2. ÉVAD //5. fejezet// Soha!

Sziasztok, meghoztam az új részt, szerintem unalmas lett... de majd ti eldöntitek... Jelentős szerepe lesz a történetben Felicitynek, valamint a későbbiekből elárulom azt is, hogy úgy tervezem Caroline Flacknek is... Nos, a következő rész nem tudom, mikor lesz, mert ma megyek a barátnőmhöz, azért is siettem evvel annyira, holnap vásárolni megyünk, és megkapom az SzJG 7. részét, ami nem egy vékony könyv, és azt fogom olvasni, általában két nap alatt kiolvasok egy vastag könyvet, de van olyan, amikor egy nap is elég rá... Majd meglátjuk... Még jelzek, mielőtt részt hoznék...


2. évad / 5. fejezet- Soha!

    Ekkor beléptek az orvosok.
- Elnézést, Mr. Styles, de távoznia kell! Nem maradhat ide benn!- mondta Dr. Lucky.
- El nem mozdulok mellőle! Tudom, hogy életbe van!- zokogok.
- Látja világítani a gépeket, vagy hallja csipogni? Egy kórházban mindig csipog!- mondta szemrehányóan. Hirtelen nem ismertem rá Dr. Luckyra. Ő nem volt ilyen. Mindig kedvesen fogadott és mindig mellém állt. Gondolom megviselte, hogy az ő keze alatt halt meg a szerelmem. De nem halhatott meg, ő erős lány! A lánya Cassy, mi lesz vele, ha már nem jön vissza hozzá az édesanyja? Itt leszek neki én, de egy anya pótolhatatlan. És képtelen lennék arra, amit Lia mondott. Őt szerettem, és szeretni is fogom mindig. Cassynek nem lesz új édesanyja. Ő neki Lia marad, mert életbe van, tudom.
- Lia, szerelmem…- motyogom, mire két erős ember elráncigál tőle. Próbálom kiszabadítani magam, de ők nem engedik.
- Sajnos Harry herceg, a szerelmed a hullaházba vár, ott még elbúcsúzhatsz tőle!- mondta az egyik őr.
- Lia még él, nem halhatott meg!- ordítom, mire a kint lévő többi bandatag felkapja a fejét és egyből könnybe lábad a szemük és odafutnak.
- Lia meghalt?- zokog Louis. Természetes, hisz a mostoha bátyja.
- Figyeljetek törpék, rátok most nincs időn, a barátnőtök meghalt, sajnáljuk, részvétel, blablabla…
   Mikor a két őr elenged és távoznak a folyosóról, a fiúkkal egyszerre törünk be újra a műtőbe. Az orvosok hitetlenkedve néznek ránk, míg mi odafutunk Liához és körbeálljuk.
   Én megfogom a kezét, és zokogok, a többiek csak sírva (Louis, Niall), könnyezve (Zayn, Liam) nézik, és beszélnek hozzá.
- Srácok, énekeljünk neki egy búcsúdalt!- veti fel az ötletet Niall.
- Remek ötlet- mondom, majd elkezdem énekelni a Moments című számunkat, tudom, hoyg imádja, épp ezért is kezdem el ezt. Miután az első sort elénekeltem, átadom Liamnak a hangot. Végig énekeljük az egész számot, néha bele  zokogunk, én végig a kezét szorítom.
- Lia, ne hagyj itt! Gondolj rám! Nem is, hanem a lányodra Cassyre, őt nem hagyhatod itt!- suttogom a fülébe, miután végeztünk a dallal. Feje fölé hajolok. Homlokom az övének támasztom, majd néhány könnycsepp folyik az arcára. Megcsókolom, majd megszorítom a kezét. Ekkor a gépeken a fények felgyúlnak, és visszatér aszokásos csipogás. Újra verni kezd Lia szíve, valamint a hasa is fel-le emelkedik, ami azt jelenti, hogy ismét lélegzik. Örömömben még egyszer megcsókolom.
- Tudtam, hogy élsz- sígom utoljára a fülébe, majd az orvosok felé nézek-, mondtam, hogy erős lány! A halálból tért vissza!- mondtam, majd visszafordítottam a fejem Liához. Dr. Lucky dadogását hallottam, miközben arról beszélnek körülötte a nővérek, hogy mi csoda folytán történhetett ez, mire Louis mosolyogva csak ennyit válaszol:
- Szerelem… a szerelem mindent legyőz!
   Küldtem felé egy hálás mosolyt, mire ő csak megrántotta a vállát.
   Az orvosok kiküldtek minket, és folytatták az operációt, amit nehezen értettem meg, hisz még csak most tért vissza, de mind egy a lényeg, hogy él.. Mosolyogva mentünk ki a műtőből, mire mindenki kíváncsian nézett ránk, és lefagytak egy pillanatra, hogy min mosolygunk. Leültünk a székekre, és továbbra is magunk elé nézve vigyorogtunk.
- Bökjétek már ki, hogy mi van Liával!- förmedt ránk egyszerre Danielle, Eleanor és Missy, majd egymásra néztek és elnevették magukat.
- Hát, Lia visszatért a halálból!- mondta Niall, mire mindenkitől kapott egy értetlen pillantást, kivéve tőlünk, akik benn voltak.
- Az hogy lehet?- kérdezte Eleanor, mire Louis odasétált hozzá és fél kézzel átkarolta a vállát.
- Tudod kicsim, a szerelem mindent legyőz!- vigyorgott, mire El elnevette magát és megcsókolták egymást.
- A lányom él?- kapta fel a fejét Lia édesanyja.
- Igen, de folytatták rajta a műtétet!- mondtam.
   Mindenki örült, a jó hírnek. Cassy a nagymamája ölében (aki nem rég érkezett meg) öklében aludt. Lementem a büfébe, hogy igyak egy forrócsokit.
   Miközben a folyosón sétálgattam, az összes kórterembe belestem, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg, éppen egy magazint olvasott. Bekopogtam, mire felkapta a fejét. Most már biztos voltam benne, hogy ki ő:
- Harry?- döbbent le-, te mit keresel itt?- kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném!- mosolyogtam. Régóta nem találkoztam Felicityvel, a volt barátnőmmel, de midenhonnán megismerném.
- Hát, autóbalesetem volt. Rövid amnéziám volt, de már minden visszatért- mesélte, én pedig leültem az ott lévő vendégeknek szolgáló fotelra-, és te mi járatban?- kérdezte.
- A barátnőm, aki pár hete megvakult, most volt a műtétje! Visszatért a halálból, és mielőtt megkérdeznéd, hogyan, Louist idézem: „ A szerelem mindent legyőz!”- mondtam és hozzá még Louis arcot és vágtam, majd eljátszottam mellé, hogy egy répát rágcsálok, mire Felicity elnevette magát.
- Sajnálom, remélem sikerül a műtétje. Az én barátom is majdnem ott maradt az autóbaleset miatt. Ugye bár csúsztak az utak, mi pedig egy éles kanyarban beledőltünk az árokba, erre rásegített még az is, hogy erdős rész volt, és egy vaddisznó is rongálni kezdte az autót, és a barátomat meg is sevezte. Az oldalába fúródott egy éles vas- húzta el a száját-, de már minden renben- hagyta el a száját egy megkönnyebbült sóhaj. Ekkor láttam meg, hogy a szembelévő fotelból Felicity anyukája mosolyogva figyel minket.
- Csókolom Mrs. Skinner! Milyen régen láttam- köszönök.
- Harry, mondtam már, hoogy tegezz!- mosolygott-, ki jönnél velem egy pillanatra?
   Felállok és kisétálok után. Az ajtót becsukom magam után, majd megállok vele szemben.
- Nézd Harry! Felicity tudja csak úgy, hogy a barátja jól van! Igazából már csak a gépektartják életbe, az elején Felicityvel is ez volt… 2 és fél hónapig kómában volt, aztán felébredt, de már több, mint 5 hónapja itt van, mert folyamatosan találnak valamit a vizsgálataiban- sóhajtja-, a barátja, Matt már több, mint 5 hónapja van kómában. Az orvosok azon gondolkoznak, hogy le kapcsolják-e. Mi nem engedjük, viszont a szülei olyanok, hogy őket aztán nem érdekli- mondja, majd egy-két könnycsepp folyik le arcán-, örülnék neki Harry, hogy, ha többször is, amikkor van időd, hisz tudom, hoyg a hírességeknek nem könnyű napjaik vannak, akkor látogasd meg Felicityt. Nagyon jó barátok voltatok az után is, hogy szakítottatok. Hidd el, ez sokat seegít neki a felépülésbe, mert amikor amnéziás lett, az összes barátja elhagyta.
- Értem, higgye, vagyis hidd el, itt leszek mellette, amikor csak tudok- mondtam, majd visszamentünk Felicityhez.
- Hallottam Harry, hogy apa lettél, na és mit szólsz a picihez, hogy hívják?- kérdezte a lány.
- Hát, már nem is olyan pici, két éves és egy kész ördög fióka. A neve Cassy, Cassidy Styles!
- Ó, úgy látszik az apjára ütött, hisz te is kis ördög voltál mindig is!- nevetett, mire án is elmosolyodtam.
- Sajnálom, de nekem most mennem kell, holnap még bejövök hozzád, és beszélgetünk!- mondtam mosolyogva, majd felálltam és elindultam ki.
- Harold! Már nem is köszönsz el tőlem úgy, ahogy szoktunk?- mosolygott, mire én felnevettem, megfordultam és visszamentem hozzá. Sajátos köszönésünk volt. Lepacsiztunk, majd összeütöttük két oldalunkat. Nevetve végig csináltuk az egészet, majd tényleg elköszöntem.
   Kiléptem a kórteremből, a hűvös folyosóra, ahol az összes gyógyszer szaga keveredett, a tisztítóéval. Lesétáltam a büfébe és megvettem, amiért indultam: Forró csoki.
   Amikor visszafelé mentem, még beintettem Felicitynek, majd felmentem a többiekhez.
- Ilyen hosszú volt a sor az autómatánál?- röhögött Zayn.
- Nem, csak Felicity kórházban van, már több, mint 5 hónapja, és bementem hozzá egyet beszélgetni, Liáról tudni valamit?- kérdeztem.
- Ki az a Felicity? Nem, még senki nem jött ki, és senki nem ment be!- mondta Niall.
- A volt-volt barátnőm- mondtam, majd leültem egy fotelba és várakoztam. Csak vártam- vártam és csak vártam. Több óra várakozás után (kb. 3 óra) kilépett Dr. Lucky. Az arca semmit se tükrözött azonnal felálltam és odamentem hozzá.
- Mr. Styles!- kezdte-, a műtét sikeres volt…- mondta, mire a többiek száját egy jól eső, megkönnyebbülő sóhaj hagyta el, de én tudtam, hogy itt még nincs vége-, de Miss Wisht, kómába kellett helyeznünk, mivel ugyebár komplikáció volt- mondta.
- Mi csoda? És meddig lesz kómában?- kérdeztem.
- Az a szervezetén múlik. Akkor ébred fel, amikor felébred, ez rajta műlik, hogy milyen könnyen…
- Oké-oké értem, de körülbelült se tud mondtani?- néztem rá idegesen.
- Annyit mondthatok hogy 3-4 hónap után lekapcsoljuk a gépről!- mondta, majd ott hagyott a kétségeimmel. Minden járt a fejembe. Nem, ő fel fog ébredni, ráadásul még 3 hónap előtt. Nem engedem, hogy lekapcsolják. Soha.
   Liát kitolták a műtőből, majd egy szabad kórterembe helyezték el. Elképesztően rossz látvány volt, hogy nem beszél, nincs nyitva a szeme, és még csak meg se mozdul. Ezeket elnézve, akkor is ő a leggyönyörűbb lány, akivel valaha találkoztam. Barna haja, hullámozan omlott a vállára, míg a vörös ajkai egyre csak kezdték elveszíteni a színűket, szeme csukva volt, így nem láthattam gyönyörűen csillogó szemeit, valamint be volt kötözve a műtét miatt.. A nővérek a műtőben ráadták a kórházi „egyn ruhát” ami, kétség kívül, hiába volt bő, gyönyörű volt benne. Kezén rajta volt a szokásos karszalag, amit ilyenkor kapnak a betegek.
    Lia Elishabeth Wish. És ott volt az ujján a gyűrű. Az eljegyzési gyűrű, amit tőlem kapott.
   A gépek mellette csipogtak, ami azt jelzi, hogy életben van. Ekkor, a többiek is bejöttek Liához, és minden félét meséltek neki. Soha nem hagyhat itt, SOHA.
Lia szemszöge:
   Hol vagyok? Talán a mennyországban? Óriási a fénnyesség, ami a hosszú feketeség ( a vakságom miatt) után, nagyon erős. Ekkor látom meg nagypapát aki felém kezd lépkedni, valamit Micit a cicámat, és nem utolsó sorban, a gyerekkori barátnőmet. De hát ők meghaltak, hogy lehet, még is itt vannak? Zokogást hallok, nagyon messziről, majd suttogást, amit mondja, hogy „Szeretlek!” és Cassyről beszél nekem. A lányomról. Ez lehetetlen. Tényleg meghaltam volna? De hát miért? Úgy tudtam, hogy a szememet műtik meg. Nagypapi megölel, és bezsél valamit, de hirtelen minden eltűnik. Újra a feketeség. Nincs nagypapi, nincs senki, csak hagosabban hallom a zokogást és a suttogást. Ez Harry és érzem, hogy Louis is itt van, a bátyusom, avalmint a többiek. Ekkor egy dalt hallok meg. Moments. Ekkor újra hallom a csipogásokat a gépeken. Visszatértem. A nővérek kiküldik a többieket, míg engem nagyon gyorsan visszaaltatnak.
   Nem tudom, hogy hány óráig műtöttek, de áttoltak egy korterembe. Ezt onnan tudom, hogy írtó erős gyógyszer és tisztító szer szag áramlott a folyosón. Mindent hallottam, de a szemeimet ólom nehezűnek érzetem. Nem tudtam mozdulni, nem tudtam beszélni, és a szememet sem tudtam kinyitni…

Szióó!!

Szióka mindenkinek!! :) Nos, mivel nem ígértem pontosan már az új részt, ezért sajnálom, de nem tudom felrakni, most értem haza és még csak a fele van meg ráadásul a gépkorlátozás miatt, ma már nem tudom felrakni és befejezni.. viszont, esküszöm és ígérem, hogy holnapra tényleg hozom, és még pontos időt is mondok nektek, na milyen kedves vagyok: 13:00-kor fent lesz, ha nem előbb.. :)
Jóccakát nektek! Álmodjatok angyalkákkal! :PP

2. Évad //4. Fejezet// Szeretem!

Sziasztok! Bocsi a sok késésért, de tegnap ment haza az unokatesóm, este és ma délelőtt sikerült is megírnom az új részt, azonban, csak az előbb jött vissza a net, így most tudom felrakni!! Köszönöm a türelmeteket... várható rész, holnap után.. nem ígérem, de lehetséges... Puszi... Remélem tetszeni fog. :)

2. évad / 4. fejezet

1 héttel később…
   Ma végre kiengednek a kórházból. Harry türelmesen minden éjszaka is maradt mellettem, míg Cassyre, felváltva vigyáztak, anyuk, Elék és Danék… nem is tudom, hogyan háláljam meg nekik. Mert, Cassy nem egy kisangyal… inkább egy kis ördög bújt belé. A szemét és a bongyor haját Harrytől örökölte, míg az alakját és arcformáját tőlem… belsőleg, pedig mind a kettőnk ördögségéből jutott neki.
   Cassy is minden nap meglátogatott a kórházba. Úgy hiányzik, hogy nem láthatom.
- Szerelmem, most ugye nappal van?- kérdeztem Harrytől.
- Igen kicsim, mindjárt kiadják a papírokat, és akkor már mehetünk is haza!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Végre! Ez volt életem legrosszabb karácsonya… és még azt hittem, hogy Jhonny jó szándékból írt!- mondtam lehajtott fejjel.
- Hogy jön ide Jhonny?- kérdezi Harry. Upsz… még mindig nem tudják, hogy ki lőtt rám.
- Hát, az úgy volt…
- Lia, mond már!- idegeskedett.
- Jhonny volt az, aki fejbe lőtt!- mondtam, majd egy könnycsepp gurult végig arcomon, majd még egy, és még egy. Így tört rám újból a sírás és most akadtam ki teljesen.
- Harry, nem látok! Érted? Nem látok Jhonny miatt! Megvakultam!- zokogtam.
- Kicsim, nyugi, minden rendben lesz. Két hét múlva újra látni fogsz- nyugtatott, több- kevesebb sikerrel. Egyébként két hét múlva műtik meg a szemem, ami sok kockázatot vállal, mert ugye, nem valami gyorsan gyógyul be a seb a fejemen. Az is kész csoda, hogy már most haza engednek!
- És mi van, ha nem fogok látni? Vagy ha rosszul sikerül a műtét, és örökké vak maradok, esetleg egy komplikáció miatt meghalok?- kérdeztem, mire Harry szorosan magához ölelt.
- Ilyenre ne is gondolj!- mondta, majd éreztem, hogy neki is folyni kezdtek a könnyek az arcán.
   Pár perc múlva, már teljesen nyugodtan ültünk az ágyamon, amikor Dr. Lucky jöhetett be a terembe.
- Hogy érzi magát, Miss Wish?- kérdezte.
- Köszönöm, már nagyon jól, azt leszámítva, hogy nem látok semmit!- mondtam.
- Higgye el, két hét múlva fog!- mondta-, Mr. Styles itt írja alá és már mehetnek is, a recepción Lia kap majd egy vakvezető botot, amivel sikeresen közlekedhet, valamint kíméljék a stressztől!- magyarázta.
- Köszönjük- mondta Harry, majd aláfirkantotta a papírt, belém karolt és már mehettünk is.
   Lassan haladtunk le a lépcsőn, majd beszálltunk a kocsiba. Mikor hazaértünk, nagy meglepetés várt minket…
4 órával később…
- Még egyszer köszönöm nektek ezt a bulit, örülök, hogy hiányoztam nektek!- vigyorgok, mikor kitapogatom Eleanor kezét, megszorítom, majd megölelem.
- Oh, ez természetes! Kár, hogy nem látsz minket, de hiszek benne, hogy fogsz!- mondta El.
- Én is! Dr. Lucky azt mondta, hogy előbbre hozták az operációt, egy hét múlva már újra látni fogsz- vigyorgott Harry.
- Hát, remélem is!- sóhajtottam.
- Sikerülni fog, hidd el!- mosolygott Danielle-, nekünk sajnos most mennünk kell, a kis Amy már nagyon fáradt!- mondta, majd velük együtt a többiek is távoztak.
   Elmentem, lezuhanyoztam, azonban nem vettem észre, hogy rossz tusfürdőt fogtam meg, így szépen, Harryével mosakodtam meg, ennek köszönhetően, férfi szagom van. Viszont már akkor sem keverhetem össze a sajátommal, az milyen szagú lenne. Blee…
- Hm… de jó illatod van! Látom meg van az első bakid- mosolygott Harry, miközben kiléptem a fürdőszobából és a nyakamba puszilt-, mihez van ma kedved? Egy kis romantika?- huncutkodott, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem-nem, egy hétig még kibírod! Hahó, vak vagyok, és különben is…
- Engem az se érdekelne, ha hiányozna a lábad, vagy süket lennél, én minden hogyan szeretlek- mondta, mire meghatódtam.
- De itt van Cassy is! És most még csak figyelni se tudok rá!- mondtam.
- Cassy alszik- mondta, majd hevesen megcsókolt. Visszacsókoltam, majd arra eszméltem, hogy már az ágyon fekszünk, és Harry a pólómat kezdi el levenni.
- Harry, mondtam, hogy ma ne!
- Nyugi! Nem fogom, ha te nem akarod- mondta, majd folytatta tevékenységét.
- Harry!- szóltam rá, mire elvigyorodott és gyorsan levette rólam a pólóm. Apró puszikkal hintette be felsőtestem, mire magamhoz húztam egy csókra. Épp levette volna a melltartóm (tudjátok az ilyen perverz disznók - itt Harryre célzok – muszáj még a piszim alá is felvennem egyet) mikor megállítottam.
- Mondtam, hogy nem!- vigyorogtam, majd a pólómért nyúltam, de ő gyorsabb volt és felkapta a kezébe-, hol van a pólóm?- kérdeztem idegesen.
- Egy csókért cserébe bármit megkapsz!- mondta, mire közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ő elfordította a fejét és ügyesen csókká formálta a neki szánt puszimat.
   Hamarosan lefeküdtünk aludni.
1 héttel később…
- Figyi barátnőm, minden rendben lesz! Nem lesz baj, újra látni fogsz minket és természetesen a kis Cassyt is- mondta El.
- Köszönöm, olyan jó barátnő vagy!- öleltem meg.
- Hé, és mi?- jött oda hozzám Cher, Missy és Danielle.
- Ti is!- vigyorogtam, majd csoportos ölelésben részesítettem őket.
- Szerelmem készen állsz?- kérdezte Harry.
- Nem igazán, hol van Cassy?
- Itt vagyok anyu!- mondta egy hang, aki éppen a lábamat ölelte. Felkaptam a kezembe, megpörgettem, majd agyon puszilgattam.
- Figyelj kicsim, anyut most megfogják gyógyítani, hogy újra lásson téged jó? Várd meg amíg visszajövök hozzád! Ígérem jövök!- pusziltam meg még egyszer a picike arcát, majd a homlokára is nyomtam egyet. Tőle is kaptam jó párat, majd odaadtam Missynek-, vigyázzatok rá, míg nem vagyok itt!- mutattam rájuk fenyegetően.
- Igen is kapitány!- kapta homlokához a kezét, tisztelgősen Dan, mire mindenki felnevetett, még Danielle is.
   Mindenkitől elköszöntem és utoljára hagytam Harryt.
- Tudd, ha nem jönnék vissza, örökké szeretlek! És puszilgasd meg rengetegszer Cassyt, valamint ne ragadj le nálam ha nem jövök vissza, keress magadnak egy szép, kedves és csinos lányt, aki szeretni fogja Cassyt és téged, majd vedd feleségül és legyetek boldogok!- suttogtam könnyesen Harry fülébe, miközben megöleltem.
- Ilyet ne is mondj!- mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
   Engem betoltak a műtőbe, elaltattak, és utána már nem láttam semmit…
Harry szemszöge:
   Nagyon szíven ütött, amit Lia mondott. Örülök neki, hogy így gondolja, de még is, hogy jutott ilyen az eszébe, hogy nem jön vissza. Nem fog meghalni.
- Nyugi Harry, minden rendben lesz!- mondta Niall, miközben Liától kapott csokiját majszolja.
- Tényleg haver minden ok! Biztos azért vannak bent ilyen sokáig, mert még tökéletesebb lesz a látása!- bíztatott Harry is.
   Mát több rája bent vannak a műtőbe és nagyon rossz előérzetem van. Cassy Cher ölében alszik. Louis répát eszik Zayn idegeskedik, Eleanor és Danielle hazamentek, mert ki kell cserélni Amy és Louis pelenkáját (már, mint a pici Louis pelenkáját). Niall eszik, Laim az óráját nézegeti, Lia szülei elaludtak, míg Nick és Justin türelmesen várnak. Én szét vagyok teljesen esve.
   Hirtelen egy nővér fut ki a műtőből, mire felkapom a fejem, és mint a villám, ott termek mellette.
- Maga Mr. Styles?- kérdezte.
- Igen én vagyok!
- Az operáció sikerült!- mondta mosolyogva, ekkor egy újabb nővér szaladt ki.
- Nicole, gyorsan gyere vissza, komplikációk léptek fel!
   A két nővér visszaszalad, míg én ott ahol vagyok a folyosón összerogyok és csak bámulok magam elé.
   Kér erős ember karol belém és vonszolnak vissza székekhez. A két erős ember, Zayn és Louis. Még mindig csak bámulok magam elé. Fél óra múlva az orvos lép ki rajta, és a képe nagyon el van kenődve.
- Mr. Styles, kérem jöjjön ide!- hajtja le a fejét.
- Mi történt?- lépek mellé.
- Szomorú hírt kell közölnöm!- mondta, mire én lesápadtam, teljesen-, az altatási idő kevés volt a műtésre, emiatt Miss Wish ébredezni kezdett. Mivel a feje közben megmozdult, a szem pedig még nem volt teljesen megműtve, így Lia életét vesztette! Sajnálom- mondta könnyezve.
- Ez nem lehet!- ordítottam, majd a nővéreken és az orvosokon áttörve bementem Liához.
   Ott feküdt sápadtan, az operációt a szeménél befejezték, azonban a gépen nem lehetett hallani a szokásos pittyegést, hogy él. folyóként folytak le arcomon a könnyek, miközben egyre szorosabban fogtam Lia kezét. Nem lehet, hogy meghalt. Képtelen vagyok felfogni.
Ez lehetetlen, pont ő, aki olyan erős, és aki már olyan sok mindent kibírt? Miért pont őt kellett elvenni, miért nem engem? És szeretem.
- Szeretem!- ordítottam-, szeretlek Lia! Örökké! Sajnálom, de képtelen leszek új lányt keresni magamnak, ahogy te kérted. Élni is csak a lányunk miatt fogok!- sírtam.
Ekkor…

...

Sziasztok!!! Sajnálatos módon, ma nem lesz új rész... ://
Ennek oka...
1. Megérkezett az unokatesóm, és olyankor még sem ülhetek végig a gép előtt...
2. Az ujjaim tele vannak vízhólyaggal, a sok írástól, valamint elkezdtem varrni is, és ugye bár az én béna formámhoz méltóan jól megbökdöstem tűvel...
3. A net/gép korlátozásom... az oké, hogy egy órát szánok az írásra, de abból egy felet elvesz, míg én megnézem a fontos dolgaimat, fél óra alatt pedig nem tudom megírni az új részt... (még ezt a kis szöveget is kín szenvedés megírnom, a vízhólyagok miatt ://)
Sajnálom,,, szióka!! Pussz mindenkinek :DD
És nagyon- de nagyon köszönöm, a több mint 5000 látogatót! Imádlak benneteket!! :)

2. évad //3. fejezet// Mr. Styles

Sziasztok! Meghoztam az új részt, tudom, hogy nem emberi időpontban, de így jött össze, ugyan is egész nap nem voltam itthon, de mivel mára ígértem a részt, meghoztam... Viszont, a következő nem tudom mikor lesz, ugyan is holnap keresztelőre megyek, és valószínűleg hajnalig bulizunk, aztán vasárnap pihi és barátnőzés, és hétfőn pedig búcsú lesz a faluban és akkor szintén barátnőzés, valamint a jövőhéten állítólag ideér az uncsitesóm is szóval foggalmam sincs, de majd jelzem!! Ami a részt illeti, nem vagyok megelégedve vele és rövidebb lett, mint a többi, de ma csak ennyire volt időm ebbe a pár órába. :((


A rÉsz::


   Könnyeimmel küszködve rontottam ki a folyosóra, kezemben Cassyvel. A többiek mind megrohamoztak a kérdéseikkel:
- Mi történt? Hol van? Hogy érzi magát? Minden rendben?- bombáztak, majd amikor észre vették könnyes tekintetem, egyszerre kérdezték:- Mi a baj?
- Elvesztette a látását, fogalmam sincs mennyi időre, ráadásul két percre rá, hogy felébredt, az emlékezetét is- lett ismét fátyolos a szemem.
- Ne, ez nem lehet igaz!- kezdett hangos zokogásba Lia édesanyja.
- Minden rendben lesz!- nyugtattam inkább magamat.
   Ekkor az orvos lépett ki, két nővérrel az oldalán, majd magához intett. Sietősen Missy kezébe nyomtam Cassyt, majd odarohantam az orvoshoz.
- Nos, szeretnénk megnyugtatni magát, Mr. Styles. A emlékezetét vesztette, eltarthat napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is, míg visszanyeri. Ami pedig a látását illeti. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig ne, fog látni. Most pedig…
- Hogy érti azt, hogy nem tudja meddig nem fog újra látni? Milyen orvos maga? És, hogy képzelheti, azt, hogy megnyugodjak? Könyörgöm, karácsony este van, ma kértem meg Lia kezét, ráadásul van egy két éves kislányunk, és maga nem tudja meddig nem fog újra látni?- estem neki a dokinak, mire Louis és Liam, ráadásul még Zayn is odajött hozzám, hogy visszatartsanak.
- Nézze, Mr. Styles- kezdett magyarázkodásba az egyik nővér-, Dr. Lucky, a város, legjobb orvosa, rengeteg diplomát szerzett. Kérjük, nyugodjon meg, és csak utána fáradjon be Miss Wishez- mondta, majd a többiekhez fordult-, maguk is bemehetnek, de egyszerre csak 2-3 és ne terheljék túl, a sok mondandójukkal. Ne kérdezősködjenek, mert nem emlékszik semmire, ráadásul úgy tudja, hogy árva, mert a szülei meghaltak, szóval csak óvatosan, ha valami baj lenne, nyomják meg a nővérhívó gombot- mondta, majd mind a hárman távoztak.
- Köszönjük- mondja Cher.
   Miután kissé megnyugodtam, és biztosítottam a fiúkat, hogy nem megyek Dr. Lucky után beverni a képét, elengedtek és már mentem is Liához. Benyitottam a körterem ajtaján:
- Ki az? Ki van itt? Tudom, hogy van itt valaki!- mondta.
- Én vagyok, Harry!- mondtam.
- Hagyjon békén! Hol van Cassy? A kislányom. Itt akarom tudni magam mellett- mondta hisztérikusan, mire nekem felszaladtak a szemöldökeim.
- Emlékszel Cassyre?- döbbentem le.
- Persze! Ő a lányom, csak emlékszem rá!- mondta teljesen természetesen.
   Ekkor odafutottam hozzá. Örömömben folytak a könnyeim, hogy legalább a lányunkra emlékszik.
- És Cassy apjára emlékszel?- kérdeztem.
- Ne… valami Ha, valami Ha nevű Ha… Harry! Aha, Harry volt az apja, de ő nem tudom hol van!- mondta, mire fölé hajoltam és megcsókoltam. Nem tolt el magától, hanem viszonozta.
   Hevesen csókolóztunk, ezt pedig az szakította félbe, hogy 5 ismerős arc rontott be a kórterembe. Pontosabban azaz öt ismerős arc, az én öt idióta barátom, Louis, Zayn, Liam és Niall. Röhögve kérdezték:
- Megzavartunk valamit?- kérdezték.
- Áh, dehogy!- vágtam rá.
- Most már emlékszem! Te vagy az a Harry!- mondta Lia, mire ráemeltem a tekintetem és elmosolyodtam.
- Tényleg emlékszel?- kérdeztem könnyes szemmel.
- Nem, csak szívatlak!- röhögött fel idétlenül, mire szomorúan lehajtottam a fejem. Lia kitapogatta, hogy hol van, majd az államnál fogva felemelt.
- Persze, hogy emlékszem, habár nem látlak, tudom, hogy valami csoda folytán, még is a gyönyörű zöld szemeidbe nézek!- vigyorgott, mire elmosolyodtam.
Lia szemszöge:
- Srácok, hol vagytok? Gyertek közelebb!- hadonásztam a levegőbe, majd egy igen érdekes dologra tapintottam rá. Hosszú volt, és sima.
- Na mi ez?- kérdezte vigyorogva Louis. Ha talán nem ő kérdezte volna, mást vágtam volna rá.
- Lou, ez egy répa!- mondtam unottam, majd kivettem a kezéből, és beleharaptam. Ami egyébként rosszul sült ki, ugyan is mű répa volt. Még mindig fáj a fogam. A fiúk csak jót derültek rajtam.
- Azt hittem mást fogsz mondani!- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Hülye, te perverz disznó! csaptam rá a vállára, később kiderült, hogy az a combja volt-, bátyus, te teljesen megőrültél- vihogtam.
- Lia!- mondta Zayn, mire felkaptam a tekintetem és a hang irányába kezdtem tapogatni. Ekkor beleütközött valamibe a kezem. Pontosabban egy lábba. Még pontosabban egy baba lábba.
- Itt van Cassy, tessék!- adta a kezembe, mire én megkönnyeztem és Cassyért nyúltam, csak éppen rossz irányba, mert a fiúk direkt szórakozni akartak velem, és amíg én itt meghatódtam, Zayn szépen átsétált a másik oldalra, így megint Loui hülye műanyag répájához értem hozzá.
   Vihogtak egy sort, majd Zaynii baba (heh.. ezt nem hagyhattam ki :DD- szerk. megj.) odaadta a kezembe a kislányom. Agyon puszilgattam, ő pedig rendesen göcögött.
   Az orvos sétált be a szobába.
- Elvégeztem a teszteket, ami kimutatta, hogy Miss Wish, hamarabb visszanyerheti emlékezetét, mint gondoltuk, valamint a vaksága is csak ideiglenes.
- Öm… doktor úr! Mindenre emlékszem, csak a látásom rossz!- nevettem kínosan.
- Hű… maga aztán nyugodt egy lány! Ilyen könnyedén viseli, hogy semmit se lát! Na, de azért árulja el Mr. Styles, mit művelt a mennyasszonyával, hogy ilyen gyorsan visszanyerte az emlékezetét, ez teljesen képtelenség!- pislogott. Dr. Lucky.
- Tudja Doki, néha a szerelem a legjobb orvosság!- karolta át Dr. Lucky vállát Louis, amit természetesen csak később mesélt el nekem Harry.
5 órával később…
- Most hány óra van Harry?- kérdeztem.
- Mindjárt ebéd idő, szóval már hozzák is az ebéded!- mondta, majd megköszönte a tálcát és elkezdett etetni, mert ragaszkodott hozzá.
- Harry, attól még, hogy nem látok, tudok egyedül enni, főleg sült krumplit, ami mellesleg pocsék!- vágtam egy fintort vigyorgás közben.
- De meg kell enned! Ráadásul még petrezselymet is szórtak ré, hogy egészséges legyen!
- De akkor is, blee… ez undorító- köptem ki a levest, tudom, hogy nem illik, de valami iszonyat undorító volt.
- Kicsim, legalább három kanállal!- mondta.
- Várj!- mondtam, majd elordítottam magam, hogy:- LIAM!- mire ő nyomba ott termett. Egy nővér futott be az ajtón, majd miután megnyugtattuk, hogy minden rendben, távozott, de előtte alapos lecseszést kaptam, hogy a kórházban tilos ordítozni.
- Most mondd meg! Harry meg akar etetni KANÁLLAL!. sipítottam, mire Liam sikított egyet lányosan, majd kiverte Harry kezéből a kanalat.
- Ezt muszáj volt?- kérdezte durcásan Haroldkám.
- Igen!- bólogattam vigyorogva-, nem fogok ebből az undormányból enni!
   Liam és Harry felröhögtek, majd hazaküldtem Harryt, hogy egy kicsit pihenjen, mert már elég régen aludt. Nem hallgatott rám, ezért helyet szorítottam neki magam mellett. Szorosan magához ölelt, majd úgy aludtunk el.
- Uram! Tilos felfeküdni, a beteg ágyára!- ébresztgette Harryt az egyik nővér, minek árán sikeresen engem is felkeltett.
- Van lánya?- kérdezi Harry, mire a nő azt válaszolja, hogy igen-, akkor adok egy aláírást neki, meg a többiek is, akkor maradhatok?- kérdezi vigyorogva.
- Kérem!- szálltam bele én is, csak épp a másik irányba néztem. Jól van na, röhögj ki, de még új nekem ez a vakosdi.
- Rendben! Amíg a kisasszony itt tartózkodik, úgy is én vagyok a nővére- mondta, majd távozott.
   Harry ismét szorosan magához ölelt és úgy aludtunk el…

Hehehe!! :)

Szióka!! :)
Nos, ismét nem résszel jelentkezem, hanem az új blogommal kapcsolatban... mivel a másik ötlet nem tetszett, és jobb ötlet jutott az eszembe, ezért megváltoztattam az egészet, hiszen úgy is csak az első fejezet volt még meg...
Szóval, most csak ezt akartam mondani... de az megmarad, hogy Cassy 17 éves és nem igazán rajong az 1D-ért, főleg egy bizonyos tag iránt nem táplál érzelmeket, mert beképzeltnke tartja az összeset, na mind1, csak ezt akartam közölni... és a továbbiakban is felhívom a figyelmeteket az oldalt lévő szavazásra, és köszönöm, a már meglévő 6 szavazatot!!! :) Pussz :*

Sajnálom... :'(

Sziasztok! :))
Elképesztőn, és tényleg de nagyon-de nagyon sajnálom, de nem tudok részt hozni...
Teljesen elegem van abból, hogy mindig megmondom nektek, hogy mikor lesz új rész, miközben egész délután azon szenvedek, hogy megírjam, sajnálatos módon, az előre megírt részeim már rég elfogytak, és mostanában észrevettem, hogy eléggé összecsapott munkákat adok le nektek :'((
   Úgy döntöttem, hogy ezentúl két- három naponta hozom a részeket, természetesen csak akkor, ha nem akarjátok, hogy bezárjam a blogot... ha titeket már nem érdekel, a blog légyszi írjátok meg komiba.. köszi...
Másodszor pedig szeretném indokolni a szabály változást... szóval, mivel nyár van, ezért nem szeretném az egész napomat gép előtt tölteni, azért, hogy egy értelmes munkát adjak le... aztán pedig ma is alig ültem gépnél, tegnap pedig túl sokat, ezért hiába van nyár, gépkorlátozást kaptam, mert anyu nem szeretné, hogy egész nap gép előtt üljek... Köszönöm megértéseteket---
Sajnálom, hogy csalódnotok kellett bennem, de ez más túl sok volt (a szememnek)... :((
PS: Holnap- vagy holnap után BIZTOSAN lesz új rész... valamint, ha kérdésetek van, nyugodtan írjatok hozzászólást, vagy írjatok az e-mail címemre (vanessby@freemail.hu)... még egyszer bocsi.. :(