2. évad //2. fejezet// Nem ismerek Harryt!

Sziasztok! Meghoztam az  új részt!! :) Nem igazán vagyok vele megelégedve, de remélem nektek tetszik, holnap jön a következő!! :) Pusszancs... Köszönöm Cintinek az előző bejegyzéshez a kommentjét, valamint, hogy cukinak tartja a kutyusom... :DD ( a kép nem a történethez kapcsolódik)


2. Évad, 2. fejezet…
***
- Most jelentsük fel, amiért betört a szobánkba?- kérdezi Harry.
- Elnézést, azt hittem, már ébren vannak és csak egy autógrammot szerettem volna kkérni a kislányomnak- mondta szégyenkezve, mire egyből megsajnáltam. Természetes, hisz én is bármit megtennék a kis Cassyért.
- Hát, de ilyen áron? Sajnálom, de…- mondja Harry, mire odahajolok hozzá és a fülébe súgom…
- Gondolj Cassyre, érte nem tennél meg mindent, ő csak a lánya miatt akart egy aláírást!
- Rendben, milyen névre lesz?- kérdezi.
- Lana! Az én gyönyörűséges Lanám.
   Mosolyogva hallgatom a nő áradozását, majd Harry átnyújtja neki a papírt, elköszönünk tőle, majd visszadőlünk az ágyba.
- Olyan aranyos vagy!- nyomok egy puszit a szájára, amit ő ügyesen csókká formál. Mind a ketten belemosolygunk a csókunkba.
- Mit kérsz reggelire?- kérdezi, amikor levegő hiány miatt elválunk egymástól.
- Hm.. eperlekváros zsemlét!- vigyorgok.
- Gondolat olvasó vagyok, hogy tudtam, hogy ezt fogod mondani!- mosolygott rám a legszebb mosolyával.
- Mondtam már, hogy szeretlek?- kérdezem.
- Ma még nem!- vigyorgott. Odasétáltam hozzá, hátulról átöleltem, majd a fülébe súgtam: Szeretlek!, hirtelen szembe fordult velem, majd megcsókolt. Felkapott, majd a két lábammal átöleltem a derekát, karjaimmal a nyakát és folytattuk a csókolózást. Egy pillanatra se váltak el ajkaink, majd felrakott a konyhapultra és ott folytatta a kényeztetést.
   Heves csókolózásunkat a gyomrom korgása zavarta meg, mire mind a ketten felnevettünk. Leugrottam a pultról, majd folytattam a szendvics készítést, amit a drága Harold abbahagyott.
   Jóízűen megreggeliztünk, majd összepakoltuk a cuccainkat és elhagytuk a szállodát. Utunk egyenesen Elékhez vezetett. Becsöngettünk, mire Louis nyitott ajtót, kezében Cassyvel és a kicsi Louival. Mosolyogva nyomtam egy puszit bátyám arcára, majd a keresztfiaméra, és kivette, Louis kezéből Cassyt. Sok-sok puszit adtam neki, amit élvezett is, mert folyamatosan nevetett. Ezután Harry is agyon puszilgatta, sőt még játszott is vele. Bementünk a házba, ahol Eleanor sürgött-forgott a konyhában. Összeszedtük Cassy cuccait, elköszöntünk a többiektől és hazaindultunk.
***
- Harry! Ugye a bilibe pisilt Cassy?- kérdezem.
- Nem, még nem pisilt!- mondja. Odasétálok a fürdőhöz, ahol meglátom meztelenül Casst.
- A francokat nem pisilt, ott a tócsa! És miért van meztelenül? Még megfázik!- kérdezem.
- Hogy az a… Cassy, kicsim miért nem tudsz a bilibe pisilni?- kérdezi Harry.
- Apa, vicces!- nevet Cassy, mire én is elmosolyodok.
   Felöltöztettem Cassyt. Harryvel répa bácsi meséit nézték, míg én megterítettem az asztalon és felvágtam a sütiket. Harry időközben behozta a karácsonyfát, amit Cassyvel díszítettünk fel.  Gyönyörű ezüst-kék színben pompázott. A fa tetejére a díszt Cassy rakta fel, úgy, hogy Harry és én felemeltük, míg a fényképező gép időzítve volt, ezért megtudtuk örökíteni.
   A fa alá beraktuk az ajándékokat, majd csengettek is. Mindenki egyszerre érkezett meg. Köszöntünk nekik, majd leültünk az asztalhoz, mivel vacsorára voltak hivatalosak. Odakint elkezdett esni a hó és már volt úgy jócskán bokáig érő.
   Nem kellett félnem attól, hogy marad kaja, hiszen itt volt Niall. Minden elfogyott.
***
- Köszi kejesztanyu!- mondja Cassy Eleanornak, akitől egy aranyos plüsskutyát kapott. Elmosolyodtam.
   Mindenki odaadta mindenkinek a neki szánt ajándékát, majd körbeültük a kandallót és közben forró csokit szürcsölgettünk. Időközben a anyuék és Harry szülei is elmentek és már csak a fiatalok maradtak. Mivel mindenki nálunk alszik és a kicsik már nagyon fáradtak voltak, ezért lefektettük őket aludni.
   Vissza sétáltunk a többiekhez, majd elkezdtünk az élet nagy dolgairól beszélni. Például a Tescós nagy kék táskára még az van írva, hogy nagy zöld táska? és ehhez hasonló kérdések cikáztak mindenki fejében. Sokat nevettünk Louis viccein, valamint mosolyogva figyeltük a többiek cikis kalandjait.
- De most komolyan! Elmentünk síelni és nem tudtam megállni, így legurultam a hatalmas dombon!- mondja Louis, közben a fenekét vakargatja, hogy jelezze arra esett rá.
- Az egy hegy volt!- mondja harmadszorra Zayn, mire mindenki felnevet.
- Lia, te is mesélj valamit!- mondja Niall.
- Hát nem is tudom mit! Kis koromban eléggé kövré csaj voltam és leültem a buszon egy öreg néni mellé. Beszélni akartam hozzá, de mikor oldalra fordultam, sehol se láttam. Viszont meghallottam a jajgatását, ami a földről jött… sajnos akkora hévvel vágodtam le mellé, hogy a hájammal lelöktem a másik oldalt- nevettem. A többiek könnyesre röhögték magukat.
- Te kövér voltál? És hogy lettél ilyen szuper modell alkat?- kérdezi Harry.
- Elhagytam és sokat sportoltam!- húztam ki magam. Ekkor Niall jött ki a konyhából.
- Lia ezt hova dobhatom? A kuka tele van!- mutat fel egy csokis szalvétát.
- Ó, hogy a…- mondom, majd felállok-, mindjárt jövök, kiviszem a szemetet!- mondom unottan. Kezembe kapom a zsákot és elindulok vele ki.
   Éppen visszafelé tartok, amikor lépteket hallok meg magam mögül. Hátra fordulok és Jhonnyt pillantom meg.
- Szia Jhonny! Későn jöttél! Már minden elfogyott, de még van egy kis süti- mosolygok. Valami furcsa rajta-, gyere, bemutatlak a többieknek! Régen láttalak, sokat változtál!- vigyorgok, majd közeledni kezdek felé.
- Szia Lia cica! A soha viszont nem látásra!- mondja, majd előkap egy pisztolyt a zsebéből. Hirtelen felsikítok, majd csak egy erős ütést érzek a fejembe. Nyomban összeesek, de már csak azt látom, hogy Jhonny elrohan, a többiek pedig a sikításomra kiszaladnak a házból.
Harry Szemszöge:
   Nagyban beszélgetünk a babákról, amikor sikítást hallunk odakintről, majd egy hangos durranást. Egyből felpattanok, kitépem az ajtót és rohanok ki a házból. Körbenézek és meglátom a földön feküdni Liát. Egyből előtörnek a könnyeim és ráordítok a többiekre:
- Hívjatok Mentőt!- kiabálom, majd Liához szaladok. A fejéből ömlik a vér. Meglőtték.
   Két perccel később már itt vannak a mentősök és mondják, hogy pakoljak neki cuccokat. Liát elviszik én pedig berontok a házba eszeveszett módon dobálom bele a ruhákat és egyéb cuccokat egy bőröndbe, majd kapom fel Cassyt, aki még mindig alszik. A többiek loholnak utánam, Eleanor kezében a kis Louissal Danéban pedig a kis Amy. Mind a kórházba megyünk. Mivel a többiek vezetés képtelennek nyilvánítottak, ezért én hátul ülök Cassyvel. Cassy eszeveszett módon sír. Érzi, hogy valami van az anyukájával. Sikeresen lecsitítom, majd rohanunk be a korházba.
2 órával később…
   Több mint két órája hozták be a kórházba, és még semmi hír. Egy szemhunyásnyit sem alszok, pedig nem sokára hajnalodik. Kezemben Cassy éppen az igazak álmát alussza, habár nem a legnyugodtabban. Páran hazamentek szólni Lia szüleinek, akik nem sokkal később meg is érkeztek és nem bírják abba hagyni a sírást én pedig azon gondolkozok, hogy miért minden rossznak velünk kell megtörténnie? Nem tettünk semmi olyat, ami miatt ilyeneket érdemlünk. Nagyon rossz előérzetem van…
4 órával később…
   Hat órája küzdenek az életéért. Hat. Cassyt most a nagypapája fogja, azaz Dave, Lia apja. Lia édesanyja eltudott aludni, míg én még csak pislogni se pislogtam, csak bámultam magam elé. Nem fogom kibírni, ha elveszítem…
- Ki a hozzátartozója Lia Wishnek?- kérdezi a nővér. Immár a kezemben van Cassy, de Dave a fejével felém bök, hogy én menjek oda az orvoshoz.
- Én vagyok! A vőlegénye és a gyermeke apja!- mondom, mire ő egy nagyot sóhajt-, bökje már ki, hogy mi van vele!- küszködök könnyimmel.
- A golyót sikeresen eltávolítottuk, de nem tudjuk, hogy milyen hatással lesz az agyra, valamint a fején lévő szervekre. Megkell várnunk, azt a 2-3 órát, míg felébred, majd utána tudjuk megmondani, hogy mi történt vele- mondja, majd ott hagy. Ekkor Cassy felsír, mire nehezen megnyugtatom. Visszaaludni már nem tud!
- Apa, mi történt anyával?- kérdezi.
- Semmi kicsim, minden rendben lesz!- mondom neki, majd megsimogatom az arcát és nyomok egy puszit a homlokára. Ekkor beérnek a többiek is.
- M történt? Hogy van? Rendbe fog jönni? Sikeres volt az operáció?- bombáztak kérdéseikkel.
- A golyó érte az agyát és egyéb szerveit a fejében, ezért meg kell várni, amíg felébred, hogy megtudjuk, hogy mi történt vele. Lehet, hogy minden rendben lesz vele, de lehet, hogy valami baja lesz. Az operáció sikeres volt, d csak ennyit tudtak mondani- mondtam, majd lehajtottam a fejem. Missy átvette tőlem Cassyt és sétálgatott vele a folyosón.
3 órával később…
   Besietek a kórterembe Cassyvel a kezembe, amikor az orvos mondja, hogy mehetek. Lia ébredezni kezd, majd kinyitja a szemét… a szokásos kék szeme helyébe nagyon sötét barna lépett, de így is gyönyörű volt.
- Lia szerelmem, jól vagy? Nézd, itt van Cassy- mosolygok és megkönnyebbülök.
- Harry, hol van Cassy, egyáltalán hol vagy te? Nem látlak, Harry nem látlak, hol a lányom?- kezd hisztérikus rohamba, mire a nővér bead neki egy nyugtatót.
- A legszebb ruháját adta rá Missy! Nézd, ideültetem melléd, biztos látod!- mondom, majd odasétálok hozzá és a felültetem az ágyra.
- Nem látom! Harry nem látom! És téged se! Ki van itt mellettem?- kezd el eszeveszettül sírni.
- Az orvosok, valaki fejbelőtt téged! Tényleg nem látsz?- kérdezem könnyeimmel küszködve.
- Nem, nem látok! Nem látok semmit, csak nagy feketeséget és néhány szürke foltot.
- Anya, itt vagyok előtted, ölelj meg!- mondja Cassy, mire potyogni kezdenek a könnyeim.
- Gyere ide kicsim, a mami most nem lát téged! Gyere ide!- mondja sírva Lia. Cassy odamászik hozzá és megöleli-, Cassy, kicsim ne sírj! Nem látlak, de szeretlek!- mondja, majd mint akit kicseréltek…-, ki a fenét ölelek? Hogyan kerülök ide? Mi történt? Miért nem látok?- kérdezi.
- Lia! Nem sokára bejönnek a szüleid! Hát a lányodat, Cassyt, őt ölelgeted, meglőttek, valószínűleg elvesztetted a látásod!- mondom.
- Ki beszél! Nekem nincsenek szüleim, se lányom! Nem ismerek semmilyen Cassyt…
- Harry vagyok, a vőlegényed!- mondom sírva.
- Nem ismerek Harryt- sír Lia.