2. évad //3. fejezet// Mr. Styles

Sziasztok! Meghoztam az új részt, tudom, hogy nem emberi időpontban, de így jött össze, ugyan is egész nap nem voltam itthon, de mivel mára ígértem a részt, meghoztam... Viszont, a következő nem tudom mikor lesz, ugyan is holnap keresztelőre megyek, és valószínűleg hajnalig bulizunk, aztán vasárnap pihi és barátnőzés, és hétfőn pedig búcsú lesz a faluban és akkor szintén barátnőzés, valamint a jövőhéten állítólag ideér az uncsitesóm is szóval foggalmam sincs, de majd jelzem!! Ami a részt illeti, nem vagyok megelégedve vele és rövidebb lett, mint a többi, de ma csak ennyire volt időm ebbe a pár órába. :((


A rÉsz::


   Könnyeimmel küszködve rontottam ki a folyosóra, kezemben Cassyvel. A többiek mind megrohamoztak a kérdéseikkel:
- Mi történt? Hol van? Hogy érzi magát? Minden rendben?- bombáztak, majd amikor észre vették könnyes tekintetem, egyszerre kérdezték:- Mi a baj?
- Elvesztette a látását, fogalmam sincs mennyi időre, ráadásul két percre rá, hogy felébredt, az emlékezetét is- lett ismét fátyolos a szemem.
- Ne, ez nem lehet igaz!- kezdett hangos zokogásba Lia édesanyja.
- Minden rendben lesz!- nyugtattam inkább magamat.
   Ekkor az orvos lépett ki, két nővérrel az oldalán, majd magához intett. Sietősen Missy kezébe nyomtam Cassyt, majd odarohantam az orvoshoz.
- Nos, szeretnénk megnyugtatni magát, Mr. Styles. A emlékezetét vesztette, eltarthat napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is, míg visszanyeri. Ami pedig a látását illeti. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig ne, fog látni. Most pedig…
- Hogy érti azt, hogy nem tudja meddig nem fog újra látni? Milyen orvos maga? És, hogy képzelheti, azt, hogy megnyugodjak? Könyörgöm, karácsony este van, ma kértem meg Lia kezét, ráadásul van egy két éves kislányunk, és maga nem tudja meddig nem fog újra látni?- estem neki a dokinak, mire Louis és Liam, ráadásul még Zayn is odajött hozzám, hogy visszatartsanak.
- Nézze, Mr. Styles- kezdett magyarázkodásba az egyik nővér-, Dr. Lucky, a város, legjobb orvosa, rengeteg diplomát szerzett. Kérjük, nyugodjon meg, és csak utána fáradjon be Miss Wishez- mondta, majd a többiekhez fordult-, maguk is bemehetnek, de egyszerre csak 2-3 és ne terheljék túl, a sok mondandójukkal. Ne kérdezősködjenek, mert nem emlékszik semmire, ráadásul úgy tudja, hogy árva, mert a szülei meghaltak, szóval csak óvatosan, ha valami baj lenne, nyomják meg a nővérhívó gombot- mondta, majd mind a hárman távoztak.
- Köszönjük- mondja Cher.
   Miután kissé megnyugodtam, és biztosítottam a fiúkat, hogy nem megyek Dr. Lucky után beverni a képét, elengedtek és már mentem is Liához. Benyitottam a körterem ajtaján:
- Ki az? Ki van itt? Tudom, hogy van itt valaki!- mondta.
- Én vagyok, Harry!- mondtam.
- Hagyjon békén! Hol van Cassy? A kislányom. Itt akarom tudni magam mellett- mondta hisztérikusan, mire nekem felszaladtak a szemöldökeim.
- Emlékszel Cassyre?- döbbentem le.
- Persze! Ő a lányom, csak emlékszem rá!- mondta teljesen természetesen.
   Ekkor odafutottam hozzá. Örömömben folytak a könnyeim, hogy legalább a lányunkra emlékszik.
- És Cassy apjára emlékszel?- kérdeztem.
- Ne… valami Ha, valami Ha nevű Ha… Harry! Aha, Harry volt az apja, de ő nem tudom hol van!- mondta, mire fölé hajoltam és megcsókoltam. Nem tolt el magától, hanem viszonozta.
   Hevesen csókolóztunk, ezt pedig az szakította félbe, hogy 5 ismerős arc rontott be a kórterembe. Pontosabban azaz öt ismerős arc, az én öt idióta barátom, Louis, Zayn, Liam és Niall. Röhögve kérdezték:
- Megzavartunk valamit?- kérdezték.
- Áh, dehogy!- vágtam rá.
- Most már emlékszem! Te vagy az a Harry!- mondta Lia, mire ráemeltem a tekintetem és elmosolyodtam.
- Tényleg emlékszel?- kérdeztem könnyes szemmel.
- Nem, csak szívatlak!- röhögött fel idétlenül, mire szomorúan lehajtottam a fejem. Lia kitapogatta, hogy hol van, majd az államnál fogva felemelt.
- Persze, hogy emlékszem, habár nem látlak, tudom, hogy valami csoda folytán, még is a gyönyörű zöld szemeidbe nézek!- vigyorgott, mire elmosolyodtam.
Lia szemszöge:
- Srácok, hol vagytok? Gyertek közelebb!- hadonásztam a levegőbe, majd egy igen érdekes dologra tapintottam rá. Hosszú volt, és sima.
- Na mi ez?- kérdezte vigyorogva Louis. Ha talán nem ő kérdezte volna, mást vágtam volna rá.
- Lou, ez egy répa!- mondtam unottam, majd kivettem a kezéből, és beleharaptam. Ami egyébként rosszul sült ki, ugyan is mű répa volt. Még mindig fáj a fogam. A fiúk csak jót derültek rajtam.
- Azt hittem mást fogsz mondani!- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Hülye, te perverz disznó! csaptam rá a vállára, később kiderült, hogy az a combja volt-, bátyus, te teljesen megőrültél- vihogtam.
- Lia!- mondta Zayn, mire felkaptam a tekintetem és a hang irányába kezdtem tapogatni. Ekkor beleütközött valamibe a kezem. Pontosabban egy lábba. Még pontosabban egy baba lábba.
- Itt van Cassy, tessék!- adta a kezembe, mire én megkönnyeztem és Cassyért nyúltam, csak éppen rossz irányba, mert a fiúk direkt szórakozni akartak velem, és amíg én itt meghatódtam, Zayn szépen átsétált a másik oldalra, így megint Loui hülye műanyag répájához értem hozzá.
   Vihogtak egy sort, majd Zaynii baba (heh.. ezt nem hagyhattam ki :DD- szerk. megj.) odaadta a kezembe a kislányom. Agyon puszilgattam, ő pedig rendesen göcögött.
   Az orvos sétált be a szobába.
- Elvégeztem a teszteket, ami kimutatta, hogy Miss Wish, hamarabb visszanyerheti emlékezetét, mint gondoltuk, valamint a vaksága is csak ideiglenes.
- Öm… doktor úr! Mindenre emlékszem, csak a látásom rossz!- nevettem kínosan.
- Hű… maga aztán nyugodt egy lány! Ilyen könnyedén viseli, hogy semmit se lát! Na, de azért árulja el Mr. Styles, mit művelt a mennyasszonyával, hogy ilyen gyorsan visszanyerte az emlékezetét, ez teljesen képtelenség!- pislogott. Dr. Lucky.
- Tudja Doki, néha a szerelem a legjobb orvosság!- karolta át Dr. Lucky vállát Louis, amit természetesen csak később mesélt el nekem Harry.
5 órával később…
- Most hány óra van Harry?- kérdeztem.
- Mindjárt ebéd idő, szóval már hozzák is az ebéded!- mondta, majd megköszönte a tálcát és elkezdett etetni, mert ragaszkodott hozzá.
- Harry, attól még, hogy nem látok, tudok egyedül enni, főleg sült krumplit, ami mellesleg pocsék!- vágtam egy fintort vigyorgás közben.
- De meg kell enned! Ráadásul még petrezselymet is szórtak ré, hogy egészséges legyen!
- De akkor is, blee… ez undorító- köptem ki a levest, tudom, hogy nem illik, de valami iszonyat undorító volt.
- Kicsim, legalább három kanállal!- mondta.
- Várj!- mondtam, majd elordítottam magam, hogy:- LIAM!- mire ő nyomba ott termett. Egy nővér futott be az ajtón, majd miután megnyugtattuk, hogy minden rendben, távozott, de előtte alapos lecseszést kaptam, hogy a kórházban tilos ordítozni.
- Most mondd meg! Harry meg akar etetni KANÁLLAL!. sipítottam, mire Liam sikított egyet lányosan, majd kiverte Harry kezéből a kanalat.
- Ezt muszáj volt?- kérdezte durcásan Haroldkám.
- Igen!- bólogattam vigyorogva-, nem fogok ebből az undormányból enni!
   Liam és Harry felröhögtek, majd hazaküldtem Harryt, hogy egy kicsit pihenjen, mert már elég régen aludt. Nem hallgatott rám, ezért helyet szorítottam neki magam mellett. Szorosan magához ölelt, majd úgy aludtunk el.
- Uram! Tilos felfeküdni, a beteg ágyára!- ébresztgette Harryt az egyik nővér, minek árán sikeresen engem is felkeltett.
- Van lánya?- kérdezi Harry, mire a nő azt válaszolja, hogy igen-, akkor adok egy aláírást neki, meg a többiek is, akkor maradhatok?- kérdezi vigyorogva.
- Kérem!- szálltam bele én is, csak épp a másik irányba néztem. Jól van na, röhögj ki, de még új nekem ez a vakosdi.
- Rendben! Amíg a kisasszony itt tartózkodik, úgy is én vagyok a nővére- mondta, majd távozott.
   Harry ismét szorosan magához ölelt és úgy aludtunk el…