2. Évad //4. Fejezet// Szeretem!

Sziasztok! Bocsi a sok késésért, de tegnap ment haza az unokatesóm, este és ma délelőtt sikerült is megírnom az új részt, azonban, csak az előbb jött vissza a net, így most tudom felrakni!! Köszönöm a türelmeteket... várható rész, holnap után.. nem ígérem, de lehetséges... Puszi... Remélem tetszeni fog. :)

2. évad / 4. fejezet

1 héttel később…
   Ma végre kiengednek a kórházból. Harry türelmesen minden éjszaka is maradt mellettem, míg Cassyre, felváltva vigyáztak, anyuk, Elék és Danék… nem is tudom, hogyan háláljam meg nekik. Mert, Cassy nem egy kisangyal… inkább egy kis ördög bújt belé. A szemét és a bongyor haját Harrytől örökölte, míg az alakját és arcformáját tőlem… belsőleg, pedig mind a kettőnk ördögségéből jutott neki.
   Cassy is minden nap meglátogatott a kórházba. Úgy hiányzik, hogy nem láthatom.
- Szerelmem, most ugye nappal van?- kérdeztem Harrytől.
- Igen kicsim, mindjárt kiadják a papírokat, és akkor már mehetünk is haza!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Végre! Ez volt életem legrosszabb karácsonya… és még azt hittem, hogy Jhonny jó szándékból írt!- mondtam lehajtott fejjel.
- Hogy jön ide Jhonny?- kérdezi Harry. Upsz… még mindig nem tudják, hogy ki lőtt rám.
- Hát, az úgy volt…
- Lia, mond már!- idegeskedett.
- Jhonny volt az, aki fejbe lőtt!- mondtam, majd egy könnycsepp gurult végig arcomon, majd még egy, és még egy. Így tört rám újból a sírás és most akadtam ki teljesen.
- Harry, nem látok! Érted? Nem látok Jhonny miatt! Megvakultam!- zokogtam.
- Kicsim, nyugi, minden rendben lesz. Két hét múlva újra látni fogsz- nyugtatott, több- kevesebb sikerrel. Egyébként két hét múlva műtik meg a szemem, ami sok kockázatot vállal, mert ugye, nem valami gyorsan gyógyul be a seb a fejemen. Az is kész csoda, hogy már most haza engednek!
- És mi van, ha nem fogok látni? Vagy ha rosszul sikerül a műtét, és örökké vak maradok, esetleg egy komplikáció miatt meghalok?- kérdeztem, mire Harry szorosan magához ölelt.
- Ilyenre ne is gondolj!- mondta, majd éreztem, hogy neki is folyni kezdtek a könnyek az arcán.
   Pár perc múlva, már teljesen nyugodtan ültünk az ágyamon, amikor Dr. Lucky jöhetett be a terembe.
- Hogy érzi magát, Miss Wish?- kérdezte.
- Köszönöm, már nagyon jól, azt leszámítva, hogy nem látok semmit!- mondtam.
- Higgye el, két hét múlva fog!- mondta-, Mr. Styles itt írja alá és már mehetnek is, a recepción Lia kap majd egy vakvezető botot, amivel sikeresen közlekedhet, valamint kíméljék a stressztől!- magyarázta.
- Köszönjük- mondta Harry, majd aláfirkantotta a papírt, belém karolt és már mehettünk is.
   Lassan haladtunk le a lépcsőn, majd beszálltunk a kocsiba. Mikor hazaértünk, nagy meglepetés várt minket…
4 órával később…
- Még egyszer köszönöm nektek ezt a bulit, örülök, hogy hiányoztam nektek!- vigyorgok, mikor kitapogatom Eleanor kezét, megszorítom, majd megölelem.
- Oh, ez természetes! Kár, hogy nem látsz minket, de hiszek benne, hogy fogsz!- mondta El.
- Én is! Dr. Lucky azt mondta, hogy előbbre hozták az operációt, egy hét múlva már újra látni fogsz- vigyorgott Harry.
- Hát, remélem is!- sóhajtottam.
- Sikerülni fog, hidd el!- mosolygott Danielle-, nekünk sajnos most mennünk kell, a kis Amy már nagyon fáradt!- mondta, majd velük együtt a többiek is távoztak.
   Elmentem, lezuhanyoztam, azonban nem vettem észre, hogy rossz tusfürdőt fogtam meg, így szépen, Harryével mosakodtam meg, ennek köszönhetően, férfi szagom van. Viszont már akkor sem keverhetem össze a sajátommal, az milyen szagú lenne. Blee…
- Hm… de jó illatod van! Látom meg van az első bakid- mosolygott Harry, miközben kiléptem a fürdőszobából és a nyakamba puszilt-, mihez van ma kedved? Egy kis romantika?- huncutkodott, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem-nem, egy hétig még kibírod! Hahó, vak vagyok, és különben is…
- Engem az se érdekelne, ha hiányozna a lábad, vagy süket lennél, én minden hogyan szeretlek- mondta, mire meghatódtam.
- De itt van Cassy is! És most még csak figyelni se tudok rá!- mondtam.
- Cassy alszik- mondta, majd hevesen megcsókolt. Visszacsókoltam, majd arra eszméltem, hogy már az ágyon fekszünk, és Harry a pólómat kezdi el levenni.
- Harry, mondtam, hogy ma ne!
- Nyugi! Nem fogom, ha te nem akarod- mondta, majd folytatta tevékenységét.
- Harry!- szóltam rá, mire elvigyorodott és gyorsan levette rólam a pólóm. Apró puszikkal hintette be felsőtestem, mire magamhoz húztam egy csókra. Épp levette volna a melltartóm (tudjátok az ilyen perverz disznók - itt Harryre célzok – muszáj még a piszim alá is felvennem egyet) mikor megállítottam.
- Mondtam, hogy nem!- vigyorogtam, majd a pólómért nyúltam, de ő gyorsabb volt és felkapta a kezébe-, hol van a pólóm?- kérdeztem idegesen.
- Egy csókért cserébe bármit megkapsz!- mondta, mire közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ő elfordította a fejét és ügyesen csókká formálta a neki szánt puszimat.
   Hamarosan lefeküdtünk aludni.
1 héttel később…
- Figyi barátnőm, minden rendben lesz! Nem lesz baj, újra látni fogsz minket és természetesen a kis Cassyt is- mondta El.
- Köszönöm, olyan jó barátnő vagy!- öleltem meg.
- Hé, és mi?- jött oda hozzám Cher, Missy és Danielle.
- Ti is!- vigyorogtam, majd csoportos ölelésben részesítettem őket.
- Szerelmem készen állsz?- kérdezte Harry.
- Nem igazán, hol van Cassy?
- Itt vagyok anyu!- mondta egy hang, aki éppen a lábamat ölelte. Felkaptam a kezembe, megpörgettem, majd agyon puszilgattam.
- Figyelj kicsim, anyut most megfogják gyógyítani, hogy újra lásson téged jó? Várd meg amíg visszajövök hozzád! Ígérem jövök!- pusziltam meg még egyszer a picike arcát, majd a homlokára is nyomtam egyet. Tőle is kaptam jó párat, majd odaadtam Missynek-, vigyázzatok rá, míg nem vagyok itt!- mutattam rájuk fenyegetően.
- Igen is kapitány!- kapta homlokához a kezét, tisztelgősen Dan, mire mindenki felnevetett, még Danielle is.
   Mindenkitől elköszöntem és utoljára hagytam Harryt.
- Tudd, ha nem jönnék vissza, örökké szeretlek! És puszilgasd meg rengetegszer Cassyt, valamint ne ragadj le nálam ha nem jövök vissza, keress magadnak egy szép, kedves és csinos lányt, aki szeretni fogja Cassyt és téged, majd vedd feleségül és legyetek boldogok!- suttogtam könnyesen Harry fülébe, miközben megöleltem.
- Ilyet ne is mondj!- mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
   Engem betoltak a műtőbe, elaltattak, és utána már nem láttam semmit…
Harry szemszöge:
   Nagyon szíven ütött, amit Lia mondott. Örülök neki, hogy így gondolja, de még is, hogy jutott ilyen az eszébe, hogy nem jön vissza. Nem fog meghalni.
- Nyugi Harry, minden rendben lesz!- mondta Niall, miközben Liától kapott csokiját majszolja.
- Tényleg haver minden ok! Biztos azért vannak bent ilyen sokáig, mert még tökéletesebb lesz a látása!- bíztatott Harry is.
   Mát több rája bent vannak a műtőbe és nagyon rossz előérzetem van. Cassy Cher ölében alszik. Louis répát eszik Zayn idegeskedik, Eleanor és Danielle hazamentek, mert ki kell cserélni Amy és Louis pelenkáját (már, mint a pici Louis pelenkáját). Niall eszik, Laim az óráját nézegeti, Lia szülei elaludtak, míg Nick és Justin türelmesen várnak. Én szét vagyok teljesen esve.
   Hirtelen egy nővér fut ki a műtőből, mire felkapom a fejem, és mint a villám, ott termek mellette.
- Maga Mr. Styles?- kérdezte.
- Igen én vagyok!
- Az operáció sikerült!- mondta mosolyogva, ekkor egy újabb nővér szaladt ki.
- Nicole, gyorsan gyere vissza, komplikációk léptek fel!
   A két nővér visszaszalad, míg én ott ahol vagyok a folyosón összerogyok és csak bámulok magam elé.
   Kér erős ember karol belém és vonszolnak vissza székekhez. A két erős ember, Zayn és Louis. Még mindig csak bámulok magam elé. Fél óra múlva az orvos lép ki rajta, és a képe nagyon el van kenődve.
- Mr. Styles, kérem jöjjön ide!- hajtja le a fejét.
- Mi történt?- lépek mellé.
- Szomorú hírt kell közölnöm!- mondta, mire én lesápadtam, teljesen-, az altatási idő kevés volt a műtésre, emiatt Miss Wish ébredezni kezdett. Mivel a feje közben megmozdult, a szem pedig még nem volt teljesen megműtve, így Lia életét vesztette! Sajnálom- mondta könnyezve.
- Ez nem lehet!- ordítottam, majd a nővéreken és az orvosokon áttörve bementem Liához.
   Ott feküdt sápadtan, az operációt a szeménél befejezték, azonban a gépen nem lehetett hallani a szokásos pittyegést, hogy él. folyóként folytak le arcomon a könnyek, miközben egyre szorosabban fogtam Lia kezét. Nem lehet, hogy meghalt. Képtelen vagyok felfogni.
Ez lehetetlen, pont ő, aki olyan erős, és aki már olyan sok mindent kibírt? Miért pont őt kellett elvenni, miért nem engem? És szeretem.
- Szeretem!- ordítottam-, szeretlek Lia! Örökké! Sajnálom, de képtelen leszek új lányt keresni magamnak, ahogy te kérted. Élni is csak a lányunk miatt fogok!- sírtam.
Ekkor…