Powered By Blogger

2012. augusztus 21., kedd

...

Sziasztok!!! Sajnálatos módon, ma nem lesz új rész... ://
Ennek oka...
1. Megérkezett az unokatesóm, és olyankor még sem ülhetek végig a gép előtt...
2. Az ujjaim tele vannak vízhólyaggal, a sok írástól, valamint elkezdtem varrni is, és ugye bár az én béna formámhoz méltóan jól megbökdöstem tűvel...
3. A net/gép korlátozásom... az oké, hogy egy órát szánok az írásra, de abból egy felet elvesz, míg én megnézem a fontos dolgaimat, fél óra alatt pedig nem tudom megírni az új részt... (még ezt a kis szöveget is kín szenvedés megírnom, a vízhólyagok miatt ://)
Sajnálom,,, szióka!! Pussz mindenkinek :DD
És nagyon- de nagyon köszönöm, a több mint 5000 látogatót! Imádlak benneteket!! :)

2012. augusztus 17., péntek

2. évad //3. fejezet// Mr. Styles

Sziasztok! Meghoztam az új részt, tudom, hogy nem emberi időpontban, de így jött össze, ugyan is egész nap nem voltam itthon, de mivel mára ígértem a részt, meghoztam... Viszont, a következő nem tudom mikor lesz, ugyan is holnap keresztelőre megyek, és valószínűleg hajnalig bulizunk, aztán vasárnap pihi és barátnőzés, és hétfőn pedig búcsú lesz a faluban és akkor szintén barátnőzés, valamint a jövőhéten állítólag ideér az uncsitesóm is szóval foggalmam sincs, de majd jelzem!! Ami a részt illeti, nem vagyok megelégedve vele és rövidebb lett, mint a többi, de ma csak ennyire volt időm ebbe a pár órába. :((


A rÉsz::


   Könnyeimmel küszködve rontottam ki a folyosóra, kezemben Cassyvel. A többiek mind megrohamoztak a kérdéseikkel:
- Mi történt? Hol van? Hogy érzi magát? Minden rendben?- bombáztak, majd amikor észre vették könnyes tekintetem, egyszerre kérdezték:- Mi a baj?
- Elvesztette a látását, fogalmam sincs mennyi időre, ráadásul két percre rá, hogy felébredt, az emlékezetét is- lett ismét fátyolos a szemem.
- Ne, ez nem lehet igaz!- kezdett hangos zokogásba Lia édesanyja.
- Minden rendben lesz!- nyugtattam inkább magamat.
   Ekkor az orvos lépett ki, két nővérrel az oldalán, majd magához intett. Sietősen Missy kezébe nyomtam Cassyt, majd odarohantam az orvoshoz.
- Nos, szeretnénk megnyugtatni magát, Mr. Styles. A emlékezetét vesztette, eltarthat napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is, míg visszanyeri. Ami pedig a látását illeti. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig ne, fog látni. Most pedig…
- Hogy érti azt, hogy nem tudja meddig nem fog újra látni? Milyen orvos maga? És, hogy képzelheti, azt, hogy megnyugodjak? Könyörgöm, karácsony este van, ma kértem meg Lia kezét, ráadásul van egy két éves kislányunk, és maga nem tudja meddig nem fog újra látni?- estem neki a dokinak, mire Louis és Liam, ráadásul még Zayn is odajött hozzám, hogy visszatartsanak.
- Nézze, Mr. Styles- kezdett magyarázkodásba az egyik nővér-, Dr. Lucky, a város, legjobb orvosa, rengeteg diplomát szerzett. Kérjük, nyugodjon meg, és csak utána fáradjon be Miss Wishez- mondta, majd a többiekhez fordult-, maguk is bemehetnek, de egyszerre csak 2-3 és ne terheljék túl, a sok mondandójukkal. Ne kérdezősködjenek, mert nem emlékszik semmire, ráadásul úgy tudja, hogy árva, mert a szülei meghaltak, szóval csak óvatosan, ha valami baj lenne, nyomják meg a nővérhívó gombot- mondta, majd mind a hárman távoztak.
- Köszönjük- mondja Cher.
   Miután kissé megnyugodtam, és biztosítottam a fiúkat, hogy nem megyek Dr. Lucky után beverni a képét, elengedtek és már mentem is Liához. Benyitottam a körterem ajtaján:
- Ki az? Ki van itt? Tudom, hogy van itt valaki!- mondta.
- Én vagyok, Harry!- mondtam.
- Hagyjon békén! Hol van Cassy? A kislányom. Itt akarom tudni magam mellett- mondta hisztérikusan, mire nekem felszaladtak a szemöldökeim.
- Emlékszel Cassyre?- döbbentem le.
- Persze! Ő a lányom, csak emlékszem rá!- mondta teljesen természetesen.
   Ekkor odafutottam hozzá. Örömömben folytak a könnyeim, hogy legalább a lányunkra emlékszik.
- És Cassy apjára emlékszel?- kérdeztem.
- Ne… valami Ha, valami Ha nevű Ha… Harry! Aha, Harry volt az apja, de ő nem tudom hol van!- mondta, mire fölé hajoltam és megcsókoltam. Nem tolt el magától, hanem viszonozta.
   Hevesen csókolóztunk, ezt pedig az szakította félbe, hogy 5 ismerős arc rontott be a kórterembe. Pontosabban azaz öt ismerős arc, az én öt idióta barátom, Louis, Zayn, Liam és Niall. Röhögve kérdezték:
- Megzavartunk valamit?- kérdezték.
- Áh, dehogy!- vágtam rá.
- Most már emlékszem! Te vagy az a Harry!- mondta Lia, mire ráemeltem a tekintetem és elmosolyodtam.
- Tényleg emlékszel?- kérdeztem könnyes szemmel.
- Nem, csak szívatlak!- röhögött fel idétlenül, mire szomorúan lehajtottam a fejem. Lia kitapogatta, hogy hol van, majd az államnál fogva felemelt.
- Persze, hogy emlékszem, habár nem látlak, tudom, hogy valami csoda folytán, még is a gyönyörű zöld szemeidbe nézek!- vigyorgott, mire elmosolyodtam.
Lia szemszöge:
- Srácok, hol vagytok? Gyertek közelebb!- hadonásztam a levegőbe, majd egy igen érdekes dologra tapintottam rá. Hosszú volt, és sima.
- Na mi ez?- kérdezte vigyorogva Louis. Ha talán nem ő kérdezte volna, mást vágtam volna rá.
- Lou, ez egy répa!- mondtam unottam, majd kivettem a kezéből, és beleharaptam. Ami egyébként rosszul sült ki, ugyan is mű répa volt. Még mindig fáj a fogam. A fiúk csak jót derültek rajtam.
- Azt hittem mást fogsz mondani!- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Hülye, te perverz disznó! csaptam rá a vállára, később kiderült, hogy az a combja volt-, bátyus, te teljesen megőrültél- vihogtam.
- Lia!- mondta Zayn, mire felkaptam a tekintetem és a hang irányába kezdtem tapogatni. Ekkor beleütközött valamibe a kezem. Pontosabban egy lábba. Még pontosabban egy baba lábba.
- Itt van Cassy, tessék!- adta a kezembe, mire én megkönnyeztem és Cassyért nyúltam, csak éppen rossz irányba, mert a fiúk direkt szórakozni akartak velem, és amíg én itt meghatódtam, Zayn szépen átsétált a másik oldalra, így megint Loui hülye műanyag répájához értem hozzá.
   Vihogtak egy sort, majd Zaynii baba (heh.. ezt nem hagyhattam ki :DD- szerk. megj.) odaadta a kezembe a kislányom. Agyon puszilgattam, ő pedig rendesen göcögött.
   Az orvos sétált be a szobába.
- Elvégeztem a teszteket, ami kimutatta, hogy Miss Wish, hamarabb visszanyerheti emlékezetét, mint gondoltuk, valamint a vaksága is csak ideiglenes.
- Öm… doktor úr! Mindenre emlékszem, csak a látásom rossz!- nevettem kínosan.
- Hű… maga aztán nyugodt egy lány! Ilyen könnyedén viseli, hogy semmit se lát! Na, de azért árulja el Mr. Styles, mit művelt a mennyasszonyával, hogy ilyen gyorsan visszanyerte az emlékezetét, ez teljesen képtelenség!- pislogott. Dr. Lucky.
- Tudja Doki, néha a szerelem a legjobb orvosság!- karolta át Dr. Lucky vállát Louis, amit természetesen csak később mesélt el nekem Harry.
5 órával később…
- Most hány óra van Harry?- kérdeztem.
- Mindjárt ebéd idő, szóval már hozzák is az ebéded!- mondta, majd megköszönte a tálcát és elkezdett etetni, mert ragaszkodott hozzá.
- Harry, attól még, hogy nem látok, tudok egyedül enni, főleg sült krumplit, ami mellesleg pocsék!- vágtam egy fintort vigyorgás közben.
- De meg kell enned! Ráadásul még petrezselymet is szórtak ré, hogy egészséges legyen!
- De akkor is, blee… ez undorító- köptem ki a levest, tudom, hogy nem illik, de valami iszonyat undorító volt.
- Kicsim, legalább három kanállal!- mondta.
- Várj!- mondtam, majd elordítottam magam, hogy:- LIAM!- mire ő nyomba ott termett. Egy nővér futott be az ajtón, majd miután megnyugtattuk, hogy minden rendben, távozott, de előtte alapos lecseszést kaptam, hogy a kórházban tilos ordítozni.
- Most mondd meg! Harry meg akar etetni KANÁLLAL!. sipítottam, mire Liam sikított egyet lányosan, majd kiverte Harry kezéből a kanalat.
- Ezt muszáj volt?- kérdezte durcásan Haroldkám.
- Igen!- bólogattam vigyorogva-, nem fogok ebből az undormányból enni!
   Liam és Harry felröhögtek, majd hazaküldtem Harryt, hogy egy kicsit pihenjen, mert már elég régen aludt. Nem hallgatott rám, ezért helyet szorítottam neki magam mellett. Szorosan magához ölelt, majd úgy aludtunk el.
- Uram! Tilos felfeküdni, a beteg ágyára!- ébresztgette Harryt az egyik nővér, minek árán sikeresen engem is felkeltett.
- Van lánya?- kérdezi Harry, mire a nő azt válaszolja, hogy igen-, akkor adok egy aláírást neki, meg a többiek is, akkor maradhatok?- kérdezi vigyorogva.
- Kérem!- szálltam bele én is, csak épp a másik irányba néztem. Jól van na, röhögj ki, de még új nekem ez a vakosdi.
- Rendben! Amíg a kisasszony itt tartózkodik, úgy is én vagyok a nővére- mondta, majd távozott.
   Harry ismét szorosan magához ölelt és úgy aludtunk el…

Hehehe!! :)

Szióka!! :)
Nos, ismét nem résszel jelentkezem, hanem az új blogommal kapcsolatban... mivel a másik ötlet nem tetszett, és jobb ötlet jutott az eszembe, ezért megváltoztattam az egészet, hiszen úgy is csak az első fejezet volt még meg...
Szóval, most csak ezt akartam mondani... de az megmarad, hogy Cassy 17 éves és nem igazán rajong az 1D-ért, főleg egy bizonyos tag iránt nem táplál érzelmeket, mert beképzeltnke tartja az összeset, na mind1, csak ezt akartam közölni... és a továbbiakban is felhívom a figyelmeteket az oldalt lévő szavazásra, és köszönöm, a már meglévő 6 szavazatot!!! :) Pussz :*

2012. augusztus 16., csütörtök

Sajnálom... :'(

Sziasztok! :))
Elképesztőn, és tényleg de nagyon-de nagyon sajnálom, de nem tudok részt hozni...
Teljesen elegem van abból, hogy mindig megmondom nektek, hogy mikor lesz új rész, miközben egész délután azon szenvedek, hogy megírjam, sajnálatos módon, az előre megírt részeim már rég elfogytak, és mostanában észrevettem, hogy eléggé összecsapott munkákat adok le nektek :'((
   Úgy döntöttem, hogy ezentúl két- három naponta hozom a részeket, természetesen csak akkor, ha nem akarjátok, hogy bezárjam a blogot... ha titeket már nem érdekel, a blog légyszi írjátok meg komiba.. köszi...
Másodszor pedig szeretném indokolni a szabály változást... szóval, mivel nyár van, ezért nem szeretném az egész napomat gép előtt tölteni, azért, hogy egy értelmes munkát adjak le... aztán pedig ma is alig ültem gépnél, tegnap pedig túl sokat, ezért hiába van nyár, gépkorlátozást kaptam, mert anyu nem szeretné, hogy egész nap gép előtt üljek... Köszönöm megértéseteket---
Sajnálom, hogy csalódnotok kellett bennem, de ez más túl sok volt (a szememnek)... :((
PS: Holnap- vagy holnap után BIZTOSAN lesz új rész... valamint, ha kérdésetek van, nyugodtan írjatok hozzászólást, vagy írjatok az e-mail címemre (vanessby@freemail.hu)... még egyszer bocsi.. :(

2012. augusztus 15., szerda

2. évad //2. fejezet// Nem ismerek Harryt!

Sziasztok! Meghoztam az  új részt!! :) Nem igazán vagyok vele megelégedve, de remélem nektek tetszik, holnap jön a következő!! :) Pusszancs... Köszönöm Cintinek az előző bejegyzéshez a kommentjét, valamint, hogy cukinak tartja a kutyusom... :DD ( a kép nem a történethez kapcsolódik)


2. Évad, 2. fejezet…
***
- Most jelentsük fel, amiért betört a szobánkba?- kérdezi Harry.
- Elnézést, azt hittem, már ébren vannak és csak egy autógrammot szerettem volna kkérni a kislányomnak- mondta szégyenkezve, mire egyből megsajnáltam. Természetes, hisz én is bármit megtennék a kis Cassyért.
- Hát, de ilyen áron? Sajnálom, de…- mondja Harry, mire odahajolok hozzá és a fülébe súgom…
- Gondolj Cassyre, érte nem tennél meg mindent, ő csak a lánya miatt akart egy aláírást!
- Rendben, milyen névre lesz?- kérdezi.
- Lana! Az én gyönyörűséges Lanám.
   Mosolyogva hallgatom a nő áradozását, majd Harry átnyújtja neki a papírt, elköszönünk tőle, majd visszadőlünk az ágyba.
- Olyan aranyos vagy!- nyomok egy puszit a szájára, amit ő ügyesen csókká formál. Mind a ketten belemosolygunk a csókunkba.
- Mit kérsz reggelire?- kérdezi, amikor levegő hiány miatt elválunk egymástól.
- Hm.. eperlekváros zsemlét!- vigyorgok.
- Gondolat olvasó vagyok, hogy tudtam, hogy ezt fogod mondani!- mosolygott rám a legszebb mosolyával.
- Mondtam már, hogy szeretlek?- kérdezem.
- Ma még nem!- vigyorgott. Odasétáltam hozzá, hátulról átöleltem, majd a fülébe súgtam: Szeretlek!, hirtelen szembe fordult velem, majd megcsókolt. Felkapott, majd a két lábammal átöleltem a derekát, karjaimmal a nyakát és folytattuk a csókolózást. Egy pillanatra se váltak el ajkaink, majd felrakott a konyhapultra és ott folytatta a kényeztetést.
   Heves csókolózásunkat a gyomrom korgása zavarta meg, mire mind a ketten felnevettünk. Leugrottam a pultról, majd folytattam a szendvics készítést, amit a drága Harold abbahagyott.
   Jóízűen megreggeliztünk, majd összepakoltuk a cuccainkat és elhagytuk a szállodát. Utunk egyenesen Elékhez vezetett. Becsöngettünk, mire Louis nyitott ajtót, kezében Cassyvel és a kicsi Louival. Mosolyogva nyomtam egy puszit bátyám arcára, majd a keresztfiaméra, és kivette, Louis kezéből Cassyt. Sok-sok puszit adtam neki, amit élvezett is, mert folyamatosan nevetett. Ezután Harry is agyon puszilgatta, sőt még játszott is vele. Bementünk a házba, ahol Eleanor sürgött-forgott a konyhában. Összeszedtük Cassy cuccait, elköszöntünk a többiektől és hazaindultunk.
***
- Harry! Ugye a bilibe pisilt Cassy?- kérdezem.
- Nem, még nem pisilt!- mondja. Odasétálok a fürdőhöz, ahol meglátom meztelenül Casst.
- A francokat nem pisilt, ott a tócsa! És miért van meztelenül? Még megfázik!- kérdezem.
- Hogy az a… Cassy, kicsim miért nem tudsz a bilibe pisilni?- kérdezi Harry.
- Apa, vicces!- nevet Cassy, mire én is elmosolyodok.
   Felöltöztettem Cassyt. Harryvel répa bácsi meséit nézték, míg én megterítettem az asztalon és felvágtam a sütiket. Harry időközben behozta a karácsonyfát, amit Cassyvel díszítettünk fel.  Gyönyörű ezüst-kék színben pompázott. A fa tetejére a díszt Cassy rakta fel, úgy, hogy Harry és én felemeltük, míg a fényképező gép időzítve volt, ezért megtudtuk örökíteni.
   A fa alá beraktuk az ajándékokat, majd csengettek is. Mindenki egyszerre érkezett meg. Köszöntünk nekik, majd leültünk az asztalhoz, mivel vacsorára voltak hivatalosak. Odakint elkezdett esni a hó és már volt úgy jócskán bokáig érő.
   Nem kellett félnem attól, hogy marad kaja, hiszen itt volt Niall. Minden elfogyott.
***
- Köszi kejesztanyu!- mondja Cassy Eleanornak, akitől egy aranyos plüsskutyát kapott. Elmosolyodtam.
   Mindenki odaadta mindenkinek a neki szánt ajándékát, majd körbeültük a kandallót és közben forró csokit szürcsölgettünk. Időközben a anyuék és Harry szülei is elmentek és már csak a fiatalok maradtak. Mivel mindenki nálunk alszik és a kicsik már nagyon fáradtak voltak, ezért lefektettük őket aludni.
   Vissza sétáltunk a többiekhez, majd elkezdtünk az élet nagy dolgairól beszélni. Például a Tescós nagy kék táskára még az van írva, hogy nagy zöld táska? és ehhez hasonló kérdések cikáztak mindenki fejében. Sokat nevettünk Louis viccein, valamint mosolyogva figyeltük a többiek cikis kalandjait.
- De most komolyan! Elmentünk síelni és nem tudtam megállni, így legurultam a hatalmas dombon!- mondja Louis, közben a fenekét vakargatja, hogy jelezze arra esett rá.
- Az egy hegy volt!- mondja harmadszorra Zayn, mire mindenki felnevet.
- Lia, te is mesélj valamit!- mondja Niall.
- Hát nem is tudom mit! Kis koromban eléggé kövré csaj voltam és leültem a buszon egy öreg néni mellé. Beszélni akartam hozzá, de mikor oldalra fordultam, sehol se láttam. Viszont meghallottam a jajgatását, ami a földről jött… sajnos akkora hévvel vágodtam le mellé, hogy a hájammal lelöktem a másik oldalt- nevettem. A többiek könnyesre röhögték magukat.
- Te kövér voltál? És hogy lettél ilyen szuper modell alkat?- kérdezi Harry.
- Elhagytam és sokat sportoltam!- húztam ki magam. Ekkor Niall jött ki a konyhából.
- Lia ezt hova dobhatom? A kuka tele van!- mutat fel egy csokis szalvétát.
- Ó, hogy a…- mondom, majd felállok-, mindjárt jövök, kiviszem a szemetet!- mondom unottan. Kezembe kapom a zsákot és elindulok vele ki.
   Éppen visszafelé tartok, amikor lépteket hallok meg magam mögül. Hátra fordulok és Jhonnyt pillantom meg.
- Szia Jhonny! Későn jöttél! Már minden elfogyott, de még van egy kis süti- mosolygok. Valami furcsa rajta-, gyere, bemutatlak a többieknek! Régen láttalak, sokat változtál!- vigyorgok, majd közeledni kezdek felé.
- Szia Lia cica! A soha viszont nem látásra!- mondja, majd előkap egy pisztolyt a zsebéből. Hirtelen felsikítok, majd csak egy erős ütést érzek a fejembe. Nyomban összeesek, de már csak azt látom, hogy Jhonny elrohan, a többiek pedig a sikításomra kiszaladnak a házból.
Harry Szemszöge:
   Nagyban beszélgetünk a babákról, amikor sikítást hallunk odakintről, majd egy hangos durranást. Egyből felpattanok, kitépem az ajtót és rohanok ki a házból. Körbenézek és meglátom a földön feküdni Liát. Egyből előtörnek a könnyeim és ráordítok a többiekre:
- Hívjatok Mentőt!- kiabálom, majd Liához szaladok. A fejéből ömlik a vér. Meglőtték.
   Két perccel később már itt vannak a mentősök és mondják, hogy pakoljak neki cuccokat. Liát elviszik én pedig berontok a házba eszeveszett módon dobálom bele a ruhákat és egyéb cuccokat egy bőröndbe, majd kapom fel Cassyt, aki még mindig alszik. A többiek loholnak utánam, Eleanor kezében a kis Louissal Danéban pedig a kis Amy. Mind a kórházba megyünk. Mivel a többiek vezetés képtelennek nyilvánítottak, ezért én hátul ülök Cassyvel. Cassy eszeveszett módon sír. Érzi, hogy valami van az anyukájával. Sikeresen lecsitítom, majd rohanunk be a korházba.
2 órával később…
   Több mint két órája hozták be a kórházba, és még semmi hír. Egy szemhunyásnyit sem alszok, pedig nem sokára hajnalodik. Kezemben Cassy éppen az igazak álmát alussza, habár nem a legnyugodtabban. Páran hazamentek szólni Lia szüleinek, akik nem sokkal később meg is érkeztek és nem bírják abba hagyni a sírást én pedig azon gondolkozok, hogy miért minden rossznak velünk kell megtörténnie? Nem tettünk semmi olyat, ami miatt ilyeneket érdemlünk. Nagyon rossz előérzetem van…
4 órával később…
   Hat órája küzdenek az életéért. Hat. Cassyt most a nagypapája fogja, azaz Dave, Lia apja. Lia édesanyja eltudott aludni, míg én még csak pislogni se pislogtam, csak bámultam magam elé. Nem fogom kibírni, ha elveszítem…
- Ki a hozzátartozója Lia Wishnek?- kérdezi a nővér. Immár a kezemben van Cassy, de Dave a fejével felém bök, hogy én menjek oda az orvoshoz.
- Én vagyok! A vőlegénye és a gyermeke apja!- mondom, mire ő egy nagyot sóhajt-, bökje már ki, hogy mi van vele!- küszködök könnyimmel.
- A golyót sikeresen eltávolítottuk, de nem tudjuk, hogy milyen hatással lesz az agyra, valamint a fején lévő szervekre. Megkell várnunk, azt a 2-3 órát, míg felébred, majd utána tudjuk megmondani, hogy mi történt vele- mondja, majd ott hagy. Ekkor Cassy felsír, mire nehezen megnyugtatom. Visszaaludni már nem tud!
- Apa, mi történt anyával?- kérdezi.
- Semmi kicsim, minden rendben lesz!- mondom neki, majd megsimogatom az arcát és nyomok egy puszit a homlokára. Ekkor beérnek a többiek is.
- M történt? Hogy van? Rendbe fog jönni? Sikeres volt az operáció?- bombáztak kérdéseikkel.
- A golyó érte az agyát és egyéb szerveit a fejében, ezért meg kell várni, amíg felébred, hogy megtudjuk, hogy mi történt vele. Lehet, hogy minden rendben lesz vele, de lehet, hogy valami baja lesz. Az operáció sikeres volt, d csak ennyit tudtak mondani- mondtam, majd lehajtottam a fejem. Missy átvette tőlem Cassyt és sétálgatott vele a folyosón.
3 órával később…
   Besietek a kórterembe Cassyvel a kezembe, amikor az orvos mondja, hogy mehetek. Lia ébredezni kezd, majd kinyitja a szemét… a szokásos kék szeme helyébe nagyon sötét barna lépett, de így is gyönyörű volt.
- Lia szerelmem, jól vagy? Nézd, itt van Cassy- mosolygok és megkönnyebbülök.
- Harry, hol van Cassy, egyáltalán hol vagy te? Nem látlak, Harry nem látlak, hol a lányom?- kezd hisztérikus rohamba, mire a nővér bead neki egy nyugtatót.
- A legszebb ruháját adta rá Missy! Nézd, ideültetem melléd, biztos látod!- mondom, majd odasétálok hozzá és a felültetem az ágyra.
- Nem látom! Harry nem látom! És téged se! Ki van itt mellettem?- kezd el eszeveszettül sírni.
- Az orvosok, valaki fejbelőtt téged! Tényleg nem látsz?- kérdezem könnyeimmel küszködve.
- Nem, nem látok! Nem látok semmit, csak nagy feketeséget és néhány szürke foltot.
- Anya, itt vagyok előtted, ölelj meg!- mondja Cassy, mire potyogni kezdenek a könnyeim.
- Gyere ide kicsim, a mami most nem lát téged! Gyere ide!- mondja sírva Lia. Cassy odamászik hozzá és megöleli-, Cassy, kicsim ne sírj! Nem látlak, de szeretlek!- mondja, majd mint akit kicseréltek…-, ki a fenét ölelek? Hogyan kerülök ide? Mi történt? Miért nem látok?- kérdezi.
- Lia! Nem sokára bejönnek a szüleid! Hát a lányodat, Cassyt, őt ölelgeted, meglőttek, valószínűleg elvesztetted a látásod!- mondom.
- Ki beszél! Nekem nincsenek szüleim, se lányom! Nem ismerek semmilyen Cassyt…
- Harry vagyok, a vőlegényed!- mondom sírva.
- Nem ismerek Harryt- sír Lia.

Heló Manók!

Sziasztok! Először is szeretnék bocsánatot kérni tőletek, amiatt, hogy tegnap nem hoztam az új blogommal kapcsolatos leírásokat és az új rész ízelítőjét se... de sajnos egész nap nem voltam itthon, csak délelőtt, de akkor meg még... őszinte leszek, lusta voltam gép elé ülni. A pici szemem fényéről, a kutyusomról Sumákról csináltam képeket, amiket össze is szerkesztettem. Itt vannak. Ezek mind tegnap készültek! Hát nem édes??? Főleg a középső képen... véleményeket kérek!

( ugye milyen photogén???) :XDD




Nos, ami a mai részt illeti... délutánra, vagy este felé várható, pontos időt még nem tudok, mert csak a fele van meg... garantálom, hogy lesz benne izgalom és elárulom, gonosz leszek, húzni fogom az agyatokat... :DD Direkt úgy fejezem be, hogy ne tudjátok meg, hogy mi fog történni... Muhahaha tudom, gonosz vagyok...
 És az új bloggal kapcsolatban...
Gondolkodtam és úgy döntöttem, hogy, ha elkészült a harmadik fejezet is (eddig az első van meg belőle) akkor megnyitom... De azért, hogy addig se kelljen várnotok, hoztam belőle ízelítőt, valamint egy szavazást is rakok ki oldalra.

Szóval, ezt most a csaj szemszögében fogom nektek megírni...


Sziasztok! A nevem Cassy, Cassidy Benson... 13 éves voltam, amikor apám meghalt, egy szörnyű balesetben. Azóta anyámmal, Hannaroseal és nevelő apámmal, Joeval élek együtt, valamint három hű társammal, Lorry, Sumák és Teddy. A három kutyusom, mindegyikőjüket nagyon imádom. Az álmom az, hogy felvegyenek a Londoni táncakadémiára. Jelenleg a szüleimmel és kutyáimmal Londonban élünk. Egy nap éppen úgy telt, mint a szokásos, csak éppen 5 fiú felforgatta. Köztik is csak egy volt az, aki nagyon kiemelkedett... Szokásosan Reggel a Nando's-ban kezdtem. Az a munkahelyem, ahol délelőtt dolgozok, majd átmentem az állatkertbe, és végül pedig mentem bébi csőszködni... de vajon, hogy fognak betérni a épbe a fiúk? És melyik lesz az álom párom? Nos, egyenlőre úgy gondolom, hogy egyik sem, mert beképzelt disznók... főleg ő...


Foggalmam sincs, hogy mi a véleményetek róla, de remélem tetszeni fog... és egy kép a főszereplőről....

-Cassidy (Cassy) Benson- 17 éves átlagos lány... de vajon meddig?



















Remélem tetszeni fog a történet, és ne felejtsd el: Ma új rész! És szavazz oldalt!

2012. augusztus 13., hétfő

2. évad //1. fejezet//

Sziasztok! Remélem már vártátok az új részt! Viszont a következő részt nem biztos, hogy tudom holnap hozni, mert ha jó idő lesz, valószínűleg nem leszek itthon!! Egyébként, ha valakit érdekel, hogy mi a fenét csináltam az elmúlt egy hétben, a válaszom egy szóval ennyi: röhögtem. De most komolyan, egy táborba, ahol ráadásul sátorban aludtunk, mi mást lehetne csinálni, most őszintén? Igaz, hogy sportoltunk, de még ott is röhögtünk. Ráadásul olyan jóba lettem olyanokkal, akikkel eddig még csak köszönni se köszöntünk egymásnak, pedig egy suliba jártunk... mér várom, a következő nyarat, hogy ismét mehessek. akit a teljes történet érdekel, nyugodtam írjon erre a címre: vanessby@freemail.hu
A részről: mivel 2 hete nem igazán írtam, ezért nézzétek el nekem a hibákat és az értelmetlen mondatokat! Remélem tetszeni fog, a komikat pedig továbbra is várom! :))
Rész: (nem lett valami hosszú, de ennyire sikerült)


2. évad!
1. Fejezet

2 évvel később…
- Cassy, a bilibe pisilj!- mondja idegesen Harry. Nos, igen. Míg én megtanítottam beszélni, addig az ő feladata az volt, hogy Cass bilibe pisiljen.
- Nyem!- nevet Cassy.
- Liaa! A lányunk nem akar bilire ülni- ordítja Harry, mire én hangosan felnevetek. Odasétálok Cassidyhez, megfogom és ráültetem a bilire. Le se száll onnan. Harrynek tátva marad a szája.
- Ez elképesztő!
- Olyan nehéz megfogni egy gyereket és ráültetni a bilire?- mosolygok.
- Jól van na, ma estére lepasszoljuk Eleanorékhoz, mert Danielle is ott lesz. Ők fognak vigyázni rájuk, míg mi egy kicsit rosszalkodik- veszi elő kanos vigyorát.
- De…
- Nincs de! Nem fog zavarni, jól el lesz Amyvel és Louival- bezony, időközben megszületett El és Louis babája, aki kisfiú lett és a neve, mint az apjának Louis.
- Oké!- mondom, majd ott hagyom őket, és megyek vissza a konyhába, hogy elkészítsem az ebédet.
   Ebben a két évben eléggé jól megtanultam főzni. Mindenki kedvencét eltudom készíteni, és mivel holnap karácsony lesz, ezért Harry elvisz valahova. Holnapra pedig az egész család (Harry, Cassy és én, anyu és apu, Gemma, Harry anyukája, Louis, Eleanor és a pici Loui, Zayn és Perrie, Liam, Danielle és a kis Amy, Cher és Justin, Nick, Niall, Matt és Gemma, Josh és Nora) hivatalosak lesznek hozzánk.
   Mindenkinek a kedvencét akarom elkészíteni. Szóval jócskán az egész délutánom foglalt. Anyuék délután átjönnek, és vigyáznak Cassyre, míg én a konyhában sürgök-forgok, Harry pedig valamit elintéz. Legalább is nekem ezt mondta.
- Cassy, Harry ebéd!- kiabálok ki a konyhából a nappaliba, ahol Harry már fogja a fejét, Cass pedig bele van merülve répa bácsi meséjébe. Az a Louis rászoktatta, gondolva, ha már a keresztlánya. Harry örömmel pattan fel a kanapéról és fut az asztalhoz, míg Cassy, mintha meg se hallotta volna, nézi tovább a mesét. Oké, megvárom a végét. A fene, még csak negyed óra telet el a 3 órából. Kikapcsolom a tévét, mire Cassy nem kezd el hisztizni, hanem belelép a papucsába és kitotyog az asztalhoz.
   Az etető székébe már bele se lehet rakni, mert akkor elkezd üvölteni, ezért felsegítem a székre, majd merek neki ebédet.
   Mindenki jóízűen falatozza az ebédet, majd pont amikor végzek a mosogatással, csengetnek.
- Kinyitom!- ordítóm.
   Odafutok az ajtóhoz, de csak egy kis dobozkát találok az ajtó előtt és egy levelet.
   Mosolyogva viszem be, majd nyitom ki, a dobozt. Csoda szép babacipő és baba ruhákat találok benne, pont akkorát, ami jó Cassynek. Kinyitom a levelet:
„Kedves Lia!
Tudom, hogy egyszer régen, még megbántottalak és ezzel a levéllel nem arra akarok kilyukadni, hogy bocsáss meg és legyél újra velem, hanem, hogy gratuláljak neked és Harrynek. Az újságban és az interneten láttam a babátokról képet, gyönyörű kislány. És, ha jól tudom, a neve Cassidy. Meg kell mondanom, Harry, tudja mit csinál! És te is. Még egyszer gratulálok nektek. Ha van kedvetek, valamikor fussunk össze és mutasd be nekem azt a kisbabát! Twitteren elérsz! xx Jhonny...”
    Muszáj volt elmosolyodnom rajta. Valószínűleg nagyon megváltozott. Elhatároztam, hogy őt is meghívom a holnapi karácsonyi bulira.
   Elolvastam a levelet Harrynek, aki szintén csak mosolygott és beleegyezett, hogy jöhet. Gyorsan felugrottam Twitterre és írtam neki.
„ Szió, ha ráérsz, holnap nyugodtan gyere el hozzánk ere a címre:… és nyugodtan hozz magaddal mást is! xxLia”
   Gyorsan elküldtem, majd lementem és megmondtam anyuéknak, hogy elmentem vásárolni, mert Harry elvisz valahova este és venni akarok valami csínosat.
   Bepattantam a kocsiba, majd megálltam a kedvenc butikom előtt. Mosolyogva nyitottam be, és már is minden szem rám szegeződött.
- Jó napot! Segíthetek?- kérdezte az egy eladó. Elsoroltam neki, hogy olyan ruhát keresek, ami feszülős, mini, egybe szoknya és legyen vadító színű. Pontosan ilyet akarok. Evvel lepem meg Harryt-, szerintem maga ilyenre gondolt, menjen és gyorsan próbálja fel!- mondta.
   Besiettem egy szabad fülkébe és átvettem a ruhám. Egy fenék alá érő, tűz vörös színű szoknya volt, ami teljesen rám simult és fényes volt az anyaga. Ekkor egy fekete cipőt csúsztatott be a függöny alatt az eladó, ami fekete szandál szerű, kb. 10 centi magas tű sarkú cipő volt.
   Mosolyogva léptem ki a fülkéből, immár az eredeti ruhámban, amiben jöttem, majd kifizettem a vásárolt dolgaimat, majd beszálltam a kocsimba és hazamentem.
   Harry pont akkor jött ki az ajtón.
- Mit vett az én gyönyörűségem?- csókolt meg.
- Majd este meglátod!- nevettem-, egyébként hova megyünk, hogy öltözzek?- kérdeztem.
- Szexin!- vigyorgott, mire én bele boxoltam a vállába. Besiettem az ajtón, majd megmutattam anyuéknak a ruhám.
- Kicsim, ez nem túl… kihívó?- kérdezi anyu, apu pedig helyeslőn bólogat mellette.
- Anyu, 20 éves vagyok könyörgöm!- néztem rájuk.
- Jó, de semmi rosszalkodás, te jó kislány vagy!- mosolygott apu.
- Jah, mert szerintetek ez lesz az első alkalom, hogy lefekszek Harryvel? Ugyan már, akkor eleve nem lehetne itt Cassy!- mondtam.
- Jó, de vigyázzatok!- mondta anyu.
   Elmosolyodom, majd felmegyek a szobámba, mert Harry azt mondta, hogy este 7-re készüljek el, és már 6 óra elmúlt.
   Befutottam a fürdőszobába, majd beálltam a csap alá. Éppen zártam volna el a csapot, mikor két kar fonódott a derekam köré. Elmosolyodtam, majd szembe fordultam az illetővel, mire ő még szorosabban magához ölelt. Rendesen lehetett érezni a férfiasságát, majd megcsókoltam. Elzártam a vizet, de ő még mindig hatás alatt volt. Kirángattam a fürdőből, majd a ruhámat felkapva berohantam a vendégszobába. Felöltöztem, megcsináltam a hajam, egy kis alapsminket kentem fel magamra, majd kiléptem az ajtón és egyenesen a nappaliba siettem. Harry ott ült a kanapén és fogta a kezében Cassyt. Anyuék épp az előbb mentek el.
- Olyan jól áll a kezedben!- mosolyogtam, majd teljes egészében kiléptem a fal mögül. Harry rám nézett, majd szóra nyitotta a száját, de hang nem jött ki belőle. Tekintete végig siklott rajtam, majd 10 perc után feleszmélt. Felöltöztettük Cassyt, majd bekötöttük a gyerekülésbe és elhajtottunk Eleanorékhoz.
- Na hol van az én kereszt fiam?- kérdeztem Louist, aki szintén alaposan végig mért.
- A szobában! Ej, ha, Haroldkám, hova viszed az én húgimat?- kérdezte komolyan Louis.
- Erre-arra! Még ő sem tudja, csak én!- nevetett.
- Louis, a te hibád, hogy Cassy ebéd előtt mindig a répa bácsi meséit nézi és nem lehet onnan elrángatni!- nevettem.
- Tényleg nézi? Igen!- ordít fel, majd kikapja Danielle kezéből Casst és befut vele a nappaliba.
   Bemegyünk, erre meghalljuk, hogy Louis és Cass énekli a mese dalát.
- Jézusom!- csapok a homlokomra, mire feljajdulok. Danielle felnevet, míg Eleanor hoz rá egy hideg kanalat, hogy nyomjam oda, nehogy legyen ott egy púp.
- Most mond meg a kicsi Loui nem szereti répa bácsi meséit és Amy sem! Viszont Cassy imádja!- mondja Danielle.
- Mi most megyünk!- ragadja meg a kezem Harry és az ajtó felé kezd ráncigálni. Gyorsan visszaszaladok Cassyhez, nyomok egy puszit az arcára, majd egy gyors sziasztokkal elköszönünk.
***
- Tetszik?- kérdezi Harry.
- Ez gyönyörű! Te csináltad?- kérdem.
- Tegnap óta.
   Egy gyönyörű szálloda legfelső emeletén vagyunk, ahol Harry egy gyönyörűen megterített asztallal állt elő, valamint egy hatalmas hálószobával. Mindenhol rózsaszirmok és gyertyák vannak. Harry megfogja a kezem és felvezet egy lépcsőn, ami egyenesen a tetőre vezet.
- Csodálatos! Egész Londont látni lehet- vigyorgok, majd hosszasan megcsókolom.
- Örülök, hogy tetszik!
   Még pár percig gyönyörködünk a kilátásban, majd visszamegyünk, mert eléggé lehűl az idő.
   Harry feltálalja a vacsorát, ami nem más, mint a kedvenc ételem, Rántott hús, sült krumplival. Elmosolyodok, majd egy apró puszit nyomok a szájára, amit ügyesen csókká formál. Mikor végeztünk az ebéddel, Harry valami különlegeset tervezett. Elpakolt, majd amikor visszaért, leültünk a tv elé.
   Harry elindította a DVD-t. Teljesen a gyerekkori képeinktől, a közös képeinkig és persze Cassyről lévő képeinkről és videóinkból állított össze egy kis filmet. És az utolsó 1 percnél, Harry beszélt a videón:
„Szóval Lia,  ezekkel a képekkel szerettem volna megmutatni, hogy valójában mennyire is szeretlek, akár szép vagy, akár ronda, te mindig az én gyönyörűségem leszel. Valamint a lányuk Cassy is, aki szintén olyan gyönyörű, mint te! Szóval… Lia, Lia Wish. Megtisztelnél avval, hogy hozzám jössz feleségül?”
   Mondja el Harry a videón, mire nekem könnybe lábad a szemem. Harryre nézek, aki eddig mellettem ült, azonban most már előttem térdelt.
- Szóval, hozzám jössz feleségül?- kérdezi mosolyogva, majd előkotor egy dobozt a zsebéből, felnyitja és egy gyűrűt pillantottam me benne, ami gyönyörű gyémánt kővel díszelgett.
- I-igen!- nyögöm ki, némi hezitálás után.
   Harry elmosolyodik, majd az ujjamra húzza a gyűrűt. Nyakába ugrok és hosszasan megcsókolom. A helyzet kezd elfajulni. Harry lehúzza rólam a ruhám, majd kajánul elvigyorodik.
- Hm… csipkés bugyi!- csillan fel a szeme, mire én elvigyorodok.
    Egy forró, és hossz, romantikával teli éjszakát töltöttünk el egymással, majd másnak reggel, igen furcsa dologra ébredtünk…