(¯`·._.·[ 18. Fejezet ]·._.·´¯)

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Bocsi, a tegnapiért, de k**va jól éreztem magam a buliban. Szóval, a részről... nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én, ha szomorú rész olvasok, akkor mindig megkönnyezek. Szóval ebbe a részben és könnyeztem. Mindjárt hozom neketek még a szereplőket is! :)


Rész:


Lia szemszöge:
   Reggel mikor felébredtem, Harry még aludt mellettem. Kimásztam  a karjai közül, majd a szekrényemhez siettem. Megfordultam és kinéztem az ablakon. Hét ágra sütött a nap.
   A meleg idő miatt, egy rózsaszín alapon sötétkék csíkos, és a mell alatt, egy masnival van elkötve.

   Odásétáltam az ágyhoz, majd Harry fölé hajoltam és megcsókoltam.
- Hm… ez fantasztikus ébresztés volt, holnap is így ébressz, jó?- nyöszörögte.
- Oké, de kezdj el készülődni, 9-re a suliba kell lenni!
- Miért, hány óra?
- 8 óra lesz 10 perc múlva!- mosolyogtam rá.
- Mióta vagy ébren?- kérdezte.
- Úgy… fél órája!- töürengtem el-, mind egy, felébresztem a többieket, meg csinálok reggelit, igyekezz!- mondtam, majd felhúztam az ágyból, és átsétáltam Louis szobájába, mivel az volt a legközelebb. Természetesen még aludt. Ha már ő is a bátyám, kapjon olyan ébresztést, amilyet Matt szokott. Megiramodtam az ágy felé, majd rávetettem magam.
- Aúú- jadult fel Lou.
- Jó reggelt, 8 óra, öltözz, suliba kell menni!- ográltam rajta.
- Oké, de akkor kapsz egy büntetést előtte!- mondta, majd lefordított magáról, és elkezdett csikizni.
- Ne, ne, ne, abba hagyom, kimegyek a szobádból, csak hagyd abba!- mondtam, de ő továbbb csikizett, majd a végén, amikor kiszórakozta magát, befejezte.
- Ezt még visszakapod Louis William Tomlinson!- mondtam, majd kimentem a szobából.
   Berobogtam Zayn szobájába, akit szerencsére ébren találtam. Igen ám, de csak egy alsógatya volt rajta, miközben a tükör előtt, a hájt csinálta.
- Oké, téged nem kell felébreszteni!- mondtam, majd inkább kimentem. Jaj, mehetek Liamhez. Háhá, meg kéne viccelni. Gondoltam magamba. Befutottam a fürdőbe (magas sarkúba nem a legkönnyebb) és egy pohárba töltöttem vizet.
- Jó reggelt Liam!- mondtam, a lehető legkedvesebb hangon, majd nyakon burítottam a vízzel.
- Erre most miért volt szükség?- kérdezte dühösen.
- Hát, nem tudom, csak adni akartam egy kellemes ébresztőt!- nevettem, majd elfutottam. de ő felpattant az ágyból és utánam futott. Gyorsan lerugtam a lábamról a magassarkúm, majd lefutottam a lépcsőn. Örömmel vizslattam, hogy Niallt sem kell felébreszteni, mert ő már lent reggelizett .
- Úgy sem kapsz el! Bebebe!- dugtam ki rá a nyelvem.
- Elviszi cica! Habár csak Nyuszi tudja elvinni, de mind1!- mondta, majd oldalra mutatott, hogy ott van nyuszi, mire én odakaptam a fejem, de nem voolt ott senki.
   Liam mögém settenkedett, majd elkezdett csikizni.
- Ne, kezd te is!- nyökögtem, mert a röhögéstől alig tudtam beszélni.
- Nem csinálsz többet ilyet?- kérdezte.
- Nem!- mondtam, mire elengedett és felsietett a lépcsőn-, ezt még megbánod Liam James Payne!- kiabáltam utána, mire ő csak egy hangos röhögést küldött vissza.
   Besétáltam a konyhába, majd szeleteltem kenyereket és csináltam bundáskenyereket.
   Két kar fonódott derekam köré.
- Isteni illatok!- mondta Harry, majd a nyakamba puszilt.
   Megsütöttem, majd Harry megterített és leültünk reggelizni. Pont amikor végeztünk, csengettek. Odarohantam az ajtóhoz, kinyitottam, majd Cher nyakába ugrottam.
- Mehetünk?- kérdezte.
- Persze, de szerintem menjünk gyalog, úgy is csak két utcányira van innen, ráadásul akkor a fiúkat is itt tudjuk még hagyni, mert reggeliznek.
- Okés!- mondta, mire én befutottam.
- Figyeljetek, itt van Cher, szóval mi elindulunk, majd ott találkozunk valamikor!- nyomtam egy gyors csókot Harry szájára, majd kifutottam-, itt vagyok!
- Oké, de ugye nem mezítláb akarsz jönni?- röhögött.
- A francba, amikor Liammel fogócskáztunk, levettem, mert azért magassarkúba még se tudok futni!- nevettem, majd visszafutottam, egyenesen fel az emeletre, ahol szembe találkoztam Nyuszival. Adtam neki enni, de nem volt éhes, szóval az ölembe kaptam és lefutottam a lépcsőn (már amennyire a magas sarkúm engedi). Odafutottam az ajtóhoz-, nézd, ő itt nyuszi! Tegnap kaptam Harrytől a szülinapomra! És, ha te is mersz nekem valamit venni, akkor nem akarlak soha többé látni- mondtam nevetve.
- Okéé!- mondta és vigyázzba állt-, nagyon aranyos!- váltott át a laza stílusba.
   Leraktam Nyuszit a földre, majd Cherrel elindultunk a suli felé.
   Út közben…
- Neked is szokott késni?- tettem fel a kínos témát.
- Nem, még soha!
- Jaj, ne tudd meg, nekem már 2 hete késik, az azért elég sok. Ráadásul rengeteget kell ennem és néha meg is szédülök- mondtam.
- MI?- kérdezte.
- Az amit hallottál!- mondtam teljesen nyugodtan.
- Hány óra?
- Negyed 9, miért?- kérdezte.
- Most azonnal elmegyünk az orvoshoz!- mondta.
- Jó, de miért, nem vagyok halálos beteg!- mondtam, majd leesett- basszus, Harryvel két hete feküdtünk le másodszor és nem…
- Na, ne!- mondta, majd gyorsabban kezdett rángatni-, akkor miért mondtad azt, hogy nyaraláskor feküdtetek le először?- kérdezte.
-Hááát… inkább hagyjuk!- mondtam, majd siettünk tovább.
   Az orvosi rendelőben…
- Gratulálok! Maga kisbabát vár!- mondta az orvos, mire nekem könnyek gyűltek a szemembe. Az örömtől. Cher se volt másképp.
- És fiú vagy lány?- kérdezte Cher.
- Azt még nem tudom! Gratulálok magának és az apukának is! Igaz, hogy fiatal, de szerintem magából már ennyi idősen is nagyszerű anyuka válna!- mondta az orvos.
- Komolyan mondja?- mosolyodtam el.
- Természetesen, még sose láttam ilyen fiatal lányt, ilyen vigyázatosnak! Ha bár azért lehetett volna vigyázni, de…- mondta mosolyogva.
- Köszönöm!- mondtam.
   Elindultunk ki a kórházból.
- Ez olyan fantasztikus, ugye lehetek a keresztanyukája?- kérdezte visítozva Cher.
- Cssst… a végén még valaki meghallja!- mosolyogtam.
- És mikor mondod el Harrynek? Bizti nagyon örülni fog neki, mindig is imádta a gyerekeket.
- Hát, én úgy gondolom, hogy suli után, amikor hazaérünk! És akkor utána együtt jelentjük be!- mosolyogtam.
   Beértünk a suliba. A folyósón végig sétáltunk, majd találkoztam egy nem kívánt személlyel és egyből lehervadt számról a mosoly…
Matt (Lia bátyja) szemszöge:
   Reggel Norával, Gemmával és Joshal elindultunk a suliba. Útközben folyamatosan beszélgettünk, arról, hogy milyen jó lenne, ha a társaságból születne valakinek kisbabája. Fél óra volt az út. Mikor megérkeztünk, megláttam,, a rég nem látott haveromat.
- Nick!- kiáltottam, mire ő megfordult.
- Haver, de rég láttalak- jön oda hozzám, majd kezet rázunk.
- Na, mizu? A nővéred, hogy van? Már rá tud állni a lábára?- kérdeztem.
- Hát, már szerencsére megszabadult a tolókocsitól, mert volt neki egy műtéte, így sikerrel járt, és sikerült neki újra járnia. Lehet, hogy találkozol vele. Emlékszel, még, hogy nézett ki Nicole? Már akkor is szép lány volt- büszkélkedett.
- Hát igen. Az én hugicám is kész nő lett, gyönyörűbb, mint valaha. Már, mint nem Nora, hanem Lia- mondtam, mire vágott egy fintort-, Nora is szép és barátja is van neki-, ekkor csatlakozott hozzánk Gemma-, Nick, ő itt a barátnőm Gemma, Gemma ő itt a régen látott haverom, Nick Benson!
- Nick?- kérdezte Nora.
- Nora! Hát téged is látlak még?- kérdezte vigyorogva Nick, mire Nora és Josh idesétáltak hozzánk.
- Nick, ő itt Josh, a barátom, Jhos ő itt Nick, akivel elég régóta nagyon jó barátok voltunk, csak aztán elköltöztünk Liverpoolból és megszakadt a kapcsolat- mondta a húgom, mire a két fiú kezet fogott.
Harry szemszöge:
   Reggel tulajdon képpen örültünk a srácokkal, hogy a csajok nem velünk jönnek, így legalább beugorhatunk Nyuszinak venni valami kis, fekhelyet, mert mindig az ágyunkon alszik. Aztán később inkább úgy döntöttünk, hogy nem most vesszük meg, hanem hazafelé, mert kicsit sem néznének hülyének minket, hogy kutyafekhellyel a kezünkben sétálunk be a suliba.
   Mikor beértünk, Liáék még nem jöttek meg és ez miatt egy kicsit aggódtam is. Liát mindennél jobban szeretem. Később aztán láttam, amikor belépnek az ajtón, Lia valaminek nagyon örül, amit remélem meg is oszt velem, aztán utána egyből eltűnt a gyönyörű mosolya a szájáról, mert megpillantott valakit, akit én nem ismertem. A tekintetem egyből arra a személyre siklott, akit Lia nézett. Ott ált egy srác, Lia tesóinak társaságában.
   Lia elkapta tekintetét, majd odasétált hozzánk és hosszasan megcsókolt.
- Bocsi, a késésért, de közbejött valami, délután megtudod, hogy mi!- mosolygott Lia.
- Ajj már, mond el!- fontam karjaimat derekára és közelebb vontam magamhoz a fülébe súgtam:-, szeretlek!- és ettől az érzéstől kirázta a hideg. Belőlem is szokott ilyeneket kiváltani. Majd hirtelen megláttam egy lányt. Szőke haja volt, műkörmös, valamint ultra magas sarkúban volt, ráadásul plasztik cica. Mondjuk jó lenne egy éjszakára, de én minden áron Liát szeretem és semmiért sem adnám oda senkinek.
- Láttam ám, ne ilyen feltűnően nézd, mert szegény csaj is belevörösödött!- röhögött Lia.
- Nem tudom miről beszélsz!- csókoltam meg.
   Kézen fogva elindultunk a bátyához és a nővéréhez, ahol a társaságukba még mindig ott állt az a srác.
Lia szemszöge:
   Kissé zavart, ahogy Harry megbámulta azt a lányt, de próbáltam leplezni viccelődéssel, ami be is vált, de Louis egy rosszalló pillantást dobott felém. Oké, ő észrevettem, hogy bántott.
   Odasétáltunk a tesóimhoz, akiknek a társaságában ott állt Nick. Hogy, miért utálom? Egyszerű. 2 évvel idősebb nálam, ezért amikor én 15 voltam, akkor ő ugye bár 17. Szóval, 15 évesen, egyszerűen megbántott avval, hogy közölte velem, hogy nálam rondább lányt, még sose látott. Ezt persze csak akkor mondta, amikor ketten voltunk. Sírtam, amiatt, amit mondott. Sose éreztem iránta semmit, de még is szíven érintett. Senkinek sem mondtam el, hogy mit mondott. Ezek után bánjak vele kedvesen? Hát soha. Azt aztán elfelejtheti.
- Sziasztok!- köszönök oda. Nicknek nem esett le, hogy ki vagyok.
- Sziasztok, Nick vagyok!- nyújtotta a kezét, de én nem fogadtam el.
- Ugyan már, hisz Liát ismered!- nevetett Matt.
- Megjött már?- kérdezte.
- Igen, képzeld, itt áll előtted!- vágtam rá flegmán. Halálsápadt lett.
- Lia? Te…te vagy Lia? De… hisz!- dadogott.
- Hagyd a hülye dumádat Nick. Megváltoztam mi? Tudod nem mindenki marad olya. Látom már a felismerő képességed nem ugyan az!- röhögtem.
- Mi a bajod Nickkel?- kérdezte Matt. Lefagyott a vigyor az arcomról.
- Semmi! Harry megyünk?- fordultam könyörgő tekintettel felé.
- Ha nagyon akarod!- mondta, majd megcsókolt. Akkor tudatosult az ott lévőkben, hogy igazából tényleg együtt vagyunk. Lia Wish és Harry Styles járnak? A válaszom természetesen, igen.
***
   Az osztályokat két részre bontották. Pontosabban, hogy érthetőbb legyek, két osztály lett. Voltak a hírességek és voltak az átlagok. Cherrel próbáltunk az átlagba kerülni, de nem sikerült, mert engem karon ragadott Harry én pedig húztam magammal Chert. Szóval, a hírességek osztálya:
- Harold Edward Styles
- Louis William Tomlinson
- Zayn Malik
- Liam Payne
- Niall Horan
- Cher Lloyd
- Lia Wish
- Matt Wish
- Nora Wish
- Gemma Sterling
- Josh Steven
- Nick Benson (színészkedik (igazából kitalálta a neve- szerk. megj.)
- Nicole Benson
- Selena Gomez
- Bruno Mars
- Avril Lavigne
- Carly Rae Jepsen
- Victoria Justice
- The Wanted (tagok)
   Nos, körülbelül ennyi, még volt pár, de azokat nem ismerem.
   Ez egy ilyen furcsa iskola. Bejött egy tanár (nem nézett ki úgy, mint az ofőnk), aki lediktálta az órarendet. Nagyon egyszerű suli. Olyan, ahol mindenki fejlesztheti erősségét.
- Most mindenki azt csinál amit akar, de délig nem lehet hazamenni!- mondta szigorúan.
   Megmondtam Harrynek, hogy Cherrel elindulunk felfedezni a sulit, mire ő bólintott és azt mondta, hogy még beszél valamit a srácokkal , aztán délbe találkozzunk a suli kapujánál.
   Cherrel lementünk a büfébe, ahol vettünk 2 csomag gumicukrot és avval folytattuk az utunkat. Néha egy-egy lány megállított minket, hogy adnánk-e neki autógrammot, mi pedig örömmel vállaltuk. Nem is én lettem volna, ha nem találkozok össze olyannal, akit nem akarok látni. Ki mát lett volna, mint Nick.
- Lia beszélhetnénk?- kérdezte.
- Talán, várj megnézem a naptáram. Ó, bocsi, de most Cherrel van programom!- mondtam.
- Ugyan, menj csak!- mondta Cher, mire én megdobtam egy dühös pillantással, majd odasétáltam Nickhez.
- Mit akarsz?- kérdeztem unottan.
- Bocsánatot kérni! Amiatt, amit akkor mondtam, amikor  te 15 voltál én pedig 18. Nem gondoltam komolyan…
- Engem még is megbántottál vele!- mondtam, karba fonott kézzel.
- És épp ezért sajnálom, nem tudom mi ütött akkor belém, ugyan ilyen szép voltál, szerintem csak az alkohol beszélt belőlem, amit aznap ittunk a bátyáddal!- mondta.
- Tudod azt szokták mondani, hogy a részeg ember őszinte!- mondtam, majd az órámra pillantottam. 11:55-, bocs, de most mennem kell, a barátommal délbe találkozunk a kapuba és van számára egy fantasztikus hírem, nem láttad?- kérdeztem, mire ő lesápadt-, mi az, ilyen rosszat kérdeztem?- nevettem.
- Ne keresd meg! Az jobban fog fájni, mint amit én mondtam neked 3 évvel ezelőtt!- mondta.
- Ugyan már- mondtam, majd Harry keresésére indultam.
   Benéztem minden kis helyre a suliban, de sehol sem találtam, kimentem az udvarra, ahol meg is találtam, a falnál. De nem egyedül. Olyan volt, mintha ezer, meg ezer kést döftek volna belém. Ott állt. Egy lányt, pontosabban Nicolet, Nick tesóját, akit reggel bámult meg, neki döntötte a falnak, és vadul falták egymás száját. Harry keze a lány pólója alatt matatott, valamint Nicole is tűrte fel a „barátom” pólóját és az övét kezdte el kicsatolni. Sírtam, iszonyatosan sírtam, majd Harry felkapta a fejét, amikor észrevette, hogy valaki ott áll és őket nézi. Meglátott, majd egyből befejezte, amit csinált és odajött hozzám. A háttérben láttam Nicole nevetését.
- Lia, szerelmem, ez nem az, aminek látszik!- simítja kezét arcomhoz, de én elkapom.
- Szeretsz, mi? Nagy hazugság volt ez az egész!- ordítottam.
- Nem Lia, én téged szeretlek! Kérlek, higgy nekem!- mondja.
- Ezek után, soha többé! És még én bunkósodtam Nickkel, amiért azt mondta, hogy ne keresselek meg, mert az jobban fog fájni, mint amit régen mondott- sírtam.
- Kérlek!- potyogtak a könnyei Harrynek.
- Nem!- mondtam határozottan, majd elrohantam Cherhez, akit meg is találtam a folyosón, de Harry utolért, magához rántott és megcsókolt. Itt törött el teljesen a mécses, mit képzel ez, hogy megcsókol és minden rendben lesz? Már csak az kéne. Ellöktem magamtól, majd egy óriási pofont kevertem le neki. Nagyon fájt, amit tett, de még is szeretem. Nagyon szeretem, képtelen vagyok mást szeretni, főleg, hogy kisbabát várok tőle. Odafutottam Cherhez és szorosan megöleltem.
- Mi történt?- kérdezte.
- Meg… megcsalt- kezdtem még hangosabb zokogásba. A folyosón nem volt senki, csak mi hárman és az ajtóban röhögő Nicole.
- Hogy mit csináltál?- engedett el, majd Harryhez lépett. Pofont akart neki lekeverni, de elkaptam a kezét.
- Hagyd, nem éri meg! Én is egy hülye voltam, hogy nem hittem másoknak avval kapcsolatban, hogy ő csak kihasználja a lányokat!- mondtam.
- Ez veled kapcsolatban nem igaz. Lia te más vagy, mint a többi lány! Szeretlek, értsd meg kérlek! Sajnálom, amit tettem!- mondta szintén sírva. Megesett rajta a szívem, de nem vagyok képes neki megbocsájtani, az amit tett, az nem vall arra a személyre, akit én megismertem.
- Hol van az a Harry, akit én megismertem? Hol van?- ordítottam-, felejts el minket! Mind a kettőnket. Minket többé nem látsz!- mondtam, majd karon ragadtam Chert és elindultunk.
- Őket többé nem látod, Harry ezt nagyon elcseszted, hogy tehettél ilyet? Velük, pont velük?- kiabált vissza Cher.
   És ekkor esett le, hogy megemlítettünk a babámat. Ő most már csak az enyém, ilyen apára nincs szükségünk. Nem akarom, hogy tudjon a kisbabámról.
- Cher, itt maradsz, vagy eljössz velem Olaszországba, a nagyimék farmjára?- kérdeztem sírva.
- Ezt komolyan kérdezted? Természetesen elmegyek veled! Úgy sincs semmi, ami ide köt, ráadásul mellettetek akarok lenni- mosolygott rám.
   Bementünk az igazgatósághoz és kijelentkeztünk a suliból. Mikor kiértünk, Harry meggyötört arccal a suli kapuban állt.