2. ÉVAD //5. fejezet// Soha!

Sziasztok, meghoztam az új részt, szerintem unalmas lett... de majd ti eldöntitek... Jelentős szerepe lesz a történetben Felicitynek, valamint a későbbiekből elárulom azt is, hogy úgy tervezem Caroline Flacknek is... Nos, a következő rész nem tudom, mikor lesz, mert ma megyek a barátnőmhöz, azért is siettem evvel annyira, holnap vásárolni megyünk, és megkapom az SzJG 7. részét, ami nem egy vékony könyv, és azt fogom olvasni, általában két nap alatt kiolvasok egy vastag könyvet, de van olyan, amikor egy nap is elég rá... Majd meglátjuk... Még jelzek, mielőtt részt hoznék...


2. évad / 5. fejezet- Soha!

    Ekkor beléptek az orvosok.
- Elnézést, Mr. Styles, de távoznia kell! Nem maradhat ide benn!- mondta Dr. Lucky.
- El nem mozdulok mellőle! Tudom, hogy életbe van!- zokogok.
- Látja világítani a gépeket, vagy hallja csipogni? Egy kórházban mindig csipog!- mondta szemrehányóan. Hirtelen nem ismertem rá Dr. Luckyra. Ő nem volt ilyen. Mindig kedvesen fogadott és mindig mellém állt. Gondolom megviselte, hogy az ő keze alatt halt meg a szerelmem. De nem halhatott meg, ő erős lány! A lánya Cassy, mi lesz vele, ha már nem jön vissza hozzá az édesanyja? Itt leszek neki én, de egy anya pótolhatatlan. És képtelen lennék arra, amit Lia mondott. Őt szerettem, és szeretni is fogom mindig. Cassynek nem lesz új édesanyja. Ő neki Lia marad, mert életbe van, tudom.
- Lia, szerelmem…- motyogom, mire két erős ember elráncigál tőle. Próbálom kiszabadítani magam, de ők nem engedik.
- Sajnos Harry herceg, a szerelmed a hullaházba vár, ott még elbúcsúzhatsz tőle!- mondta az egyik őr.
- Lia még él, nem halhatott meg!- ordítom, mire a kint lévő többi bandatag felkapja a fejét és egyből könnybe lábad a szemük és odafutnak.
- Lia meghalt?- zokog Louis. Természetes, hisz a mostoha bátyja.
- Figyeljetek törpék, rátok most nincs időn, a barátnőtök meghalt, sajnáljuk, részvétel, blablabla…
   Mikor a két őr elenged és távoznak a folyosóról, a fiúkkal egyszerre törünk be újra a műtőbe. Az orvosok hitetlenkedve néznek ránk, míg mi odafutunk Liához és körbeálljuk.
   Én megfogom a kezét, és zokogok, a többiek csak sírva (Louis, Niall), könnyezve (Zayn, Liam) nézik, és beszélnek hozzá.
- Srácok, énekeljünk neki egy búcsúdalt!- veti fel az ötletet Niall.
- Remek ötlet- mondom, majd elkezdem énekelni a Moments című számunkat, tudom, hoyg imádja, épp ezért is kezdem el ezt. Miután az első sort elénekeltem, átadom Liamnak a hangot. Végig énekeljük az egész számot, néha bele  zokogunk, én végig a kezét szorítom.
- Lia, ne hagyj itt! Gondolj rám! Nem is, hanem a lányodra Cassyre, őt nem hagyhatod itt!- suttogom a fülébe, miután végeztünk a dallal. Feje fölé hajolok. Homlokom az övének támasztom, majd néhány könnycsepp folyik az arcára. Megcsókolom, majd megszorítom a kezét. Ekkor a gépeken a fények felgyúlnak, és visszatér aszokásos csipogás. Újra verni kezd Lia szíve, valamint a hasa is fel-le emelkedik, ami azt jelenti, hogy ismét lélegzik. Örömömben még egyszer megcsókolom.
- Tudtam, hogy élsz- sígom utoljára a fülébe, majd az orvosok felé nézek-, mondtam, hogy erős lány! A halálból tért vissza!- mondtam, majd visszafordítottam a fejem Liához. Dr. Lucky dadogását hallottam, miközben arról beszélnek körülötte a nővérek, hogy mi csoda folytán történhetett ez, mire Louis mosolyogva csak ennyit válaszol:
- Szerelem… a szerelem mindent legyőz!
   Küldtem felé egy hálás mosolyt, mire ő csak megrántotta a vállát.
   Az orvosok kiküldtek minket, és folytatták az operációt, amit nehezen értettem meg, hisz még csak most tért vissza, de mind egy a lényeg, hogy él.. Mosolyogva mentünk ki a műtőből, mire mindenki kíváncsian nézett ránk, és lefagytak egy pillanatra, hogy min mosolygunk. Leültünk a székekre, és továbbra is magunk elé nézve vigyorogtunk.
- Bökjétek már ki, hogy mi van Liával!- förmedt ránk egyszerre Danielle, Eleanor és Missy, majd egymásra néztek és elnevették magukat.
- Hát, Lia visszatért a halálból!- mondta Niall, mire mindenkitől kapott egy értetlen pillantást, kivéve tőlünk, akik benn voltak.
- Az hogy lehet?- kérdezte Eleanor, mire Louis odasétált hozzá és fél kézzel átkarolta a vállát.
- Tudod kicsim, a szerelem mindent legyőz!- vigyorgott, mire El elnevette magát és megcsókolták egymást.
- A lányom él?- kapta fel a fejét Lia édesanyja.
- Igen, de folytatták rajta a műtétet!- mondtam.
   Mindenki örült, a jó hírnek. Cassy a nagymamája ölében (aki nem rég érkezett meg) öklében aludt. Lementem a büfébe, hogy igyak egy forrócsokit.
   Miközben a folyosón sétálgattam, az összes kórterembe belestem, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg, éppen egy magazint olvasott. Bekopogtam, mire felkapta a fejét. Most már biztos voltam benne, hogy ki ő:
- Harry?- döbbent le-, te mit keresel itt?- kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném!- mosolyogtam. Régóta nem találkoztam Felicityvel, a volt barátnőmmel, de midenhonnán megismerném.
- Hát, autóbalesetem volt. Rövid amnéziám volt, de már minden visszatért- mesélte, én pedig leültem az ott lévő vendégeknek szolgáló fotelra-, és te mi járatban?- kérdezte.
- A barátnőm, aki pár hete megvakult, most volt a műtétje! Visszatért a halálból, és mielőtt megkérdeznéd, hogyan, Louist idézem: „ A szerelem mindent legyőz!”- mondtam és hozzá még Louis arcot és vágtam, majd eljátszottam mellé, hogy egy répát rágcsálok, mire Felicity elnevette magát.
- Sajnálom, remélem sikerül a műtétje. Az én barátom is majdnem ott maradt az autóbaleset miatt. Ugye bár csúsztak az utak, mi pedig egy éles kanyarban beledőltünk az árokba, erre rásegített még az is, hogy erdős rész volt, és egy vaddisznó is rongálni kezdte az autót, és a barátomat meg is sevezte. Az oldalába fúródott egy éles vas- húzta el a száját-, de már minden renben- hagyta el a száját egy megkönnyebbült sóhaj. Ekkor láttam meg, hogy a szembelévő fotelból Felicity anyukája mosolyogva figyel minket.
- Csókolom Mrs. Skinner! Milyen régen láttam- köszönök.
- Harry, mondtam már, hoogy tegezz!- mosolygott-, ki jönnél velem egy pillanatra?
   Felállok és kisétálok után. Az ajtót becsukom magam után, majd megállok vele szemben.
- Nézd Harry! Felicity tudja csak úgy, hogy a barátja jól van! Igazából már csak a gépektartják életbe, az elején Felicityvel is ez volt… 2 és fél hónapig kómában volt, aztán felébredt, de már több, mint 5 hónapja itt van, mert folyamatosan találnak valamit a vizsgálataiban- sóhajtja-, a barátja, Matt már több, mint 5 hónapja van kómában. Az orvosok azon gondolkoznak, hogy le kapcsolják-e. Mi nem engedjük, viszont a szülei olyanok, hogy őket aztán nem érdekli- mondja, majd egy-két könnycsepp folyik le arcán-, örülnék neki Harry, hogy, ha többször is, amikkor van időd, hisz tudom, hoyg a hírességeknek nem könnyű napjaik vannak, akkor látogasd meg Felicityt. Nagyon jó barátok voltatok az után is, hogy szakítottatok. Hidd el, ez sokat seegít neki a felépülésbe, mert amikor amnéziás lett, az összes barátja elhagyta.
- Értem, higgye, vagyis hidd el, itt leszek mellette, amikor csak tudok- mondtam, majd visszamentünk Felicityhez.
- Hallottam Harry, hogy apa lettél, na és mit szólsz a picihez, hogy hívják?- kérdezte a lány.
- Hát, már nem is olyan pici, két éves és egy kész ördög fióka. A neve Cassy, Cassidy Styles!
- Ó, úgy látszik az apjára ütött, hisz te is kis ördög voltál mindig is!- nevetett, mire án is elmosolyodtam.
- Sajnálom, de nekem most mennem kell, holnap még bejövök hozzád, és beszélgetünk!- mondtam mosolyogva, majd felálltam és elindultam ki.
- Harold! Már nem is köszönsz el tőlem úgy, ahogy szoktunk?- mosolygott, mire én felnevettem, megfordultam és visszamentem hozzá. Sajátos köszönésünk volt. Lepacsiztunk, majd összeütöttük két oldalunkat. Nevetve végig csináltuk az egészet, majd tényleg elköszöntem.
   Kiléptem a kórteremből, a hűvös folyosóra, ahol az összes gyógyszer szaga keveredett, a tisztítóéval. Lesétáltam a büfébe és megvettem, amiért indultam: Forró csoki.
   Amikor visszafelé mentem, még beintettem Felicitynek, majd felmentem a többiekhez.
- Ilyen hosszú volt a sor az autómatánál?- röhögött Zayn.
- Nem, csak Felicity kórházban van, már több, mint 5 hónapja, és bementem hozzá egyet beszélgetni, Liáról tudni valamit?- kérdeztem.
- Ki az a Felicity? Nem, még senki nem jött ki, és senki nem ment be!- mondta Niall.
- A volt-volt barátnőm- mondtam, majd leültem egy fotelba és várakoztam. Csak vártam- vártam és csak vártam. Több óra várakozás után (kb. 3 óra) kilépett Dr. Lucky. Az arca semmit se tükrözött azonnal felálltam és odamentem hozzá.
- Mr. Styles!- kezdte-, a műtét sikeres volt…- mondta, mire a többiek száját egy jól eső, megkönnyebbülő sóhaj hagyta el, de én tudtam, hogy itt még nincs vége-, de Miss Wisht, kómába kellett helyeznünk, mivel ugyebár komplikáció volt- mondta.
- Mi csoda? És meddig lesz kómában?- kérdeztem.
- Az a szervezetén múlik. Akkor ébred fel, amikor felébred, ez rajta műlik, hogy milyen könnyen…
- Oké-oké értem, de körülbelült se tud mondtani?- néztem rá idegesen.
- Annyit mondthatok hogy 3-4 hónap után lekapcsoljuk a gépről!- mondta, majd ott hagyott a kétségeimmel. Minden járt a fejembe. Nem, ő fel fog ébredni, ráadásul még 3 hónap előtt. Nem engedem, hogy lekapcsolják. Soha.
   Liát kitolták a műtőből, majd egy szabad kórterembe helyezték el. Elképesztően rossz látvány volt, hogy nem beszél, nincs nyitva a szeme, és még csak meg se mozdul. Ezeket elnézve, akkor is ő a leggyönyörűbb lány, akivel valaha találkoztam. Barna haja, hullámozan omlott a vállára, míg a vörös ajkai egyre csak kezdték elveszíteni a színűket, szeme csukva volt, így nem láthattam gyönyörűen csillogó szemeit, valamint be volt kötözve a műtét miatt.. A nővérek a műtőben ráadták a kórházi „egyn ruhát” ami, kétség kívül, hiába volt bő, gyönyörű volt benne. Kezén rajta volt a szokásos karszalag, amit ilyenkor kapnak a betegek.
    Lia Elishabeth Wish. És ott volt az ujján a gyűrű. Az eljegyzési gyűrű, amit tőlem kapott.
   A gépek mellette csipogtak, ami azt jelzi, hogy életben van. Ekkor, a többiek is bejöttek Liához, és minden félét meséltek neki. Soha nem hagyhat itt, SOHA.
Lia szemszöge:
   Hol vagyok? Talán a mennyországban? Óriási a fénnyesség, ami a hosszú feketeség ( a vakságom miatt) után, nagyon erős. Ekkor látom meg nagypapát aki felém kezd lépkedni, valamit Micit a cicámat, és nem utolsó sorban, a gyerekkori barátnőmet. De hát ők meghaltak, hogy lehet, még is itt vannak? Zokogást hallok, nagyon messziről, majd suttogást, amit mondja, hogy „Szeretlek!” és Cassyről beszél nekem. A lányomról. Ez lehetetlen. Tényleg meghaltam volna? De hát miért? Úgy tudtam, hogy a szememet műtik meg. Nagypapi megölel, és bezsél valamit, de hirtelen minden eltűnik. Újra a feketeség. Nincs nagypapi, nincs senki, csak hagosabban hallom a zokogást és a suttogást. Ez Harry és érzem, hogy Louis is itt van, a bátyusom, avalmint a többiek. Ekkor egy dalt hallok meg. Moments. Ekkor újra hallom a csipogásokat a gépeken. Visszatértem. A nővérek kiküldik a többieket, míg engem nagyon gyorsan visszaaltatnak.
   Nem tudom, hogy hány óráig műtöttek, de áttoltak egy korterembe. Ezt onnan tudom, hogy írtó erős gyógyszer és tisztító szer szag áramlott a folyosón. Mindent hallottam, de a szemeimet ólom nehezűnek érzetem. Nem tudtam mozdulni, nem tudtam beszélni, és a szememet sem tudtam kinyitni…

Szióó!!

Szióka mindenkinek!! :) Nos, mivel nem ígértem pontosan már az új részt, ezért sajnálom, de nem tudom felrakni, most értem haza és még csak a fele van meg ráadásul a gépkorlátozás miatt, ma már nem tudom felrakni és befejezni.. viszont, esküszöm és ígérem, hogy holnapra tényleg hozom, és még pontos időt is mondok nektek, na milyen kedves vagyok: 13:00-kor fent lesz, ha nem előbb.. :)
Jóccakát nektek! Álmodjatok angyalkákkal! :PP

2. Évad //4. Fejezet// Szeretem!

Sziasztok! Bocsi a sok késésért, de tegnap ment haza az unokatesóm, este és ma délelőtt sikerült is megírnom az új részt, azonban, csak az előbb jött vissza a net, így most tudom felrakni!! Köszönöm a türelmeteket... várható rész, holnap után.. nem ígérem, de lehetséges... Puszi... Remélem tetszeni fog. :)

2. évad / 4. fejezet

1 héttel később…
   Ma végre kiengednek a kórházból. Harry türelmesen minden éjszaka is maradt mellettem, míg Cassyre, felváltva vigyáztak, anyuk, Elék és Danék… nem is tudom, hogyan háláljam meg nekik. Mert, Cassy nem egy kisangyal… inkább egy kis ördög bújt belé. A szemét és a bongyor haját Harrytől örökölte, míg az alakját és arcformáját tőlem… belsőleg, pedig mind a kettőnk ördögségéből jutott neki.
   Cassy is minden nap meglátogatott a kórházba. Úgy hiányzik, hogy nem láthatom.
- Szerelmem, most ugye nappal van?- kérdeztem Harrytől.
- Igen kicsim, mindjárt kiadják a papírokat, és akkor már mehetünk is haza!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Végre! Ez volt életem legrosszabb karácsonya… és még azt hittem, hogy Jhonny jó szándékból írt!- mondtam lehajtott fejjel.
- Hogy jön ide Jhonny?- kérdezi Harry. Upsz… még mindig nem tudják, hogy ki lőtt rám.
- Hát, az úgy volt…
- Lia, mond már!- idegeskedett.
- Jhonny volt az, aki fejbe lőtt!- mondtam, majd egy könnycsepp gurult végig arcomon, majd még egy, és még egy. Így tört rám újból a sírás és most akadtam ki teljesen.
- Harry, nem látok! Érted? Nem látok Jhonny miatt! Megvakultam!- zokogtam.
- Kicsim, nyugi, minden rendben lesz. Két hét múlva újra látni fogsz- nyugtatott, több- kevesebb sikerrel. Egyébként két hét múlva műtik meg a szemem, ami sok kockázatot vállal, mert ugye, nem valami gyorsan gyógyul be a seb a fejemen. Az is kész csoda, hogy már most haza engednek!
- És mi van, ha nem fogok látni? Vagy ha rosszul sikerül a műtét, és örökké vak maradok, esetleg egy komplikáció miatt meghalok?- kérdeztem, mire Harry szorosan magához ölelt.
- Ilyenre ne is gondolj!- mondta, majd éreztem, hogy neki is folyni kezdtek a könnyek az arcán.
   Pár perc múlva, már teljesen nyugodtan ültünk az ágyamon, amikor Dr. Lucky jöhetett be a terembe.
- Hogy érzi magát, Miss Wish?- kérdezte.
- Köszönöm, már nagyon jól, azt leszámítva, hogy nem látok semmit!- mondtam.
- Higgye el, két hét múlva fog!- mondta-, Mr. Styles itt írja alá és már mehetnek is, a recepción Lia kap majd egy vakvezető botot, amivel sikeresen közlekedhet, valamint kíméljék a stressztől!- magyarázta.
- Köszönjük- mondta Harry, majd aláfirkantotta a papírt, belém karolt és már mehettünk is.
   Lassan haladtunk le a lépcsőn, majd beszálltunk a kocsiba. Mikor hazaértünk, nagy meglepetés várt minket…
4 órával később…
- Még egyszer köszönöm nektek ezt a bulit, örülök, hogy hiányoztam nektek!- vigyorgok, mikor kitapogatom Eleanor kezét, megszorítom, majd megölelem.
- Oh, ez természetes! Kár, hogy nem látsz minket, de hiszek benne, hogy fogsz!- mondta El.
- Én is! Dr. Lucky azt mondta, hogy előbbre hozták az operációt, egy hét múlva már újra látni fogsz- vigyorgott Harry.
- Hát, remélem is!- sóhajtottam.
- Sikerülni fog, hidd el!- mosolygott Danielle-, nekünk sajnos most mennünk kell, a kis Amy már nagyon fáradt!- mondta, majd velük együtt a többiek is távoztak.
   Elmentem, lezuhanyoztam, azonban nem vettem észre, hogy rossz tusfürdőt fogtam meg, így szépen, Harryével mosakodtam meg, ennek köszönhetően, férfi szagom van. Viszont már akkor sem keverhetem össze a sajátommal, az milyen szagú lenne. Blee…
- Hm… de jó illatod van! Látom meg van az első bakid- mosolygott Harry, miközben kiléptem a fürdőszobából és a nyakamba puszilt-, mihez van ma kedved? Egy kis romantika?- huncutkodott, mire mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem-nem, egy hétig még kibírod! Hahó, vak vagyok, és különben is…
- Engem az se érdekelne, ha hiányozna a lábad, vagy süket lennél, én minden hogyan szeretlek- mondta, mire meghatódtam.
- De itt van Cassy is! És most még csak figyelni se tudok rá!- mondtam.
- Cassy alszik- mondta, majd hevesen megcsókolt. Visszacsókoltam, majd arra eszméltem, hogy már az ágyon fekszünk, és Harry a pólómat kezdi el levenni.
- Harry, mondtam, hogy ma ne!
- Nyugi! Nem fogom, ha te nem akarod- mondta, majd folytatta tevékenységét.
- Harry!- szóltam rá, mire elvigyorodott és gyorsan levette rólam a pólóm. Apró puszikkal hintette be felsőtestem, mire magamhoz húztam egy csókra. Épp levette volna a melltartóm (tudjátok az ilyen perverz disznók - itt Harryre célzok – muszáj még a piszim alá is felvennem egyet) mikor megállítottam.
- Mondtam, hogy nem!- vigyorogtam, majd a pólómért nyúltam, de ő gyorsabb volt és felkapta a kezébe-, hol van a pólóm?- kérdeztem idegesen.
- Egy csókért cserébe bármit megkapsz!- mondta, mire közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ő elfordította a fejét és ügyesen csókká formálta a neki szánt puszimat.
   Hamarosan lefeküdtünk aludni.
1 héttel később…
- Figyi barátnőm, minden rendben lesz! Nem lesz baj, újra látni fogsz minket és természetesen a kis Cassyt is- mondta El.
- Köszönöm, olyan jó barátnő vagy!- öleltem meg.
- Hé, és mi?- jött oda hozzám Cher, Missy és Danielle.
- Ti is!- vigyorogtam, majd csoportos ölelésben részesítettem őket.
- Szerelmem készen állsz?- kérdezte Harry.
- Nem igazán, hol van Cassy?
- Itt vagyok anyu!- mondta egy hang, aki éppen a lábamat ölelte. Felkaptam a kezembe, megpörgettem, majd agyon puszilgattam.
- Figyelj kicsim, anyut most megfogják gyógyítani, hogy újra lásson téged jó? Várd meg amíg visszajövök hozzád! Ígérem jövök!- pusziltam meg még egyszer a picike arcát, majd a homlokára is nyomtam egyet. Tőle is kaptam jó párat, majd odaadtam Missynek-, vigyázzatok rá, míg nem vagyok itt!- mutattam rájuk fenyegetően.
- Igen is kapitány!- kapta homlokához a kezét, tisztelgősen Dan, mire mindenki felnevetett, még Danielle is.
   Mindenkitől elköszöntem és utoljára hagytam Harryt.
- Tudd, ha nem jönnék vissza, örökké szeretlek! És puszilgasd meg rengetegszer Cassyt, valamint ne ragadj le nálam ha nem jövök vissza, keress magadnak egy szép, kedves és csinos lányt, aki szeretni fogja Cassyt és téged, majd vedd feleségül és legyetek boldogok!- suttogtam könnyesen Harry fülébe, miközben megöleltem.
- Ilyet ne is mondj!- mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
   Engem betoltak a műtőbe, elaltattak, és utána már nem láttam semmit…
Harry szemszöge:
   Nagyon szíven ütött, amit Lia mondott. Örülök neki, hogy így gondolja, de még is, hogy jutott ilyen az eszébe, hogy nem jön vissza. Nem fog meghalni.
- Nyugi Harry, minden rendben lesz!- mondta Niall, miközben Liától kapott csokiját majszolja.
- Tényleg haver minden ok! Biztos azért vannak bent ilyen sokáig, mert még tökéletesebb lesz a látása!- bíztatott Harry is.
   Mát több rája bent vannak a műtőbe és nagyon rossz előérzetem van. Cassy Cher ölében alszik. Louis répát eszik Zayn idegeskedik, Eleanor és Danielle hazamentek, mert ki kell cserélni Amy és Louis pelenkáját (már, mint a pici Louis pelenkáját). Niall eszik, Laim az óráját nézegeti, Lia szülei elaludtak, míg Nick és Justin türelmesen várnak. Én szét vagyok teljesen esve.
   Hirtelen egy nővér fut ki a műtőből, mire felkapom a fejem, és mint a villám, ott termek mellette.
- Maga Mr. Styles?- kérdezte.
- Igen én vagyok!
- Az operáció sikerült!- mondta mosolyogva, ekkor egy újabb nővér szaladt ki.
- Nicole, gyorsan gyere vissza, komplikációk léptek fel!
   A két nővér visszaszalad, míg én ott ahol vagyok a folyosón összerogyok és csak bámulok magam elé.
   Kér erős ember karol belém és vonszolnak vissza székekhez. A két erős ember, Zayn és Louis. Még mindig csak bámulok magam elé. Fél óra múlva az orvos lép ki rajta, és a képe nagyon el van kenődve.
- Mr. Styles, kérem jöjjön ide!- hajtja le a fejét.
- Mi történt?- lépek mellé.
- Szomorú hírt kell közölnöm!- mondta, mire én lesápadtam, teljesen-, az altatási idő kevés volt a műtésre, emiatt Miss Wish ébredezni kezdett. Mivel a feje közben megmozdult, a szem pedig még nem volt teljesen megműtve, így Lia életét vesztette! Sajnálom- mondta könnyezve.
- Ez nem lehet!- ordítottam, majd a nővéreken és az orvosokon áttörve bementem Liához.
   Ott feküdt sápadtan, az operációt a szeménél befejezték, azonban a gépen nem lehetett hallani a szokásos pittyegést, hogy él. folyóként folytak le arcomon a könnyek, miközben egyre szorosabban fogtam Lia kezét. Nem lehet, hogy meghalt. Képtelen vagyok felfogni.
Ez lehetetlen, pont ő, aki olyan erős, és aki már olyan sok mindent kibírt? Miért pont őt kellett elvenni, miért nem engem? És szeretem.
- Szeretem!- ordítottam-, szeretlek Lia! Örökké! Sajnálom, de képtelen leszek új lányt keresni magamnak, ahogy te kérted. Élni is csak a lányunk miatt fogok!- sírtam.
Ekkor…

...

Sziasztok!!! Sajnálatos módon, ma nem lesz új rész... ://
Ennek oka...
1. Megérkezett az unokatesóm, és olyankor még sem ülhetek végig a gép előtt...
2. Az ujjaim tele vannak vízhólyaggal, a sok írástól, valamint elkezdtem varrni is, és ugye bár az én béna formámhoz méltóan jól megbökdöstem tűvel...
3. A net/gép korlátozásom... az oké, hogy egy órát szánok az írásra, de abból egy felet elvesz, míg én megnézem a fontos dolgaimat, fél óra alatt pedig nem tudom megírni az új részt... (még ezt a kis szöveget is kín szenvedés megírnom, a vízhólyagok miatt ://)
Sajnálom,,, szióka!! Pussz mindenkinek :DD
És nagyon- de nagyon köszönöm, a több mint 5000 látogatót! Imádlak benneteket!! :)

2. évad //3. fejezet// Mr. Styles

Sziasztok! Meghoztam az új részt, tudom, hogy nem emberi időpontban, de így jött össze, ugyan is egész nap nem voltam itthon, de mivel mára ígértem a részt, meghoztam... Viszont, a következő nem tudom mikor lesz, ugyan is holnap keresztelőre megyek, és valószínűleg hajnalig bulizunk, aztán vasárnap pihi és barátnőzés, és hétfőn pedig búcsú lesz a faluban és akkor szintén barátnőzés, valamint a jövőhéten állítólag ideér az uncsitesóm is szóval foggalmam sincs, de majd jelzem!! Ami a részt illeti, nem vagyok megelégedve vele és rövidebb lett, mint a többi, de ma csak ennyire volt időm ebbe a pár órába. :((


A rÉsz::


   Könnyeimmel küszködve rontottam ki a folyosóra, kezemben Cassyvel. A többiek mind megrohamoztak a kérdéseikkel:
- Mi történt? Hol van? Hogy érzi magát? Minden rendben?- bombáztak, majd amikor észre vették könnyes tekintetem, egyszerre kérdezték:- Mi a baj?
- Elvesztette a látását, fogalmam sincs mennyi időre, ráadásul két percre rá, hogy felébredt, az emlékezetét is- lett ismét fátyolos a szemem.
- Ne, ez nem lehet igaz!- kezdett hangos zokogásba Lia édesanyja.
- Minden rendben lesz!- nyugtattam inkább magamat.
   Ekkor az orvos lépett ki, két nővérrel az oldalán, majd magához intett. Sietősen Missy kezébe nyomtam Cassyt, majd odarohantam az orvoshoz.
- Nos, szeretnénk megnyugtatni magát, Mr. Styles. A emlékezetét vesztette, eltarthat napokig, hetekig, vagy akár hónapokig is, míg visszanyeri. Ami pedig a látását illeti. Nem tudjuk, hogy mennyi ideig ne, fog látni. Most pedig…
- Hogy érti azt, hogy nem tudja meddig nem fog újra látni? Milyen orvos maga? És, hogy képzelheti, azt, hogy megnyugodjak? Könyörgöm, karácsony este van, ma kértem meg Lia kezét, ráadásul van egy két éves kislányunk, és maga nem tudja meddig nem fog újra látni?- estem neki a dokinak, mire Louis és Liam, ráadásul még Zayn is odajött hozzám, hogy visszatartsanak.
- Nézze, Mr. Styles- kezdett magyarázkodásba az egyik nővér-, Dr. Lucky, a város, legjobb orvosa, rengeteg diplomát szerzett. Kérjük, nyugodjon meg, és csak utána fáradjon be Miss Wishez- mondta, majd a többiekhez fordult-, maguk is bemehetnek, de egyszerre csak 2-3 és ne terheljék túl, a sok mondandójukkal. Ne kérdezősködjenek, mert nem emlékszik semmire, ráadásul úgy tudja, hogy árva, mert a szülei meghaltak, szóval csak óvatosan, ha valami baj lenne, nyomják meg a nővérhívó gombot- mondta, majd mind a hárman távoztak.
- Köszönjük- mondja Cher.
   Miután kissé megnyugodtam, és biztosítottam a fiúkat, hogy nem megyek Dr. Lucky után beverni a képét, elengedtek és már mentem is Liához. Benyitottam a körterem ajtaján:
- Ki az? Ki van itt? Tudom, hogy van itt valaki!- mondta.
- Én vagyok, Harry!- mondtam.
- Hagyjon békén! Hol van Cassy? A kislányom. Itt akarom tudni magam mellett- mondta hisztérikusan, mire nekem felszaladtak a szemöldökeim.
- Emlékszel Cassyre?- döbbentem le.
- Persze! Ő a lányom, csak emlékszem rá!- mondta teljesen természetesen.
   Ekkor odafutottam hozzá. Örömömben folytak a könnyeim, hogy legalább a lányunkra emlékszik.
- És Cassy apjára emlékszel?- kérdeztem.
- Ne… valami Ha, valami Ha nevű Ha… Harry! Aha, Harry volt az apja, de ő nem tudom hol van!- mondta, mire fölé hajoltam és megcsókoltam. Nem tolt el magától, hanem viszonozta.
   Hevesen csókolóztunk, ezt pedig az szakította félbe, hogy 5 ismerős arc rontott be a kórterembe. Pontosabban azaz öt ismerős arc, az én öt idióta barátom, Louis, Zayn, Liam és Niall. Röhögve kérdezték:
- Megzavartunk valamit?- kérdezték.
- Áh, dehogy!- vágtam rá.
- Most már emlékszem! Te vagy az a Harry!- mondta Lia, mire ráemeltem a tekintetem és elmosolyodtam.
- Tényleg emlékszel?- kérdeztem könnyes szemmel.
- Nem, csak szívatlak!- röhögött fel idétlenül, mire szomorúan lehajtottam a fejem. Lia kitapogatta, hogy hol van, majd az államnál fogva felemelt.
- Persze, hogy emlékszem, habár nem látlak, tudom, hogy valami csoda folytán, még is a gyönyörű zöld szemeidbe nézek!- vigyorgott, mire elmosolyodtam.
Lia szemszöge:
- Srácok, hol vagytok? Gyertek közelebb!- hadonásztam a levegőbe, majd egy igen érdekes dologra tapintottam rá. Hosszú volt, és sima.
- Na mi ez?- kérdezte vigyorogva Louis. Ha talán nem ő kérdezte volna, mást vágtam volna rá.
- Lou, ez egy répa!- mondtam unottam, majd kivettem a kezéből, és beleharaptam. Ami egyébként rosszul sült ki, ugyan is mű répa volt. Még mindig fáj a fogam. A fiúk csak jót derültek rajtam.
- Azt hittem mást fogsz mondani!- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Hülye, te perverz disznó! csaptam rá a vállára, később kiderült, hogy az a combja volt-, bátyus, te teljesen megőrültél- vihogtam.
- Lia!- mondta Zayn, mire felkaptam a tekintetem és a hang irányába kezdtem tapogatni. Ekkor beleütközött valamibe a kezem. Pontosabban egy lábba. Még pontosabban egy baba lábba.
- Itt van Cassy, tessék!- adta a kezembe, mire én megkönnyeztem és Cassyért nyúltam, csak éppen rossz irányba, mert a fiúk direkt szórakozni akartak velem, és amíg én itt meghatódtam, Zayn szépen átsétált a másik oldalra, így megint Loui hülye műanyag répájához értem hozzá.
   Vihogtak egy sort, majd Zaynii baba (heh.. ezt nem hagyhattam ki :DD- szerk. megj.) odaadta a kezembe a kislányom. Agyon puszilgattam, ő pedig rendesen göcögött.
   Az orvos sétált be a szobába.
- Elvégeztem a teszteket, ami kimutatta, hogy Miss Wish, hamarabb visszanyerheti emlékezetét, mint gondoltuk, valamint a vaksága is csak ideiglenes.
- Öm… doktor úr! Mindenre emlékszem, csak a látásom rossz!- nevettem kínosan.
- Hű… maga aztán nyugodt egy lány! Ilyen könnyedén viseli, hogy semmit se lát! Na, de azért árulja el Mr. Styles, mit művelt a mennyasszonyával, hogy ilyen gyorsan visszanyerte az emlékezetét, ez teljesen képtelenség!- pislogott. Dr. Lucky.
- Tudja Doki, néha a szerelem a legjobb orvosság!- karolta át Dr. Lucky vállát Louis, amit természetesen csak később mesélt el nekem Harry.
5 órával később…
- Most hány óra van Harry?- kérdeztem.
- Mindjárt ebéd idő, szóval már hozzák is az ebéded!- mondta, majd megköszönte a tálcát és elkezdett etetni, mert ragaszkodott hozzá.
- Harry, attól még, hogy nem látok, tudok egyedül enni, főleg sült krumplit, ami mellesleg pocsék!- vágtam egy fintort vigyorgás közben.
- De meg kell enned! Ráadásul még petrezselymet is szórtak ré, hogy egészséges legyen!
- De akkor is, blee… ez undorító- köptem ki a levest, tudom, hogy nem illik, de valami iszonyat undorító volt.
- Kicsim, legalább három kanállal!- mondta.
- Várj!- mondtam, majd elordítottam magam, hogy:- LIAM!- mire ő nyomba ott termett. Egy nővér futott be az ajtón, majd miután megnyugtattuk, hogy minden rendben, távozott, de előtte alapos lecseszést kaptam, hogy a kórházban tilos ordítozni.
- Most mondd meg! Harry meg akar etetni KANÁLLAL!. sipítottam, mire Liam sikított egyet lányosan, majd kiverte Harry kezéből a kanalat.
- Ezt muszáj volt?- kérdezte durcásan Haroldkám.
- Igen!- bólogattam vigyorogva-, nem fogok ebből az undormányból enni!
   Liam és Harry felröhögtek, majd hazaküldtem Harryt, hogy egy kicsit pihenjen, mert már elég régen aludt. Nem hallgatott rám, ezért helyet szorítottam neki magam mellett. Szorosan magához ölelt, majd úgy aludtunk el.
- Uram! Tilos felfeküdni, a beteg ágyára!- ébresztgette Harryt az egyik nővér, minek árán sikeresen engem is felkeltett.
- Van lánya?- kérdezi Harry, mire a nő azt válaszolja, hogy igen-, akkor adok egy aláírást neki, meg a többiek is, akkor maradhatok?- kérdezi vigyorogva.
- Kérem!- szálltam bele én is, csak épp a másik irányba néztem. Jól van na, röhögj ki, de még új nekem ez a vakosdi.
- Rendben! Amíg a kisasszony itt tartózkodik, úgy is én vagyok a nővére- mondta, majd távozott.
   Harry ismét szorosan magához ölelt és úgy aludtunk el…

Hehehe!! :)

Szióka!! :)
Nos, ismét nem résszel jelentkezem, hanem az új blogommal kapcsolatban... mivel a másik ötlet nem tetszett, és jobb ötlet jutott az eszembe, ezért megváltoztattam az egészet, hiszen úgy is csak az első fejezet volt még meg...
Szóval, most csak ezt akartam mondani... de az megmarad, hogy Cassy 17 éves és nem igazán rajong az 1D-ért, főleg egy bizonyos tag iránt nem táplál érzelmeket, mert beképzeltnke tartja az összeset, na mind1, csak ezt akartam közölni... és a továbbiakban is felhívom a figyelmeteket az oldalt lévő szavazásra, és köszönöm, a már meglévő 6 szavazatot!!! :) Pussz :*

Sajnálom... :'(

Sziasztok! :))
Elképesztőn, és tényleg de nagyon-de nagyon sajnálom, de nem tudok részt hozni...
Teljesen elegem van abból, hogy mindig megmondom nektek, hogy mikor lesz új rész, miközben egész délután azon szenvedek, hogy megírjam, sajnálatos módon, az előre megírt részeim már rég elfogytak, és mostanában észrevettem, hogy eléggé összecsapott munkákat adok le nektek :'((
   Úgy döntöttem, hogy ezentúl két- három naponta hozom a részeket, természetesen csak akkor, ha nem akarjátok, hogy bezárjam a blogot... ha titeket már nem érdekel, a blog légyszi írjátok meg komiba.. köszi...
Másodszor pedig szeretném indokolni a szabály változást... szóval, mivel nyár van, ezért nem szeretném az egész napomat gép előtt tölteni, azért, hogy egy értelmes munkát adjak le... aztán pedig ma is alig ültem gépnél, tegnap pedig túl sokat, ezért hiába van nyár, gépkorlátozást kaptam, mert anyu nem szeretné, hogy egész nap gép előtt üljek... Köszönöm megértéseteket---
Sajnálom, hogy csalódnotok kellett bennem, de ez más túl sok volt (a szememnek)... :((
PS: Holnap- vagy holnap után BIZTOSAN lesz új rész... valamint, ha kérdésetek van, nyugodtan írjatok hozzászólást, vagy írjatok az e-mail címemre (vanessby@freemail.hu)... még egyszer bocsi.. :(

2. évad //2. fejezet// Nem ismerek Harryt!

Sziasztok! Meghoztam az  új részt!! :) Nem igazán vagyok vele megelégedve, de remélem nektek tetszik, holnap jön a következő!! :) Pusszancs... Köszönöm Cintinek az előző bejegyzéshez a kommentjét, valamint, hogy cukinak tartja a kutyusom... :DD ( a kép nem a történethez kapcsolódik)


2. Évad, 2. fejezet…
***
- Most jelentsük fel, amiért betört a szobánkba?- kérdezi Harry.
- Elnézést, azt hittem, már ébren vannak és csak egy autógrammot szerettem volna kkérni a kislányomnak- mondta szégyenkezve, mire egyből megsajnáltam. Természetes, hisz én is bármit megtennék a kis Cassyért.
- Hát, de ilyen áron? Sajnálom, de…- mondja Harry, mire odahajolok hozzá és a fülébe súgom…
- Gondolj Cassyre, érte nem tennél meg mindent, ő csak a lánya miatt akart egy aláírást!
- Rendben, milyen névre lesz?- kérdezi.
- Lana! Az én gyönyörűséges Lanám.
   Mosolyogva hallgatom a nő áradozását, majd Harry átnyújtja neki a papírt, elköszönünk tőle, majd visszadőlünk az ágyba.
- Olyan aranyos vagy!- nyomok egy puszit a szájára, amit ő ügyesen csókká formál. Mind a ketten belemosolygunk a csókunkba.
- Mit kérsz reggelire?- kérdezi, amikor levegő hiány miatt elválunk egymástól.
- Hm.. eperlekváros zsemlét!- vigyorgok.
- Gondolat olvasó vagyok, hogy tudtam, hogy ezt fogod mondani!- mosolygott rám a legszebb mosolyával.
- Mondtam már, hogy szeretlek?- kérdezem.
- Ma még nem!- vigyorgott. Odasétáltam hozzá, hátulról átöleltem, majd a fülébe súgtam: Szeretlek!, hirtelen szembe fordult velem, majd megcsókolt. Felkapott, majd a két lábammal átöleltem a derekát, karjaimmal a nyakát és folytattuk a csókolózást. Egy pillanatra se váltak el ajkaink, majd felrakott a konyhapultra és ott folytatta a kényeztetést.
   Heves csókolózásunkat a gyomrom korgása zavarta meg, mire mind a ketten felnevettünk. Leugrottam a pultról, majd folytattam a szendvics készítést, amit a drága Harold abbahagyott.
   Jóízűen megreggeliztünk, majd összepakoltuk a cuccainkat és elhagytuk a szállodát. Utunk egyenesen Elékhez vezetett. Becsöngettünk, mire Louis nyitott ajtót, kezében Cassyvel és a kicsi Louival. Mosolyogva nyomtam egy puszit bátyám arcára, majd a keresztfiaméra, és kivette, Louis kezéből Cassyt. Sok-sok puszit adtam neki, amit élvezett is, mert folyamatosan nevetett. Ezután Harry is agyon puszilgatta, sőt még játszott is vele. Bementünk a házba, ahol Eleanor sürgött-forgott a konyhában. Összeszedtük Cassy cuccait, elköszöntünk a többiektől és hazaindultunk.
***
- Harry! Ugye a bilibe pisilt Cassy?- kérdezem.
- Nem, még nem pisilt!- mondja. Odasétálok a fürdőhöz, ahol meglátom meztelenül Casst.
- A francokat nem pisilt, ott a tócsa! És miért van meztelenül? Még megfázik!- kérdezem.
- Hogy az a… Cassy, kicsim miért nem tudsz a bilibe pisilni?- kérdezi Harry.
- Apa, vicces!- nevet Cassy, mire én is elmosolyodok.
   Felöltöztettem Cassyt. Harryvel répa bácsi meséit nézték, míg én megterítettem az asztalon és felvágtam a sütiket. Harry időközben behozta a karácsonyfát, amit Cassyvel díszítettünk fel.  Gyönyörű ezüst-kék színben pompázott. A fa tetejére a díszt Cassy rakta fel, úgy, hogy Harry és én felemeltük, míg a fényképező gép időzítve volt, ezért megtudtuk örökíteni.
   A fa alá beraktuk az ajándékokat, majd csengettek is. Mindenki egyszerre érkezett meg. Köszöntünk nekik, majd leültünk az asztalhoz, mivel vacsorára voltak hivatalosak. Odakint elkezdett esni a hó és már volt úgy jócskán bokáig érő.
   Nem kellett félnem attól, hogy marad kaja, hiszen itt volt Niall. Minden elfogyott.
***
- Köszi kejesztanyu!- mondja Cassy Eleanornak, akitől egy aranyos plüsskutyát kapott. Elmosolyodtam.
   Mindenki odaadta mindenkinek a neki szánt ajándékát, majd körbeültük a kandallót és közben forró csokit szürcsölgettünk. Időközben a anyuék és Harry szülei is elmentek és már csak a fiatalok maradtak. Mivel mindenki nálunk alszik és a kicsik már nagyon fáradtak voltak, ezért lefektettük őket aludni.
   Vissza sétáltunk a többiekhez, majd elkezdtünk az élet nagy dolgairól beszélni. Például a Tescós nagy kék táskára még az van írva, hogy nagy zöld táska? és ehhez hasonló kérdések cikáztak mindenki fejében. Sokat nevettünk Louis viccein, valamint mosolyogva figyeltük a többiek cikis kalandjait.
- De most komolyan! Elmentünk síelni és nem tudtam megállni, így legurultam a hatalmas dombon!- mondja Louis, közben a fenekét vakargatja, hogy jelezze arra esett rá.
- Az egy hegy volt!- mondja harmadszorra Zayn, mire mindenki felnevet.
- Lia, te is mesélj valamit!- mondja Niall.
- Hát nem is tudom mit! Kis koromban eléggé kövré csaj voltam és leültem a buszon egy öreg néni mellé. Beszélni akartam hozzá, de mikor oldalra fordultam, sehol se láttam. Viszont meghallottam a jajgatását, ami a földről jött… sajnos akkora hévvel vágodtam le mellé, hogy a hájammal lelöktem a másik oldalt- nevettem. A többiek könnyesre röhögték magukat.
- Te kövér voltál? És hogy lettél ilyen szuper modell alkat?- kérdezi Harry.
- Elhagytam és sokat sportoltam!- húztam ki magam. Ekkor Niall jött ki a konyhából.
- Lia ezt hova dobhatom? A kuka tele van!- mutat fel egy csokis szalvétát.
- Ó, hogy a…- mondom, majd felállok-, mindjárt jövök, kiviszem a szemetet!- mondom unottan. Kezembe kapom a zsákot és elindulok vele ki.
   Éppen visszafelé tartok, amikor lépteket hallok meg magam mögül. Hátra fordulok és Jhonnyt pillantom meg.
- Szia Jhonny! Későn jöttél! Már minden elfogyott, de még van egy kis süti- mosolygok. Valami furcsa rajta-, gyere, bemutatlak a többieknek! Régen láttalak, sokat változtál!- vigyorgok, majd közeledni kezdek felé.
- Szia Lia cica! A soha viszont nem látásra!- mondja, majd előkap egy pisztolyt a zsebéből. Hirtelen felsikítok, majd csak egy erős ütést érzek a fejembe. Nyomban összeesek, de már csak azt látom, hogy Jhonny elrohan, a többiek pedig a sikításomra kiszaladnak a házból.
Harry Szemszöge:
   Nagyban beszélgetünk a babákról, amikor sikítást hallunk odakintről, majd egy hangos durranást. Egyből felpattanok, kitépem az ajtót és rohanok ki a házból. Körbenézek és meglátom a földön feküdni Liát. Egyből előtörnek a könnyeim és ráordítok a többiekre:
- Hívjatok Mentőt!- kiabálom, majd Liához szaladok. A fejéből ömlik a vér. Meglőtték.
   Két perccel később már itt vannak a mentősök és mondják, hogy pakoljak neki cuccokat. Liát elviszik én pedig berontok a házba eszeveszett módon dobálom bele a ruhákat és egyéb cuccokat egy bőröndbe, majd kapom fel Cassyt, aki még mindig alszik. A többiek loholnak utánam, Eleanor kezében a kis Louissal Danéban pedig a kis Amy. Mind a kórházba megyünk. Mivel a többiek vezetés képtelennek nyilvánítottak, ezért én hátul ülök Cassyvel. Cassy eszeveszett módon sír. Érzi, hogy valami van az anyukájával. Sikeresen lecsitítom, majd rohanunk be a korházba.
2 órával később…
   Több mint két órája hozták be a kórházba, és még semmi hír. Egy szemhunyásnyit sem alszok, pedig nem sokára hajnalodik. Kezemben Cassy éppen az igazak álmát alussza, habár nem a legnyugodtabban. Páran hazamentek szólni Lia szüleinek, akik nem sokkal később meg is érkeztek és nem bírják abba hagyni a sírást én pedig azon gondolkozok, hogy miért minden rossznak velünk kell megtörténnie? Nem tettünk semmi olyat, ami miatt ilyeneket érdemlünk. Nagyon rossz előérzetem van…
4 órával később…
   Hat órája küzdenek az életéért. Hat. Cassyt most a nagypapája fogja, azaz Dave, Lia apja. Lia édesanyja eltudott aludni, míg én még csak pislogni se pislogtam, csak bámultam magam elé. Nem fogom kibírni, ha elveszítem…
- Ki a hozzátartozója Lia Wishnek?- kérdezi a nővér. Immár a kezemben van Cassy, de Dave a fejével felém bök, hogy én menjek oda az orvoshoz.
- Én vagyok! A vőlegénye és a gyermeke apja!- mondom, mire ő egy nagyot sóhajt-, bökje már ki, hogy mi van vele!- küszködök könnyimmel.
- A golyót sikeresen eltávolítottuk, de nem tudjuk, hogy milyen hatással lesz az agyra, valamint a fején lévő szervekre. Megkell várnunk, azt a 2-3 órát, míg felébred, majd utána tudjuk megmondani, hogy mi történt vele- mondja, majd ott hagy. Ekkor Cassy felsír, mire nehezen megnyugtatom. Visszaaludni már nem tud!
- Apa, mi történt anyával?- kérdezi.
- Semmi kicsim, minden rendben lesz!- mondom neki, majd megsimogatom az arcát és nyomok egy puszit a homlokára. Ekkor beérnek a többiek is.
- M történt? Hogy van? Rendbe fog jönni? Sikeres volt az operáció?- bombáztak kérdéseikkel.
- A golyó érte az agyát és egyéb szerveit a fejében, ezért meg kell várni, amíg felébred, hogy megtudjuk, hogy mi történt vele. Lehet, hogy minden rendben lesz vele, de lehet, hogy valami baja lesz. Az operáció sikeres volt, d csak ennyit tudtak mondani- mondtam, majd lehajtottam a fejem. Missy átvette tőlem Cassyt és sétálgatott vele a folyosón.
3 órával később…
   Besietek a kórterembe Cassyvel a kezembe, amikor az orvos mondja, hogy mehetek. Lia ébredezni kezd, majd kinyitja a szemét… a szokásos kék szeme helyébe nagyon sötét barna lépett, de így is gyönyörű volt.
- Lia szerelmem, jól vagy? Nézd, itt van Cassy- mosolygok és megkönnyebbülök.
- Harry, hol van Cassy, egyáltalán hol vagy te? Nem látlak, Harry nem látlak, hol a lányom?- kezd hisztérikus rohamba, mire a nővér bead neki egy nyugtatót.
- A legszebb ruháját adta rá Missy! Nézd, ideültetem melléd, biztos látod!- mondom, majd odasétálok hozzá és a felültetem az ágyra.
- Nem látom! Harry nem látom! És téged se! Ki van itt mellettem?- kezd el eszeveszettül sírni.
- Az orvosok, valaki fejbelőtt téged! Tényleg nem látsz?- kérdezem könnyeimmel küszködve.
- Nem, nem látok! Nem látok semmit, csak nagy feketeséget és néhány szürke foltot.
- Anya, itt vagyok előtted, ölelj meg!- mondja Cassy, mire potyogni kezdenek a könnyeim.
- Gyere ide kicsim, a mami most nem lát téged! Gyere ide!- mondja sírva Lia. Cassy odamászik hozzá és megöleli-, Cassy, kicsim ne sírj! Nem látlak, de szeretlek!- mondja, majd mint akit kicseréltek…-, ki a fenét ölelek? Hogyan kerülök ide? Mi történt? Miért nem látok?- kérdezi.
- Lia! Nem sokára bejönnek a szüleid! Hát a lányodat, Cassyt, őt ölelgeted, meglőttek, valószínűleg elvesztetted a látásod!- mondom.
- Ki beszél! Nekem nincsenek szüleim, se lányom! Nem ismerek semmilyen Cassyt…
- Harry vagyok, a vőlegényed!- mondom sírva.
- Nem ismerek Harryt- sír Lia.

Heló Manók!

Sziasztok! Először is szeretnék bocsánatot kérni tőletek, amiatt, hogy tegnap nem hoztam az új blogommal kapcsolatos leírásokat és az új rész ízelítőjét se... de sajnos egész nap nem voltam itthon, csak délelőtt, de akkor meg még... őszinte leszek, lusta voltam gép elé ülni. A pici szemem fényéről, a kutyusomról Sumákról csináltam képeket, amiket össze is szerkesztettem. Itt vannak. Ezek mind tegnap készültek! Hát nem édes??? Főleg a középső képen... véleményeket kérek!

( ugye milyen photogén???) :XDD




Nos, ami a mai részt illeti... délutánra, vagy este felé várható, pontos időt még nem tudok, mert csak a fele van meg... garantálom, hogy lesz benne izgalom és elárulom, gonosz leszek, húzni fogom az agyatokat... :DD Direkt úgy fejezem be, hogy ne tudjátok meg, hogy mi fog történni... Muhahaha tudom, gonosz vagyok...
 És az új bloggal kapcsolatban...
Gondolkodtam és úgy döntöttem, hogy, ha elkészült a harmadik fejezet is (eddig az első van meg belőle) akkor megnyitom... De azért, hogy addig se kelljen várnotok, hoztam belőle ízelítőt, valamint egy szavazást is rakok ki oldalra.

Szóval, ezt most a csaj szemszögében fogom nektek megírni...


Sziasztok! A nevem Cassy, Cassidy Benson... 13 éves voltam, amikor apám meghalt, egy szörnyű balesetben. Azóta anyámmal, Hannaroseal és nevelő apámmal, Joeval élek együtt, valamint három hű társammal, Lorry, Sumák és Teddy. A három kutyusom, mindegyikőjüket nagyon imádom. Az álmom az, hogy felvegyenek a Londoni táncakadémiára. Jelenleg a szüleimmel és kutyáimmal Londonban élünk. Egy nap éppen úgy telt, mint a szokásos, csak éppen 5 fiú felforgatta. Köztik is csak egy volt az, aki nagyon kiemelkedett... Szokásosan Reggel a Nando's-ban kezdtem. Az a munkahelyem, ahol délelőtt dolgozok, majd átmentem az állatkertbe, és végül pedig mentem bébi csőszködni... de vajon, hogy fognak betérni a épbe a fiúk? És melyik lesz az álom párom? Nos, egyenlőre úgy gondolom, hogy egyik sem, mert beképzelt disznók... főleg ő...


Foggalmam sincs, hogy mi a véleményetek róla, de remélem tetszeni fog... és egy kép a főszereplőről....

-Cassidy (Cassy) Benson- 17 éves átlagos lány... de vajon meddig?

Remélem tetszeni fog a történet, és ne felejtsd el: Ma új rész! És szavazz oldalt!

2. évad //1. fejezet//

Sziasztok! Remélem már vártátok az új részt! Viszont a következő részt nem biztos, hogy tudom holnap hozni, mert ha jó idő lesz, valószínűleg nem leszek itthon!! Egyébként, ha valakit érdekel, hogy mi a fenét csináltam az elmúlt egy hétben, a válaszom egy szóval ennyi: röhögtem. De most komolyan, egy táborba, ahol ráadásul sátorban aludtunk, mi mást lehetne csinálni, most őszintén? Igaz, hogy sportoltunk, de még ott is röhögtünk. Ráadásul olyan jóba lettem olyanokkal, akikkel eddig még csak köszönni se köszöntünk egymásnak, pedig egy suliba jártunk... mér várom, a következő nyarat, hogy ismét mehessek. akit a teljes történet érdekel, nyugodtam írjon erre a címre: vanessby@freemail.hu
A részről: mivel 2 hete nem igazán írtam, ezért nézzétek el nekem a hibákat és az értelmetlen mondatokat! Remélem tetszeni fog, a komikat pedig továbbra is várom! :))
Rész: (nem lett valami hosszú, de ennyire sikerült)


2. évad!
1. Fejezet

2 évvel később…
- Cassy, a bilibe pisilj!- mondja idegesen Harry. Nos, igen. Míg én megtanítottam beszélni, addig az ő feladata az volt, hogy Cass bilibe pisiljen.
- Nyem!- nevet Cassy.
- Liaa! A lányunk nem akar bilire ülni- ordítja Harry, mire én hangosan felnevetek. Odasétálok Cassidyhez, megfogom és ráültetem a bilire. Le se száll onnan. Harrynek tátva marad a szája.
- Ez elképesztő!
- Olyan nehéz megfogni egy gyereket és ráültetni a bilire?- mosolygok.
- Jól van na, ma estére lepasszoljuk Eleanorékhoz, mert Danielle is ott lesz. Ők fognak vigyázni rájuk, míg mi egy kicsit rosszalkodik- veszi elő kanos vigyorát.
- De…
- Nincs de! Nem fog zavarni, jól el lesz Amyvel és Louival- bezony, időközben megszületett El és Louis babája, aki kisfiú lett és a neve, mint az apjának Louis.
- Oké!- mondom, majd ott hagyom őket, és megyek vissza a konyhába, hogy elkészítsem az ebédet.
   Ebben a két évben eléggé jól megtanultam főzni. Mindenki kedvencét eltudom készíteni, és mivel holnap karácsony lesz, ezért Harry elvisz valahova. Holnapra pedig az egész család (Harry, Cassy és én, anyu és apu, Gemma, Harry anyukája, Louis, Eleanor és a pici Loui, Zayn és Perrie, Liam, Danielle és a kis Amy, Cher és Justin, Nick, Niall, Matt és Gemma, Josh és Nora) hivatalosak lesznek hozzánk.
   Mindenkinek a kedvencét akarom elkészíteni. Szóval jócskán az egész délutánom foglalt. Anyuék délután átjönnek, és vigyáznak Cassyre, míg én a konyhában sürgök-forgok, Harry pedig valamit elintéz. Legalább is nekem ezt mondta.
- Cassy, Harry ebéd!- kiabálok ki a konyhából a nappaliba, ahol Harry már fogja a fejét, Cass pedig bele van merülve répa bácsi meséjébe. Az a Louis rászoktatta, gondolva, ha már a keresztlánya. Harry örömmel pattan fel a kanapéról és fut az asztalhoz, míg Cassy, mintha meg se hallotta volna, nézi tovább a mesét. Oké, megvárom a végét. A fene, még csak negyed óra telet el a 3 órából. Kikapcsolom a tévét, mire Cassy nem kezd el hisztizni, hanem belelép a papucsába és kitotyog az asztalhoz.
   Az etető székébe már bele se lehet rakni, mert akkor elkezd üvölteni, ezért felsegítem a székre, majd merek neki ebédet.
   Mindenki jóízűen falatozza az ebédet, majd pont amikor végzek a mosogatással, csengetnek.
- Kinyitom!- ordítóm.
   Odafutok az ajtóhoz, de csak egy kis dobozkát találok az ajtó előtt és egy levelet.
   Mosolyogva viszem be, majd nyitom ki, a dobozt. Csoda szép babacipő és baba ruhákat találok benne, pont akkorát, ami jó Cassynek. Kinyitom a levelet:
„Kedves Lia!
Tudom, hogy egyszer régen, még megbántottalak és ezzel a levéllel nem arra akarok kilyukadni, hogy bocsáss meg és legyél újra velem, hanem, hogy gratuláljak neked és Harrynek. Az újságban és az interneten láttam a babátokról képet, gyönyörű kislány. És, ha jól tudom, a neve Cassidy. Meg kell mondanom, Harry, tudja mit csinál! És te is. Még egyszer gratulálok nektek. Ha van kedvetek, valamikor fussunk össze és mutasd be nekem azt a kisbabát! Twitteren elérsz! xx Jhonny...”
    Muszáj volt elmosolyodnom rajta. Valószínűleg nagyon megváltozott. Elhatároztam, hogy őt is meghívom a holnapi karácsonyi bulira.
   Elolvastam a levelet Harrynek, aki szintén csak mosolygott és beleegyezett, hogy jöhet. Gyorsan felugrottam Twitterre és írtam neki.
„ Szió, ha ráérsz, holnap nyugodtan gyere el hozzánk ere a címre:… és nyugodtan hozz magaddal mást is! xxLia”
   Gyorsan elküldtem, majd lementem és megmondtam anyuéknak, hogy elmentem vásárolni, mert Harry elvisz valahova este és venni akarok valami csínosat.
   Bepattantam a kocsiba, majd megálltam a kedvenc butikom előtt. Mosolyogva nyitottam be, és már is minden szem rám szegeződött.
- Jó napot! Segíthetek?- kérdezte az egy eladó. Elsoroltam neki, hogy olyan ruhát keresek, ami feszülős, mini, egybe szoknya és legyen vadító színű. Pontosan ilyet akarok. Evvel lepem meg Harryt-, szerintem maga ilyenre gondolt, menjen és gyorsan próbálja fel!- mondta.
   Besiettem egy szabad fülkébe és átvettem a ruhám. Egy fenék alá érő, tűz vörös színű szoknya volt, ami teljesen rám simult és fényes volt az anyaga. Ekkor egy fekete cipőt csúsztatott be a függöny alatt az eladó, ami fekete szandál szerű, kb. 10 centi magas tű sarkú cipő volt.
   Mosolyogva léptem ki a fülkéből, immár az eredeti ruhámban, amiben jöttem, majd kifizettem a vásárolt dolgaimat, majd beszálltam a kocsimba és hazamentem.
   Harry pont akkor jött ki az ajtón.
- Mit vett az én gyönyörűségem?- csókolt meg.
- Majd este meglátod!- nevettem-, egyébként hova megyünk, hogy öltözzek?- kérdeztem.
- Szexin!- vigyorgott, mire én bele boxoltam a vállába. Besiettem az ajtón, majd megmutattam anyuéknak a ruhám.
- Kicsim, ez nem túl… kihívó?- kérdezi anyu, apu pedig helyeslőn bólogat mellette.
- Anyu, 20 éves vagyok könyörgöm!- néztem rájuk.
- Jó, de semmi rosszalkodás, te jó kislány vagy!- mosolygott apu.
- Jah, mert szerintetek ez lesz az első alkalom, hogy lefekszek Harryvel? Ugyan már, akkor eleve nem lehetne itt Cassy!- mondtam.
- Jó, de vigyázzatok!- mondta anyu.
   Elmosolyodom, majd felmegyek a szobámba, mert Harry azt mondta, hogy este 7-re készüljek el, és már 6 óra elmúlt.
   Befutottam a fürdőszobába, majd beálltam a csap alá. Éppen zártam volna el a csapot, mikor két kar fonódott a derekam köré. Elmosolyodtam, majd szembe fordultam az illetővel, mire ő még szorosabban magához ölelt. Rendesen lehetett érezni a férfiasságát, majd megcsókoltam. Elzártam a vizet, de ő még mindig hatás alatt volt. Kirángattam a fürdőből, majd a ruhámat felkapva berohantam a vendégszobába. Felöltöztem, megcsináltam a hajam, egy kis alapsminket kentem fel magamra, majd kiléptem az ajtón és egyenesen a nappaliba siettem. Harry ott ült a kanapén és fogta a kezében Cassyt. Anyuék épp az előbb mentek el.
- Olyan jól áll a kezedben!- mosolyogtam, majd teljes egészében kiléptem a fal mögül. Harry rám nézett, majd szóra nyitotta a száját, de hang nem jött ki belőle. Tekintete végig siklott rajtam, majd 10 perc után feleszmélt. Felöltöztettük Cassyt, majd bekötöttük a gyerekülésbe és elhajtottunk Eleanorékhoz.
- Na hol van az én kereszt fiam?- kérdeztem Louist, aki szintén alaposan végig mért.
- A szobában! Ej, ha, Haroldkám, hova viszed az én húgimat?- kérdezte komolyan Louis.
- Erre-arra! Még ő sem tudja, csak én!- nevetett.
- Louis, a te hibád, hogy Cassy ebéd előtt mindig a répa bácsi meséit nézi és nem lehet onnan elrángatni!- nevettem.
- Tényleg nézi? Igen!- ordít fel, majd kikapja Danielle kezéből Casst és befut vele a nappaliba.
   Bemegyünk, erre meghalljuk, hogy Louis és Cass énekli a mese dalát.
- Jézusom!- csapok a homlokomra, mire feljajdulok. Danielle felnevet, míg Eleanor hoz rá egy hideg kanalat, hogy nyomjam oda, nehogy legyen ott egy púp.
- Most mond meg a kicsi Loui nem szereti répa bácsi meséit és Amy sem! Viszont Cassy imádja!- mondja Danielle.
- Mi most megyünk!- ragadja meg a kezem Harry és az ajtó felé kezd ráncigálni. Gyorsan visszaszaladok Cassyhez, nyomok egy puszit az arcára, majd egy gyors sziasztokkal elköszönünk.
***
- Tetszik?- kérdezi Harry.
- Ez gyönyörű! Te csináltad?- kérdem.
- Tegnap óta.
   Egy gyönyörű szálloda legfelső emeletén vagyunk, ahol Harry egy gyönyörűen megterített asztallal állt elő, valamint egy hatalmas hálószobával. Mindenhol rózsaszirmok és gyertyák vannak. Harry megfogja a kezem és felvezet egy lépcsőn, ami egyenesen a tetőre vezet.
- Csodálatos! Egész Londont látni lehet- vigyorgok, majd hosszasan megcsókolom.
- Örülök, hogy tetszik!
   Még pár percig gyönyörködünk a kilátásban, majd visszamegyünk, mert eléggé lehűl az idő.
   Harry feltálalja a vacsorát, ami nem más, mint a kedvenc ételem, Rántott hús, sült krumplival. Elmosolyodok, majd egy apró puszit nyomok a szájára, amit ügyesen csókká formál. Mikor végeztünk az ebéddel, Harry valami különlegeset tervezett. Elpakolt, majd amikor visszaért, leültünk a tv elé.
   Harry elindította a DVD-t. Teljesen a gyerekkori képeinktől, a közös képeinkig és persze Cassyről lévő képeinkről és videóinkból állított össze egy kis filmet. És az utolsó 1 percnél, Harry beszélt a videón:
„Szóval Lia,  ezekkel a képekkel szerettem volna megmutatni, hogy valójában mennyire is szeretlek, akár szép vagy, akár ronda, te mindig az én gyönyörűségem leszel. Valamint a lányuk Cassy is, aki szintén olyan gyönyörű, mint te! Szóval… Lia, Lia Wish. Megtisztelnél avval, hogy hozzám jössz feleségül?”
   Mondja el Harry a videón, mire nekem könnybe lábad a szemem. Harryre nézek, aki eddig mellettem ült, azonban most már előttem térdelt.
- Szóval, hozzám jössz feleségül?- kérdezi mosolyogva, majd előkotor egy dobozt a zsebéből, felnyitja és egy gyűrűt pillantottam me benne, ami gyönyörű gyémánt kővel díszelgett.
- I-igen!- nyögöm ki, némi hezitálás után.
   Harry elmosolyodik, majd az ujjamra húzza a gyűrűt. Nyakába ugrok és hosszasan megcsókolom. A helyzet kezd elfajulni. Harry lehúzza rólam a ruhám, majd kajánul elvigyorodik.
- Hm… csipkés bugyi!- csillan fel a szeme, mire én elvigyorodok.
    Egy forró, és hossz, romantikával teli éjszakát töltöttünk el egymással, majd másnak reggel, igen furcsa dologra ébredtünk…