles- ordítottam oda neki. Ő éppen megköszönte a lánynak, hogy lefényképezett minket. Elkezdtem felé futni, mire ő menekült előlem. Szerencsére a meleg miatt hamar megszáradt a ruhám. Ráadásul a kezembe még mindig benn volt a fagyi. Háhá, most aztán kap.
Éppen háttal állt nekem és figyelte a járókelőket, mire én letámadtam. Természetsen előtte direkt bekentem az arcom fagyival.
- Na, ki kér egy cuppantós puszit?- kérdeztem nevetve, mire ő röhögve odahajolt hozzám. és pedig kettő óriási cuppanós puszit nyomtam mindkét arcára. A szemébe valami csillogott, valami… mindegy. Készítettünk képet magunkról, úgy, hogy tiszta fagyisak vagyunk, ráadásul Harry még azt is lefényképezte, amikor két cuppanós puszit adok az arcára. Következő úti célunk egy elrejtett helyhez vezetett. A futó ösvényen mentünk végig, majd egy nagyon elrejtett helyhez értünk ide, az egész fa törzsét alig lehetett lát, annyira benőtte a növény. Harry, elkezdett felmászni a fára, mintha deszkák lettek volna odarakva. Ahamm… mikor felért, lekiabált, hogy menjek én is. Elkezdtem utána mászni, majd amikor a legtetejére értem, visszaestem… volna, de Harry elkapta a kezem és felhúzott. Egy kis fakuckó volt a fára építve. Kívülről zöld volt, hogy beleolvadjon a lombkoronába. Belül, rendes parketta volt lerakva. Volt ott egy kis asztal, kettő székkel, valamint gyerekkori játékok és egy kanapé.
- De jó, ezt te csináltad?- kérdeztem.
- A srácokkal!- mondta büszkén.
Leültünk a két kisszékre és elkezdtünk rajzolgatni. Harry elővette a telefonját és lefényképezte, ahogyan különböző színű szívecskéket rajzolok egy papírra. Én most letámadtam, hogy mutassa meg a képet, de nem akarta. Harold ezt visszakapod, gondoltam. Megiramodtam felé, de ő elkezdett hátrálni. Oda furakodtam magam a mellkasához, hogy meg tudjam nézni, de nem engedte. Épp ezért is történt meg az, hogy Harry ráesett a kanapéra és én pedig mivel előttem tartotta a telefont a karja miatt magával húzott így a mellkasán feküdtem és mind a ketten röhögtünk. Harry újabb képet csinált rólunk. Olyan kényelmesen feküdtem, hogy elfelejtettem, hogy tulajdon képpen Harryn fekszem. negyed órával később eszméltem rá. Mind a ketten fülig vörösek voltunk.
- Még menjünk máshova is!- mondta Harry, hogy megtörje a csendet. Bólintottam. Harry megmutatta, hogyan lehet biztonságosan lemászni a fáról. Az utolsó 4 deszkánál megfogta a derekam és leemelt. Elpirulva mosolyogtam rá.
Elmentünk egy sétáló utcára, ahol vett nekem vattacukrot. Ez nem igaz, semmit se enged, hogy kifizessem. A vattacukorból mind a ketten ettünk, majd kerestünk egy csapot és megmostuk a kezünk és az arcunk.
Harry megpillantott egy lufis emberkét, odaráncigált és vett nekem egy szív, egy csillag és egy normális kinézetű lufit. Olyan aranyos.
Fél órája a sétáló utcán bóklásztunk lufikkal a kezembe, miközben ő fél kezével átkarolta a vállam. Ha valaki meglátott bennünket, azt hitte, hogy együtt vagyunk, mi olyankor csak mosolyogtunk egyet. Éppen egy kirakatot nézegettünk, amikor a csillag alakú lufi kirepült a kezemből és mivel héliummal volt megtöltve ezért fent is maradt.
- Elrepült a lufim- szomorkodtam.
- Nem baj, inkább figyeljük, hogy merre repül- mondta és fél kezével még mindig a vállamat karolta át, de most társult hozzá a másik keze is, és azt pedig előröl a derekamon pihentette. Át a hasa közepét karoltam át mind a két kezemmel. Mondanom sem kell, mind a ketten vörösek voltunk. Egymásra néztünk, majd ajkaink közeledni kezdtek egymáshoz. Hirtelen megéretem puha ajkait az én számon és csókká próbált formálni, de csak egy apró szájra puszi lett, mert…
- Jézusom! Az ott Harry Styles és Lia Wish?- sikított fel egy lány, mire a Harry névre felkapta az ott lévő többi lány is a nevét, a Lia névre pedig a fiúk.
- Futás- suttogta a fülembe Harry, majd összekulcsolta kezeinket és így indultunk futásra.
Már vagy fél órája futottunk, amikor egy rétre értünk ki. A rajongókat leráztuk, majd leültünk a fűbe.
- Szívunk héliumot?- kérdeztem fülig érő szájjal. Igen, amióta adott egy szájra puszit, azóta levakarhatatlan a fejemről az idétlen mosoly, de ő is így van.
- Alap- mondta nevetve.
A sima lufi csomóját kibontottuk, majd mind a ketten beszívtuk a héliumot.
- Én vagyok törpilla!- mondta nagyon vékony hangon Harry, mire én belőlem kitört a röhögés, de olyan volt a hangom, mind az Alvin és a mókusokban és ez természetesen lehetett hallani nevetés közben is.
Még mondtunk pár mondatot, majd maikor elfogyott a hélium, röhögve dobtuk odébb az üres lufit. Harry hanyattfeküdt, mire én is lefeküdtem mellé és fejemet mellkasára hajtottam. A szív alakú lufi, a kezemre volt kötve. Éppen a felhőket figyeltük. Gyönyörű formájúak voltak. Egyszer csak Harry felállt és magával húzott engem is. Felmutatott arra az oldalra, aminek háttal voltunk. Odakaptam a fejem és láttam, hogy egy teljesen szabályos szívecske formájú felhő volt ott. Harry előkapta a telefonját és lefényképezte. Majd újra rám szegezte tekintetét. Elolvadtam azoktól a gyönyörű szemektől. Ismét közelített felém. Két kezét, derekamra rakta, én pedig a nyaka köré fontam a karom. Közelebb hajolt és hozzáért ajkamhoz. Először csak ízlelgette, majd amikor már teljesen elkábított, ajkaimat szétnyitva merültünk bele még jobban a csókba. Kezem közben a hajába vándorolt és lazán beletúrtam, míg ő néha még a fenekemre is lecsúsztatta a kezét. Több percig csókolóztunk, majd mikor elváltunk egymástól, mind a ketten paradicsom színűek lettünk.
Még sétálgattunk a mezőn, láttunk szarvasokat és vadnyulakat, azonban amikor röfögést hallottunk, futásnak eredtünk. Mire visszaértünk a sétálóutcára, mér besötétedett és mivel nyár volt, gyakran szoktak ott bulikat tartani. Ezért éppen belecsöppentünk egybe. Táncoltunk mindenfélét. Volt ott gyors is, meg lassúztunk is. Majd amikor a telefonom pityegett kettőt, jelezve, hogy lemerült, ránéztem az órára. Fél 12.
- Szerintem menjünk- suttogtam Harry fülébe. Habár nagy volt a hangzavar meghallotta és örömmel nyugtáztam, hogy amikor a fülébe suttogtam, kirázta a hideg a jó érzéstől. Imádom, ha ilyeneket váltok ki belőle.
Kézen fogva baktattunk a sötét utcákon, majd megérkeztünk a villához. Beszálltunk a liftbe.
- Nagyon jól éreztem magam- mosolyogtam rá-, köszönöm, hogy megmutattad ezekez a helyeket és, hogy ma segítettél lerázni Jhonnyt. Már elegem van abból a srácból- mondtam mosollyal az arcomon.
- Én is fantasztikusan éreztem magam, de tudom, hogy jobban is teljesíthettem volna- mondta szomorúan.
- Ugyan már, ez volt életem legszebb napja- mosolyogtam rá biztatóan. Ez használt.
- És van kiszemelted? Esetleg Jhonny- nevetett.
- Áh, hagyj békén Jhonnyval-, nevettem fel-, és egyébként igen van- pirultam el, neki viszont lehervad a mosoly az arcáról.
- Oh, értem.
- Mi a baj?- kérdeztem és egy lépéssel közelebb léptem hozzá, majd mintha kiolvastam volna a szeméből, hogy mi. Egyből elmosolyodtam-, igen, van kiszemeltem. Nagyon szeretek vele lenni, vicces, védelmező. Imádom a szemeit, a haját, valamint nagyon jó barátom- mondtam, mire ő még fehérebb lett-, valamint egyedül neki engedtem meg, hogy egy csomó képet készítsen rólam- mosolyodtam el, mire ő felém kapta a fejét és hitetlenül mosolyogva odalépett hozzám. Megragadta a karom és egy határozott mozdulattal magához húzott. Megcsókolt. Szenvedélyesebben, mint valaha. A lift csengője jelezte, hogy megérkeztünk az emeletre. Levegő vétel miatt elváltunk egymástól, de hátrálva kimentünk a liftből, majd újra csókolózni kezdtünk.
- Akkor bocs- mondta Jhonny.
Ekkor öntött el igazán a pír. Nem is tudtam, hogy van itt még valaki rajtunk kívül. Szétrebbentünk egymástól és kézen fogva elsétáltunk az ajtómig. Jhonny hála istennek lement a lifttel és nem figyelt minket.
- Hát, akkor még egyszer köszönöm mindent- mondtam és fordultam volna meg, de Harry odanyomott az ajtóhoz és még egyszer megcsókolt. Lenyomtam a kilincset és belépetünk az ajtón, még mindig csókolózva.
Ledöntött az ágyra, majd óvatosan rám nehezedett. Folyamatosan csókolt és egyre akaratosabban. Keze a pólóm alá vándorolt, míg én levettem róla a pólóját és a hátát karmolásztam. Elkezdte lassan lehúzni rólam a pólóm, már csak egy melltartó volt rajtam, de még mindig nem kaptam észbe. Aztán amikor az övemhez nyúlt…
- Állj!- mondtam zihálva-, nem szabad!
- Miért?- kérdezte, miközben egy csókot lehet a számra.
- Mert én még… tudod, és még nem vagyok rá felkészülve és különben sem vagy a pasim és nem akarok egy nagy ribanc lenni- mondtam pirulva.
- Ez ellen tehetünk- mondta.
- Mi?- kérdeztem teljesen értetlenül, ugyan is ezt nem értettem mire mondta.
- Majd holnap meglátod- mondta és ismét meg akart csókolni, de eltoltam magamtól, nem érzetem helyesnek, amit csináltunk. Lehet, hogy elolvadok tőle, de magam se tudom, hogy mit érzek iránta. Ha meglátom, a szívem felgyorsul és a torkomban dobog. Fülig pirulok és még a paradicsom színét is lekörözöm. Ha bele néz, a szemembe megremegnek a térdeim és, ha megcsókol, pillangók röpködnek a hasamban. Ilyen érzést nem váltott ki Jhonny csókja.
- Min gondolkozol ennyire?- kérdezte mosolyogva, majd lemászott rólam és mellém feküdt.
- Nem érdekes- mondtam, majd ráhajtottam a fejem a mellkasára.
- Azt hiszem, jobb, ha megyek- mondta és nyomott egy puszit a homlokomra, majd felállt.
- Oké, hát akkor Páóó!- köszöntöm a saját módomon.
- Páóó?- kérdezett vissza nevetve.
- Hát, általában így köszönök egy nagyon jó barátomnak- mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és becsuktam volna az ajtót, de még megszólalt.
- Holnap reggel 10-re készülj el! Vegyél fel valami csinosat!- mondta és már ment volna, de visszarántottam a kezét.
- Minek?- néztem rá értetlenül.
- Majd, holnap meglátod- mondta, majd adott a számra egy jó éjt puszit és elment a szobájához.
Becsuktam az ajtót, majd nyitottam is ki, mert eszembe jutott, hogy el kéne mennem, zuhanyozni. Kivettem a tatyómból a tusfürdőt, törülközőt, egy bugyi és egy póló, valamint fogkefét és fogkrémet és elindultam a fürdőbe.
Berobogtam, majd kulcsra zártam (!). Ledobtam a ruháimat, majd bemásztam a zuhanyzóba és gondolkoztam. Majd hirtelen ötlettől, gyorsan lezuhanyoztam, kifésültem a hajam, felöltöztem, megmostam a fogam és kifutottam a fürdőből.
Ledobtam az ágyamra a cuccomat és futottam át Missy szobájába. Betörtem az ajtón és odafutottam az ágyához, majd megráztam a vállát. Ő neki kipattantak a szemei, majd szikrákat szóró tekintetét rám emelte.
- Mi a büdös francnak keltettél fel… hajnali fél kettőkor?- kérdezte dühösen, majd az órára pillantott, hogy tényleg annyi idő van-e és tényleg annyi volt.
- Mesélnem kell- mondtam, majd elmeséltem neki a mai napot és ő pedig folyamatosan vigyorgott-… és érted, nem tudom, mit érzek iránta- fejeztem be.
- Hát ezek alapján, ahogy elmesélted, hogy mit érzel mikor, én arra következtetek, hogy te fülig beleszerettél- mondta vigyorogva.
- Na, ne! Jah, és azt még nem is mondtam, hogy holnap 10-re elkell készülnöm, ráadásul csinosan, mert ezt az ötletet belevetette abba a helyes kis buksijába- mondtam.
- Randitok lesz- mosolygott tovább-, és holnap 8-kor kelsz, és én is. Segítek kiválasztani a ruhádat, hogy tényleg csinosan öltözz- nevetett.
- Piszok- mondtam, majd kiviharoztam a szobából.
Sötét volt a folyosón és nem láttam semmit, csak azt tudtam, hogy merre van a szobám. Igen ám, de én amilyen béna vagyok, ennyivel nem úszom meg. Szépen belebotlotta, egy lénybe, aki mozgott, lehet, hogy UFÓ? Gondoltam magamba. Én tiszta hülye vagyok.
- Lia?- kérdezte egy ismerős hang, majd koppant. Jhonny volt.
- Jhonny?- kérdeztem unottan.
- Mi van közted és Harry között?- kérdezte.
- Semmi, de, ha lenne is nem tartozok neked beszámolóval- mondtam, majd tovább indultam és sikeresen betaláltam a szobámba. Legalább is azt hittem…
nekem nagyon tetszik ez a történet és remélem hogy nem csak én vagyok ezzel egyedül.
VálaszTörlésKöszönöm... Macii!! :) És a tied is nagyon jóó!! :)
Törlésimáááddoooom *.*
VálaszTörlésAkkor jóó!! :) *-*
TörlésNagyon tetszik :) *-*
VálaszTörlés